Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-07-01 / 13. szám
533 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ él a köztudatban, mégis célszerűnek véltük megállapítani, hogy a kísérlet céljából tényleg fertőzött könyvek csírátlanítása minő eredménynyel jár. Koch-féle bacillusokkal fertőztünk egy könyvet a mindennapi életben egyáltalán elő nem forduló mértékben: köbcentiméterenkint 1- 10 milligramm bacillussal és e könyvet folyékony formalin gőzében fürösztöttük meg. E vaporizáció után négy napra lemostuk a könyv lapjait s a mosadékkal beoltottuk a kísérleti állatokat- Az eredmény teljesen nemleges volt. Megállapíthatni tehát, hogy a formalin-gőzölés nagyon hatásos. Megjegyzendő, hogy a gőzfürdő közben a könyv lapjait széjjel kell tárni. Összefoglalás: A végzett kísérletek eredményeként megállapítható, hogy a könyvek szokásos használati módja mellett tuberkulótikus fertőzés veszélye általában véve nem forog fenn. Legelső kísérleteink tanúsága szerint jelentékeny mennyiségű bacillus szükséges a könyveknek oly mértékű fertőzöttségéhez, hogy mosadékukkal meg lehessen fertőzni a tengerimalacokat- Ez a mennyiség, mint említettük, köbcentiméterenkint 1110 milligramm bacillus, tehát oly emulzió (fejet), amely a mindennapi életben nem fordul elő, míg 1/too milligrammos emulziók hatástalanoknak bizonyultak. Azt is megállapítottuk, hogy bacillustartalmú köpetek pozitív (tevőleges) eredményre vezettek. E kísérleti eredményekkel szembenállnak a természetes körülmények. Normális viszonyok közt köhögés, száraz vagy megnyálazott ujjal való lapozgatás vagy simogatás, tüdőbeteg szobájában tartózkodás következtében könyv útján történt fertőzés egyáltalán nem volt megállapítható. Kizárólag tüdőbetegek használta könyveknek mosadéka egyetlen esetben sem volt fertőző, egyéb betegek könyveié még kevésbbé. Mindennapi viszonyok közt tehát könyvektől származó gümőkóros fertőzéstől nem kell tartani, sőt a kísérleti célokból előidézett nagyobbméretű fertőzöttség is csupán átmeneti hatású: a veszélyessé válható mennyiségben elhelyezett bacillusok is csak legföljebb 10—11 napig őrzik meg virulenciájukat (fertőzőképességüket). Bizonyítottnak vehetjük tehát, hogy a könyvek szokásos forgalma a tüdőbaj terjedése szempontjából veszélytelen. Kísérleti bacillusokkal erősen fertőzött könyv is elveszti fertőzött voltát a formalinfürdő után, föltéve, hogy a könyv lapjai fertőtlenítés közben szét vannak tárva. De ha két héten át a könyvtárban hevertetjük, akkor még az ily mesterségesen fertőzött könyv is veszélytelenné válik. A mindennapi életre leszűrhető tanulság, hogy még ócska könyvekkel szemben is teljesen fölösleges a túlzott elővigyázatosság. Nem fertőz még a tüdőbajos használta könyv sem, kivéve azt a föl sem tételezhető esetet, ha a beteg éppúgy beleköpne, mint valami köpőcsészébe, óvatosságból legfeljebb annyi gondosságot kell kifejteni, hogy ily veszélyessé válható könyveket, forgalombahozataluk előtt, 2—3 héten át visszatartjuk. A formalin-gőzölés igen hatásos ugyan, de általában véve teljesen fölösleges. L'Enseignement public (Párizs), 1938. májusi szám. Dr. med. Dubois-Verriére asszony, a Cochin-kórház laboratóriumának főnöke. TUDOMÁNY,IRODALOM,MŰVÉSZET Deér József: Pogány magyarság — keresztény magyarság. (A K. Magyar Egyetemi Nyomda könyvnapi könyve.) Deér József könyve a magyar történelem s vele az egész magyarság legjelentősebb kérdésére keresi a választ. Arra a kérdésre, váljon a magyarság, mint népegyéniség, hozzájárult-e cselekvő módon a mai európai keresztény műveltség kialakításához? Rendelkezett-e olyan népi életformával, mely a germánokhoz hasonlóan képessé tette őt az idegen hatásoknak nem csak befogadására, hanem azoknak egyéni, magyar átalakítására? Volt-e nekünk is sajátos, magyar veretű középkorunk, amely mai nemzeti műveltségünknek szolgál alapul? Ezekre a nem csupán történeti, de általános magyar kérdésekre keres feleletet ez a könyv s válaszol reájuk igennel. A szerző először az ősi magyar műveltség, világszemlélet és politikai szervezet eredetét és mibenlétét iparkodik megvilágítani. Részletesen tárgyalja Szent István alkotását, akinek életműve a magyarság régi pogány politikai szervezetének megsemmisítése s egy olyan rend életrehívása, mely az élet öszszes viszonylataiban a kereszténység eszméihez igazodott. Szent István nélkül nincs önálló magyar állam és egyház, elképzelhetetlen a sajátos magyar nemzeti kultúra éppen úgy, mint az a nagyhatalmi állás, melyet nyomdokaiba lépő utódai a középkor folyamán országuk számára kivívtak. Róla azt mondani, hogy ő a Nyugatot jelenti történelmünkben, szemben az elődei által képviselt Kelettel, kevés és semmitmondó. Fajtája eltiprójának, az idegenek gyámolítójának beállítani hibás és nevetséges. Egyedül akkor közelíthetjük meg alakját és művét, ha benne a magyar középkor megteremtőjét tiszteljük, értve a középkoron az antik-keresztény elemeknek a népvándorlás ősi műveltségével való találkozását és összeolvadását. A XI. és XII. századi Magyarországot irányító tekintélyelv, a patrimoniális államkormányzás, a fejedelmi utódlás gyakorlata éppen úgy a pogány múlttól örökölt ősi vezérségi képzetekben leli magyarázatát, mint ahogyan ezek határozzák meg a múltról szóló hagyományt vagy a szomszédos országokkal való érintkezés módozatait. A középkori Magyarország életében mindaz, ami dinasztikus, központosított s a fejedelmi hatalom korlátlanságára utaló jelenség, a pogány múlt továbbélésének tanúja, mindaz, ami az alattvalók beleszólását segíti elő a köz- 71. ÉVF.