Néptanítók lapja 68. évfolyam, 1935

1935-01-01 / 1. szám

16­ jesztéssel eredményes népművelési munkát folytatni nem lehet. Szükséges volt ennek a végső, összefogó szem­pontnak rendkívüli fontosságát hangsúlyozni, mielőtt az irodalom helyét és szerepét a nép­művelés keretében közelebbről kijelölnők és bő­vebben kifejtenők, — nehogy fejtegetéseinket félreértsék és félremagyarázzák olyanok, akik esetleg augurok az irodalom berkeiben, de a népművelés feladatait nem ismerik. Az iskolán kívüli népművelés tartalmi egysé­gének biztosítása érdekében kiadott 17.000/1925. VIII. a. sz. VKM-rendelet (az ú. n. Népműve­lési Tájékoztató) az irodalom helyét a „Nem­zeti élet és művelődés" c. tárgykörben jelöli ki. Nemzeti történelmünk és művészetünk tar­tozik még e tárgykörbe. Kétségtelen, hogy va­lamennyi közü­l, sőt a népművelés egész szel­lemi anyagraktárából legnagyobb szerep az iro­dalomnak jut. Fölösleges lenne az ismereteket jelentőségük szerint fokozati rendszerbe so­rozni, hiszen — mint említettük — egymást ki­egészítve, harmonikusan szolgálják a népmű­velés céljait. Nem is ez a feladatunk. Az aláb­biakban csupán az irodalom tartalmi gazdag­ságára és a gyakorlati alkalmazásban megnyil­vánuló rugalmasságára kívánunk rámutatni. Az irodalom végtelen befogadóképességéből és kifejező lehetőségéből, röviden: tartalmi gazdagságából következik, hogy nincs tárgy, amely nála alkalmasabb volna az ismeretek összpontosítására, koncentrálására. Keretébe a magyarságismeret (hungarológia) egész hálóza­tát be lehet vonni (honismeret, történelem, mű­vészet, néprajz). Különösen kézenfekvő az iro­dalmi és történelmi ismeretek összekapcsolása. Irodalmunkból egész nemzeti történelmünket ki lehet fejteni. Hogy csak közismert példákat említsünk: a hún-magyar és király-mondákból, legendairodalmunkból, Gárdonyi „A láthatat­lan ember" és „Isten rabjai" c. regényeiből, Arany „Szent László füve" c. költeményéből, Katona „Bánk bán"-jából stb. az ősmagyarok, a honfoglalás és az Árpádok korát; a Toldi­trilógiából, Arany „Rozgonyiné"-jából és Garay „Kont"-jából Nagy Lajos és Zsigmond korát; Czuczor (Hunyadi), Vörösmarty (Szép Ilonka), Petőfi (A király esküje), Arany (Both bajnok özvegye, Szibinyáni Jank, V. László, Mátyás anyja) verseiből a Hunyadiak korát; Kisfaludy Károly elégiájából és Gulácsy Irén regényének (Fekete vőlegények) szemelvényeiből Mohá­csot; Arany költeményei (Török Bálint, Szondi két apródja), Jókai regényei (Erdély arany­kora, Török világ Magyarországon), Mikszáth­tól „A beszélő köntös", Balassa Bálint vitézi versei, Gárdonyitól „Az egri csillagok" bőséges anyagot szolgáltatnak a török uralom megis­mertetéséhez; ugyanilyen gazdag a Rákóczira vonatkozó szépirodalom: Mikes levelei, kuruc­költészet, Arany „Rákócziné", Lévay „Mikes" stb.; a napóleoni háborúknak Garay „Obsi­tos" ~él, és szabadságharcnak Petőfi költeményei, Jókai „Csataképei" és Rákosi Viktor könyve (Korhadt fakeresztek) legismertebb irodalmi emlékei. De ugyanígy össze lehetne állítani a szülőföld és honismertetés anyagát is az iroda­lomból. Ismét közismert példákat idézünk: Petőfi leíró költeményei az Alföldet, az ő és Jókai úti levelei, valamint Jókai tájrajzai és leírásai az ország nagy részét (Felvidék, Er­dély, Balaton), aztán Kisfaludy Sándor és Tompa Mihály regéi a dunántúli és felvidéki várak emlékét feledhetetlen varázzsal örökítet­ték meg. Az irodalom tárgyi és tartalmi gazdagsága, formáinak változatossága, általában alkati haj­lékonysága és rugalmassága rendkívül alkal­massá teszi fölhasználását a népművelés szá­mos területén, így elsősorban a jellemnevelés terén. Földmíves- és munkástársadalmunk, sőt egész középosztályunk erkölcsi és jellemneve­lése, egy magyarságában öntudatosabb és gerincesebb társadalom kialakítása a nemzet­nevelés egyik tengelye. E célra az irodalom akár az írói egyéniségek galériájából, akár a szépirodalmi művek kincsesbányájából kimerít­hetetlen példatárat szolgáltat. Ragadjuk ki a legfőbb tételeket: vallásosság (Balassa: Mikes, Ady, Arany: Fiamnak), szülői, gyermeki, test­véri szeretet (Vörösmarty: Szegény asszony könyve, Petőfi: Füstbe ment terv, Egy es­tém otthon, A jó öreg kocsmáros, A vén zászló­tartó, Szüleim halálára, István öcsémhez, Arany: Családi kör, Leányomhoz, Toldi, Gyu­lai Pál: Éji látogatás), hitvesi szeretet (Kis­faludy Sándor: Kesergő és Boldog szerelem, Vörösmarty: A merengőhöz, Petőfi szerelmi és családi költeményei), baráti szeretet (Petőfi— Arany—Tompa barátsága és levelezése), hű­ség, hála, kegyelet (Mikes, Mikszáth: A vén gazember), hazaszeretet önfeláldozás (Zrínyi, Balassa, Petőfi, Gyóni Géza), józan élet­mód, takarékosság, szerénység (Arany: Epi­lógus), önzetlenség, szorgalom, önművelés (Ka­zinczy, Arany, Petőfi), férfias önérzet (Vörös­marty, Kölcsey, Petőfi), derűs életszemlélet (Mikes, Csokonai, Petőfi, Jókai) stb. A Nép­művelési Tájékoztató egy másik tárgykörében, a „Kedélyápolás és szórakozás" terén viszont a hazafias és népünnepségeken nyer élénk sze­repet az irodalom. A szavaláshoz költeménye­ket, a műkedvelői előadásokhoz színműveket és az énekszámokhoz dalokat (már t. i. magasabb színvonalúakat) az irodalom szolgáltat. Azt se hagyjuk figyelmen­­kívül, hogy a gyakorlati népművelési tevékenység keretében is (házi­ipar, kézimunka), mintegy kísérőműsorként, al­kalmazást talál. A hosszú téli estéken a csön­des kézimunkázást kedvesen élénkíti egy-egy mesének, elbeszélésnek felolvasása, versek el­mondása, nóták énekeltetése... Végül ne feled­jük el, hogy a népkönyvtárak könyvanyagának legalább 60 százaléka szépirodalmi művek­ből áll. Éppen azért, mert tárgyban oly egyetemes kiterjedésű s a gyakorlatban oly könnyen al­kalmazható, az irodalmat a népművelés min­den egyes tagozatában igen jelentős szerep illeti meg. Az elemi ismeretterjesztő tanfolya­mokon még csak csírájában mutatkozik egy­szerű olvasmányok formájában, de a nagy­ NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 68. ÉVF.

Next