Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943
1942-04-01 / 07. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA költészetet, zenét, képzőművészetet egyaránt s ugyanakkor nagy lendületet adott a finn őstörténet, a néprajz és a nyelvészet tudományának is. Az európai történelemben eddig jóformán csak botorkáló kicsi finn nép egyszerre megtalálta önmagát, megtalálta a maga sajátos útját, ráismert sorsára s felismerte küldetését. Kiváló politikusok, tudósok, költők és művészek egész serege verődött össze, akik életük teljes munkásságát szentelték a népi és nemzeti öntudat és a szellemi építkezés szolgálatának. A finn tudományból és irodalomból egyik napról a másikra eltűnt a latin és svéd nyelv s bámulatos gyorsan bontakozott ki a finnek sajátos, nemzeti életformája, irodalmuknak, költészetüknek, képzőművészetüknek és zenéjüknek eredendően finn formavilága. A Kalevala hatása alatt megindult a nép szellemi kincseinek kimerítő összegyűjtése, ami nagyjelentőségű volt a nemzeti költészet fejlődésére. A festők és szobrászok figyelmét is ráterelte egyrészt a legősibb hagyományokra, másrészt az élő népre. A század első felének festői alkotásaiban, jóllehet ekkor még alig felismerhetően finn formavilágban, megjelennek a halászok és parasztok egyszerű alakjai, majd pedig a század második felében egyre mélyebben hatolnak bele a művészek a Kalevala mély vizű tavába. Élükön Akseli Gallén-Kalela halad, ki egyúttal korának egyik legjelentősebb európai festője Gallén-Kalela páratlan képzelőerejét megragadták a Kalevala ősi mondái. Színeiben, formavilágában is sajátosan finn művészet az övé s hogy ennyire sajátosan faji karakter szólalhatott meg benne és hogy a további fejlődésnek is utat mutathatott, abban nagy része van a Kalevala hatásának. És ha a költészet és a képzőművészet területeiről rövid időre bepillantunk a finn zene fejlődésébe, akkor itt is ugyanazt látjuk. A beszéd mellett a zenének a nyelve az, amely egy népben a legegyetemesebb hangok kifejezésére alkalmas. A finn népzene egyik legszebb remekműve a Kalevala, mely megőrizte a pogány kornak egészen a finn-ugor népi egységig visszanyúló dallamait és zenei rendszerét. A Kalevala bemutatásakor olyan nyelv szólalt meg, amit minden finn egyformán értett és érzett. A Kalevalából sarjadt és táplálkozott a finn műzene is, amely a Kalevala megjelenése után indult el arra a nagyszerű tehetségektől megrajzolt útra, melynek nagyjelentőségű egyik állomását az egyetemes zeneköltészetnek is kimagasló egyénisége, Sibelius teremtette meg. Az ő alkotásában a finn népzenei hagyomány és az egyetemes európai zenei fejlődés találkozott. Igen találó Kosztolányi Dezsőnek az a költői szépségű megállapítása, hogy a finn nemzet „dalban született". Bátran állíthatjuk, hogy a finn népet nemcsak az idegen lobogók alatt mások érdekeiért évszázadokon át hullatott vér, hanem a népköltészet és a vele mindig együttjáró népi zene tartotta meg. Amikor a Kalevala a finn kultúra egyetemes kincsévé vált, a karjalai nép ajkáról az egész nemzet lelkévé emelkedett, s hatására egymás után alakultak, még a legkisebb falvakban is az énekkarok, amelyek mind-mind a finn népi és műzene alkotásait énekelték és éneklik. Lehet-e elképzelni hatalmasabb erőt egy nép egységes lelki és szellemi erejénél? Hittel mondhatjuk: nem lehet! S hogy ma egységes és megbonthatatlan a finn lélek és szellem, az elsősorban a Kalevala által megőrzött ősi, zamatos finn nyelvezetnek, költői és zenei hagyománynak s a hatása alatt újjászületett irodalomnak, képzőművészetnek és zeneköltészetnek köszönhető. A Kalevala ünnepén igaz testvéri szeretettel és őszinte csodálattal köszöntöm a szabadságáért és függetlenségéért újra vérét ontó finn testvérnépet, amely a hősiességben, az emberi méltóság, a népi szabadság és függetlenség tiszteletében és az áldozatos hazaszeretetben az egész világ csodálatát kivívó módon mutatott példát, de ugyanakkor megmutatta azt is, hogy egy önmagát kereső, újjászületésre vágyó nép hogyan találhatja meg ennek az útját. Örömmel állapítom meg, hogy mi magyarok a népi és nemzeti hagyományok szintézisbe foglalásának ugyanazt az útját járjuk, amelyet finn testvéreink jórészt már meg is jártak. A magyar ifjúságnak nem lehet szebb feladata, mint határozott léptekkel előrehaladni ezen az úton. A magyar ifjúság tekintse szent feladatának, hogy nagy elődeihez és a finn példához hasonlóan szeresse, gyűjtse, keltse életre múltunk minden hagyományát, minden lelki és szellemi kincsét s használja fel azt egészségesen, korszerűen, egyetemes emberi törvényei szerint jövőnk építésében. A kultuszminiszter beszéde után percekig zúgott a lelkes taps, majd Genetz Hannikkainen „Terve Suomi"-ját adták elő a budapesti egyetemi énekkarok, utána Vikár Béla tartott előadást „Emlékeim Karjalából" címmel. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadást követően Lentay Árpád, a Nemzeti Színház tagja Kajanto „Éljen a magyar" című költeményét adta elő, Barabás Sári operaénekesnő szebbnél-szebb finn dalokat énekelt, majd Csirhalmi Sándor a magyar ifjúság nevében méltatta a finn és magyar nemzet testvéri barátságának jelentőségét. A műegyetemi énekkar Kenessey Jenő karnagy vezényletével Sibelius „Rakastavu" című szerzeményét adta elő, Mészáros Ági, a Nemzeti Színház tagja Buneberg „Pavo gazda", Kivi „A mókus" és „Altatódal" című verseit szavalta el, végül a műegyetemi zenekar Sibelius ,,Finnlandia" című szimfonikus költeményét adta elő. Akik teljesen ébren vannak, azoknak munia saera az életük, azt az életet élik, melyet örökre fogunk élni. (Szuszai.) Az iskola és család igazán üdvös munkát csak együtt tudnak kifejteni. (Dr. Tasnádi.)