Népújság, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-07-19 / 29. szám
2 borkultúra A mitikus bor A tudományos szóhasználatban a görög eredetű mítosz kifejezés az istenek és héroszok világáról, a világ keletkezéséről, az emberi civilizáció gyökereiről, a mindent meghatározó természetben lévők létéről, sorsáról és értelméről, az ember, a társadalom és a mindenség összefüggéseiről szóló, a közösség által megőrzött történeteket jelenti. A mitológia ezen ősi tudáson alapuló történetek összessége, rendszerben való megjelenése és értelmezése. Érdekes, hogy ha a szőlőtermesztés, a borkészítés és a borfogyasztás eredetét kutatjuk, akkor a mítoszok világáig jutunk el. Észrevétlenül visszajutunk az emberi társadalom hajnaláig, hiszen a szőlő és a bor története szinte egyidős az emberiség történetével. Az ember már a mezőgazdasági művelés kezdete előtt felfedezte, hogy egyes gyümölcsök erjedt leve kellemes, hódító hatású. A vadszőlő termését minden bizonnyal domesztikálása előtt is gyűjtötte az emberiség. Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint a mai Fekete-tenger térségében, a Kaukázus előterében, a mai Belső-Ázsia és Irán területén termesztettek először szőlőt, valamikor 10 ezer évvel ezelőtt. A mai Iránban lévő Hajji Firuz Tepe területén feltárt, mintegy 7000 évvel ezelőtti épületben bormaradványokat tartalmazó agyagedényt tártak fel a régészek. A görögországi Macedóniában, Dikili Tash közelében pedig 6500 éves szőlőmaradványokat és szőlőpréselésre utaló nyomokat találtak. Érdekességként megemlítendő, hogy a szőlőszemek mellett fügemaradványok is voltak, ami a bor édesítésére utal. A szőlő az emberiség egyik legősibb kultúrnövényeként az ókori keleti kultúrákban a bőség, a termékenység, a jólét, az élet és a halál szimbóluma is volt egyben. Az írott történelmi források és a képi ábrázolások alapján már az ókori Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában, Kínában is előszeretettel fogyasztották a bort és használták isteni eredete miatt a vallásos szertartásokon áldozati italul. A mezopotámiai Gilgames-eposzban a vadember, Enkidu megszelídítése, emberré tétele a testi szerelem megízlelése, valamint a bor és a kenyér elfogyasztása révén történt. Egyébként a sumér ékírás az „élet” fogalmát szőlőlevél alakú jellel ábrázolta. Plutarkhosz által maradt fenn azon egyiptomi mítosz, amely szerint a szőlő az istenek legyőzött ellenségeinek a testéből lett, amely összekeveredett a földdel, így hitük szerint a bor azért teszi részeggé, zavarodottá az embert, mert rossz vérből való folyadékot tölt magába. Az egyiptomi mitológiában Ozirisz isten tanította meg az emberiséget a földművelésre, a szőlőtermesztésre és a borászatra. Egyiptomban a szőlőprést külön hieroglifa jelölte. A bornak nemcsak a vallási szertartásokban és az étkezéseknél volt nagy szerepe, hanem hosszú időn át ez volt az a legfőbb „tiszta ital”, amely segített a folyadékpótlásban ott, ahol nem volt egészséges ivóvíz. Különösen nagy jelentősége volt ennek a hadviselésben, a seregek ellátásában. Bort már az ókorban sem csak szőlőből készítettek, a források datolyaborról, fügeborról, gránátalmaborról is beszámoltak. Az ókori keleten már kettévált a vörös és fehér bor fogalma is. A bor a túlvilágra is elkísérte az ókor emberét, hiszen a régészek gyakran találnak a sírokban lezárt, lepecsételt boros palackokat. Egyiptomban a mumifikálás egyik fő alapanyaga a pálmabor volt, ezzel öblítették át a holttestek belső részét a tartósítás érdekében. Perzsia területén is a borkereskedelem volt a gazdaság egyik legvirágzóbb ága. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint az, hogy Kr.e. 2000 táján, Hamurabi idején már törvényt kellett alkotni a borhamisítók ellen. A kegyetlen harcosokként számon tartott asszírok pedig megtorlásként a legyőzött népeket azzal gyengítették le, hogy kivágatták, elpusztították szőlőültetvényeiket. Az ókori kelet népeinek szőlészeti, borászati tudását a görögök és a rómaiak is gyarapították tovább, de erről majd a következő részben emlékezünk meg. A bor és a mitológia kapcsolatáról Hugh Johnson A bor története című könyvének magyar kiadásából tájékozódhatnak bővebben. Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán________ Óegyiptomi szőlőskert és mustnyeres taposással. Théba. NÉPÚJSÁG 2012. július 19 víg A GYERTYÁNOSI “HAJNAL" ME MEGALAKULÁSÁNAK 30., VALAMINT A MAGYAR NÉPDALKOR FENNÁLLÁSÁNAK 15. ÉVFORDULÓJA Ez alkalomból szeretettel meghívjuk a tisztelt érdeklődőket 2012. július 22-én, vasárnap 14 órára a gyertyánosi faluotthonban megrendezett ünnepi műsorra és Djukit Irén: Nyelvjárási szöveggyűjtemény három muravidéki községből című könyvének bemutatójára. A műsorban közreműködnek: A Söjtöri népdalkör, az Andráshida „Igazgyöngy" Hagyományőrző Egyesület népdalköre, a Hídvég-Bánota ME néptánccsoportja, a helyi magyar és szlovén népdalkör, valamint a helyi gyermek és a felnőtt néptánccsoport. K 9 REPUBLIKA SLOVENIJA MINISTRSTVO 2A IZOBRAŽEVANJE. ZNANOST. KULTURO IN SPORT A szervezők! VIMÖA »j» mrimn • 9