Népújság, 2019 (63. évfolyam, 1-52. szám)

2019-01-31 / 5. szám

Újrakezdeni gyerekkel sem lehetetlen Ha körülnéz ismerősei körében, hányan vannak olyanok, aki­ket érint a mozaik- más néven patchwork-család témája? A tapasztalat az, hogy egyre többen kerülnek valamilyen módon kapcsolatba ezzel a létformával. Egyre nő azok száma, akik elváltak, majd gyermekestül új társat kerestek, így egyre több a mozaikcsalád, a tagokat pedig legtöbbször felkészületlenül éri az új helyzet. De megéri alakulni, fejlődni benne, hiszen a soktagú kirakósból harmonikus egyediség születhet. A jó mozaikhoz idő kell A mozaikcsaládok éle­tében az egyik legfonto­sabb szerepe a türelemnek van. A túl gyors, erőlte­tett kialakulás nagyon sok konfliktust okoz. Az ideális az lenne, ha csak akkor kezdődne egy új kapcsolat, ha a régi már teljes mértékben lezárult. Amikor az érzelmi köte­lékek teljes mértékben eloldódtak. Ez azt jelenti, hogy már erős negatív érzelmek sem kötik össze a volt partnereket. Akkor érdemes új ajtót kinyitni, ha a másikat már becsuk­tuk magunk mögött. Ez azonban nagyon ritkán van így. Fontos figyelembe ven­ni, hogy a gyerekeknek is szükségük van felkészülési időre. Általában a felnőttek hosszabb ideje készülnek egy döntés meghozatalára, de a gyerekeket váratlanul éri az új helyzet. Hagy­junk időt nekik arra, hogy feltehessék a kérdéseiket azzal kapcsolatban, mi vár rájuk! Többnyire arra kíváncsiak, lehetőségük lesz-e mindkét szülővel megtartani a jó kapcsola­tot, illetve hogyan néz ki majd az új életük, majd „elszórakoztatják” egymást. Ez ritkán sikerül, sokkal inkább az lesz a kö­vetkezmény, hogy állandó hadakozásba fordul a hely­zet. A gyerekek nagyon eltérő szabályok szerint működő családokból ér­kezhetnek, az életritmus összehangolása nehézzé válik. Fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekek lényegében idegenként kénytelenek együtt élni, hiszen a mozaikcsaládos életformát sohasem ők vá­lasztják, hanem a szülők, hamar megkapja azt a mondatot: „nem te vagy az apám/anyám”. És eb­ben a gyereknek teljesen igaza van. Tehát érdemes új szerepet kialakítanunk az új párunk számára, ami sokkal jobban hasonlít egy idősebb barát, mint a szülő szerepére. A nevelés felelőssége és az új szabá­lyok betartatása továbbra is legyen az eredeti szülők kezében. Ha sikerül meg­őrizni a megfelelő távolsá­got, akkor jó esély van arra, hogy előbb-utóbb pozitív baráti viszony alakul ki az új társ és a gyermek között, de ehhez minden szerep­lőnek a saját szerepét kell játszania. Érzelmeket nem lehet elvárni Az új családban a leg­több, ami elvárható a gye­rekektől, hogy megadják minden családtagnak az alapvető tiszteletet. Sze­­retetre viszont senkit sem lehet erővel rávenni. Az külön adomány, ha idővel erős érzelmi kötelék is kialakul, de a vér szerinti szülő előjogait nem ér­demes elvitatni. Mindez vonatkozik párunk gyer­mekére is. Szeretni valakit nem döntés kérdése, de elfogadni egy helyzetet tudatosan kell. Személyes tér Újonnan kialakuló csa­ládban nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő sze­mélyes tér kialakításának. Nagy hiba, ha a hasonló korú vagy nemű gyerme­keket megpróbáljuk ösz­­szeterelni egy szobába, azzal a reménnyel, hogy Ki nevel a végén? Rövid idő elteltével szintén csapdahelyzetben találhatja magát az a szülő, aki új párjában új anyukát vagy apukát keres. A válás nem szünteti meg a kap­csolatot a valódi szülő és a gyermek között. Ha az új párunk arra kénysze­rül, hogy ő tartasson be minden szabályt, nagyon NÉPÚJSÁG 2019. január 31. Vigyázzunk az új kapcsolatra A mozaikcsaládok ese­tében az egyik leggyako­ribb nehézség, hogy a volt partner a legkülönbözőbb - direkt és indirekt - mó­dokon próbál beavatkoz­ni az új pár életébe. Az új család határaira, az új párkapcsolatra különösen vigyázni kell, bár ezek a határok mindig kicsit képlékenyebbek, átjárha­­tóbbak lesznek, mint az eredeti család határai. A gyermek maradhasson csak gyermek A beavatkozás leggya­koribb módja, hogy az elhagyott fél a gyerekeket használja érzelmi zsaro­lásra. Erre a másik fél a saját bűntudata miatt úgy reagál, hogy megpróbál túlkompenzálni a gyere­kénél, ezzel veszélybe sodorva a párkapcsolatát és az új család egyensú­lyát. A gyerekek viszont egyáltalán nem élvezik ezt a helyzetet. Nekik az életkoruknak és a sze­mélyiségüknek megfelelő nevelésre lenne szüksé­gük, és legfőképpen arra, hogy a szüleik megtalálják új, felnőtt társukat, és ne őket használják érzelmi tá­masznak. Soha ne hozzuk olyan helyzetbe a gyere­keket, hogy választaniuk kelljen a szüleik között! A gyermek nem üzenőfal Ha egy kapcsolat meg­szakad, amelyben gyerekek is vannak, tudomásul kell venni, hogy csak a férfi-nő viszonyt lehet megszakítani, a szülőtársi kapcsolat egy életen át tart, ezért a kom­munikációt fenn kell tartani a szülők között. Persze ez hallatlanul nehéz, hiszen a váláshoz vezető egyik ok nagyon gyakran éppen a kommunikáció megromlása volt. A gyermekek érdeke viszont az, hogy ne velük üzengessenek egymásnak a szüleik. A szülőknek bizton­ságos védőhálót kell nyújta­niuk a gyermekeiknek, és a vitás kérdéseket mindig közvetlenül egymással meg­beszélniük. 11 Nem minden baj forrása a mozaikcsalád A sok konfliktus hatá­sára majdnem minden mo­zaikcsaládban felhangzik egyszer-kétszer a sóhaj, bár­csak ne kezdtünk volna bele! Megnyugtatásképpen jó, ha tudatosítjuk: a problémák nagy része minden „nor­mális családban” előfordul. Mindenütt nehéz a dackor­szak, vannak iskolai kudar­cok, a gyerekek lehetnek udvariatlanok, rosszkedvű­ek. A kamaszok harciasak, nyeglék és rendetlenek. Rá­adásul a legjobb családok­ban is előfordul, hogy valaki éppen „világgá akar menni”. Mozaikcsaládban élni nem könnyű, de kompromisz­­szumokkal, kreativitással tartalmas lehet benne az élet. Az ilyen családban élő gyermekek nagyon jól meg­tanulhatnak alkalmazkodni, rugalmasan szabályozni a kapcsolataikat. Felnőtt életüket azzal a reménnyel kezdhetik, hogy mindig van esély az újrakezdésre. Forrás: hvg.hu

Next