Néptanítók lapja 56. évfolyam, 1923

1923-0101

16 Néptanítók N­apja 2—3. szám. szinte megközelíthetetlen. Annyi bizonyos, hogy erős nemzeti érzés hevíti őket, s az ifjú tanítómesterek a német nyelv, a német történelem és az ének tanu­lásával szívják magukba a pángermán szellemet. Iskoláikban a tanítók pontosak, buzgók. Odaadással szolgálják az államot, meghajolnak a hatóság előtt. A kijelölt programmot legkisebb részleteiben meg­valósítják, de nem igen kutatnak jobb módszerek után. Ez még az öreg tanítók általános rajza, a fiatalokról s a ki nem forrott reformokról még nehéz véleményt mondani. 7. Közvélemény és az iskola. A vasfegyelem és a mechanikus eljárás dacára vagy talán éppen ezáltal az iskola magához láncolja tanítványait. A német iskola mindenható. A közönség e meleg vonzalma teszi lehetővé az iskolák sokoldalú fejlesztését, K­int Franciaországban ennek sajnálatraméltó ellentétét lehet csak leszögezni. A német nép sajátjának te­kinti iskoláját, tudja, mivel tartozik neki, tudja azt is, mit várhat tőle. A német népiskola nem bocsát az életbe nagy gondolkodókat, Descartes-okat, de a nép zömét rendszeretetre, pontosságra, fegyelemre szoktatja s így kialakítja a német nemzet főbb jel­lemvonásait. HÍREK. A Szent István Akadémia Petőfi-ünnepe. A Szent István Akadémia Petőfi-ünnepe a minap a Szent István Társulat dísztermében irodalmi és tudo­mányos életünk számos kiválóságának részvételével folyt le. Az ünnepi ülésen Apponyi Albert gróf el­nökölt, aki — mint mondotta — az ünnep hátterét óhajtja megadni annak a kornak néhány vonásával, amely Petőfit szülte, lelkesítette és költészetének irányt szabott. Nagyhatású beszédében párhuzamot vont Petőfi és Kossuth között és meggyőző erővel hangoztatta azt a véleményét, hogy Petőfi végső céljában nem volt forradalmár. Beszédének ez a része így hangzott: — Ama nagy korszak kiváló alakjainak sorából, mint címerünknek hármas bérce, úgy magaslik ki a legnagyobbak kettős háromsága : politikai életben Széchenyi, Deák és Kossuth, a költészetben Vörösmarty, Arany és Petőfi. Sajátságos párhuzamosságot látni itt, amelyet erőltetés nélkül át lehet vinni az egyénekre, ha Vörösmartyt Szé­chenyi, Aranyt Deák és Petőfit Kossuth mellé állítjuk. Legszembeötlőbb az utóbbi kettőnek rokontermészete és rokonhivatása. Ők mindketten azt az explozív erőt képviselték, amelynek valahol tartalékban kell lennie, amikor a legtörvé­nyesebb és legbékésebb reformtörekvés korhadt viszonyokkal és meg nem győzhető makacssággal kénytelen küzdeni. Sokat vi­tatkoztak Petőfi lírájának forradalmi jellegéről. Szerintem ez abból áll, hogy a társadalmi igazságtalanságok és a nem­zeti elnyomás szemlélete ditirambikus költői lelkéből az orvoslási, a fölszabadítási vágyak végső türelmetlenségét váltotta ki, amely várni nem tud és megalkuvásról hallani sem akar. De végső céljaiban, gondolkozásának alapjaiban forradalmár nem lehet az, akinek érzelmi világa fölött a leg­konzervatívebb intézménynek, a családnak kultusza annyira uralkodik, mint nála, akinek szerelmi lírája is a házasság ideálja felé irányult, akinek izzó nemzeti érzése el nem tudja választani az emberit a hazaitól. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be : Az egész költői világ hódol Petőfi költői géniuszának s ebből mindenkinek le kell vonni azt a tanulságot, hogy egyedül a szellem az, ami maradandó." Petőfi géniuszának köszönhetjük bele­­kapcsolódásunkat a kultúrvilágba. Legyen ezért áldott Petőfi emlékezete. Apponyi Albert gróf megnyitó beszéde után Reiner János dr., a Szent István Akadémia főtitkára tartotta meg beszámolóját, amelynek kapcsán mél­tatta Petőfi hazafias költészetét. Szólott a főtitkár a Szent István Akadémia gazdasági bajairól és azokról az adományokról és alapítványokról, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a nehéz helyzetben is megfelelhessen hivatásának. Kiemelte a főtitkár Fraknói Vilmos nagy alapítványát, amelyből egy millió költséggel kiadják a Korvina-könyvtár történetét ismertető olasznyelvű díszművet és a koronázási keresztre vo­natkozó munkát. • A beszámoló után Varga Dámján osztálytitkár­ fölolvasta Harsányi Lajosnak Petőfiről írt nagy­hatású alkalmi ódáját, majd Négyessy László Petőfi szelleméről tartott nagyhatású szép előadást. A gazdag tartalmú ünnepet Apponyi Albert záró­szavai fejezték be.­­— A kultuszminisztert Sopron díszpolgárává vá­lasztja. Sopron város tanácsa az ünnepek előtt tartott utolsó ülésén elhatározta, hogy gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert, Sopron város volt nemzetgyűlési képviselőjét, Sopron város dísz­polgárává való megválasztására fogja javasolni. A tanács nagy lelkesedéssel tette magáévá a javaslatot. — Egy iskola virágcsokra Petőfi szüleinek sír­halmára. Nemzeti színű szalaggal átkötött gyönyörű kis csokrot kaptunk az alábbi levél kíséretében : Jobaházán, 1922 december 27. Igen Tisztelt Szerkesztőség! Tiszteletteljesen kérem a Szerkesztőséget, hogy szíveskedjen kegyeletünk jelét, e virágcsokrot, Petőfi szüleinek sírjára juttatni, 1922 Szilveszter estére. Ennek megtörténte után szíves értesítését várva, kérelmét ismétli mély tisztelettel : a jobaházi evang. népiskola nevében Koczor Ferenc, evang. kántortanító. Meghatva vettük az egyszerű, falusi népiskola nemes kegyeletének jelét s hisszük, amely népiskolá­ban így vésik növendékeikbe nemzetünk nagyjainak emlékét, ott, abban a községben tényleg úgy lesz, amint a kis csokor nemzeti színű szalagának fel­irata mondja : «Az álmok nem hazudnak . .. Dicső neve költő fiadnak soká, örökkön él. . .» Mi büszkék vagyunk a magyar tanítóság nemzeti kegyeletérzésé­nek ez újabbi nemes megnyilatkozására, de büszkék vagyunk arra is, hogy lapunk szerkesztőségét bízzák meg annak végrehajtásával. A kegyeletnek leg­méltóbb módon való végrehajtása céljából a csokrot Pekár Gyulához, a Petőfi Társaság elnökéhez juttatták.­­— A soroksári I. számú állami kisdedóvó-intézet két buzgó óvónője , Hunkár Ilona és Hunkár Magda kis növendékeivel szép karácsonyi ünnepélyt rendezett. Az ízlésesen feldíszített termet, de még az előszobát és folyosót is a szorongásig megtöltötte a szülők és az érdeklődők sokasága. Mind­annyian gyönyörködve hallgatták a gyermekek felfogásához mért, ügyesen összeállított kis karácsonyi misztérium elő­adását, a kedves apróságok hibátlan játékát. Az előadás végeztével a megjelentek lelkes ovációban részesítették a két kiváló óvónőt, akiknek érdemeit Dakos István áll. isk. igazgató méltatta. A vendégek nevében Bernaldszky Kálmán, lapunk s.-szerkesztője mondott köszönetet, r­ámutatván azokra a pedagógiai célokra, amelyek az óvodai és szülői ház kapcsolatbahozása "révén megvalósulhatnak.

Next