Néptanítók lapja 53. évfolyam, 1920
1920-01-29 / 4-5. szám
I Vf v ^ /V t Ötvenharmadik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1920 január 29. SrurtTC Mtn^rt. 'átkustest, llísftszám: 68-18. SZERKESZTŐSÉG: Vall.- és~Ka V. ker., Szalay-utca 3. szl ^ KIADÓHIVATAL: Franklin^Társulat magyar Irod. intézet és könyvnyomda, IV., Egyetem-utca 4. — Telefonszám: 72-42. !K«sle!emk minden héten pfcsifLi csütörtökön este. '•'@.-'kaphatja minden kM) nép- és polfráriskol t finító- és kisdedóvóké$».8-stifdet, az összes középfokú tasintézis Mlegkülönbség nélkül nem különb fik valamennyi casty W «Tiv hatói»» tankerületi főigazgatóság, tanfelügyelteim é* kW-idetfffig »#?-«*» példányban ingyen. A lap megjfitóestáti sélrelmek az óvoda, illetve ÜT. elemi népiskola fennállását igazoló , az illetékes tanfelügyelő által láttamozott községi elüljárósági bizonyítvánnyal együtt » Néptanítók Lapja szerkesztőségéhez küldendők. A helység, (a megye megjelölésével* utólag posta világosan kiir.ki 6. TARTALOM. igazgatás szoci Szuhácz János, Dr. Kovács Gá Hírek. (A SZERKESZTI ÉS KIADJA A M. VALLÁS- ÉS KÖZhirdetéseknél minden egyen fillér fizetendő. (Rövidített egy-egy szónak számítandók.) üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb (40 milliméter) széles és egy-egy milliméter magas területért 60 fillér fizetendő. A hirdetési dijak a kiadóhivatalnál előre fizetendők és a hirdetfdisk wflverre is oda küldendő. tfikoni Jerul^ Nfílitemzeti jövő. — Fekete József: Rendületlenül ! — Weis István: A közf . Gönczi Ferenc: A Somogy megyében tartott átképző tanfolyamokról. — [errtheti-Bárastp. jritok a történelem, földrajz, természetrajz és mennyiségtan tanításában. — Kófi A ttzigrális kérdés. V. — A hazai tanügyi lapokból. — A külföldi tanügyi lapokból.— gyásza. -— A Szent jobb körmenete. — Budaváry László.) — Egyesületi élet. (Az új Gyermeknapid fodalom. (Segítsetek. Hangok a végekről.) — Tanácsadó. — Hivatalos rész. Előfizetési ár: Egy évre: Negyetrévnél kevés ára - fid fillér. — ' detések árszabás szóért 40 fillér, szavak, valamint uj negyvdévre: 5 K. "oe adunk el. Egyep számai a kiadóhivatalba küldendők. -n adunk vissza. Nemzeti jövő. Irta: Rákon Jenő, a Budapesti Hirlap főszerkesztője. Nemzet és jövő. Két misztikus fogalom. A tudomány meg tudja definiálni, mi a nemzet, meg tudja definiálni, mi a jövő, de a kettőt egymással kapcsolatban senki sem tudja megmagyarázni, mert azt inkább érzi az ember és nem tudja szavakkal kifejezni. A nemzet három részből áll. Ennek a fogadalomnak három alkotó része van. Ember, föld és nyelv. A nomád nép nem nemzet, az csak nép, amely vándorol, nemzet akkor lesz, amikor a lába gyökeret ver a földbe és ő szükségét érzi annak, hogy azt a földet, amelyen lakik, amelyből életerejét szívja, amelyre nyelvének bélyegét süti, azt megvédelmezze mindenki ellen. A jövő is egy misztikus fogalom. Nem lehet megmagyarázni, mert a jövő nem egyéb, mint a nemzedékek, egymást követő nemzedékek mulasztásainak és cselekedeteinek eredménye, amely valóságokban nyilvánul meg. Mi is egy nemzedék vagyunk a sok között, egy láncszem abban a hatalmas láncban, amelyet mi magyar nemzetnek nevezünk. A mi borzalmas állapotunk, a mi szörnyű szenvedéseink, rettenetes áldozataink és mi mérhetetlen léhaságunk, amit évek óta tanusítunk, azok szövik, fonják tovább a nemzet históriáját és mi, valamint az elődeink csinálták nekünk ezt a helyzetet, és úgy csináljuk mi utódainkét. Ez a jövő. Véssük jól elménkbe, mikor mi dolgozunk, mikor szenvedünk, mikor áldozunk, nem magunknak dolgozunk, nem magunknak szenvedünk, nem magunknak áldozunk, hanem áldozunk azoknak, illetve azokért, akiknek mi életet adtunk, akik utánunk következni fognak, akik boldogok lesznek vagy boldogtalanok, szerencsések vagy szerencsétlenek, áldottak vagy áldatlanok aszerint, ahogy mi érettük dolgozunk, ahogy mi a nemzeti jövőt megcsináljuk. Ebből természetes az, hogy mi mind egyenként itt vagyunk és mind egyenként, akik ezt a várost lakják, rajokban és mindazok, akik ez országszerte élnek és lélekzenek, mindazok munkásai ennek a nemzeti jövőnek. Minden egyes ember felelős azért, ami jönni fog. Felelős először magáért, másodszor a nemzetért. Mert mindenkinek első kötelessége az, hogy önmagáról és a hozzátartozókról becsületesen gondoskodjék és a maga házatáját rendben tartsa. Ehhez járul azután az, hogy módjához, szerencséjéhez képest és ahhoz képest, hogy sikerül háza táját rendben tartania, hogy mit tehet a nemzetért, mert a haza üdve, a haza boldogsága, a nemzet felvirágzása egyenes arányban áll ama családok számával, amelyeknek a háza tája, az otthona rendben van és virágzik. Mentül több virágzó család, annál nagyobb a nemzet, biztonsága, nagysága és felvirágzása. Ez a szegény nemzet háromszáz év óta állandóan önvédelemben van, hogy nyelvét, nemzetiségét és hazáját védelmezze. Tudjuk, hogy magyarnak lennie annyi volt, mint elnyomottnak, üldözöttnek, ideáljaiban megcsúfoltnak, törekvéseiben megakadályozottnak lennie. Megpróbálták minden eszközét annak, hogy a maagyarságot arról a polcról, amelyre fölemelkedett, lerántani, lesülyeszteni és a feloszlásnak átadni. A magyar valamikor egy teljes nemzeti életet