Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943
1942-04-01 / 07. szám
274 1913 . (I. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA AZ OASZ MŰVÉSZETI LEVELÉN IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Írta: TÓTH ERVIN ÚGy a fascista nevelési mozgalmakat megértsük, magát a fascizmust vizsgáljuk át, mint szellemi jelenséget, néhány Mussolini-idézet és kijelentés mélységében. Az olasz nép vezére több beszédében hangoztatta, hogy a fascizmus nemcsak életképtelen eszmék ellen irányuló lázadás volt, hanem szellemi forradalom is. Forradalom azok ellen a régi ideológiák ellen, amelyek megrontották a vallás, a haza és a család ősi elveit. (Mussolini: Üzenet az angol közönséghez, 1924.) „A fascizmus jellegzetesen olasz, sajátos intézményeiben, és egyetemes érvényű szellemében. Ez formálta újjá az olasz jellemet, megedzve minden áldozatra, megadva az olasz arcnak az erő és a szépség igazi kifejezését." (Mussolini : Beszéd Pisában, 1920). A fascizmus nemcsak gondolat, hanem gyakorlat is, cselekvés is, amelyben benne rejlik a tan szelleme. A fascista számára minden az Államban van, és semmi emberi és szellemi érték nem lehet az Államon kívül, így az Il Nuovo Stato az Új Állam minden érték összesége, egysége. Kifejezi, "fejleszti és lehetővé teszi az egész nép életteljességét. Ez az Állam magában foglalja az olasz ember erkölcsi és szellemi életének öszszes formáit. Áthatja az akaratot, éppúgy, mint az értelmet. Az ember központi ihletője. Behatol a cselekvő és dolgozó ember lelkébe, mélyére száll a művész és a tudós szívének. Így lélek a lélekben. Ilyen átgondolások után érthetjük meg a művészet és a művészetre nevelés elveit. Még két évtizeddel előbb minden más volt. Akkor a művész világnézete felelőtlenül formálódhatott, kockára téve akár az egész nemzeti lét jogosultságát és értelmét. A felelőtlen művész bomlasztó alkotásait ellenőrzés nélkül bárhol felmutathatta, kiállíthatta. Mussolini államában a helyzet megváltozott. A Félsziget most már nemcsak azt várta az iskoláktól, hogy a művészetre, műtárgyak megértésére, vagy általánosságban a Szép értelmezésére neveljen, nemcsak értékelő közönség és bizonyos számú művészgárda kitermelését várta a művészeti főiskoláktól. Ez semmiképen sem lett volna elegendő, mert nemcsak művészeti, hanem fascista művészeti szellemet is akart. Ismert tény, hogy a Regime már kezdetben szövetkezett egy új dinamizmusú művészeti tannal, a futurizmussal, amit hivatalos állami művészetté is emelt. Így már kezdetben a maga céljaihoz fűzte a művészet formáló erejét. A fascizmusnak a magasabb erői érvényesítése érdekében kötelességévé nemesedett, hogy a művészetben rejlő rendkívüli tömegnézeti formáló erőket felhasználja és azok érvényesülését ellenőrizze. A művészet didaktikai és dialektikai, tehát nevelő és rábeszélő lehetőségeivel a régi szabadságban sokan felelőtlenül éltek. Az új fordulatban megszűnik a művészet „formatív" és „deduktív" tényezőivel, képzeteivel történt szabad gazdálkodás. Hiszen ez az arra nem méltók kezében már mérgezéssé és lélekrablássá jellemtelenedett, amit végső fokon nyilván az Állam sínylett meg. így került a művészet és a fascizmus egyre szorosabb kapcsolatba. A művészet új politikai tan, egyik tolmácsolója, az új erkölcsi forradalom eredménye. Ezért nem maradt a fascizmus egy pillanatra sem érdektelen a művészeti kérdésekkel szemben. Ezért jutott a művészetnek a fascizmus hivatalos pártfogása, ezért nyitja meg a Novecento első kiállítását maga Mussolini. (A Novecento nemcsak a XX. századot jelenti. A fascista szellemi törekvések minden iránya, csoportja ennek az összefoglaló szónak a neve alá tartozik ) Mivel a művészet egyik kereke az Állam gépezetének, nyilvánvaló, hogy az életformának az eredményeit és ideáit fejezi ki, amelynek az érhálózatából él. Tehát kényszerítés és parancsszó nélkül is azt dicsőíti, mert számára ez a legmagasabbrendű élmény. Szembehelyezkedik a l'art pour l'art művészeti elvekkel, olyan értelemben, hogy a tiszta művészet mellett világnézetet is akar nyilvánítani. Nem elégszik meg a színnel és formával, közömbös erkölcsi vagy szellemi tartalommal. Célja is van. Valamilyen érdeknek a szolgálatába szegődik, anélkül, hogy a művészet örökérvényű törvényeit feladná. Célja és érdeke mindenkor az Állam boldogulásával és jólétével függ össze. Az új olasz művészeti nevelés célja, hogy közelebb hozza a művészetet a fascizmushoz .Ma már nemcsak a középiskolák és egyetemek készítenek elő a megértésre és a gyakorlati műbírálatra, hanem 12 szépművészeti akadémia, továbbá a művészeti és iparművészeti i..líoák százai. A művészeket pedig az állam elkíséri és segíti egész útján.) A fascista művészeti pedagógia kettős célú: nevel a művészetre és nevel a művészeten keresztül. Ezek után felmérhetjük a művészeti nevelést irányító állam rendkívüli felelősségét. „Az állam megszűnt, mint az ellen nem őrzött erőkkel folyó szabad gazdálkodás mecénása" — mondotta Bottai nemzetnevelésügyi miniszter, a Carta della Scuolának az ú új olasz nevelési alaptörvénynek a gyakorlati megalapozója. Az Il Nuovo Stato minden kérdés kulcsa, mivel egységében valamennyi probléma összefügg. Az összefüggő rendszerben pedig mindennek meghatározott a célja. Minden út