Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886
1886-07-24 / 59. szám
467 ve téki az esküt. — A bulgár nemzeti gyűlésben a kevés számú ellenzék hangsúlyozta az Oroszország szárnyai alá térést s vidéken hajszolták, hogy Sándor fejedelem protestáns vallású, tehát nem lehet őt az orthodox egyház védelmezőjének tekinteni. Ámde kevesen voltak az ilyen nézetűek. A bolgár hős fejedelem mellett áll a bolgár nép s értelmiségének sokasága és nem engedi a kis fractio divergálását. Hogy ezekből a tünetekből s itt-ott erőszakoskodásokból mégis származzak-ikoljon új bajon, az nem lehetetlen. De hihető, hogy az előbb említett kissingeni s következő gasteini találkozások megfékezik a háborgó törekvéseket. Igazi kánikulai hőség van négy nap óta. Árnyékban 40° 0., verőfényen 50°-nál is több. Izzad minden ember a szobákban s künn az utczákon, sőt a ligetekben is. Csak az uszodákban van enyhülés itt a fővárosban s a vidéken a fürdőkben. A minap irtuk, hogy Turóczmegye volt főispánja, Juszt György, saját kérésére felmentetett ezen állásától, helyébe Juszt Kálmán neveztetett ki s díszesen iktattatott be főispáni méltóságába. A magyar íróksegély egyetének anyagi állásáról most tett jelentést a zárszámadást vizsgáló bizottság. E szerint az egylet jó állapotban van, 232,311 frt alapvagyonnal bir. A mult évben segélyezésekre 10,695 frt fordíttatott. Kecskeméten sok évig (talán 20 évig) tartózkodott a Mollináry-ezred. Egy része Boszniában is harczolt vitézül s elveszett közülök a harczokban sok. De visszajőve, megint kiegészíttettek kecskeméti s a vidéki magyar legényekkel. Szép és vitéz magyar ezred volt ez. Most, hogy Kecskemétről a fővárosba rendelték őket, Kecskemét városa nemcsak az ezred tiszteinek s altiszteinek, hanem az összes közlegénységnek is bucsulakomát rendezett. Jó kedélylyel folyt az s nemesen; a polgárok a derék katonákat, katonatisztek a polgárságot éltették. Ballagi Aladár tudósunk Spanyolországban, a szevillai érseki könyvtárban, nagybecsű középkori kéziratokat fedezett fel. E kéziratok 1456-ból valók s 68 versszakban Hunyady János és Kapisztrán nándorfehérvári diadalait éneklik. Ballagi A. lemásolta az egészet és haza hozta. Erről többet is írhatunk ezután. A felső nép- és polgáriskolai tanitók és tanítónők orsz. egyesületének III. évi működése. (Titkári jelentés.) (Folytatás.) Mélyen. egyesületi Közgyűlés ! Bocsánatot kérek bevezetésem hosszas voltáért! Érinteni kívántam elveinket és czéljainkat, mert csak igy értheti meg a nagyérdemű hallgatóság, hogy múlt egyesületi évünk alatt miért tettük azt, amit tettünk, s hogy minő elbírálás alá eshetik egyesületünk tevékenykedése ? ! Most esztendeje Budapesten tartott közgyűlésünk- nek egyik határozata azzal bízta meg központi választolmányunkat, hogy a polgáriskolai tanárok képzőintézeti képzéséről tanácskozzunk. Beszélgessük meg annak jelenét, s ha abban hiányokat találnánk, adjuk elő újító és fejlesztő javaslatainkat a nm. vallás- és közoktatásügyi ministeriumban. — Választmányunk egy bizottsága Gyertyánffy István m. t. elnökünk elősülése alatt foglalkozott ez ügygyel és ugy találta, hogy ugy elemi, mint különösen felső nép- és polg.iskolai tanítóképzőintézeteinkben sok a fejleszteni való. Ugy az ifjak, mint a tanárok túlságosan meg vannak terhelve tantárgyakkal, a mennyiben a polgári képzőben egy-egy szakcsoport 12 tantárgyat ölel magába . „„..tcsán ojtipuriam kell, mi által a tantárgyak száma esni fog. Szükséges dolog volna — ez azonban döntetlen maradt — a polgári képzőt az elemi tanítóképzőtől némi tekintetben szétválasztani s az előbbi intézetet a legmagasabb fokú szakiskolák igényei szerint fejleszteni, nem tartózkodván annak kérelmezésétől sem, hogy e képzőintézet a megfelelő társintézeteknek ne csak terheiben osztozzék, hanem előnyeiben is részesüljön, s az akadémia czímmel földiszittessék. E szükségesnek ítélt intézkedések azonban egyelőre csak óhajtások maradtak. Választmányunk ugyanis sokkal körültekintőbb kívánt lenni e nagyszabású s mindenesetre tekintélyes annyagi kiadásokkal járó tervezetével szemben, semhogy azt jelen állami pénzügyi állapotaink között kérelmezni czélravezetőnek tartotta volna. A bizottság tehát elhalasztotta, de el nem ejtette a közgyűlés határozatának teljesítését. Másik ügy, melyet a közgyűlés választmányunk buzgalmába ajánlott, a polgáriskolákra való felügyelet kérdésének végleges eldöntése volt. Ez ügyben az elnökség fölterjesztette választmányunk kérelmét irattárának 49. száma alatt, s reméljük, hogy a nmált ministérium ebbeli intézkedése nemsokára napvilágot lát ama Rendtartási szabályzattal együtt, melynek czélja több különféle tájékozatlanságot és üdvtelen erőszakoskodást eloszlatni és megszüntetni. Harmadik ügy, melylyel a választmány, mint közgyűlésünktől nyert megbízatással foglalkozott, egy nőnevelő szakosztály megalakítása volt. E czélból kihez fordulhattunk volna bensőbb bizalommal, mint hazai nőnevelésügyünk egyik legtiszteltebb képviselőjéhez, Zirzen Janka nagyságához, az állami polgári nőtanítóképző szakavatott igazgatójához. Azonban nem lehetett eléggé sajnálnunk, hogy kérelmünk a nagyon tisztelt hölgynek 53. szám alatt beiktatott értesítése szerint „hivatalos elfoglaltság" miatt nem teljesülhetett. — De meg vagyunk győződve a felől, hogy e szakosztály megalakítása kötelességünk ama hangulattal szemben, mely kiválóan nőcollegáink és a leányiskoláknál működő férfitagtársak ebbeli kívánságának alapul szolgál. Követeli ezt tőlünk az a meglepő fejlődés is, mely intézményeinknél az új szakiskolák szervezése következtében annyira tapasztalható. E fejlődésnél fogva a feldolgozandó anyag oly nagy számmal torlódik össze, hogy a munkamegosztás elveit minél előbb érvényesítenünk kell. Közgyűlésünknek ez irányban történt utasítását jóllehet nem foganatosíthattuk, mindazonáltal leányiskoláink érdekeit, a leánynevelés eszméinek tisztázására és terjesztésére vonatkozó törekvéseket, egy pillanatra sem mellőztük. Érvényesítettük azt más módon. E módot az október hóban felolvasott és közlönyünkben közétett elnökségi munkatervezet fejezte ki. E munkaprogramm szoros összeköttetésben áll mindama irányelvekkel, melyeket titkári jelentésemben érintettem volt. Úgy a fiy, mint a leányiskolákban tanítandó tantárgyak anyagának részletezését, az azok közlésében nyilvánulható paedagogiai elvek elsorolását, szakszerű csoportosítását kérte tagtársaiktól az elnökségi fölhívás. Célunk volt ezzel elősegíteni azt, hogy intézményeink ily módon mutassák ki egy oldalról azt a nagy különbséget, mely köztük és más (főleg közép) iskola között létezik, más oldalról pedig, hogy mindnyájan teljes megbizonyosodást szerezvén a tanítandó anyag mennyisége, nemkülönben kezelésének módozatai felől, nagyobb önbizalommal hajtsuk végre feladatainkat. A tananyagnak ily elvek szerint való részletezése egyike a legfáradságosabb tanügyi foglalkozásoknak. Oly sok odaadást kíván, hogy politikai légkörben