Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938

1938-07-01 / 13. szám

532 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF. A francia Comité National de Défense contre la Tuberculose (a gümőkór ellen védekező Nem­zeti Bizottság) már régóta érezte az idevágó kutatásoknak a hiányát s megtisztelte e sorok íróját azzal a feladattal, hogy ezt a problémát tüzetesen vizsgálja ki. A munka a párizsi Cochin-kórházban folyt, dr. Ameuille kórházigazgató felügyelete alatt. A fertőzőképességet úgy állapítottuk meg, hogy a vizsgált könyv- vagy papírlapokat lemostuk és ezzel a mosadékkal tengerimalacokat oltot­tunk be. Az egész vizsgálat során mintegy 150 ilyen oltást végeztünk. Amint említettük, a gümőkóros fertőzés kér­dését mindeddig még nem tisztázták, jóllehet a lázas fertőzésnek már gazdag adatgyűjteménye és irodalma van,­­ ellenben igenis állást fog­laltak benne enélkül is, amennyiben számos sza­natóriumban formalin-gőzös fürdőben fertőtle­nítik a könyveket s egyes antikváriusok is fen­nen hirdetik, hogy ugyanily óvatossági rend­szabályokat alkalmaznak. A közkórházak nem fertőtlenítik könyvtáraik anyagát, hanem úgy védekeznek az esetleges tuberkulotikus fertőzé­sek ellen, hogy a tüdővészes betegeknek külön, csakis az ő körükben forgó könyveket adnak. Kijelentjük már itt, hogy a gümőkórt illetően mindezek az óvatossági intézkedések túlzottak. Eljárásunkat a következőkben ismertetjük: Kutatásaink első sorozata annak a megállapí­tására irányult, hogy mikor és mennyi időn át lehet veszélyes a könyv, vagyis tartalmazhat fertőzésre alkalmas (virulens) bacillusokat. Evégből tanulmányoztuk: 1. fertőzés lehetőségét kísérletként papírlapra helyezett bacillusok ál­tal; 2. fertőzést bacillusok által normális körül­mények közt (köhögés és megnyálazott ujjak­kal történt lapozgatás útján); 3. megvizsgáltuk közkórházi könyvtárak használt könyvanyagát is, mégpedig mind a különlegesen tüdővészesek­nek használatára szántat, mind a többi beteg számára rendeltet. Vizsgálataink második sorozata arra terjedt, hogyan terjesztheti a tüdővészt a könyv, föl­téve, hogy tényleg veszedelmes mértékben tar­talmaz virulens bacillusokat. Főleg annak a megállapítására törekedtünk, hogy a könyv lapjainak ujjakkal való dörzsölése, kivált pe­dig a megnyálazott ujjakkal történő lapozgatás útján a bacillusoknak valóban olyan tömege szedhető-e fel, amely tüdővészes fertőzést okoz­hat. Kísérleteink harmadik sorozatában azt kutat­tuk, hogy váljon a szokásos profilaktikus (baj­megelőző) eljárások tényleg eredményesek-e, és kivált hogy virulens bacilluskultúrát tartal­mazó könyveknek gőzös sterilizációja valóban ártalmatlanná teszi-e ezeket a könyveket. A bacillusok detekciója (megvoltának meg­állapítása), amint már említettük, mindvégig tengerimalacok oltása útján történt Ezek után áttérünk vizsgálataink eredményei­nek ismertetésére. I. Okozhat-e gümőkóros fertőzést a könyv, s ha igen, hogyan és mekkora időn át? a) A könyv lapjaira kísérletképen elhelyezett bacillustenyészetek virulensek (fertőzőképesek) maradnak-e? Igen nagyszámú bacilluskultúrák is legföljebb 10—11 napig őrzik meg fertőző­képességüket. Ugyanez az eset a ruhába — kö­högés vagy nyál útján — került bacillusok­kal is. b) Tüdővészes betegeket köhögtettünk 30 cm távolságra tartott könyvre s lapoztattuk velők a könyvet száraz és megnyálazott ujjakkal. Tíz ily kísérlet nemleges eredménnyel járt. Maga a puszta köhögés tehát, ha nem szór egyszer­smind nyálrészecskéket a könyv lapjaira, még nem fertőzi meg a könyvet. — A párizsi Illus­tration c. képes folyóiratnak egyik példányát két hónapon keresztül tartottuk tüdőrészes be­tegek étkezőjében. Piszkossá és gyűrötté vált, de fertőzőképessége nemlegesnek bizonyult. — Közkórházakból kölcsönkértünk egyrészt kizá­rólag tüdővészeseknek, másrészt egyéb betegek­nek szánt könyveket. Ezek egynémelyike már annyira rongyos volt, hogy egészen használha­tatlanná vált. A tengerimalacokon mégsem volt fertőzés megállapítható. Tehát még a csakis tuberkulotikus betegek közt forgott könyvek sem bizonyultak fertőzőképeseknek, az általános betegeknek szántak persze még kevésbbé. II. Hogyan terjesztheti a könyv a gümőkórt, föltéve, hogy veszedelmes adagban tartalmaz tbc-bacillusokat? E kérdés vizsgálata természetesen nem szorít­kozhatik tisztán a laboratóriumra, vagyis hogy a mosadékból kísérletképen tényleg fertőző ba­cillusokat olthatunk-e a tengerimalacokba, ha­nem főként arra kell irányuljon, hogy mi és hogyan történik a mindennapi életben. A fer­tőzött könyv valóban megfertőzheti-e olvasóját s ha igen, miképen? Olvasgatás közben kezünkben tartjuk a köny­vet, itt-ott ujjunkkal súroljuk s rendszerint ugyanazon a helyen forgatjuk is lapjait, mint előző olvasói. Sokunknak még az a kárhozatos szokása is megvan, hogy a lapozgatás megköny­nyítésére megnyálazza hüvelyk- vagy mutató­ujját. Mindez aztán elegendő magyarázatul szol­gálhat arra, ha tényleg fölszedünk bacillusokat. S a végzett kísérletek valóban ezt igazolták: a fertőzött könyv lapjainak száraz kézzel történt simogatása után öt eset közül négyben, meg­nyálazott ujjakkal történtnél nyolc eset közül háromban volt bacillusok fölszedte megállapít­ható (az utóbbi 8—3 esetszám nem egészen pon­tos, mert a kísérleti tengerimalacok közül kettő a vizsgálat folyamán kimúlt). A mindennapi élet szempontjából a kísérlet­ként fertőzött könyv esete csak problematikus értékű, de mégis amellett szól, hogy olvasgatás, lapozgatás közben igenis megfertőzhetjük ke­zünket. III. Sterilizáció (csírátlanítás) formalin gőz­zel. Minthogy még a tüdőbetegek közt forgott használt, piszkos könyvek sem bizonyultak fer­tőzötteknek, voltaképen nincs rá kényszerítő ok, hogy azokat fertőtlenítsük. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a sterilizációnak szükséges és eredményes volta nagyon is benne

Next