Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885
1885-04-08 / 28. szám
XVIII. évfolyam 28. szám. mm- Budapest, 1885. április 8. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félívnyi terjedelemben Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskoláik és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Népitanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt SO kr. . Kéziratok nem küldetnek vissza. A HIRDETÉSEK 4K.SZAKCI.VA : Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomású 6 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmoncnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számittatnak. A díjak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13) czimezendő. Húsvét napjára. A nagy nap eljött, a feltámadásnak Örök dicsőségű nagy ünnepe ! Hozsánna zengjen a mennyi föld Urának, Az ajk, a szív örömmel van tele. Hozsánna néked, áldott Istenünknek. Fogadd el hálaénekét szivünknek. Hozzád tekint fel a hivők szeme : Áldott az áldásoknak Istene ! Sötét homály volt a sír éjjelében, A legrémítőbb szó volt a halál. Az Úr él! nincs a koporsó ölében, A súlyos kő elhengerítve áll. A húsvét reggel első fénysugára Hajnalt derít a rémes éjszakára, A kősír nagy halottja újra él! A szív bizik, szeret, hisz és remél. Hatalma nincs éltünkön a halálnak. Csak az lesz por, mi porból vétetett; A test, a vér habár a sírba szállnak, A lélek él, nem ér enyészetet! A télre jő tavasznak újulása, Az éjre hajnalfénynek hasadása , A tél s az éjjel : ez az elhalás, Tavasz s hajnal , te vagy feltámadás ! Kiket szerettünk s kik szerettek itten, Örökre a sírhant nem zárja le ; Mert életünknek atyja, a nagy Isten Nem holtak, ámde élők Istene. Bár a halál itt válni készt is minket, Meglátjuk újra drága kedvesinket: S kikért szemünkben gyászkönny rezgedez, Lelkünk lelkükkel egyesítve lesz ! GYŐRY VILMOS: Az elhanyagolt gyermek. (Emlékezéseimből.) A fenyit ék. III. Egyszer bizonyos alkalomból népünnep tartatott. A vásártéren sátorok emeltettek, szólt a zene, pengett a sarkantyú. E népünnep az alkotmányos szabadság előhirnöke volt s örömest vettünk részt abban. Én is sorra jártam a sátorokat és gyönyörködtem a szép magyar tánczban, melyet talán sehol sem sejtenek oly daliásan, mint az Alföldön. Az idő igen kellemes volt s a lányok, menyecskék arany-paszamántos pruszlikban, fodros ingujjakban jelentek meg. Pista is ott ólálkodott egy suhogó vesszővel. Amint ott őgyeleg, egy menyecske háta mögé kerül és a vesszővel keményen a hátára húz és elszalad. Az asszony felsivalkodott és midőn meglátta a fiút, szidta apjostul, anyóstul, tanitóstul. A mennyecske azután ismét a tánczolók felé fordult s feledni látszott az ütést. Pista még egyszer oda sompolygott és másodszor is ráhúzott a hátára. Az asszony most méltó haragra lobbant, s ha a fiú gyorsan el nem kotródik, aligha meg nem rakják, mert e durvaságon már a többiek is felháborodtak. Én távolról láttam az esetet, s közelebb érvén, a fiút megfenyegettem, mire azután elandalgott. De már ekkor feltettem magamban, hogy a fiút ezen durvaságáért érzékenyen meg fogom fenyíteni. vi. Az Orsz. Paed, Könyvtár és Tanszermúzeum, Gyertyánffy-könyvtára.