Néptanítók lapja 68. évfolyam, 1935
1935-11-02 / 21. szám
826 NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ . 68. ÉVF. Szép (finn) hazánk, te drága föld, Zengjen dicső neved! Mely hontilelket így betölt: Nincs több oly tér, se hegy, se völgy, — Mint szép hazánk itt északon, E kedves, drága hon. A kis inkeri nép, amely jelenleg szovjetorosz elnyomás alatt Szentpétervártól délre fekvő kerületekben él, himnuszában viszont így dalol: Talpra rab inkeri, munkára fel, Új világnak vagy a hajnalán! Éjszakádnak vége, itt a reggel, Rád virradt a nap, szülőhazám. Úgy dereng az ég alján az új fény, Mint honfiak keblében a remény. Talpra rak vikelt, itt a nap, Megjött a régvárt pillanat. Vagy a másik ugyancsak orosz fennhatóság alatt élő kis zűrjén, vagy kómi népnek a himnusza ugyanúgy a szabadságért eseng, mint a magyar imádság: Örvendezzél Kómi népe, Győzd le a gondokat s bajt. Rajtad nem fog a halál sem, Nemzeted új rügyet hajt. Múltja szegény komi népnek Gondteli bánatos út. Testvér, mit hullatod könnyed? Hordasd el széllel a búd! És ha az óra üt egykor, Bánatod, búd tovaszáll, Ellent kiűzve hazádból, Rád, népem, új jövő vár. Ha összehasonlítjuk ezeknek a himnuszoknak a szövegét és eszmemenetét, imádságos dallamát, akkor kell, hogy rádöbbenjünk: valamikor a mondák mitikus korában kellett, hogy ez a sok apró nép ott az Ural táján, a végtelen Ázsiával határos erdőségekben és síkságokon csakugyan egy ősi törzsből fakadt légyen. Ahogy a legprimitívebb összókincsünk azonossága kétségtelen, ugyanúgy megállapíthatjuk ezekből a dalokból, hogy vannak közös, bizonyára ugyancsak ősrégi melódiáink is. Kitanmies igazgató jó munkát végzett a kötet összeállításával. Reméljük, hogy a munka idehaza is széles körökben kedvező fogadtatásra talál és megvalósul az az óhajtása, mivel e kis kötet előszavát befejezte: „A sors bennünket, testvérnépeket, ugyanazon anya gyermekeit elszakított egymástól. Adja a Mindenható, hogy legalább lélekben és azokban a dalokban, melyek fiaink és leányaink nyakán felcsendülnek, újra feltalálhassuk egymást." Minden megelégedés csak munkásságunk eredménye s a legboldogabb az, kinek legtöbb dolga van a világon. (Eötvös J.) A nevelés legnagyobb hibája az, ha az ifjúságot nem szoktatjuk önálló gondolkozáshoz. (Lessing.) ISKOLÁNKÍVÜLI NÉPMŰVELÉS Az Országos Magyar Weekend Egyesület (OMWE) szerepe a hazai nyaralás és hétvégi üdülés fellendítésében írta : GRÓF SZÉCHENYI KÁROLY A mai technikai, kulturális és gazdasági berendezkedés a dolgozó társadalom minden tagjától oly nagyfokú tevékenységet kíván, melynek megfelelő ellátásához okvetlenül szükséges a megfelelő pihenés, hogy ezután újult erővel és frisseséggel folytathassa munkáját. Tehát a hétvégi szünet és nyaralási lehetőségek nyújtása, illetve általánosítása ma már szociális és egészségügyi szempontból is közszükségletet, illetve közérdeket képez. Statisztikai adatok igazolják, hogy évenként 30—40 millió pengő között forog az az összeg, melyet honfitársaink nyaralásra külföldön elköltöttek. Ennek az összegnek tekintélyes részét képezi az, amit szerényebb anyagi körülmények között élő magyar testvéreink kis svájci és osztrák falvakban hagytak, ahol átlagosan 4—5 schillingért, illetve frankért pihentek, mivel itthon ugyanilyen árért ez nem volt lehetséges. Bár hazánk megcsonkítása következtében elvesztettük legszebb vidékeinket, mégis csonka hazánkban is nagyszámú nyaralásra és üdülésre alkalmas folyóparti, tóparti és klimatikus fekvésű községeink vannak, melyeknek azonban hiányzik ehhez megfelelő berendezésük, illetve előkészültségük. Ezen két nemzetgazdaságilag nagyfontosságú probléma megoldását vette kezébe az OMWE, hogy társadalmi úton igyekezzék egyrészt a hétvégi szünet általános bevezetését, másrészt pedig a hazai nyaralás megszervezését és népszerűsítését megoldani. A hétvégi szünet megvalósítása szempontjából a fősúlyt a tisztviselőosztály hétvégi szünetének biztosítására kellett fordítani, miután ennek az osztálynak hétvégi szünete alapja a kereskedelmi és ipari szakmákban bevezetendő hétvégi szünetnek is. Az OMWE munkásságának tehát két irányban kellett haladnia és külön választva megvalósítani először a tisztviselők és később az ipari és kereskedelmi érdekeltségek hétvégi szünetét. A tisztviselőosztály hétvégi szünetének megvalósítására irányuló mozgalom nagyrészt sikerrel járt, mert a közhivatalok többsége, mint pedig számos iparvállalat tisztviselői karának körében a hétvégi szünet már elrendeltetett. A kereskedelmi hétvégi szünet már nehezebb feladat elé állította az egyesületet, miután ma még áthidalhatatlannak látszó nehézségek vannak e téren. Megállapítható azonban, hogy maguk a kereskedelmi érdekeltségek is igyekeznek szakmák szerint a hétvégi szünetet bevezetni, amennyiben egyöntetű megállapodásra tudnak jutni. A kereskedelmi hétvégi szünet rendeletileg nehezen volna megoldható s ezért általános és intézményes megvalósítására maga a társadalom hivatott. Az ókori permi néptörzs maradványa a Kámafolyó mentén. Körülbelül 500.000 lélek. *