Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938

1938-05-15 / 10. szám

380 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF, hanem hétköznap és vasárnap késő este is dol­goznak. Együtt vannak a tanyakörzet népével. Egyénenként is, meg népművelő előadások ke­retében is tanítják, lelkét nemesítik, művelik. A karcagi tanyák vándortanítóinak iskolájá­ban Drozdy Gyula, a Néptanítók Lapja főszer­kesztője kérte számon az eredményt, tehát nem a tanító, hanem idegen pedagógus foglalkozott a gyermekekkel. Kíváncsian vártuk az ered­ményt. Azok a gyermekek, akikkel idegen, még az iskolában sohasem beszélgetett, nyomban fel­melegedtek, közvetlenül s derülten feleltek, be­szélgettek. Öröm volt látni, hallani, amint be­szélgetés közben kibontakozott a tanyai kis csemeték tudása, felfedező gondolat- és érzés­világa. Drozdy Gyula tapasztalatairól így szá­molt be: Arra voltam kíváncsi, hogy a vándortanítók ilyen rövid idő alatt s ilyen nehéz viszonyok között mennyire alapozták meg az olvasás, írás és számolás további tanítását s mennyire fej­lesztették azoknak a gyermekeknek ebbeli készségeit, akik már jártak iskolába. Az ered­mény meglepő. A vándortanítók ezen a terüle­ten majdnem azt a fokot érték el, mint a ked­vezőbb körülmények között levő falusi vagy városi iskolában elérnek. Ezt csak a tanítóknak megfeszített, lelkiismeretes munkássága ered­ményezhette. Őszintén szólva az olvasás, írás és számolás megalapozásán és készségének fejlesztésén kí­vül, ezektől az iskoláktól többet alig vártam, éppen azért a többi tárgyak eredményének szá­monkéréséhez félve nyúltam. Lépésről-lépésre haladva örömmel tapasztaltam, hogy a taní­tók, a legfontosabb készségek elsajátításán kí­vül, valamennyi tantárgyból tekintélyes anya­got dolgoztak fel, s nemcsak ismereteket nyúj­tottak, hanem megfigyelni, okoskodni, követ­keztetni is tanították a gyermeket. Különösen az tetszett, hogy az anyagnak nevelésre vonat­kozó részeit sem hanyagolták el. Láthattuk, hogy az anyag kiválasztása közben nagy figye­lemmel voltak a tanyai gyermekek életviszo­nyaira és jövendő foglalkozásukra. Jóleső ér­zéssel láttam, hogy a vándortanítók iskolájá­ban nincs memorizáló lecketanítás, hanem külső, vagy belső szemléltetésen, tapasztalato­kon, élményeken alapuló igazi tanítás. Ezt mu­tatják azok a képek és más szemléltetőeszközök is, amelyeket maguk a tanítók készítettek. A gyermekek és a szülők iskola iránti szere­tetéből következtetni lehet arra, hogy azok a 9—12 éves gyermekek, akik most az I—II. osz­tályba járnak, a felsőbb osztályokat is elvég­zik, ahol magasabb kultúrszínvonalú anyagot is elsajátíthatják. Az eredmény értékéből semmit sem vonnak le azok a kisebb módszeres hibák, amelyeket ta­pasztaltam. Ezek fiatal, kezdő tanítóknál szinte elkerülhetetlenek. Az állandó továbbképzés és a gyakorlat ezeket mind kiküszöböli. Ehhez Baranyai Balázs tanyáján levő iskola belseje, Drozdy Gyula a gyermekeket kérdezi. Egyetlen tanító sem nélkülözheti a Népiskolai Egységes Vezér­könyveket. A sorozatos köteteket a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr megbízásá­­ból legkiválóbb népiskolai pedagógusaink írták s az Országos Közokta­tási Tanács felülbírálta, jóváhagyta. A tanításra való tárgyi és pedagó­giai szempontból való előkészülésnek s ennek alapján a vázlatkészí­tésnek ezek a könyvek a legbiztosabb eszközei, mert óráról-órára vezetnek, irányítanak, a tökéletes tanítói munkához tanácsot adnak.

Next