Néptanítók lapja 68. évfolyam, 1935
1935-01-01 / 1. szám
16 jesztéssel eredményes népművelési munkát folytatni nem lehet. Szükséges volt ennek a végső, összefogó szempontnak rendkívüli fontosságát hangsúlyozni, mielőtt az irodalom helyét és szerepét a népművelés keretében közelebbről kijelölnők és bővebben kifejtenők, — nehogy fejtegetéseinket félreértsék és félremagyarázzák olyanok, akik esetleg augurok az irodalom berkeiben, de a népművelés feladatait nem ismerik. Az iskolán kívüli népművelés tartalmi egységének biztosítása érdekében kiadott 17.000/1925. VIII. a. sz. VKM-rendelet (az ú. n. Népművelési Tájékoztató) az irodalom helyét a „Nemzeti élet és művelődés" c. tárgykörben jelöli ki. Nemzeti történelmünk és művészetünk tartozik még e tárgykörbe. Kétségtelen, hogy valamennyi közül, sőt a népművelés egész szellemi anyagraktárából legnagyobb szerep az irodalomnak jut. Fölösleges lenne az ismereteket jelentőségük szerint fokozati rendszerbe sorozni, hiszen — mint említettük — egymást kiegészítve, harmonikusan szolgálják a népművelés céljait. Nem is ez a feladatunk. Az alábbiakban csupán az irodalom tartalmi gazdagságára és a gyakorlati alkalmazásban megnyilvánuló rugalmasságára kívánunk rámutatni. Az irodalom végtelen befogadóképességéből és kifejező lehetőségéből, röviden: tartalmi gazdagságából következik, hogy nincs tárgy, amely nála alkalmasabb volna az ismeretek összpontosítására, koncentrálására. Keretébe a magyarságismeret (hungarológia) egész hálózatát be lehet vonni (honismeret, történelem, művészet, néprajz). Különösen kézenfekvő az irodalmi és történelmi ismeretek összekapcsolása. Irodalmunkból egész nemzeti történelmünket ki lehet fejteni. Hogy csak közismert példákat említsünk: a hún-magyar és király-mondákból, legendairodalmunkból, Gárdonyi „A láthatatlan ember" és „Isten rabjai" c. regényeiből, Arany „Szent László füve" c. költeményéből, Katona „Bánk bán"-jából stb. az ősmagyarok, a honfoglalás és az Árpádok korát; a Tolditrilógiából, Arany „Rozgonyiné"-jából és Garay „Kont"-jából Nagy Lajos és Zsigmond korát; Czuczor (Hunyadi), Vörösmarty (Szép Ilonka), Petőfi (A király esküje), Arany (Both bajnok özvegye, Szibinyáni Jank, V. László, Mátyás anyja) verseiből a Hunyadiak korát; Kisfaludy Károly elégiájából és Gulácsy Irén regényének (Fekete vőlegények) szemelvényeiből Mohácsot; Arany költeményei (Török Bálint, Szondi két apródja), Jókai regényei (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon), Mikszáthtól „A beszélő köntös", Balassa Bálint vitézi versei, Gárdonyitól „Az egri csillagok" bőséges anyagot szolgáltatnak a török uralom megismertetéséhez; ugyanilyen gazdag a Rákóczira vonatkozó szépirodalom: Mikes levelei, kurucköltészet, Arany „Rákócziné", Lévay „Mikes" stb.; a napóleoni háborúknak Garay „Obsitos" ~él, és szabadságharcnak Petőfi költeményei, Jókai „Csataképei" és Rákosi Viktor könyve (Korhadt fakeresztek) legismertebb irodalmi emlékei. De ugyanígy össze lehetne állítani a szülőföld és honismertetés anyagát is az irodalomból. Ismét közismert példákat idézünk: Petőfi leíró költeményei az Alföldet, az ő és Jókai úti levelei, valamint Jókai tájrajzai és leírásai az ország nagy részét (Felvidék, Erdély, Balaton), aztán Kisfaludy Sándor és Tompa Mihály regéi a dunántúli és felvidéki várak emlékét feledhetetlen varázzsal örökítették meg. Az irodalom tárgyi és tartalmi gazdagsága, formáinak változatossága, általában alkati hajlékonysága és rugalmassága rendkívül alkalmassá teszi fölhasználását a népművelés számos területén, így elsősorban a jellemnevelés terén. Földmíves- és munkástársadalmunk, sőt egész középosztályunk erkölcsi és jellemnevelése, egy magyarságában öntudatosabb és gerincesebb társadalom kialakítása a nemzetnevelés egyik tengelye. E célra az irodalom akár az írói egyéniségek galériájából, akár a szépirodalmi művek kincsesbányájából kimeríthetetlen példatárat szolgáltat. Ragadjuk ki a legfőbb tételeket: vallásosság (Balassa: Mikes, Ady, Arany: Fiamnak), szülői, gyermeki, testvéri szeretet (Vörösmarty: Szegény asszony könyve, Petőfi: Füstbe ment terv, Egy estém otthon, A jó öreg kocsmáros, A vén zászlótartó, Szüleim halálára, István öcsémhez, Arany: Családi kör, Leányomhoz, Toldi, Gyulai Pál: Éji látogatás), hitvesi szeretet (Kisfaludy Sándor: Kesergő és Boldog szerelem, Vörösmarty: A merengőhöz, Petőfi szerelmi és családi költeményei), baráti szeretet (Petőfi— Arany—Tompa barátsága és levelezése), hűség, hála, kegyelet (Mikes, Mikszáth: A vén gazember), hazaszeretet önfeláldozás (Zrínyi, Balassa, Petőfi, Gyóni Géza), józan életmód, takarékosság, szerénység (Arany: Epilógus), önzetlenség, szorgalom, önművelés (Kazinczy, Arany, Petőfi), férfias önérzet (Vörösmarty, Kölcsey, Petőfi), derűs életszemlélet (Mikes, Csokonai, Petőfi, Jókai) stb. A Népművelési Tájékoztató egy másik tárgykörében, a „Kedélyápolás és szórakozás" terén viszont a hazafias és népünnepségeken nyer élénk szerepet az irodalom. A szavaláshoz költeményeket, a műkedvelői előadásokhoz színműveket és az énekszámokhoz dalokat (már t. i. magasabb színvonalúakat) az irodalom szolgáltat. Azt se hagyjuk figyelmenkívül, hogy a gyakorlati népművelési tevékenység keretében is (háziipar, kézimunka), mintegy kísérőműsorként, alkalmazást talál. A hosszú téli estéken a csöndes kézimunkázást kedvesen élénkíti egy-egy mesének, elbeszélésnek felolvasása, versek elmondása, nóták énekeltetése... Végül ne feledjük el, hogy a népkönyvtárak könyvanyagának legalább 60 százaléka szépirodalmi művekből áll. Éppen azért, mert tárgyban oly egyetemes kiterjedésű s a gyakorlatban oly könnyen alkalmazható, az irodalmat a népművelés minden egyes tagozatában igen jelentős szerep illeti meg. Az elemi ismeretterjesztő tanfolyamokon még csak csírájában mutatkozik egyszerű olvasmányok formájában, de a nagy NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 68. ÉVF.