Néptanítók lapja 66. évfolyam, 1933
1933-02-01 / 3. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA 103 (66. ÉVFOLYAM 3. SZÁM.) naooooaa HÍREK aonoanap A budapesti népművelési bizottság IV. irodalmi estje. — Mécs László, Rácz Fal. — A budapesti népművelési bizottság irodalmi estjei, amelyeket két év óta egyre fokozódó érdeklődés mellett rendez, az irodalom rendszeres ápolását és a szépirodalmi ízlés fejlesztését tűzték ki céljukul. Érdeklődést keltenek az irodalom legújabb értékei iránt, szépirodalmi műélvezetre hívják a művelt középosztályt, amely ma anyagi okokból sem az ú. n. szerzői esteken megjelenni nem képes, sem pedig folyóiratokat járatni, könyveket vásárolni nem igen tud, közelről személyesen megismertetik az olvasóközönséggel az írókat, költőket, végül — s ez egyik speciális szép feladatuk — elhozzák ide a megszállott területek magyar szépirodalmát és annak alkotóit, kiváló magyar költőit, íróit személyesen is megismertetik. A múlt éven az erdélyi írók szerepeltek, most a Felvidék két kiváló írója, a fehérpap költő és szavalóművész , Mécs László és Rácz Pál, Ruszinszkó kiváló írója jelent meg a budapesti közönség előtt. A magyar népművelőket, illetőleg a tanítóságot ez a tény nemcsak nemzeti vonatkozásai miatt és kulturális jelentőségénél fogva érdekli, hanem azért is, mert Mécs László tanító gyermeke, Rácz Pál pedig maga okleveles tanító. Január 14-én este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében zajlott le a IV. irodalmi est, amelyet oly nagy érdeklődés előzött meg, hogy a közönség egy részét a zsúfoltság miatt — sajnos — vissza kellett utasítani. Az estet Alszeghy Zsolt gyakorló főgimnáziumi tanár, az Élet szerkesztője nyitotta meg mélyen szántó bevezetéssel, amelyben Mécs László és Rácz Pál irodalmi jelentőségét méltatta. Utána R. Simonffy Margit előadóművésznő szavalt Mécs László költeményeiből, majd Laurisin Lajos, a m. kir. Operaház tagja énekelt néhány dalt, melynek szövegét Mécs László írta, zenéjét pedig Székács és Laurisin Miklós szerzette. A műsornak ez a néhány első száma tulajdonképpen csak bevezetése volt Mécs László személyes fellépésének, amelyet a közönség egyre fokozódó várakozással várt. Mikor aztán a fehér reverendás költő a dobogón megjelent, a feszült várakozás egyszerre elpattant és valóságos viharrá, forró ünneplő viharrá bontakozott. A tapsok végül is elcsendesedtek és Mécs László szavalni kezdte költeményeit. Mécs László költeményeiben szokatlanul átfogó, széles ívelésű gondolatok, legtöbbnyire az öröklét gondolatai kelnek életre s kapnak szárnyra, olyan friss újszerű s az igazságnak olyan jól illő szóköntösében, amilyet csak költői ihlet tud megalkotni. A lelke szüntelenül a Kozmosznak, az isteni nagy Egésznek örök titkai körül, az örökké lüktető élet átláthatatlan mélységei fölött lebeg és vívódik, forrong, lázad, viharzik, vagy lágyan sóvárog és fájdalmasan panaszol, míg végül is alázatos önmegadással megnyugvást talál a Gondviselés parancsában. Előadása, illetőleg szavalata különös. Távol áll mindattól, amit közönségesen szavalásnak, előadásnak szoktak nevezni. Mintha nem is megírt költeményt adna elő, hanem ott a közönség előtt teremné műveit, az egymást űző nagyszerű gondolatokat, szellemes fordulatokat, ragyogó szóképeket. Úgy áll a dobogón ez a fiatal fehér pap, mint egy tiszta fehér felhő, szinte mozdulatlanul, de a szeme tűzben ég s a hangja zeng vagy dörög. A közönség lelkét mindjárt az első pillanatokban megragadja és többé nem is ereszti el, viszi magával az ő fényes költői világába. És a hallgató lelke szívesen emelkedik fel vele, mert a Mécs László költői világának fényessége és melegítő napja a krisztusi szeretet. A költő állandó, forró ünneplése elfogyasztotta az estnek a szünetre szánt, idejét, s ezért a műsor szünet nélkül folyt tovább. Rácz Pál ruszinszkói író tartott felolvasást arról, hogy : Hogyan lett Mécs László költőből szavalóművész? Kedves humorral, a jóbarát közvetetlenségével és szellemesen foglalkozott Mécs László személyével. Előadása méltán kiérdemelte a közönség őszinte rokonszenvét. Ezután a budapesti I. ker. állami tanítóképző-intézet szavalókórusa adta elő Mécs László : Rohanás a tavaszba című költeményét, amelyet Kovács Antónia táncművésznő kísért kifejező táncmozdulatokkal. Befejezésül újra Mécs László következett s a közönség megint átadta magát éppen úgy, mint első ízben, a rendkívüli műélvezetnek. A budapesti népművelési bizottság IV. irodalmi estje kitűnően sikerült. Úgy véljük, hogy ehhez hasonló akciót, amely kultúréletünknek igen érdekes és értékes jelensége, nagyobb vidéki városainkban is meg lehetne kísérelni. Olcsó tankönyvek a népiskolában. Hóman Bálint kultuszminiszter az elmúlt hetekben megbeszélést folytatott a tankönyvkiadó cégekkel az elemi iskoláknak olcsó tankönyvekkel való ellátása érdekében. A tárgyalások eredményeként a kultuszminiszter most rendeletet adott ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületéhez intézve. A rendelet szerint a jövő tanévben a kiadók forgalomba hozhatják az eddigi tankönyveket, ezek mellett azonban kötelesek tartalmilag teljesen egyenértékű olcsófajtájú tankönyveket is kiadni. Ezeknek ára a következő : I. osztályú ábcés könyv 76 fillér, II. osztályú olvasókönyv 1 pengő, a III. osztályban olvasókönyv és számtan együtt 2 pengő, a IV. osztályban olvasókönyv és számtan együtt 2 pengő 50 fillér. Ilyen módon az elemi iskola négy osztályában használt tankönyveket összesen 6 pengő 26 fillérért lehet majd megvásárolni, míg az elmúlt tanévben ezeknek a könyveknek ára 12 pengő 40 fillér volt. Az elemi iskola V. és VI. osztályának tankönyvellátására vonatkozólag a tárgyalások még folyamatban vannak. A kultuszminiszter a segélykönyvtárak igénybevételét elsősorban ezekre az osztályokra akarja összpontosítani, ezért remélhető, hogy ezt a kérdést sikerül rövidesen megnyugtató módon megoldani. A Magyar Montessori Egyesület alakuló ülése. A Magyar Pedagógiai Társaság keretében alakult Magyar Montessori Egyesület január hó 19-én a budapesti áll. óvónőképző-intézet dísztermében tar-