Népújság, 2007. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-05 / 1. szám

C­ÍMOLDALUNK A január 1-gyel 27 ta­gúra bővülő Európai Unió közel 500 milliós lakossá­gával népesség szempont­jából Kína és India után a világ 3. államalakulatává lépett elő. Románia és Bul­gária csatlakozását az utol­só pillanatig bizonyos szkepszis kísérte, melynek alapja az volt, hogy mennyire lehetnek felké­szültek ezek az országok a csatlakozásra, ha Románi­ában az alapvető emberi jogok sem biztosítottak, hát még a kisebbségiek. A kételkedés másik aspektu­sa már megfoghatatlanabb volt, hiszen a gazdasági fejlettség szempontjából senki sem tud biztosat mondani egy országról. Ami bizonyos, hogy a piac li­beralizációja szempontjából egy adott állam milyen mutatók­kal bír. Magyarán, mennyire mutat hajlandóságot a nemzeti vagyon kiárusítására, a multinacionális cégeknek milyen mér­tékben kíván behódolni, a tőke szabad ki- és beáramlásának mennyire nyit szabad utat. A legutóbbi Romániáról készült riportban azonban vezető francia és angolszász politikusok, közöttük maga Jacques Chirac magyarázta el, mennyire fontos szövetségesnek számí­tott a múltban is Románia, amely mindig tudott időben lépni, magyarán tudta, hol a helye. Mellesleg a frankofón kapcsola­tok őrzésére is hivatkozva, a román kormány mellett ma is mű­ködik a francia-román kapcsolatokat ápoló minisztérium. Kö­vetkezésképpen a francia parlament a balkáni állam csatlako­zását 100 százalékban támogatta. Ami a román csatlakozásban számunkra, magyarokra néz­ve előnyös, az, hogy immár 2 millióval több határon túl élő er­délyi magyar is az EU-s „kedvezményezettek” közé került. Ez a szabad munkavállalást és a szabad ki-beutazást is lehetővé teszi, de egyéb „vámjogi” kedvezmények is járnak az európai uniós állampolgársággal. Amennyiben az Európa Tanácsban még a kisebbségi jogok tekintetében is előrelépés történik, az erdélyi magyarok autonómiája is megvalósulhat. A balkáni államok közül a balkáni jelzőt már jóval túlhala­dó Horvátország, Bosznia és Hecegovina, valamint Montenegró, majd utolsóként Szerbia zárhatná a sort. Mert így lenne teljes a térkép, eltüntetve a „fehér foltokat”, a történelem hagyta fe­kete pontokkal együtt. •­­ce Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Lektor: Böröcz Nándor Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség' 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 - 191, E-mail: nepujsag@sid­.net Ára: 120 SIT/0,50 EUR, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SIT/ 6,26 EUR egész évre 4.500 SIT/18,78 EUR külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 63 EUR Folyószámla: 01259-6030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Ma­tisk d.o.o. nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repró studio, szedés és tördelés: Népújság. A határ menti gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó cikkek a Szülőföld Alap támogatásával jelennek meg. NÉPÚJSÁG 2007. január 5. Új pénz, új lehetőségek ? Az asztalon szanaszéjjel üdvözlőlapok, jókívánságot tolmácsoló e-mailek tömkelege az interneten. A kívánsá­gok kimeríthetetlennek tűnő tárháza tárul fel mindegyik­ben, szerencse, egészség, fény, karácsonyi sütemény, és sok-sok öröm. Ha a fele teljesülne, már örülhetne az em­ber. De legalább ebből legyen elég­­ jókívánságból, bor­ból, búzából és békességből. Tehát új év, új pénzegység, új valuta, új gazdasági és megélhetési remények. Jó lesz-e ez nekünk? Európa mérvadó volt a múltban is, a 20. században is meghatározó erőnek számított. Sok új demokratikus tendencia szülőanyjaként rukkolt el. Voltak persze sötét korszakai is a Büszke Hölgynek: gondolok itt a kommu­nizmusra és a fasizmusra. De olyan értékeket teremtett, amelyek a 21. században is meghatározó jelleggel bír­nak majd. Az 50 évvel ezelőtt aláírt Római Egyezménnyel pedig az unió alapjait sikerült megvetni. Ennek a gyü­mölcsei kezdenek lassan, de biztosan beérni: nem a szét­­fejlődésnek, a káosz felé való sodródásnak, hanem az egyesülésnek, egymás értékei tiszteletben tartásának nyit­nak szabad utat. S talán ez az a tendencia, ami széthul­ló világunkban a legtöbb figyelmet érdemel. Mert az ember alapvető, a társas „lényiségből” származó, ma is továbbvihető érzése éppen ezen alapul. Az integrálódá­son a jó ügy mellett. Egy tévéműsorban hallottam, s mélységesen egyetér­tettem vele: a kívánságokon túl, amit egymásnak vagy másoknak szeretnénk - az adni jobb, mint kapni alap­helyzetből kiindulva -, eszünkbe jutott-e, mit kíván, mit vár tőlünk a környezetünk, a velünk együtt élő többség, s mit az Isten ? Mert ateista vagy teista legyen akár az ille­tő, erről is érdemes lenne elgondolkozni. A közönyt fel­cserélni a másokkal való törődésre, a nemtörődöm életet a reális talajból kiinduló, felelős magatartásra. Hiszen csak átutazóban vagyunk ezen a földön, nem örökbe kap­tuk, az embernek nemzedékről nemzedék cserélik egy­mást, igyekezve nyomot hagyni maguk után. Ez azon­ban nem mindig sikerül jól. Vannak, akik csak a pusztí­tás nyomait hagyták. A statisztika szerint: két generáció rombol, egy épít. Reménykedjünk: mi nem az előbbihez tartozunk! 3 IRÁNYTŰ.

Next