Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-05-15 / 10. szám
380 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF, hanem hétköznap és vasárnap késő este is dolgoznak. Együtt vannak a tanyakörzet népével. Egyénenként is, meg népművelő előadások keretében is tanítják, lelkét nemesítik, művelik. A karcagi tanyák vándortanítóinak iskolájában Drozdy Gyula, a Néptanítók Lapja főszerkesztője kérte számon az eredményt, tehát nem a tanító, hanem idegen pedagógus foglalkozott a gyermekekkel. Kíváncsian vártuk az eredményt. Azok a gyermekek, akikkel idegen, még az iskolában sohasem beszélgetett, nyomban felmelegedtek, közvetlenül s derülten feleltek, beszélgettek. Öröm volt látni, hallani, amint beszélgetés közben kibontakozott a tanyai kis csemeték tudása, felfedező gondolat- és érzésvilága. Drozdy Gyula tapasztalatairól így számolt be: Arra voltam kíváncsi, hogy a vándortanítók ilyen rövid idő alatt s ilyen nehéz viszonyok között mennyire alapozták meg az olvasás, írás és számolás további tanítását s mennyire fejlesztették azoknak a gyermekeknek ebbeli készségeit, akik már jártak iskolába. Az eredmény meglepő. A vándortanítók ezen a területen majdnem azt a fokot érték el, mint a kedvezőbb körülmények között levő falusi vagy városi iskolában elérnek. Ezt csak a tanítóknak megfeszített, lelkiismeretes munkássága eredményezhette. Őszintén szólva az olvasás, írás és számolás megalapozásán és készségének fejlesztésén kívül, ezektől az iskoláktól többet alig vártam, éppen azért a többi tárgyak eredményének számonkéréséhez félve nyúltam. Lépésről-lépésre haladva örömmel tapasztaltam, hogy a tanítók, a legfontosabb készségek elsajátításán kívül, valamennyi tantárgyból tekintélyes anyagot dolgoztak fel, s nemcsak ismereteket nyújtottak, hanem megfigyelni, okoskodni, következtetni is tanították a gyermeket. Különösen az tetszett, hogy az anyagnak nevelésre vonatkozó részeit sem hanyagolták el. Láthattuk, hogy az anyag kiválasztása közben nagy figyelemmel voltak a tanyai gyermekek életviszonyaira és jövendő foglalkozásukra. Jóleső érzéssel láttam, hogy a vándortanítók iskolájában nincs memorizáló lecketanítás, hanem külső, vagy belső szemléltetésen, tapasztalatokon, élményeken alapuló igazi tanítás. Ezt mutatják azok a képek és más szemléltetőeszközök is, amelyeket maguk a tanítók készítettek. A gyermekek és a szülők iskola iránti szeretetéből következtetni lehet arra, hogy azok a 9—12 éves gyermekek, akik most az I—II. osztályba járnak, a felsőbb osztályokat is elvégzik, ahol magasabb kultúrszínvonalú anyagot is elsajátíthatják. Az eredmény értékéből semmit sem vonnak le azok a kisebb módszeres hibák, amelyeket tapasztaltam. Ezek fiatal, kezdő tanítóknál szinte elkerülhetetlenek. Az állandó továbbképzés és a gyakorlat ezeket mind kiküszöböli. Ehhez Baranyai Balázs tanyáján levő iskola belseje, Drozdy Gyula a gyermekeket kérdezi. Egyetlen tanító sem nélkülözheti a Népiskolai Egységes Vezérkönyveket. A sorozatos köteteket a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr megbízásából legkiválóbb népiskolai pedagógusaink írták s az Országos Közoktatási Tanács felülbírálta, jóváhagyta. A tanításra való tárgyi és pedagógiai szempontból való előkészülésnek s ennek alapján a vázlatkészítésnek ezek a könyvek a legbiztosabb eszközei, mert óráról-órára vezetnek, irányítanak, a tökéletes tanítói munkához tanácsot adnak.