Népújság, 1991. január-június (35. évfolyam, 1-24. szám)

1991-06-21 / 23. szám

NYITOTT HATÁROK PIVAR­ELLA (2.) A janicsárok ideje lejárt (Körkép a kisebbségi sajtóról) Kárpátalja számunkra egy ismeretlen világ, pedig ott is magyarok élnek: egy nagyobb településen száma több mint nekünk itt Mu­ravidéken. Dupka György szavai szerint mintegy két­százötvenezren vannak. - Milyen a magyarok élete az olyan szépen hangzó Kárpátalján? - Az ottani lakosság 12- 13 százalékát teszi ki a ma­gyarság, s egy hatalmas szervezet tömöríti­­ a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amelynek a je­len pillanatban harmince­zer tagja van. KMKSZ a Kommunista Párt mellett fontos szerepet játszik - nélküle nem lehet ma már nálunk politizálni. Ezelőtt egészen más volt a helyzet, magára volt hagyatva a magyarság, intézményei fölött nem gyakorolhatott ellenőrzést, nem szólhatott bele saját sorsába. Ez vo­natkozott a kárpátaljai magyar sajtóra és kommu­nikációs eszközökre... - Ha már a sajtónál tar­tunk milyen a helyzete? - Mint ismeretes, a párt­állam idején, s mi még most is abban élünk, bár az át­menet már megkezdődött, s embrionális állapotban vannak a pártok, s velük a sajtó is. A pártsajtó domi­nál, az amely 1945 után kialakult, s érthető, hogy a nyomdaipartól kezdve minden a hatáskörébe tar­tozik, de egy dolog látható­­ tartalmában és formájá­ban változások történnek. Ha tételesen felsoroljuk, akkor, elmondhatjuk, hogy egy központi napilapja van a kárpátaljai magyarság­nak — a Kárpáti Igaz Szó, amely 50 ezer példányban jelenik meg, s tulajdonkép­pen minden magyar család­hoz eljut. Sok változáson ment át, de a legfontosabb, hogy az idei év első napjá­tól megszűnt a párt fenn­hatósága, s három lapala­pító gazdája lett - KMKSZ, a területi tanács és a párt. Folyik a harc, párt a jani­csárokat akarja, a tanács a mérsékelt újságírókat pró­bálná előtérbe hozni, mi pedig az ellenzéki újságí­rókat támogatjuk. - Merre billen a mérleg? - Mi azt szeretnénk, ha kialakulna egy mérsékelt hangulat: akik lejáratták magukat és a lapot, min­dent elkövettek, hogy valós információs anyag ne jus­son a magyarsághoz, ezek vonuljanak háttérbe és azok vegyék át a kezdemé­nyezést, akik tiszta lappal indulnak. Nos, mégis van ellenzéki lapja a kárpátal­jai magyarságnak - köti ki hangsúllyal Dupka György, író, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titká­ra. Ez a Kárpátalja, amely annyira ellenzéki, hogy oda­haza nem jelenhet meg, két­hetente Miskolcon lát nap­világot, a jelen pillanatban 5 ezer példányban, s a nem­zetközi megállapodás alap­ján ajándékként jut el hoz­zánk. Ha végiglapozzuk, láthatjuk, hogy igazán a kárpátaljai magyarságot képviseli, a kuliszák mögé is betekint. Ezenkívül van még egy független irodalmi fórumunk a Hatodik síp, amely nem tartozik semmi állami felügyelet alá. Fő­­szerkesztő Balla D. Károly író nem tűr meg semmi bele­szólást. Ez is Budapesten je­lenik meg, hasonló alapon kerül át hozzánk. Ezenkívül most alakul a KMKSZ köz­reműködésével két lap, az egyik a PÁTRIA, havonta megjelenő családi magazin és a TÁROGATÓ, amit én úgy nevezek, hogy a Hócipő kisöccse. Az élclap kifigu­rázza a pártállam viszályait és jókat lehet rajta röhögni. Összevetve elmondhatjuk, kezd kialakulni Kárpátalján egy nemzetiségi kisebbségi sajtó. - Hogyan oldják meg a lapok pénzelését? - Pénzhiány miatt a ki­sebbségi sajtó agonizálásra van ítélve. Mi tulajdonkép­pen szeretnénk az államtól pénzt kapni. Egy törvény­­javaslat meg is született Moszkvában, amely köz­­társasági pénzalapot lát elő a kisebbségi sajtó szá­mára, mi pedig Ukrajna kötelékében ígéretet kap­tunk, ha létrejön a nemze­tiségi minisztérium, akkor emellett kiállnak. A jövő­ben úgy tudjuk elképzelni, hogy a sajtót az állam tar­taná fenn, de már a függet­len többpártrendszerre épülő állam, amely nem kívánja, hogy a pártok szó­csöve legyen a nemzeti­ségi sajtó. A másik a helyi támogatás a magyarság körében Kárpátalján lenne. A kisebbségek előnye, hogy mindig találékonyak, még a legkritikusabb pillana­tokban és ne várjon mindig az anyanemzet támogatá­sára. Bár e tekintetben is többet várunk, hiszen az elmúlt negyven év alatt még a kutya sem nézett ránk, hogy mi történik odaát velünk. Az igazság kedvére el kell mondani, az anyanemzet kezd tö­rődni velünk, hiszen pél­dául két kiadvány éppen az ő támogatásukkal jut el hozzánk... (Folytatjuk) Dupka György író és szerkesztő 4 A folyómente tükörképe­s Muravidék tükre Magyarországon minden héten alapítanak egy új új­ságot, vagy folyóiratot. Az új demokratizálódás egy­fajta újságalapítói lázzal látta el az ország külön­böző polgári rétegeit. A kezdeti nekifutás után, a mai időkben több lendület­tel és magabiztonsággal alakulnak az új folyóiratok és hetilapok, míg egyazon időben mások megszűnnek. Letenyén MURAVIDÉK címmel havilapot indítot­tak, amelyben helyet kap­tak a muravidéki horvátok is..A helyi havilap gazdag muravidéki riportjaival egyben kisebbségi lap is lett. A családokhoz közeledő, melegszavú otthonokat hódító vidéki lap a Muravi­dék, amelynek talán csak éppen a címe nem egészen találó, mert mi, szlovéniai magyarok nevezzük saját térségünket Muravidék­nek. Két száma van előttem az asztalomon. A Munkás­párt kipakolt, Várföldének van gazdája, Favágók ide­genlégióban, Majális, Tes­tületi napló, Polgármeste­rek tablója, Mit hozott az önkormányzás lehetősége a kisközségeknek? Az ország 111. Földhivatal, Európai színvonal Húszmillióért, A tavasz üzenete, Lilláért, Felvételi kérdőjelek, Igaz­gató nyugdíjban, Ez csak a kezdet..., Az Úr legyen ve­letek! Miért öröm Öröm­hegyre járni, Mura fletno teče, Ha Jakab napja fényes, minden gyömölcs édes, Kratki glasi z Minarca, stb. Sorakoznak egymás után a címek a különböző oldala­kon. Valóban a magyarországi Muravidék népének szóló írások és cikkek olvashatók valamennyi számban. A fo­lyómente igazi tükörképe - a magyarországi Muravi­dék hű tükre ez a havilap. Bízzunk benne, hogy meg­állja helyét a vidéki lapok között. Sz. S. - ,,Ha .Jakab napja fényes, minden gyanú édes'’ Mura-menti napok A letenyei Muramenti Kulturá­lis Napokra minden éven meg­hívást kapnak a szlovéniai ma­gyarok műkedvelő csoportjai is. A táncosok évekkel ezelőtt részt vettek az aratási felvonulásban és önálló műsort is adtak a közön­ségnek. Az elhangzott dalok és szavalatok, valamint műsorszá­mok azt bizonyítják, hogy a dal és a tánc valóban nem ismer ha­tárokat. Az idén augusztusban a műkedvelő csoportokon kívül meghívást kapott a Népújság szerkesztősége is, hogy augusz­tus 27-én baráti találkozón vegyen részt a Muravidék című havilap szerkesztőségében. Szerkesztősé­günk a meghívást elfogadta. Sz. S. /------------------------------------------------------------------­ Magyarországi kiránduláson voltak A ljubljanai Petőfi Sándor Kultúrkör tagjai gyakran találkoznak a klubestéken és évente több­ször kirándulásokat szerveznek Magyarországra. Nemrégiben a ljubljanai magyar kör tagjai magyar­­országi kiránduláson vettek részt. Ellátogattak Keszthelyre, Hévízre és megtekintették Keszthely és Zalaegerszeg nevezetességeit. Útközben Lend­­ván egy kis pihenőt tartottak és így sikerült lencse­végre kapni őket. (Szúnyogh S. felvétele) NÉPÚJSÁG 1991. június 21.­ ­___________________________________________/

Next