Néptanítók lapja 63. évfolyam, 1930
1930-05-03 / 17-18. szám
36 (1930 .17—18. SZÁM.) A tanítók dala* Mikor a mai lapban elolvastam a tanítók nagygyűlését, azaz mikor csak belekezdtem az olvasásba, elkezdett a fülemben egy régi dal döngeni-zöngeni, régi gyengéd, ártatlan, boldog ének. A tanítógyűlés zsivajgott az újságban, a tanítók zajongtak, kiabáltak igen, rendetlenkedtek a tanítók, mint az osztály, mikor már mind a padban vannak a gyerekek, de még üres a katedra. És mennél zajosabban folyt a tanítógyűlés, annál mélyebben és édesebben és szívfájdítóbb mód szólt bennem a dal, az a régesrégi szép tanító-dal, akárcsak rádió hozná valahonnét messziről-messziről, egy álmodott szigetről, talán egy elmerült országból. Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át, Nékem a zöld árnyas erdő vidám kedvet ad, Lomb a fán, virág a fűben, mintha intene, Árnyaimban megpihenhetsz, jöjj, óh jöjj ide. Bágyadt bariton indítja a dalt, testetlen tiszta szopránok kísérik..., mert az a bariton meghalt már és a szopránok elvastagodtak, elrekedtek, emlékben olyan üdvözülten tiszták és fényesek, mintha csupa napsugár zengene, nem is földi gyermekek száján, hanem angyalok üveg ajkain, az égből. Az a mi tanítónk kivezényelt minket az erdőre májusi reggel, oldalt haladt a sorakoztatott osztály mellett, vigyázott, hogy verekedés ne törjön ki s egy gyerek se bontsa ki az összegörcsölt zsebkendőjét, amiben az elemózsiát vitte s ne zavarja majszolással az ének szépségét és áhítatát. A pipaszár diktálta a ritmust, a szagos meggyfa-pipaszár; ez a pipaszár ilyen ünnepi napon legfeljebb ha megfenyegette a villogókat, vagy a rendetlenül menőket, de közvetlen érintkezésbe nem került se az úton, se bent az árnyas erdőben a hátunkkal meg a lábunk szárával. Az árnyas erdőben az a pipaszár mutogatta, merre oszoljunk fára mászni, buvócskát játszani, erdei zsályát gyűjteni, meg makkot szedni, csigabigát keresni. Abba a mészpipába, melybe bele volt a pipaszár dugva, abba a háromkrajcáros zöld pakliból való dohányt tömte a tanító úr, az a tanító úr még a kugliparthieban se vett részt a kaszinóban, mert ott is be kell egy pár krajcárt fizetni; még egy pohár sört se szokott vasárnap délelőtt reszkírozni, mikor az egész eklézsia bevonult a kisbikásba sörözni. A tanító volt a legszegényebb ember Magyarországon. A tanító, ki tanítója, énekmestere, tornatanárja, színigazgatója és nevelője s doktora s patikusa a gyerekeknek. A tanítót nem várta ranglétra a pályán, a tanítót semmi stréberség nem izgathatta; a tanítónak nem lehetett álma méltóság és vagyon irányában. Egyetlen egy álma, ábrándja volt a tanítóságnak. Azt énekelte tavaszi napon. Árnyas erdőben élni nyáron át. Az árnyas erdőben nincs hotel, nincs semmi luxus, sőt még annyi kiadás sincs, mint otthon a községben. Azt képzeltem volna, hogy a tanítók akkor jajdulnak fel, ha sok fizetést akarnak nekik adni... Isten a tanulok a tanítóknak, hogy csak ennyit szeretnének, a régi szegénységet, amiben még egy édes álmot álmodni lehetett. Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át. Szép Ernő: A református konvent gyűlése. A református konvent április 10-én kezdte meg ezévi rendes ülését Budapesten az Abonyiutcai székházban. Baltazár Dezső püspök imája nyitotta meg a gyűlést, majd Dókus Ernő főgondnok, világi elnök mondott igen érdekes bevezetőbeszédet. Dr. Ravasz László püspök az új istentiszteleti rendtartás életbeléptetésére vonatkozóan tett jelentést. Helyesléssel vették tudomásul a dunamelléki egyházkerületnek azt a határozatát, hogy templomot emberekről elnevezni nem szabad. Dr. Budai Gergely teológiai magántanár a partihiális könyvtárbizottság, Forgács Gyula sárospataki lelkész, teológiai magántanár a misszióbizottság jelentését terjesztette elő. Április 11-én délelőtt folytatták az egyetemes konvent ülését. A középiskolai ügyeket Dóczi Imre középiskolai felügyelő, a teológiai akadémiák ügyeit Kováts J. István ismertette. A konvent a közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg enyhíteni akarja a tanulók túlterhelését. A konvent kifejezte ezután köszönetét Rothermere lordnak a pápai főiskolánál tett adományáért. Janka Károly egyházkerületi lelkészi főjegyző a református népiskolák állapotáról szólott. A jelentés statisztikával kezdődik, amely szerint Csonka-Magyarország reformátusainak lélekszáma az 1928—1929. iskolaév végén összesen 1 millió 748 ezer volt. Az előző évhez képest a szaporulat közel félszázalék. 1171egyházközség összesen 1162 mindennapi iskolát, 737 általános ismétlőiskolát és 92 gazdasági ismétlőiskolát tartott fenn. A tanítók öszszes létszáma kétezerötszáz, a 6—11 éves református tankötelesek száma 88.000 fiú, 86.000 leány, összesen 174.000. A megelőző esztendőhöz képest feltűnő itt a szaporodás, meghaladja a 23.000-et, a 13 százalékot. A 12—13 éves református iskolakötelesek száma összesen 65.000 . Ezt a szép cikkecskét az „Újság" 1930. április hó 16. számából vettük át. (Szerk.) NÉPTANÍTÓK LAPJA