Népújság, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-26 / 4. szám
A ljubljanai Magyar Nagykövetségen a kultúra napja tiszteletére rendezett bensőséges ünnepi megemlékezés keretében került sor Gábor Zoltán lendvai festőművész kiállításának megnyitására. A művész ez alkalomból miniszteri elismerésben részesült. Czukor József, a Magyar Köztársaság ljubljanai nagykövete köszöntőjében a Magyar Kultúra Napjának jelentőségét emelte ki, majd Gábor Zoltán Négy évszak című ciklusát méltatta magyar és angol nyelven, illetve szlovén fordításban. A négy évszak, mint mondotta, Gábor történelmi tárgyú képei közül is kiemelkedő jelentőségű, hiszen szülővárosának, Lendvának zajos történelmi múltjához nyúl vissza bennük a festő. A négy évszak képei egy-egy évszak és a hozzájuk kapcsolható történelmi események miatt érdekes vállalkozás. A sorozat nagy méretű képeiből később a lendvai „községháza” üléstermében freskó is készült, úgynevezett „fresko secco” stílusban, illetve módszerrel. Bence Lajos megnyitójában a lendvai származású művész alkotói opuszát vizsgálva kifejtette: a Négy évszak az életmű krédójában helyezkedik el, ezért önállóan is megállja a helyét. Nem utolsósorban a művész legkiforrottabb időszakának a terméke. Ez a tiszta formákban, kiforrott szimbolikában és a világos mondanivalóban érhető tetten. Az „utolsó avantgard festő” megjelölés ma is helytálló reá nézve, hiszen a délvidék nagy festőgenerációjának utolsó élő tagját (Bezerédy, Hangya, Schultes) nem annyira a forma keresésének a vágya hajtotta, hanem a végső produktum, a megtalált hang, a minimálisra redukált, már-már “szűkszavúsággal” is vádolható eszköztár alkalmazása mesteri fokon. A vászonra csak olyan tárgy kerülhet fel, amit a művész előzőleg jól „megtisztított”, amelyet a fókuszba helyezés előtt felesleges árnyaitól s a rá lerakódó „idősalaktól” megfosztott. Egyszóval a tiszta fogalmazás és motívumhasználat - ahogy azt szóban is megszokhattuk tőle - nem elsajátított jellemzői Gábor alkotásainak, hanem vele született igény. A kilenc képből álló ciklus erősen stilizált történelemi tabló kíván lenni, újszerű megfogalmazásban. Mivel a történelem mint olyan imaginárius jelenség (s ezt a magyar történelemről is el lehet mondani) egy kicsit, a tartalom is képzeletbeli síkra helyeződik. A történelmi kronológia és a négy évszak, „hangulati háttérként” szolgál, de itt is megtörik a párhuzam törvényszerűsége a nyári „események” túlsúlyából kifolyólag. Néhol a groteszk is felülkerekedik, így az 1603-as török csatajelenetnél a lovak helyett inkább hintalovakként, a török harcosok pedig bábukként jelennek meg a vásznon. Különben is végig jelen van az erős díszítettség és a deklaratív szándék igénye, valamint az epikus mesélőjelleg. Végezetül elmondta: olyan művészről van szó, aki magas kora ellenére zágrábi „őrtornyából” figyel szeretett Lendvájának minden kulturális rezdülésére. - Kívánjuk, hogy még sokáig tegye! - fejezte be mondanivalóját Bence. Ezt követőleg Czukor jelképesen átadta a miniszteri elismerésről szóló oklevelet Bence Lajosnak, mivel betegsége miatt a művész nem tudott megjelenni a kiállítás megnyitóján. A nagykövet megköszönte a részvételt, továbbá Gerics Ferencnek és a galéria munkatársainak a közreműködést. A kiállítást két fiatal magyarországi zeneművész, Bársony Péter és Bujtor Balázs koncertje követte. • B.L. MURAVIDÉK • Gályár miniszteri ellisterésben] részesült A kiállítás megnyitója. Tíz év hoz idék a mérlegen A 10 éves Pannon Tükör egykori és mostani szerkesztői, a szerkesztőbizottság tagjai és a lap kritikusai, értő olvasói a Magyar Kultúra Napján minikonferencia keretében értékelték a lap tíz évének törekvéseit, helyét a magyar irodalmi közéletben. Péntek Imre főszerkesztő köszöntő szavai után Vajda László, a megyei önkormányzat művelődési osztályának vezetője, a lap szerkesztőbizottságának „mindenkori” elnöke a Pannon Tükör kezdeteit vázolva elmondta: a rendszerváltást követően jelentkezett az igény arra, hogy egy olyan megyében is lap induljon, ahol eddig sohasem volt. A zalai írótársadalom és a későbbi szerkesztők ezt az időt 1995- ben látták eljönni, amikortól a megyei jogú városok és a megye maga is, lehetőségeikhez mérten mindig is támogatták a lapot. Az anyagi támogatás néha nehezen ment, de az erkölcsi sohasem hiányzott. Az indulást és a kezdeti nehézségeket Pék Pál alapító főszerkesztő összegezte, aki a megszületés tényét a Vas megyével közösen alapított Életünkben keletkezett változásokhoz kötötte az akkor még nagyon is „zalainak” mondható folyóiratot, mely a megye kulturális-néprajzi és helytörténeti tükre kívánt lenni. Később az idő igazolta a vágyakat, sőt, e hasábokon - a határon túliak bevonása révén - újra összekapcsolódott a szellemileg egyivású vidék alkotóereje — mondta Pék Pál. Megyeri Anna muzeológus előadásában igazolta: a Pannon Tükör beváltotta a hozzá fűzött reményeket a hely- és kultúrtörténet terén is. Kostyál László pedig az egyre izmosodó zalai és muravidéki képzőművészeti élet fontosabb állomásainak, eseményeinek írásos „dokumentumait” vizsgálta. Vasy Géza József Attila-díjas irodalomtörténész „a messziről jött ember objektivitásával” kívánt szólni, jelezve, hogy, ahogy a zenekarban sem csupán zseniális szólisták szerepelnek, de mégis hiányoznának, ha nem kimaradnának, így az irodalomban is „mindenkire” szükség van. A pesti bölcsészkar tanára az egyik legszebb küllemű folyóiratnak nevezte a Pannon Tükört. Bence Lajos, a lap főszerkesztő-helyettese kiemelte: a muravidéki szerzők által a lapnak felkínált versek-novellák a szerzők részéről is másfajta „önszelekció” szerint történnek. A kritikai számvetés pedig, ami a muravidéki irodalom eddigi történetében szinte egészében hiányzott, lassan kezd rendet teremteni az értékek hierarchiájában. Ez mind az olvasónak, mind az írónak a javára válhat. A ce NÉPÚJSÁG 2006.január 26. 11