Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938

1938-07-01 / 13. szám

533 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ él a köztudatban, mégis célszerűnek véltük meg­állapítani, hogy a kísérlet céljából tényleg fer­tőzött könyvek csírátlanítása minő eredmény­nyel jár. Koch-féle bacillusokkal fertőztünk egy köny­vet a mindennapi életben egyáltalán elő nem forduló mértékben: köbcentiméterenkint 1- 10 mil­ligramm bacillussal és e könyvet folyékony for­malin gőzében fürösztöttük meg. E vaporizáció után négy napra lemostuk a könyv lapjait s a mosadékkal beoltottuk a kísérleti állatokat- Az eredmény teljesen nemleges volt. Megállapíthatni tehát, hogy a formalin-gőzö­lés nagyon hatásos. Megjegyzendő, hogy a gőz­fürdő közben a könyv lapjait széjjel kell tárni. Összefoglalás: A végzett kísérletek eredményeként megálla­pítható, hogy a könyvek szokásos használati módja mellett tuberkulótikus fertőzés veszélye általában véve nem forog fenn. Legelső kísérleteink tanúsága szerint jelenté­keny mennyiségű bacillus szükséges a könyvek­nek oly mértékű fertőzöttségéhez, hogy mosa­dékukkal meg lehessen fertőzni a tengerimala­cokat- Ez a mennyiség, mint említettük, köb­centiméterenkint 1110 milligramm bacillus, tehát oly emulzió (fejet), amely a mindennapi életben nem fordul elő, míg 1/too milligrammos emulziók hatástalanoknak bizonyultak. Azt is megállapí­tottuk, hogy bacillustartalmú köpetek pozitív (tevőleges) eredményre vezettek. E kísérleti eredményekkel szembenállnak a természetes körülmények. Normális viszonyok közt köhögés, száraz vagy megnyálazott ujjal való lapozgatás vagy simogatás, tüdőbeteg szo­bájában tartózkodás következtében könyv útján történt fertőzés egyáltalán nem volt megállapít­ható. Kizárólag tüdőbetegek használta könyveknek mosadéka egyetlen esetben sem volt fertőző, egyéb betegek könyveié még kevésbbé. Mindennapi viszonyok közt tehát könyvektől származó gü­mőkóros fertőzéstől nem kell tar­tani, sőt a kísérleti célokból előidézett nagyobb­méretű fertőzöttség is csupán átmeneti hatású: a veszélyessé válható mennyiségben elhelyezett bacillusok is csak legföljebb 10—11 napig őrzik meg virulenciájukat (fertőzőképességüket). Bizonyítottnak vehetjük tehát, hogy a köny­vek szokásos forgalma a tüdőbaj terjedése szem­pontjából veszélytelen. Kísérleti bacillusokkal erősen fertőzött könyv is elveszti fertőzött voltát a form­alinfürdő után, föltéve, hogy a könyv lapjai fertőtlenítés köz­ben szét vannak tárva. De ha két héten át a könyvtárban hevertetjük, akkor még az ily mes­terségesen fertőzött könyv is veszélytelenné válik. A mindennapi életre leszűrhető tanulság, hogy még ócska könyvekkel szemben is teljesen fölösleges a túlzott elővigyázatosság. Nem fer­tőz még a tüdőbajos használta könyv sem, ki­véve azt a föl sem tételezhető esetet, ha a beteg éppúgy beleköpne, mint valami köpőcsészébe, óvatosságból legfeljebb annyi gondosságot kell kifejteni, hogy ily veszélyessé válható könyve­ket, forgalombahozataluk előtt, 2—3 héten át visszatartjuk. A formalin-gőzölés igen hatásos ugyan, de általában véve teljesen fölösleges. L'Enseignement public (Párizs), 1938. májusi szám. Dr. med. Dubois-Verriére asszony, a Cochin-kórház laboratóriumának főnöke. TUDOMÁNY,IRODALOM,MŰVÉSZET Deér József: Pogány magyarság — keresztény magyarság. (A K. Magyar Egyetemi Nyomda könyvnapi könyve.) Deér József könyve a magyar történelem s vele az egész magyarság legjelentősebb kérdé­sére keresi a választ. Arra a kérdésre, váljon a magyarság, mint népegyéniség, hozzájárult-e cselekvő módon a mai európai keresztény mű­veltség kialakításához­? Rendelkezett-e olyan népi életformával, mely a germánokhoz hasonlóan képessé tette őt az idegen hatásoknak nem csak befogadására, hanem azoknak egyéni, magyar átalakítására? Volt-e nekünk is sajátos, magyar veretű középkorunk, amely mai nemzeti művelt­ségünknek szolgál alapul? Ezekre a nem csupán történeti, de általános magyar kérdésekre keres feleletet ez a könyv s válaszol reájuk igennel. A szerző először az ősi magyar műveltség, világszemlélet és politikai szervezet eredetét és mibenlétét iparkodik meg­világítani. Részletesen tárgyalja Szent István alkotását, akinek életműve a magyarság régi pogány politikai szervezetének megsemmisítése s egy olyan rend életrehívása, mely az élet ösz­szes viszonylataiban a kereszténység eszméihez igazodott. Szent István nélkül nincs önálló ma­gyar állam és egyház, elképzelhetetlen a sajátos magyar nemzeti kultúra éppen úgy, mint az a nagyhatalmi állás, melyet nyomdokaiba lépő utódai a középkor folyamán országuk számára kivívtak. Róla azt mondani, hogy ő a Nyugatot jelenti történelmünkben, szemben az elődei által képviselt Kelettel, kevés és semmitmondó. Faj­tája eltiprójának, az idegenek gyámolítójának beállítani hibás és nevetséges. Egyedül akkor közelíthetjük meg alakját és művét, ha benne a magyar középkor megteremtőjét tiszteljük, értve a középkoron az antik-keresztény elemek­nek a népvándorlás ősi műveltségével való ta­lálkozását és összeolvadását. A XI. és XII. századi Magyarországot irá­nyító tekintélyelv, a patrimoniális államkor­mányzás, a fejedelmi utódlás gyakorlata éppen úgy a pogány múlttól örökölt ősi vezérségi kép­zetekben leli magyarázatát, mint ahogyan ezek határozzák meg a múltról szóló hagyományt vagy a szomszédos országokkal való érintkezés módozatait. A középkori Magyarország életében mindaz, ami dinasztikus, központosított s a fe­jedelmi hatalom korlátlanságára utaló jelenség, a pogány múlt továbbélésének tanúja, mindaz, ami az alattvalók beleszólását segíti elő a köz- 71. ÉVF.

Next