Népújság, 1985 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1985-04-12 / 14. szám
4 TALÁLKOZÁS MARONKA CSILLA, KISHEGYESI SZÍNMŰVÉSZNŐVEL kulturális figyelő Gazdag, életteli színés tevékenység A budapesti Színművészeti Akadémián márnem egy jugoszláv fiatal fejezte be tanulmányait. (Legtöbben a szabadkai Népszínháznál és az Újvidéki Színháznál, valamint a TV-nél és az Újvidéki Rádióinál helyezkedtek el. "Egy színművész számára az az igazi élmény, ha szerepet kap és feltalálhatja magát a színpadon és megmutathatja a közönségnek saját tehetségét és tudását. Igen ,meglepődtem, amikor Zalaegerszegen Kodály Zoltán: Székely fonó című daljátékában Marenka Csillát, vajdasági színművésznőt pillantottam meg. Az akadémia elvégzése után Magyarországon szerződtették és így ott kezdte el első munkahelyét. A daljáték előadása után kaptam az alkalmon és megkértem, hogy mondjon néhány szót önmagáról, magyarországi pályafutásáról, szerepeiről és arról, hogyan érzi magát Magyarországon ? — Kitűnően érzem magam itt Magyarországon, itt a főiskolás éveimet is beleszámítom és a diploma utáni első évet is, mivel rengeteget játszottam. Kezdeném azzal, hogy már főiskolás koromban lekerültem Zalaegerszegre. Két darabban játszottam: a Mándy Iván: Mélyvíz és Issak Bábel: Húsvét című darabjában. Ezután következett a szerződtetés,, amit aláírtam. Következett Óz, a nagy varázsló című mesejáték, a gyerekek kedvence. Utána egy merőben más darab következett és természetesen merőben más szerep is. »Bele is haltam... le is szúrtak« Webster: Fehér ördög című darabja. Webster Shakespeare kortársa volt. Utána következett Schiller: Ármány és szerelem, ez volt az eddigi legnagyobb élményem. Mondhatom, hogy nem volt sok, de ez a legszebbik. Utána játszottam Bartók Béla: A fából faragott királyfi című darabjában ,a csodálatos mandarinban és a Kékszakállú herceg vára. Ez utóbbiban nem olyan jelentős a szerep, de megérte. Ezután következett Brecht: Bál című darabja és most ez a nagyon kemény darab Kodály Zoltán: Székely fonója. — Melyik volt Ön szerint eddig a legsikerültebb alakítás? — Azt én nem tudom megítélni. A kritikákra állítólag nem szabad hallgatni, de én mindig elolvasom őket és bosszankodom, vagy örülök. Tényleg nem tudom megmondani, hogy melyik volt a legjobb, de amit legjobban szerettem az az Ármány és szerelem volt, azt éreztem magaménak, mivel egy fiatal lányt kellett alakítani. Lehetett benne szenvedni, szerelmesnek lenni s meghalni. Azt szerettem legjobban, Maronka Csillának további sok sikert kívánunk a magyarországi ésa jugoszláviai színpadokon egyaránt. Szúnyogh Sándor Aztán áttör a felhőkön a csalóka tavaszi nap, s biztatóm mosolyogva kúszik végig az égbolton: ezután gyakoribb vendég lesz. Jön még szél és eső isbőven, a föld azonban már éledezik, sekkena fű, duzzad a rügy, s az ablak alatt a barokfa is közeli virágzást ígér. Fölébrednek a muslincák, s rajokiba verődve körültáncolják a házat, a gyerekek aztbeszélik, hogy lepkét is láttak már, meg fecskét, s legvégül virágba borul a baracsésa. Ez márkétségbevonhatatlan jele a tavasznak, nincs az az érv, melymegcáfolhatná ittlétét. Aki megérte, most már kiülhet az ablak alá, süttetheti magát a bágyadt nappal, és ha nem fáradt a szeme, elgyörgyörködhet az ébredő természetben. A barackvirágzás már az igazi, pompázó tavasz hírnöke. Felhőik gyülekeznek az égen, eltakarják a napot, esőt bocsátanak a földre, úszik a gyep, dagad aföld ... S hogy ennek is vége, kalászba szökken a búza, virágbaborul a táj — még az égerfa is kihajtja az apró, zsíros, ragadós leveleit —, s nagyokat fújnak fűzfasípjukba a gyerekek. Aztán megszólal a gerle is az erdőiben. Halk, egyhangú a dala, inkább szomorú, mint vidám: gru-gru... — Megjöttek a gerlék! Az ember szívéből csöndes, ájtatos fohász tör fel, bárcsak visszatalálnának. De ott kísért a lehangoló sejtelem is ,mindjárt: rég elfelejtették azok a házat. S ugyan máértis ,ne? — kérdezte Gederné. Geder nem tudta,, mit szóljon. Hogy itt vannak, ez tény, s hogy ugyanazok, akiket Draš nevelt föl,, ahhoz sem fér kétség. Azelőtt sosem hallottak gerleszót ilyen közelről. Egy idő múltán még közelebbről hangzott a búgás, a vén körtefáról: gru-gru ... — Gyere -szólt be Geder a feleségének. — A körtefán vannak. — Az asszony otthan egyott csapat-papot, sietett ki az udvarra. — Geder fölmutatott a körtefára. Az öregasszony kíváncsian nézett a kinyújtott kar ■irányába. S valóban, ott ült egy száraz ágon, fönt, majdnem a fa legtetején a két gerle, s egyikük most is fújta grugruját fáradhatatlanul. Geder pipáért nyúlt a zsebébe,, bólintott, s azt mondta: — A mieink. — A magány, mely ősz óta ott ült a házon, váratlanul elvonult. — Itt fognak valahol fészket rakni — szólalt megismét Geder —, én mondom neked. — És még mi mondjuk — tette hozzá az asszony —, hogy milyen oktandi teremtés a madár, egyáltalán, milyenbuták az állattók. Pedig nem is igaz, őksem felejtenek, megismerik ,az embert, és szeretik is,, vagy gyűlölik. Isten tudja, az is tehet,, hogy mondani akarnak nekünk valamit: mit gondolsz ? —Lehet. Miért ne? — Eredj már, hozzál is. Szétszórt egy kevés ikölesmagot az udvaron,, .persze úgy, hogy a 'baromfi-nép ne vegye észre, aztán mindketten félrehúzódtak, el ne riasszák a gerléket. A 'gerlék ezúttal nem szálltak le, s ezakét öreget nagyon elszomorította. Hanem alkonyatkor,,amint hazaértek a 'mezőről, a két gerlétmár ott látták atyúkok között azudvaron. Megálltak és összenéztek. Elégedettek,,boldog mosoly jelent meg az arcukon. Itt vannak. Csöndben,, hogy el ne halszszák a madarakat, letelepedtek egy tönkre a kerítés mellé. Sokáig nézték a két gerlét, aprók még most is, bár szemmelláthatóan -nagyobbak,mint tavaly voltak: kecsesen tipegnek, és csipegetik a szemet. (Folytatjuk) Miško Kranjec A Mura hullámain NÉPÚJSÁG FOLYÓIRATISMERTETŐ A márciusi HÍD A HÍD márciusi számának szépirodalmi rovatában Danyo Magdolna és Papp József verseit és Brasnyó István prózáját, a Kérdések és válaszok c. rovatban Thomka Beáta, Ágoston Mihály, Jung Károly, Harkai Imre, Saffar Pál, Radovan Pavlovszki és Sava Babič írásait olvashatjuk, míg, Béla ‘Durándi Fülep Lajosról értekezik. A folyóirat kritikai szemléjében Utasa Csaba: Irodalmunk és a Kalangya, Juhász Erzsébet: Gyöngyhalászok, MadarászFerenc: Óvodai környezetismeret, Saffer Pál: Politúros fedelű könyv, Fotó: Bora Vojnovič, Szávai János: Zsendül-e a fügefa ága? Somlyó Zoltán: Szabadkai karnevál, Az eltáncolt papucsok, bukovinai székely népmesék (és, H. Szász Anna Mária Aldous Huxley világa c. könyveiket mutatják be. A Színház, Televízió, Építészet és a Kiállítás rovatban, Gerold László, Bordás Győző, Béla Duránd és Sárvári V. Zsuzsannna írásait olvashatjuk. P- Tone Pardljič díjat kapott A NOVOSTI 8 nevű hetilap minden évben kiosztja a legjobb humorért és a szatíráért járó díjat, amelyet Branko Čopléről neveztek el. Az idén a kitüntettek között van Tane Pardljič, maribori író, aki a Mojoče, socialistični kulák (Az én apám, szocialista kulák című komédiájáért nyerte el ezt a díjat. Tone Pardljič ezzel a színművel nagynépszerűségre tett szert és a nagyobb jugoszláv színházak mind napirendre tűzték az említett darabot. Tone Pardljič a díj átvételekor kijelentette, hogy külön örül ennek a kitüntetésnek, mert két neves jugoszláv szatirikus Duško Kovačevič és Aca Popovič, népszerű írókkal együtt kapta, és ezeket az írókat megkülönböztető tisztelettel kedveli.ogl írókongresszus Áprilisban tartják meg Újvidéken a jugoszláv írók kilencedik, országos kongreszszusát, amelynek a házigazdája a Vajdasági Írók Egyesülete lesz. Az előkészítő bizottság jelentése szerint az áprilisban megtartandó értekezletnek három fő témája lesz: a forradalmunk vívmányainak ápolása irodalmi alkotásainkban, az írók anyagi és társadalmi helyzete, a köztársaságok és íróegyesületek működésének elemzése és a további kölcsönös együttműködés lehetőségei. A kong resz Újvidéken resszuson szó lesz még a szabad művészek helyzetének javításáról, a műalkotások tiszteletidíjára kivetett adó csökkentéséről, a nemzetek ésnemzetiségekirodalmi alkotásainak hazai és külföldi terjesztéséről. Minden köztársaságból 15—15 íróküldöttet delegálnak az írók tanácskozására, ezenkívül minden köztársaságból és autonóm tartományból 5—5 élő klasszikust is vendégül látnak a kongresszuson. ogh olvassuk és terjesszük a NÉPÚJSÁGOT SZOMSZÉDOLÁS Kodály zenei világának életre keltése A NÉPDAL, A NÉPZENE ÉS A NÉPI TÁNC HARMONIKUS ÖSSZECSENGÉSE KODÁLY ZOLTÁN SZÉKELY FONÓJÁNAK BEMUTATÓ ELŐADÁSA ZALAEGERSZEGEN. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a felszabadulás 40. évfordulójára Kodály Zoltán: Székely fonó, című daljátékot vitte színpadra. Ez volt az új zalaegerszegi színház legnépesebb, legtömegesebb darabja, hisz a szereplőkön kívülaz előadásban közreműködött a zalaegerszegi szimfonikus zenekar Gellért Zoltánkarmester vezetésével, a zalaitáncegyüttes,, Orsovszky István koreográfus vezetésével és a zalaegerszegi vegyeskar. A daljáték főszereplői a következők voltak: háziasszony Fekete Gizi, kérője — Szalma Tamás, fiatal legény — Nádházy Péter, szomszédasszony — FalvayKlára, Jászai-díjas; afiatal leányt Maronka Csilla, jugoszláviai színművésznő alakította, a nagyorrú bolha pedig Vass Péter volt. A meghitt, kedves népi ialakok voltak Kodály népdalfeldolgozásainak megtestesítői. Tóth Aladár, már 1932- benmegírta, hogy a darab hőse: a magyarnép.Életének egész keserű igazságálam: idegen hatalmaknak kiszolgáltatottan, bújdostató űzöttségében, összebújtató árvaságában. Deamaga egész szépségében is ... Ésez atündéri álom világ, ez a szegényes valóra rácáfoló -belső -gazdagság, új életet követel: többé nem kiszolgáltatottat, nem az űzöttet és az elárvultat, hanem a már diadalmasabb ,magyar életet, önmagával rendelkezőt, szélesen kibontakozótés az egész világgal boldogan testvériesülőt. .Ezért hatalmas: halljuk, amintcsörgeti, rázza a valóságbilincseit, amint az álom iszonyú erővel dörömböl az életkapuján. A Székely fonó egyben egy tiltakozás is a háború,a kiszolgáltatottság és a népet pusztító erők uralma ellen, Kodály Székely fonója még ma is időszerű népi játék. Az előadáson hol a kérők,, hol a regősök hol a sémán hatalmával rendelkező tréfás jelmez,a férfiak léptek színre. A daljátékban benne van a tréfa, a nép játékossága és a szomorúsága, akialkastollasok elleni tiltakozása, afélelme, öröme, vígsága,, élete s halála és mindaz, ami egy népközösséget évszázadokon át a magasba emel, hogy vészesbukásaiból feléledve, megtisztulva új életet kezdjen. Kodály népi játéka a görög drámákra emlékeztetnek:bennünket, amelyekben nevető éssíró arcok váltakoznak. Kodály optimizmusa tükröződött a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház április 4-ei előadásából, mintegy visszhangozva, hogy azemberek jóindulatával és önbizalmával a világon minden rossz helyreállítható. Idézzünk még néhány gondolatot a színházi kalauzból: »A zeneköltő Kodály természetea legszerencsésebb módon találkozik a népi klasszicizmus, a naiv epika elpusztíthatatlan optiimizmusával. Ezért történhet, hogy a vándor egyszer csak hazatér — s a »föl-földobott kő« újra visszaszáll — százszor is, végülis. Mert ez a»porbahullás« valójában maga a megdicsőülés, az apoteózis«.Fekete Gizi, Szalma Tamás, Nádházy Péter, Falvay Klára, Maronka Csilla, Vass Péter egy-egy jellegzetes népi személyiséget alakítottak, a háziasszonyit, a kérőt, a legényt, a fiatal leányt, s olyanokat, akikből ezer és ezer volt és van mai is. Játékukkal ésdalaikkal életre keltették Kodály zenei megfogalmazását,,elképzeléseit. Spektakuláris, gazdag, sokatmondó előadás volt a Székely fonó. Egy zenei eposzt, egy látványos színházi megfogalmazást láthattunk Ruszt József rendezésében. Az előadás sikerességeiben nem kisszerep jutott a zalai táncegyüttes tagjainak, akik táncaikkal élénkebbé és mozgékonyabbátették az elhangzott dalokat. Kodály Zoltán Székely fonóját látnia kellene a lendvai közönségnek is. Szúnyogh S. Fekete Gizi alakította a háziasszonyt a daljátékban. A látványos zenés előadásban a szereplők, a szinfónikus zenekar ,a vegyeskar, egytől-egyig kiválóan dolgoztat és így született meg Kodály elképzelésének, daljátékának legújabb magyar színpadi változata. Máronka Csilla, jugoszláviai magyar színművésznő játszotta a fiatal leányt Kodály Zoltán: Székely fonó című daljátékéban. A daljátékban közreműködött a zalai táncegyüttes is. 1985. április 12.