Néptanítók lapja 62. évfolyam, 1929

1929-12-18 / 47-48. szám

36 (1929 . 47—45. SZÁM. ) Az Árpádházi Boldog Margit női felső kereskedelmi iskola horgolásai, buzsáki térítői is művészi gonddal és szeretettel készültek. A Rökk Szilárd­ utcai polg. leányiskola asztalán gyö­nyörű sárközi, buzsáki és mezőkövesdi térítőket láttam. A Sziget-utcai nőipariskola matyó, sárközi és ködmö­nös magyar babái a legszebb karácsonyi ajándékai lehet­nének minden magyar gyermeknek. Nagyon szép és ötletes dísztárgyakat mutatott be az Andrássy­ úti leánygimnázium. Az angol misszió munkaiskoláinak növendékei mező­kövesdi mintákkal díszített teamelegítőkkel tették gaz­dagabbá a karácsonyi vásárt. A Nyomorék Gyermekek Otthona bőr- és kötött munkákat hozott a vásárra, ame­lyek minden tekintetben versenyképesek és megértő pár­tolásra méltóak. A kiállításról a Margit körúti községi elemi fiúiskolának sorfala között távoztunk. Mind­nyájan egyforma, vitézkötéses, magyar ruhá­ban voltak, kezükben maguk készítette virág­csokorral. A fiúcskák hazafias öntudatában, a magyar ruha alatt dobogó meleg szíveikben megtalál­tam mesterüket — Kelemen Kálmánt, — az ideális magyar tanítót. Gyönyörű impressziókkal távoztam, amelyek életem végéig elkísérnek. Újra beigazoltnak lát­tam azt a küzdelmet, amelyet a magyar nép­művészet megmentéséért, diadaláért folytatunk. Hatalmas tőke pihen ezekben a népkincsekben, amelyet a haza, a társadalom felvirágoztatására kellene fordítanunk, és az itthoni propaganda mellett továbbküzdeni a külföldi piacokon. És ez nem is lenne hiábavaló fáradozás, mert a kül­föld szereti és értékeli a magyar népművészet remekeit. Sajnos, ügyünket hátráltatja, hogy jórészt lelketlen kufárok silány utánzatai kerül­nek hozzájuk. Nem lehetne-e a székely, a buzsáki, somogyi, mezőkövesdi, a sárközi munkákból világraszóló kultuszt űznünk? Ilyen művészi készséggel, te­remtő fantáziával megáldott országban mit le­hetne produkálni, ahol a matyó parasztasszony is mesterien kezeli a tűt? Egy olasz gazdasági tanulmányból tudom, hogy mily hatalmas összeget keresnek a velen­cei csipkekészítéssel az olasz nők és az állam. Meg kell mentenünk veszendő nemzeti kin­cseinket és a pusztuló középosztályt, amelynek mártírasszonyai uzsorabérért dolgoznak kizsák­mányolóiknak. Ha a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt­ Egyesü­­letet támogatjuk, egyben hazafias és nemzet­védelmi ügyet szolgálunk. Ezeket gondoltam, amíg elnézegettem a ma­gyar népművészet megmentett kincseit, különö­sen a XVI. századból való szálánvarrott fonot­tas és írásos fonottas székely eredetű mintákat. Majd a bizakodó hitnek lángja lobbant meg a lelkemben. Igen! Élni fog és élnie kell, annak a nemzetnek, amelynek ilyen ősi népkincsei van­nak és amelynek pedagógusai ilyen szellemben nevelik a gyermekeket. Hiszem, hogy ezek a dolgos, piciny kezek szö­vik be lassan-lassan a trianoni fekete kárpitot a magyar ,,feltámadás" színeivel. Montessori óvoda és iskola Budapesten. Írta: Hoffmann Marianne nev. otthoni igazgató. Korunkat a pedagógia területén változatos törekvések jellemzik. Minden ország tele van kísérleti iskolával. Új utakat keresnek a gyer­mekszívet megértő pedagógusok, hogy meg­könnyítsék a tudás útját, kellemesebbé, haszno­sabbá tegyék a gyermekévek törekvéseit. Kevés újító munkája talált olyan széleskörű megértésre, mint az olasz Montessori Mária or­vosnő rendszere, aki a gyermekekben élő akti­vitást tette iskolája középpontjává. Ma már nemcsak név, de fogalom is jelenti ezt az irányt, amely szabad teret enged és értelmes irányt szab a gyermek mozgási ösztönének és spontán szellemű fejlődésének. Ahogy a gyermekek mondják „a Montessoriban, aki akar, annak szabad". Ez az iskola az értékek céltudatos gya­korlását tartja az életre való nevelés legfonto­sabb eszközének. — Valóban az életre nevel! Ez iskola rendszere ismert az egész világon, főleg Anglia és Hollandia fogadta be. Ez utób­biakban több, mint 8­1 iskola van Montessori alapján szervezve. Múlt évben Bécsben az egyik községi iskolát rendezték be Montessori elvei alapján. , Nálunk­ Budán, a Mészáros­ u. 4. sz. alatt van az első Montessori iskola és óvoda Magyaror­szágon. Se cégtábla, se hirdetés nem jelzi, hogy a lakóház II. emeletén egy lelkes, fiatal taní­tónő, — Burchardt Bélaváry Erzsébet — való­sítja meg Montessori elveit. Az iskola nyilvános jogú, a magánlakás két tágas szobáját foglalja el. Egyikben az óvodás gyermekek, másikban az elemista gyermekek tanulnak. Reggel, a gyülekezés ideje alatt ér­keztem az előszobába. A közel 40 gyermek semmi zsibongást, lármát nem okozott, amíg átöltö­zött. Az előszobában egyik cipőjét fűzte, másik szandált húzott. Volt, aki azon gondolkozott, hogyan akassza le a kötényét a kabátja alól. Másik a sapkája felakasztásával bíbelődött. Senki sem segített ennél a nehéz munkánál. Aki elkészült, boldog arccal sietett az óvoda­szobába. Itt is, mint az előszobában, minden mérték a gyermekek magasságához igazodott. A fogas nincs magasabban, mint ahogy a gyer­mek karja kabátját leakaszthatja. Az asztalok, székek, mosdó, minden igazodik a gyermekek termetéhez. Akik beérkeztek, felhívás nélkül, rögtön valami foglalkozás után néztek. Két na­gyobbacska leány buzgón hajol az alacsony, fehér asztalka fölé és rakja ki a nyolcféle szín nyolc árnyalatát színes táblácskákból. Mellette egy kis csöppség kis keretre kifeszített szövet­darabot próbált begombolni és a nagy fehér gombokat igyekezett ügyetlen ujjacskáival a gomblyukba bedugni. Másik kis társa ezalatt egy másik kereten a cipőfűzés művészetét gya­korolta. Nem kell parancs, egyik gyermek a másik példáján felbuzdulva, keresi ki a ked­vére való eszközt az alacsony szekrényből. Sem­mit sem adnak a kézbe, semmit sem rendelnek el. E­gy kis kötényes leányka virágvázát cipel a mosdóhoz, friss vizet ad az őszirózsának, közb­e-közbe az érdekesebb asztaloknál, ahol NÉPTANÍTÓK LAPJA

Next