Népújság, 2004. július-december (48. évfolyam, 26-52. szám)

2004-07-01 / 26. szám

C­ÍMOLDALUNKON - Szentpéteren, Szentpé­­teren: vásár járja a főtéren... - idézhetnénk Kapornaky Gyulának, az Őrség költőjé­nek verséből. Mert ahogy ré­gen is, ma is vannak neveze­tes vásárok. Olyanról is tu­dunk, hogy egy-egy nagyobb település az alkalmi vásárok szervezése mellett az évek so­rán valódi vásárvárossá nőt­te ki magát, ahol a hazai ter­mékek mellett külföldi rész­vevők is rendre képviseltetik magukat. Ilyen vásárok „kiépítése” természetesen évekig, sőt év­tizedekig is el szokott tartani. Ezt hívjuk hagyományteremtés­nek. Mivel azonban a hagyományról nem mindenkinek jut eszé­be ugyanaz, egy kicsit engedjék meg, hogy részletezzem. Eb­ben segítségemre lesz néhány, ma már kézzelfoghatónak mond­ható példa. A hét végén lezajlott Őrségi Vásár nem tekinthető nagy múl­tú rendezvénynek, hiszen a vásár gondolata is csak közvetlen a millenniumi rendezvények táján fogalmazódott meg. Azt is megkockáztatom: a mainál jóval szerényebb rendezvénynek szá­mított egykoron. A jobbára a hét végére szorítkozó rendezvénysorozat azon­ban az évek során újabbnál újabb elemekkel gazdagodott. Elég, ha fellapozzuk a szép kiállítású műsorfüzetet, hogy megbizo­nyosodjunk róla, milyen nagy tervszerűséggel, arányérzékkel állították fel a műsort a szervezők. A háromnapos programban volt a határon átnyúló gyalogtúra, kirakodóvásár, a szabadté­ri színpadokon, több helyszínen is szólt a nóta, fiúk-lányok rop­ták a táncot, volt népi kismesterségek bemutatója. Ott volt a vásári olcsóáruhoz szokott csecsebecsés, búcsús hangulatot árasztó óriáskörhinta, vagy ahogy nálunk nevezik, „ringlispiel”, mézeskalács, meg huszáros, illetve tükörrel ellátott mézes-szí­­vecske stb. Ami a vásár kirakodóvásár jellegét illeti, volt miben gyö­nyörködni! Itt volt az egész Kárpát-medence kincse. Szó sze­rint: a megannyi bőrdíszműves, fazekastermék mellett az er­délyi fafaragó mesterek alkotásai, kovácsolt és öntött szerszá­mok, használati tárgyak. Egyszóval: ami szem-szájnak ingere! Kár, hogy a lassú, de következetes haladásnak indult Lendvai Szüret rendezvényének „mumusai és mágusai” nem kívánják frissíteni egyetlen rendezvényünket valami hasonlóval. Sőt, arra sem méltatják a szomszédok törekvését, hogy elmenjenek megnézni. Pedig lenne mit és kitől tanulni! •­­ce Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Lektor: Böröcz Nándor Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 ■ 180, telefax: 02 / 5776 - 191, E-mail: nepujsag@siol.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 100 CAD Folyószámla: 51900-603-32099 Agencija RS za plačim­i promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság, KMC. NÉPÚJSÁG 2004. július 1. IRÁNYTŰ. Az irakiak saját maguk irányíthatják sorsukat? Tizennégy hónappal az iraki diadalittas amerikai győ­zelem után, a tervezett időpontnál két nappal korábban a szövetséges erők hivatalosan is átadták a hatalmat az ira­ki átmeneti kormányzatnak. Óriási teljesítmény, mond­hatnánk. Közben az ország a gerillaharcoknak és a pol­gárháborús viszonyoknak köszönhetően romokban áll, az éhínség küszöbére sodródott, kulturális emlékei jobbára megsemmisültek, az al-Kaida fenyegetésétől retteg nem­csak a gyűlölt Egyesült Államok, hanem az egész fejlett Nyugat. Hogy a kivonulás és a hatalomátadás nem látszóla­gos, csak a legnaivabbak gondolhatják. Máskülönben ho­gyan értelmezhetnénk az amerikaiak azon törekvését, hogy éppen Irakban építik ki legnagyobb nagykövetségüket. Ez olyan jelzés, mely az „angolos lelépés” módszerének min­denképpen ellentmond. Az olaj világpiaci árának hétről hétre történő emelkedéséből arra következtethetünk, hogy nemcsak az amerikaiak, hanem az egész világ „megszív­ta” az iraki balhét. Az iraki missziónak nevezett agresszióra leginkább ter­mészetesen maguk az amerikaiak fizettek rá. Egy brit lap szerint a katonai megszállás az Egyesült Államoknak ed­dig 126 milliárd dollárjába került. Ez az amerikai csalá­dokra leosztva családonként mintegy 3400 dollárt jelent (700 ezer dollárt). Ennyibe kerül az iraki hadviselés. Eh­hez járul még a személyi veszteség, mely 850 katonát je­lent. A szövetségesek veszteségei közül talán a magyaroké a legkevesebb, hiszen eddig egy katonát jelent. De a katonai részvétel így is eddig mintegy 16 milliárd forintjába ke­rült az országnak, családonként kb. 4000 forintba. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban nemrég közölte: az iraki magyar kontingensre az év végéig mintegy 28 milliárd forintot irányoztak elő. Ha az összeg felhasználásra kerül, így háztartásonként közel 7,5 ezerre szökken a „számla” értéke. Ez a havi mini­málbér csaknem 15 százalékának megfelelő érték. Megérte, nem érte meg? Majd az amerikai választók maguk eldöntik a közelgő elnökválasztáson. Egy bizonyos, arra talán rájöttek, hogy az átlagnál alacsonyabb IQ-val megáldott elnököt nem szabad választani. Ez volt talán az „ütés” - utalva Bushnak a golfpályán adott interjújá­ban „Figyeljék ezt az ütést .­"-jelenetére -, amely focinyelven „öngólnak” is megfelelt. Végeredményben a világ legna­gyobb hatalommal bíró emberéről van szó. 3

Next