Népújság, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1995-03-24 / 12. szám
A lenti templom felújításra vár Lentiben a római katolikus templomot a XVIII. század közepén építették, majd ugyanezen század végén copf stílusban megnagyobbították. A templombelső három boltszakaszos hajóra, szentélyre, apszisra és kórusrészre oszlik. Jelenlegi ismereteink szerint a templom belsejében az idősebb és az ifjabb Dorffmeister István is dolgozott, a szentélyt, az apszist és a szentélyhez kapcsolódó első hajótraktust festették ki. A két boltozaton két figurális kompozíció látható. A szentélyben a Szentháromság, a hajóban az Utolsó ítélet jelenete kelti fel a figyelmet. Mint Tüske József lenti plébános elmondta, jelenleg az első fázisnál tartanak a belső felújítás során, először a szentélyt és az oltárképet újítják fel hatmillió forintért. A bélyegszerűen kihagyott Dorffmeister kompozíciók környezetének kialakítását továbbra is Zárosy Zoltánra kívánják bízni, sőt a hajó második boltozatára új Szt. Mihályt, Cirillt és Methodot ábrázoló festményeket kívánnak tőle megrendelni. A Műemléki Felügyelőség által ajánlott restaurátorcsoport Pintér Attila vezetésével már megtisztította a falakat és az első freskót, így tavaszszal elkezdődhet a falfestmények restaurálása. A freskókon kívül az oltárképet is felújítják. Az Angster-orgona Kómár József kanonok úr idejében megújult és mindmáig alkalmas hangversenyekre. Tüske plébános úr még azt is elmondta, hogy a mennyezetképek átfestetlenek, azokon csak kisebb javítások láthatók. Jelentős károsodást jelentett viszont a beázásból, vagy páralecsapódásból származó, szürkés fehér színű sókiválás, amely a felületek jelentős részén megtalálható. Mivel összetett, egyes részleteiben is bonyolult és terjedelmében is jelentős feladatról van szó, több évre szóló munkával kell számolni. A szentély festésének terjedelme az előzetes felmérések alapján 260 négyzetméter. Összesen a helyreállításra váró felületek 520 négyzetmétert tesznek ki. A szentélyben végzendő feladatok, bár szerteágazóak, a különböző felületeken különböző módszereket kell alkalmazni, mégis összességében hasonló nehézségűek és munkaigényesek. A plébániának másfél milliót kell adnia a felújításhoz, egymilliót ad a város önkormányzata, egymilliót a szombathelyi püspökség és két és fél millió forintot biztosít a Műemléki Felügyelőség. És nem szabad megfeledkezni a hívek nagymértékű hozzájárulásáról sem, akik remélik, hogy a három évszázados jubileumra a templombelső is visszanyeri eredi szépségét. Tüske Gyöngyi KitaiRiHiaiaaiBi s v w a IlflSSSIIII« Ljubljanában is emlékeztek A ljubljanai Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületben március 14-én ünnepi műsort szerveztek a márciusi nemzeti ünnep tiszteletére. Az esten meghívott vendégként jelen volt Simó Mária, Magyarország szlovéniai nagykövetségének konzula, Dr. Kántor Tibor, a nagykövetség első titkára és a nagykövetség néhány más alkalmazottja, valamint Pozsonec Mária országgyűlési képviselő, Dr. Fejes Erzsébet, a ljubljanai Bölcsészeti Kar magyar lektora és Dr. Hajnalka Zsolt, a Magyar Külkereskedelmi Bank ljubljanai képviselője. Az egyesület tagjai is szép számban jelen voltak. Az ünnepi beszámolóban szó esett az 1848/ 49-es forradalom és szabadságharc történetéről, jelentőségéről és annak hőseiről. Alkalmi dalokat adott elő trombitán a ljubljanai Zenei Akadémia hallgatója, Kerekes Tibor. Juhász Gyula “Petőfihez“ című versének elszavalása után Petőfi költemények következtek. A költő előre megérezte e a közeledő nagy eseményt. És valóban: 1848. március 13-án kitört a forradalom. Az “1848“ című verse szinte szalagként kötötte át a Petőfi csokrot. Az estet Marjánovics László rendezte, felléptek: Csík Gabriella, Tanka Velencei Mária, Sketa Anna, Merkli Ferenc és Csík Gyula, az egyesület tagjai. Tanka Velencei Mária Kerekes Tibor alkalmi dalokat játszott Kettő perc figyelmet kérek! 1970-ben a dobronaki ifjúsági klub elnöke voltam. Nagy reményektől és bizalomtól fűtve dolgoztunk. Naponta találkoztunk kétszobás klubunkban, amelyben két asztal és tizenkét kényelmes fából készített “fotel“ volt található. Tévénk nem volt, de több újság és napilap állt rendelkezésünkre. Egy évig ingyen kaptuk valamennyit. Sakkoztunk, pingpongoztunk és a modern lemezjátszónk szünet nélkül üzemelt. Egyszóval: aktívan működő szervezet voltunk, amit a szlovéniai ifjúsági klubok versenyén elért első helyezés is egyértelműen bizonyít. 1970-ben a dobronaki ifjúsági klub volt a legjobb Szlovéniában. Még a nehéz körülmények között elért eredményért járó aranymadár-díjat is nekünk ítélték oda. Több mint száz tagja volt a klubnak. Mindenki azt csinálta, amihez kedve és tehetsége volt. A sport- és más rendezvények sűrűn követték egymást. Gyűléseket is tartottunk magyar nyelven. Terveztük a jövőt és vártuk a kultúrház felépítését. Voltak itt vidám estek, táncrendezvények, de a Petőfi estnek nevezett hagyományos ünnepélyünk volt a legsikeresebb. A Petőfi versekből összeállított műsorban föllépett a falu minden korosztálya. Gerencsér Laci bácsi énekelt, Kardos Józsi bácsi cimbalmozott. A verseket felváltva mondtuk, vagy húszan. A műsor elejétől végig csak magyarul folyt, mert így éreztük természetesnek, hisz a 48-as szabadságharc emlékét ünnepeltük. A 70-es években ez senkit nem botránkoztatott meg. Évről évre telt házak előtt egészen 1982-ig, egyre nagyobb sikerekkel. Aztán bekövetkezett a törés. Nem részletezem, hogy miért, annyit azonban megemlítenék, hogy az akkori iskolai igazgatónő úgy próbált segíteni, hogy előterjesztette: a Petőfi estet a Prešeren esttel, tehát a szlovén kultúrünneppel egybefonva kell megtartani. Azután hanyatlani kezdett a művelődési élet Dobronakon. Az aranymadár még megvan. De az első helyezésről szóló diploma elkallódott. A tervezett jövő megvalósult, a kultúrház áll, de az ifjúság mintha eltűnt volna. Sem a szervezet, sem a klub nem működik. A napokban lezajlott ünnepségek kapcsán jutott mindez eszembe. Kényes kérdésként pátyolgattam, fontolgattam, szóljak-e vagy sem. Kimondom. Szerintem fölösleges és unalmas, ha az ünnepélyek magyar szövegét - ha kell, ha nem - tolmácsolják, fordítják szlovén nyelvre. Szép gesztus, de nem praktikus. Szó fecsérlés, időhúzás, mert az, aki elmegy a magyar jellegű ünnepélyre, ért és tud magyarul, vagy legalábbis meg akar tanulni. Kovács Tibor-Ringó