Népújság, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-07-19 / 29. szám

2 borkultúra A mitikus bor A tudományos szóhasz­nálatban a görög eredetű mítosz kifejezés az istenek és héroszok világáról, a vi­lág keletkezéséről, az em­beri civilizáció gyökereiről, a mindent meghatározó természetben lévők létéről, sorsáról és értelméről, az ember, a társadalom és a mindenség összefüggései­ről szóló, a közösség által megőrzött történeteket je­lenti. A mitológia ezen ősi tudáson alapuló történetek összessége, rendszerben való megjelenése és értel­mezése. Érdekes, hogy ha a szőlőtermesztés, a bor­készítés és a borfogyasztás eredetét kutatjuk, akkor a mítoszok világáig jutunk el. Észrevétlenül visszaju­tunk az emberi társadalom hajnaláig, hiszen a szőlő és a bor története szinte egyidős az emberiség tör­ténetével. Az ember már a mező­­gazdasági művelés kezdete előtt felfedezte, hogy egyes gyümölcsök erjedt leve kellemes, hódító hatású. A vadszőlő termését minden bizonnyal domesztikálása előtt is gyűjtötte az embe­riség. Az egyik legelterjed­tebb elmélet szerint a mai Fekete-tenger térségében, a Kaukázus előterében, a mai Belső-Ázsia és Irán területén termesztettek először szőlőt, valamikor 10 ezer évvel ezelőtt. A mai Iránban lévő Hajji Firuz Tepe területén fel­tárt, mintegy 7000 évvel ezelőtti épületben borma­radványokat tartalmazó agyagedényt tártak fel a régészek. A görögorszá­gi Macedóniában, Dikili Tash közelében pedig 6500 éves szőlőmaradványokat és szőlőpréselésre utaló nyomokat találtak. Érde­kességként megemlíten­dő, hogy a szőlőszemek mellett fügemaradványok is voltak, ami a bor édesí­­tésére utal. A szőlő az emberiség egyik legősibb kultúrnö­vényeként az ókori keleti kultúrákban a bőség, a termékenység, a jólét, az élet és a halál szimbóluma is volt egyben. Az írott történelmi források és a képi ábrázolások alapján már az ókori Mezopotá­miában, Egyiptomban, Indiában, Kínában is elő­szeretettel fogyasztották a bort és használták isteni eredete miatt a vallásos szertartásokon áldozati italul. A mezopotámiai Gilgames-eposzban a vad­ember, Enkidu megsze­lídítése, emberré tétele a testi szerelem megízlelése, valamint a bor és a kenyér elfogyasztása révén tör­tént. Egyébként a sumér ékírás az „élet” fogalmát szőlőlevél alakú jellel áb­rázolta. Plutarkhosz által maradt fenn azon egyipto­mi mítosz, amely szerint a szőlő az istenek legyőzött ellenségeinek a testéből lett, amely összekeveredett a földdel, így hitük szerint a bor azért teszi részeggé, zavarodottá az embert, mert rossz vérből való folyadékot tölt magába. Az egyiptomi mitológiá­ban Ozirisz isten tanítot­ta meg az emberiséget a földművelésre, a szőlőter­mesztésre és a borászatra. Egyiptomban a szőlőprést külön hieroglifa jelölte. A bornak nemcsak a vallá­si szertartásokban és az étkezéseknél volt nagy szerepe, hanem hosszú időn át ez volt az a legfőbb „tiszta ital”, amely segített a folyadékpótlásban ott, ahol nem volt egészséges ivóvíz. Különösen nagy jelentősége volt ennek a hadviselésben, a seregek ellátásában. Bort már az ókorban sem csak szőlő­ből készítettek, a források datolyaborról, fügeborról, gránátalmaborról is beszá­moltak. Az ókori keleten már kettévált a vörös és fehér bor fogalma is. A bor a túlvilágra is elkísérte az ókor emberét, hiszen a ré­gészek gyakran találnak a sírokban lezárt, lepecsételt boros palackokat. Egyip­tomban a mumifikálás egyik fő alapanyaga a pál­mabor volt, ezzel öblítették át a holttestek belső részét a tartósítás érdekében. Perzsia területén is a borkereskedelem volt a gazdaság egyik legvirág­zóbb ága. Mi sem bizonyít­ja ezt ékesebben, mint az, hogy Kr.e. 2000 táján, Ha­murabi idején már törvényt kellett alkotni a borhamisí­tók ellen. A kegyetlen har­cosokként számon tartott asszírok pedig megtorlás­ként a legyőzött népeket azzal gyengítették le, hogy kivágatták, elpusztították szőlőültetvényeiket. Az ókori kelet népeinek sző­lészeti, borászati tudását a görögök és a rómaiak is gyarapították tovább, de erről majd a következő részben emlékezünk meg. A bor és a mitológia kap­csolatáról Hugh Johnson A bor története című könyvé­nek magyar kiadásából tá­jékozódhatnak bővebben. Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán________ Óegyiptomi szőlőskert és mustnyeres taposással. Théba. NÉPÚJSÁG 2012. július 19 víg A GYERTYÁNOSI “HAJNAL" ME MEGALAKULÁSÁNAK 30., VALAMINT A MAGYAR NÉPDALKOR FENNÁLLÁSÁNAK 15. ÉVFORDULÓJA Ez alkalomból szeretettel meghívjuk a tisztelt érdeklődőket 2012. július 22-én, vasárnap 14 órára a gyertyánosi faluotthonban megrendezett ünnepi műsorra és Djukit Irén: Nyelvjárási szöveggyűjtemény három muravidéki községből című könyvének bemutatójára. A műsorban közreműködnek: A Söjtöri népdalkör, az Andráshida „Igazgyöngy" Hagyományőrző Egyesület népdalköre, a Hídvég-Bánota ME néptánccsoportja, a helyi magyar és szlovén népdalkör, valamint a helyi gyermek és a felnőtt néptánccsoport. K 9 REPUBLIKA SLOVENIJA MINISTRSTVO 2A IZOBRAŽEVANJE. ZNANOST. KULTURO IN SPORT A szervezők! VIMÖA »j» mrimn • 9

Next