Néptanítók lapja 66. évfolyam, 1933
1933-01-01 / 1. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA főbb rendszabályokhoz folyamodtak : az 1926 óta alapított 15 pedagógiai akadémia közül 9-et bezártak és a többiekben beszüntették a felvételeket. Ezek az intézkedések károsan hatottak vissza a tanítóképzésre is. Új vizsgálati szabályzatokat léptettek életbe Thüringiában, Poroszországban, Badenben és Braunschweigban. Ez utóbbi megköveteli, hogy a jelölt a képesítő vizsgálat előtt beigazolja rátermettségét az iskolai gyakorlatban és részt vett legyen a pedagógiai közösségek munkálataiban. Poroszországban teljesen átalakították a tanítóképzést a második vizsgálatig, amelynek követelményeit mélyítették. A gyakorlati kiképzés érdekében minden jelöltnek rendelkezésére áll egy bevált tanító. EGYESÜLETI ÉLET Magyar Pedagógiai Társaság. A Társaságnak december 17-én Weszely Ödön dr. egyetemi tanár, majd Kornis Gyula dr. államtitkár elnöklésével megtartott rendes ülésén két időszerű felolvasás szerepelt. 1. Kováts Gyula dr. budapesti reálgimmáziumi tanár «Fáy András nemzetnevelő eszméi és a százéves Bélteky-ház» című terjedelmes és alapos tanulmányban emlékezett meg az 1832-ben megjelent első magyar társadalmi regényről. Rövid bevezetés után részletesen elemezte a Bélteky-ház pedagógiai és társadalmi vonatkozásait, majd rátért Fáynak többi a neveléssel kapcsolatos munkáira. Mindezek alapján az előadó megállapítja, hogy Fáy András a múlt század első felében egyike volt legjelentékenyebb pedagógiai elmélkedőinknek, akinek műveiben nem egy egészen modern reformgondolatra akadunk. A köztudat ugyan csak inkább mint a tanítómese kiváló művelőjét tartja számon, jóllehet mint Széchenyi István leghívebb munkatársa és «a haza mindenese» a nemzet egyik legmunkásabb apostola és nevelője volt. Lelkes példájának követésére emlékmű nem figyelmeztet: hamvai még mindig elfeledten pihennek a Kálvin-téri templom sírboltjában, pedig a magyar ifjúság nevelőinek törekedniük kellene arra, hogy a nemzeti közfelfogás szellemi Pantheonjában a legnagyobb magyarok mellett ott álljon nemes példájával Fáy András alakja is, mint a «legderekabb magyar» megtestesülése. A zajos tapssal jutalmazott előadás után «A gyógyítóneveléstudomány egysége» címmel Tóth Zoltán dr., a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója tartott előadást. A gyógyítóneveléstudomány fejlődése szempontjából, úgymond, nagy jelentőségű annak a kérdésnek a megvilágítása, hogy a gyógyítónevelés kérdései a fogyatékossági csoportokhoz alkalmazottak-e, vagy pedig az egész fogyatékossági kérdésre vonatkozó egységes értékűek lehetnek-e? A gyógyítónevelés elméletének fejlődése korlátozott és alacsonyabb értékű marad, ha kérdéseit csak egy-egy fogyatékossági csoport nézőpontjából tárgyalja. Ha ellenben a gyógypedagógiai kérdéseket a csoportok fölé emelkedve, mint egyetemes kérdéseket lehet értékelni, úgy a gyógypedagógiai elmélete magasabb rendű lesz és a gyógyító-neveléstudomány az általános neveléstudomány keretében önálló ágazattá fejlődik. Azok, akik ezt a kérdést kizárólag az oktatás szemszögéből nézik, a gyógypedagógiai egységes fogalmához és a gyógyító nevelői gondolkodás egyetemes értékéhez sohasem juthatnak el. Ez csak azoknak sikerül, akik ezt a kérdést a nevelési problémák szempontjából nézik. Az a tény, hogy a gyógyítónevelés egész területén az okokkal kapcsolatos megelőzés, a nevelés és oktatás különleges kérdései, a társadalmi és gazdasági védelem egysége már világosan emeli ki a gyógypedagógia fogalmának tartalmi egységét, még nem jelenti azt, hogy a nevelés közvetlen kérdései szempontjából is lehetséges vagy szükségszerű az egyetemes értékű fejlődés. Hogy ez lehetséges-e, arra a gyógyítónevelés területén felmerülő közvetlen nevelési kérdések vizsgálata ad feleletet. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy e tényezők mindegyike lehet a fejlődés szempontjából egyoldalúlag vagy többoldalúlag gátló és serkentő. Ezért a gyógyítóneveléstudomány nem állhat meg a csoportoknak a fő ok szempontjából való egyoldalú vizsgálatánál. Ily értelmezésben a gyógyítóneveléstudomány egyetemi problémái: 1. a fejlődést gátló és serkentő okok megismerése, 2. a velünk született alkat értékelése, 3. a test méreteinek, erő, ügyesség, edzettség s érzékszervek fejlődésének értékelése, 4. az ismeretek, 5. a beszéd, 6. a fizikai és lelki cselekvések, 7. az értékelő képesség normálison aluli, normális és normálison felüli értékeinek megismerése. A gyógyítóneveléstudomány ily értelemben a fejlődésben gátolt és e gátoltsággal kapcsolatban egyoldalúan serkentett emberi értékeknek egységes és szakokra szét nem választható összefüggő elmélete. A gyógyítva nevelői tevékenység a különböző fogyatékossági csoportok területén formailag bármilyen mértékben különbözik is egymástól, a gyógyító-nevelés feladata mindig ugyanaz marad. Ily egységes irányú fejlődés mellett a gyógyító-neveléstudomány nemcsak a csökkentértékűek, hanem a normálisok nevelésének területén is igen értékes, nemzetvédelmi feladatot hivatott teljesíteni. A nagyszámú hallgatóság ezt a szakszerű és meggyőző érvekben bővelkedő előadást is osztatlan elismeréssel fogadta, amire az elnök köszönőszavai kíséretében az ülést bezárta. Mutatvány Drozdy Gyula: «A beszéd- és értelemgyakorlatok vezérkönyve a IV. osztály számára» című könyvéből.