Néptanítók lapja 69. évfolyam, 1936
1936-08-01 / 15. szám
50057 69. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM. 1936. AUGUSZTUS 1. Néptanítók Lapja NÉPMŰ VE LÉSI TÁJÉKOZTATÓ SZERKESZTŐSÉG. Budapest, V., Hold-utca 16. (Magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium.) Telefon : 1.268.18. IADÓHIVATAL: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, VIII. ker., Múzeum-körút 6. szám. Gólyavár. Telefon: 1-461-45. •S KÉZIRATOK megőrzésére és visszaadására a szerkesztőség nem vállalkozik. Hirdetések szövege a kiadóhivatalnak, minden egyéb kézirat a szerkesztőségnek küldendő. •ELŐFIZETÉS egész évre 9-60 P, negyedévre 2-40 P. Egyes számlára 50 fillér. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 820—4—106/1930. VIII. d. sz. alatt elrendelte, hogy az előfizetési díj az állami-, községi-, társulati-, magán és érdekeltségi elemi népiskolák évi költségvetésébe vétessék föl. Előfizetés a kiadóhivatal címére előzetesen küldendő postautalványon vagy az Egyetemi Nyomda 37.473. számú csekkszámlájára. •L HIR D E T É S hivatalos pályázat 10 fill., magánhirdetés 14 fillér szavanként. Üzleti hirdetés: 1 oldal 160 P, '/. oldal Sí P. '/, oldal 50 P, Vb oldal 30 P. A hirdetési díjak a kiadóhivatal címére előre fizetendők. A GYERMEKEK ÉRZÉKEIVEK FEJLESZTÉSE írta : LENDVAY BÉLA Mióta a nevelés fontosságával behatóbban foglalkozik az emberiség, azóta az érzékszervek fejlesztése mindig vezető gondolata a pedagógiának. Újabban Montessori Mária az, aki ennek a kérdésnek erőteljesebben lendületet kíván adni. Bátran mondhatjuk, hogy szerinte a nevelésben az érzékszervek nevelése a legfontosabb. A kísérleti pszichológia egyik feladatává is az érzékek mérését és ezek alapján történő megfigyelését állítja, míg a kísérleti pedagógia feladatává az értékek nevelését teszi s kísérletek alapján kívánja megállapítani azt a nagy pedagógiai értéket, amely az értékek nevelésében rejlik. Ezért van az, hogy ő értéknevelő eszközöket ad a gyermekek kezébe, miközben megfigyeli azt, hogy a gyermekek miként foglalkoznak azokkal. Itt minden beavatkozástól távol akarja tartani a nevelőt, ami önmagából következik, mert hiszen a kísérleteknél csak a spontán cselekvések az irányadók, azért, mert a befolyások alatt végzett cselekvések már nem nyújthatnak igazi képet. Ezeknek a Montessoriféle eszközöknek még az az előnyük is megvan, hogy a gyermekek érzékszerveinek gyakorlására is igen alkalmasak, amint ezeket a Montessori-iskolák mutatják is. Megfigyelték, hogy azok az eszközök, amelyekkel lelki folyamatokat mérünk azért, hogy pszichológiai megfigyeléseket végezzünk, fárasztják a gyermeket. Ezzel ellentétben azok az eszközök, amelyeket az érzékszervek nevelésére alkalmazunk, nem untatják, nem fárasztják, hanem szítják a gyermekek munkakedvét, alkotótevékenységét. Tudvalévő, hogy Montessori ezeket az értéknevelő eszközöket először a gyengetehetségűeknél alkalmazta, csak később vitte át a normális gyermekek nevelésére. Itt azután meglátta azt a különbséget, ahogyan a gyengetehetségű s ahogyan a normális gyermek az eszközöket fogadta. Kísérleti megfigyelés közben rájött arra, hogy a gyengetehetségűek eszközsorozatából sokat el kell hagyni, át kell alakítani, ha azt akarjuk, hogy azokat a normális gyermekek érzékeinek nevelésére akarjuk használni. Tanulságos az is, amit Montessori a gyengetehetségű és normális gyermekek értékfejlesztő gyakorlatairól mond. Ő ugyanis azt tapasztalta, hogy míg a gyengetehetségű gyermekek, ha az eszközüket kezükbe kapják, kevés figyelemmel bánnak velük s szinte ötletszerűen oldják meg a feladatokat. Gyorsan végeznek, ami természetes is, mert hiszen a nehezebb feladatoknál alig gondolkoznak, a hibákkal nem törődnek, hanem rakják az eszközöket szinte ösztönszerűen. A feladat végén nem tekintenek vissza a menetre s nem ismerik fel azt, hogy váljon helyesen oldották-e meg azt. Ezt a kísérlet mutatja. Az érzékek nevelése azonban mást kíván. Azt, hogy a gyengetehetségű gyermeket megfigyelésre, összehasonlításra késztessük. Ebből következik, hogy a hibát ki kell vele javíttatni, ami csak rávezetéssel történhetik s ez bizony többszöri érzékeltetést kíván. De még az egyszeri észrevevéssel sem elégedhetünk meg, hanem a hiba javításánál is sokszoros gyakorlásra van szükség. Aztán az sem elég, hogy egyszer-kétszer haladjon végig a feladaton, hanem minél többször, mert ez az állandó gyakorlás az, ami értékét fejleszti, növeli. Aztán meg igen fontos az is, hogy egy és ugyanazon gyakorlatra minél többször térjünk vissza előbb gyakrabban, majd későbbi és későbbi időben. Ez az érzékszerveket fejlesztő gyakorlás egészen más a normális gyermekeknél. Ők az eszközöket játéknak tekintik s nem szeretik, hogy játékukba más is beleavatkozzék. Ők önállóbbak akarnak lenni, a feladatot maguk akarják megoldani. És ez nem is lesz nehéz, mert a Montessori-féle eszközök úgy vannak szerkesztve, hogy a hibákra önmaguk mutatnak rá s nem szükséges, hogy a nevelő a gyermeket tévedéseire figyelmeztesse. És ebben az önjavításban nagy erő rejlik, amennyiben keresésre, felismerésre készteti a gyermeket. Az érzékek nevelésének ez a módja azonban a normális gyermekeknél is gyakorlást kíván. Éppen ezért az eszközökön való feladatmegoldást velük is minél többször el kell végeztetnünk. Montessorinak erre az érzéknevelő gyakorla- EBTFTFMIÉNÉ SZEGED. FOLYÓIRATOK