Népújság, 2005. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

2005-10-13 / 41. szám

• HORIZONT Katharina Schratt, Ferenc József hűséges barátnője Százötven éve, 1855. szeptember 11- én született Badenban Katharina Schratt osztrák színésznő, Ferenc József barát­nője. Gyermekkorától színésznő akart lenni, pályáját 1872-ben kezdte Berlin­ben, majd a bécsi városi színházhoz sze­gődött. 1883-ban lett a Burgtheater tag­ja, ahol 1900-ig dolgozott. Közepes szí­nésznő volt, nem tartották igazi egyéni­ségnek, eleinte naiv és humoros szerepe­ket játszott, később inkább drámai hős­nőket alakított. Első neves lovagja a hí­res színész, a kalapdivatot teremtő Alex­ander Girardi volt. Élete másik szereplő­je ittebei Kiss Miklós, egy könnyelmű magyar úr volt, akinek egy nő sem tu­dott ellenállni. Ő feleségül vette a törek­vő hölgyet, eleinte 14 szobás lakásban éltek, de a férj nemcsak saját vagyonát, hanem felesége hozományát is elkártyáz­ta. Házasságukon 1880-ban született gyermekük sem segített. Bár nem éltek együtt, Schratt élete végéig hivatalosan Frau Kiss maradt, s törlesztette férje adósságait. A harmadik barátja maga a császár lett. Ferenc József pedáns, bürok­ratikus, katonás ember volt, aki korán kelt és sokat dolgozott. Kevés fantáziája volt, ez nemcsak gondolkodását, de sze­xuális szokásait is jellemezte. Időnként magához rendelt egy-egy színésznőt, aki megtetszett neki, s szó nélkül tette meg, amit kellett, még a kardját sem csatolta le. A művésznő elődje a császár mellett Anna Nahovski volt, ő a Schratt-villától néhány lépésnyire kapott egy házat az uralkodótól, s ott élt a császárnak szült két gyermekével. Lánya, Helene a zene­szerző Alban Berg felesége lett. Erzsébet királyné egészen más ember volt, mint a férje. Rajongott Heinéért és verseket írt az ő modorában, lovagolt, hegyet mászott, szabad életet szeretett élni. A bécsi ud­var légkörétől megcsömörlött császárné maga hozta össze Ferenc Józsefet Schratt Katalinnal. A magyaroknak oly kedves Erzsébet így “kárpótolta” a császárt, aki­től negyedik gyermekük születése után lényegében külön élt, szinte állandóan külföldön utazgatott, csak protokolláris feladatait látta el otthon. Jó, szinte ba­rátnői viszonyban állt Schratt-tal, s úgy irányította a dolgokat, hogy a színésznőt az uralkodócsalád barátjának tekintet­ték. Olykor legkisebb gyermekükkel, Mária Valériával négyesben mentek nya­ralni. A császár elfogadta a felesége által kialakított helyzetet, s bele is szeretett a színésznőbe. Schratt valami kispolgári nyugalmat, egyszerű, jó ételeket, figyel­mes hallgatást nyújtott a császárnak, és sok mindenben befolyásolhatta is az ural­kodót, de a politikába nem volt beleszó­lása. A schönbrunni kastély parkja szé­lén húzódó Gloriettegasse 9-es szám alatti biedermeier villát a császár vásárolta kedvesének, aki 1889-től haláláig itt la­kott. Ferenc József minden reggel hét óra­kor ott állt a villa előtt, ahová a parkon át gyalog ment. A művésznő télen a Hofburg mellett, a Ringen lakott egy pa­lotában, amelyet ugyancsak a császár ajándékozott neki, s amely ma a Karajan Központnak ad otthont, augusztusban pedig Bad Ischlben, a császári villától nem messze bérelt házat - a fürdőhelyen ma ezt is mutogatják. A világ úgy tett, mintha nem venne tudomást a viszony­ról, “a császárnak mindent szabad” és az “amiről nem beszélünk, az nincs” elve szerint. A császár igen bőkezű volt barát­nőjével, ékszereket ajándékozott neki, kifizette kaszinó-adósságait, s végrende­letében félmillió koronát hagyott rá. (Schratt fizetése a Burgtheaterben éven­te 8000 korona volt.) Ferenc József 1916- os halálakor Katalin virágot vitt a felra­vatalozott uralkodónak, de a temetésén nem volt jelen - ezt már nem viselte vol­na el a szigorú etikett. Schratt Katalin jóval túlélte a császárt, megérte az Ansch­­lusst, Hitler bécsi bevonulását is, 1940. április 17-én Bécsben, 85 éves korában hunyt el. Schratt halála után villáját Albrecht Hopf német üzletember vette meg, az ő unokája adta el 30 millió schil­­lingért. Az 500 négyzetméteres épületet a 4,7 hektáros parkkal egy autókereske­dő cég vezérigazgatója vásárolta meg 2000-ben. A berendezést, Schratt Kata­lin bútorait és festményeit 3,5 millió schil­­lingért árverezte el a bécsi Dorotheum. (folytatjuk) Tátrai Ágnes is Tehát a kijelölt napon, melyen a már el­készített koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni, illetve a megelőző éj­szakán, a pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: „Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát kö­vetelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemei­ért jár.” E látomás rendje szerint a következő nap megszabott órájában Asztrik püspök a pá­pához ért, a rárótt feladatot bölcsen ellát­va, a szent fejedelem viselt dolgait rendben előadva kérte az apostoli széktől az említett kitüntetéseket: kimutatta, hogy méltó ilyen tisztességre s méltóságra, mert Isten segít­ségével meghódított több nemzetet, s hatal­ma által sok hitetlent az Úrhoz térített. Ezek hallatára nagyon megörült a római főpap, mindent megadott jóságosan, ahogy kérték. Azonfelül keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: „Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisz­tus apostola, ha Krisztus annyi népet térí­tett meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egy­házaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását. "Elnyervén hát mindent, amit kért, Asztrik püspök vígan tért vissza hazájába, magával vitt mindent, amiért a vállalt utat végigjárta. A szép történet mögött sokkal kevésbé színes, inkább a politika szabályait követő tények húzódnak meg. István a keresztény egyház és állam szervezését kétféleképpen oldhatta volna meg. Elismerhette volna a Passauban vagy Salzburgban székelő érsek, illetve püspök törekvéseit, akik mindketten lázas buzgalommal azon voltak, hogy Ma­gyarország az ő fennhatóságuk alá kerül­jön. Ez azt jelentette volna, hogy az új ál­lam - közvetve - függésbe kerül a németek­től. Azt is kérhette volna, hogy a császár hűbéresei közé fogadja. Ebben az esetben nem lett volna szükség koronára, egy díszes lándzsa átadása is kifejezhette volna, hogy Magyarország a német császár hatalma alá tartozik. István a másik utat választotta, amikor olyan egyházi szervezetet hozott lét­re, amelyet a pápa erősített meg, azaz köz­vetlenül Rómához tartozott, és független volt a német-római birodalom egyházfőitől. Ugyanúgy kérhette és kérte is uralkodói mivoltának elismerését az Egyháztól, tehát a pápától, aminek következtében a fiatal magyar királyság teljesen független hata­lommá vált. Más forrásokból azt is tudjuk, hogy a császár - állítólag István sógorának, Henrik bajor hercegnek közbenjárására - maga is támogatta a magyar uralkodó ké­rését. Minden egyéb, amit Hartvik püspök fentebb idézett legendájában a koronakül­dés körülményeiről olvashatunk - a lengyel fejedelem koronájának átadása István kö­vetének, a pápa álma­­, merő kitalálás, amit száz esztendővel később István érdemeinek öregbítésére és nem utolsósorban a magyar király politikai igényeinek alátámasztásá­ra agyalt ki a derék püspök. (folytatjuk) Benda Kálmán - Fügedi Erik a viadat* lmom* NÉPÚJSÁG 2005. október 13. 16

Next