Néptanítók lapja 29. évfolyam, 1896
1896-07-23 / 30. szám
29. szám. NÉPTANÍTÓK LAPJA, 1260 július 13. A gazdátlanná lett Ausztrián, Stájerországon háralkodott a tatárjárás után sokat a magyar és a cseh király, Ottokár. A tatárjárástól elgyöngített magyarság nem bírt a nagy eszű csehvel; e napon is nagy ütközetet vívtak a Morvamezőn, amelyben Ottokár a magyarokat igen megverte. »Álnoksággal győzött le bennünket!" erősítgette IV. Béla és fia István és még jobban gyűlölték Ottokárt, a kivel egyébként atyafiságban is álltak. Nagy következménye lett ez agyarkodásnak hamarosan, ezért jegyezzük meg jól. 1290 julius 10. Ekkor történt az, a mi történetünkben hallatlan dolog, hogy IV. Kun Lászlót pártos alattvalói a körösszegi vár mellett orozva meggyilkolták. E gyalázatos tett végrehajtói egyébként kunok voltak. 1442 julius. Hatvan esztendeje temették el II. Lajost és az azóta eltelt évek alatt egyre hanyatlott ez ország, kivált azáltal az országrontó Zsigmond által. Lengyelország elszakadt, Dalmácziát Velencze ragadta el, az előtartományokat a török világjáró ereje rombolta össze. Hozzá a veszedelemben forgó ország meghasonlott, két királyt uralt: I. Ulászlót és a gyermek V. Lászlót! Úgy látszott, hogy menthetetlenül el kell vesznie, hiszen a török már magát az anyaországot szabdalta betöréseivel. A nagy veszedelemnek ez idejében támadt föl a hazamentő Hunyadi János. Ez év márcziusában Szebennél aratott dicső diadalt 80.000 főnyi török fölött, e hónapban pedig a Sztrigy völgyi Vaskapunál ugyanakkora sereget vert szét 15.000 főnyi vitézével és lángeszével. Nagy dolog volt ez akkor: a magyar önérzetre jutott ismét, hiszen kitűnt, hogy nem legyőzhetetlen a török! Ez az érzet csakhamar a védő magyart támadásba vitte és ezekkel kezdődnek a Hunyadi-hadjáratok, a melyeknél fényessebbet, dicsőbbet soha nemzet hitért és hazáért nem vívott. 1443 julius 22. Ekkor, aratás után, indul Hunyadi és Ulászló király a török ellen az első támadó hadjáratra, mely félévig tartott és egész „hosszú hadjáratnak" nevezték, mert akkorig ennyi időn át egyfolytában nem igen harczoltak. El nem mondom: páratlan dicsőségét — azt hiszem — ismeri mindenki. 1456 július 14—21. Nándorfehérvárt, az ország végkapuját ostromolta a görög császárság megdöntője, Konstantinápoly elfoglalója, Mohamed. Az a büszke ember, ki elbizakodva Budán, Bécsen akarta még kitűzni a félhold zászlaját, hogy „miként egy Isten van az égben, legyen a földön is egy császár!" Jött tehát Magyarország ellen, de Belgrád alatt Hunyadi és Kapisztrán az ő kereszteseivel úgy összetörték e napokban, hogy a török félszázadon át gondolni se merészelt Belgrád új megtámadására. E harcz a világtörténet egyik legnagyobb harcza, mely Kelet- és Közép-Európa sorsát döntötte el. A diadalmak azonban ára is nagy volt: pár hét múlva halott volt a nagy törökverő Hunyady János, 1514 július közepe. Ekkoriban érte végét a Dózsa-féle parasztlázadás, mely iszonyaival hónapokat töltött be előzőleg. Zápolyai erdélyi vajda Temesvár alatt szétverte a fölkelt pórok főseregét és utána a többi táborok is arra a sorsra jutottak. A győzelmes nemesség 40 — 60 ezer parasztot leöldösött, a vezéreket iszonyú kegyetlenség közt kivégeztette, utána pedig a jobbágyot örökös szolgaságba vetette. A betegség orvoslása helyett így növelték csak a bajt, aminek aztán pár évtized múlva országostul megadta az árát a nemes is, a paraszt is, mert mind török iga alá jutottak. 1552 julius. Élet-halál harczát vívta abban az évtizedben a bent összezavarodott, kívülről elhagyott magyarság a töröknek lebirhatlan erejével. Az igért német segítség csak nem érkezett, így minden hősiesség daczára a várak sorba buktak, vármegyék — vidékek török uralom alá jutottak és az eleven országból három darabra tépett „cadaver", vagyis holttetem lett. Ez év julius 9-én halt hős halált Szondy Drégelyben, julius 30-án Losonczy Temesvárott: meghaltak, de — fájdalom — hiába haltak meg, a haza, az egyelőre elveszett. 1718 julius 21. Mi messze az előbbitől ez az évszám! Mi tengernyi vér és köny tölti be a köztük lefolyt esztendőket! E napon kötötték a passzaroviczi békét, amelynek értelmében a török iga alól fölszabadult teljesen az ország. 1722 julius. E hónap napjaiban jött létre III. Károly uralkodása alatt az az intézkedés, hogy a nőág-örökösödés, a Pragmatica Sanctio, a magyarokra is kiterjesztetik, s azóta hazánk az uralkodó házzal szorosabb összeköttetésbe jött. 1848 július 11. A 48-iki törvényeket kihirdették, az öröm mámora elmúlt, a kamarilla a független magyarság ellen uszította a nemzetiségeket, Horvátországban Jellasics fegyverét küszörülte, a haza, a szabadság az örvény szélére jutott. Kossuth megragadta a vesztébe induló országhajó kormányát, föltárta az országgyűlés előtt a bajokat, ármányokat és 200.000 katonát meg 42 milliónyi hitelt kárt e napon. Ünnepélyes csend állt be, a minő vihar előtt szokott; e csöndben Nyáry Pál föláll és jobbját ég felé emelve mondja: „megadjuk„Megadjuk!" zúgott 11