Népújság, 1990. február (42. évfolyam, 25-44. szám)

1990-02-01 / 25. szám

.... .. MAROS MEGYEI NAPILAP XLII. évfolyam 25 (11771) sz. , 1990. február 1. csütörtök 1 Ara 50 iáni Na végre valaki... ... ezzel fogadnak Nyárádsze­­redában. Igaz, hogy sok volt a kuriózum Marosvásárhelyen, ez azonban lejárt. Nagyon sok ér­dekes cikket olvastunk lapjuk­ban, de engedjenek minket is szóhoz jutni, hisz a megye jelen­tős részét mi, a falu alkotjuk. Mi is csináltunk valamit, ha forra­dalmat nem is, viszont olyan dolgokat, ami az utóbbi évtize­dekben nem volt Nyárádszeredá­­ban — mondja a front ideigle­nes tanácsának elnöke, Adorjáni Árpád. — Például, mit? — Ma jutottunk először odáig, hogy a saját búzánkat őröljük, fehér kenyeret együnk, sőt kiflit is tudjunk sütni. Már az első na­pokban az üzletekben rizsét, hi­degfelvágottat ad­unk a vásárló­­közönségnek. Eltüntettük Nyá­­rádszeredából a sötétséget. Új körték égnek a villanyoszlopo­kon. Próbáljuk rendbetenni az Utakat Legnagyobb problémánk a föld kérdése. Mezőgazdasági vidék vagyunk. Sokan, sokféle­képpen igényelnek földet. Sokan vetik fel az önadó kérdését. Min­denki fizette. Hova lett? Ki a­­dott jogot a banknak, hogy a mi pénzünket másnak utalja át? Volna mit tenni vele. Hisz néz­zük meg tömbházainkat. Feketék. Nincs megoldva a fűtés, hogy a vízről, a csatornázásról ne is beszéljünk. A tanácsnak, a pol­gármesteri hivatalnak jó elgon­dolásai vannak. Sajnálom, hogy nincs itt a polgármesterünk (Bel­giumba készül a testvérközség meglátogatására). — Apropó Belgium, mi történt ! NAGY FERENC (Folytatás a 3. oldalon) levélbontás Az ember társas lény. Éppen ezért, mindenkinek szüksége van a másokkal való többé-kevésbé folyamatos kapcsolattar­tásra. Telefonálunk, levelet írunk, táviratot, csomagot adunk fel, az újság érkezésére várakozunk, hiszen most már a szabad sajtót vesszük igénybe véleményeink kinyilvánítására. A hazai eseményekre, a világra való kitekintésünk a házhoz szállított sajtótermékek, az otthonunkba eljuttatott rádió- és televízió­­műsorok révén válik lehetségessé. A Posta tehát, ezernyi apró, eltéphetetlen szállal kötődik hozzánk. A költő — Baranyi Ferenc — szavaival élve: „A postás hóban, esőben, éjsötétben ácsol hidat rétektől-lélekig...“ S e hídra most, minden eddigi­nél jobban szüksége van az előfizetőknek, a szerkesztőségnek egyaránt... Az NMF Marosvásárhely municípiumi tanácsának közleményei A municípiumi Nemzeti Meg­mentési Front végrehajtó büró­­ja 1990. január 30-án tartott gyű­lésén elemezve a munkanélküli­ek kérését, intézkedéseket hozott a munkába való besorolásra. Az 1990. január 19.-i 33-as számú rendelet értelmében a végrehaj­tó büró figyelembe véve a nagy­számban beérkezett kéréseket, intézkedett, hogy a municipium területén minden vállalati egy­ség fokozatosan növelje az al­kalmazottak létszámát az érvény­ben levő rendelet alapján, meg­állapítva külön minden egység­nek a munkába való besorolás kötelező létszámát. Az elkövetkező napokban a Munkaügyi Igazgatóság munka­elosztói hivatala kibocsátja a marosvásárhelyi kérelmezőknek munkába való elosztását végzett­ségüknek és szakmai felkészültsé­güknek megfelelően (a Lenin ut­ca 8 szám alatti központban). Az egységeket kötelezik, hogy 1990. február 12-ig munkaszerződést kössenek az újonnan beosztott személyekkel. Tájékoztatjuk, hogy a megye más városaiban a munkabesoro­lás külön program szerint lesz megállapítva a helybeli polgár­­mesteri hivatallal közösen. • A Nemzeti Megmentési Front municípiumi tanácsa és a ma­rosvásárhelyi Polgármesteri hiva­tal értesíti az érdeklődőket, hogy a városrendezési és gazdálkodási bizottságon keresztül az elkövet­kező időszakban az állampolgá­rok összes közérdekű javas­latait, ötleteit és felhívásait e­lemzik a municípiumi városren­dezési és gazdálkodási problé­mákra vonatkozóan és intézke­déseket foganatosít a gyakorlat­ban való átültetésre az érvény­ben levő törvények betartásával. A bizottság keretén belül meg­alakult munkaközösségek kivizs­gálják az állampolgárok által tett ötleteket a különböző intéz­mények, egységek és közlekedé­si útvonalak stb. elnevezéseinek megváltoztatására, majd ezeket történelmi és szociális szempon­tok alapján tanulmányozva elő­terjesztik március 20-ig a kom­petens felsőbb szervekhez jóvá­hagyás végett. A municípiumi Nemzeti Meg-­­­mentési Front tanácsa vezetésé- i­gének tagjai és a polgármesteri municípiumi hivatal, állandó jelleggel a polgárok rendelkezé­sére áll, a felek fogadására lét­rehozott ügyosztály is, amely naponta 14 óráig, kedden és csütörtökön délután 4—6 óra kö­zött, valamint a kihallgatási program is, amelyeket hétfőn, szerdán és pénteken tartanak 14 —18 óra között, míg vasárnap 9—12 óra között. Várjuk továbbra is az önök javaslatait és ötleteit. Hangszerek (SZÁSZ K. felvétele) A postásoké a szó... Egyre feszültebb hangulattal olvassuk a postai kézbesítők va­sárnapi szabadnapját kifogásoló sorokat, s minthogy ügyünk még nyitott kérdés, úgy érezzük, ne­künk is jogunk van a vélemény­­nyilvánításra, javaslattételre. Munkánk nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan elkép­zelik. Télen —20 fokos hidegben, nyáron 30 fokos melegben, szél­ben, sárban, esőben loholunk e­­gész nap, 15—20 kilós táskával a vállunkon, nem beszélve a kéz­besítőnek kijáró felelősségről. Sokan még ma sem értik meg, hogy ha a házi postaláda nyílása nem eléggé nagy, az késlelteti a postás munkáját. Vasárnap való­ban járnak (a 22-es kivételével) az autóbuszok, közlekednek a vonatok is, nyitva tartanak a vendéglők és szállodák, ezt mind­annyian tudjuk, de azt is, hogy nem ugyanazon sofőrök, mozdony­­vezetők, dolgoznak minden va­sárnap, váltásban végzik ezt a munkát. Nálunk minden vasár­nap ugyanaz a személy kell hogy dolgozzon. S mivel demokrácia van és számunkra is a pap va­sárnap tartja a misét a temp­lomban, és nem hétfőn, mi is kérjük jogainkat. Az „aranykorszakban“ volt u­­gyan havonta 5—6 szabadnapunk, de ebből gyakorlatilag csak kettő­három. Nem beszélve arról, hogy a mezőgazdasági kampány ide­jén kapálni, kukoricát szedni vitték a postásokat, akiknek másnap kétnapi munkát kellett elvégezniük. Általában reggel 3 órától délután 6-ig vagyunk kör­zetünkben terepen, utána követ­kezik az elszámolás, a kassza előtti várakozás és mire elhagy­juk a posta épületét, este 7—8 óra. Ami az újság házhoz szál­lításának díját (25 bani) illeti, az eddig is nem a postás pénz­tárcájába, hanem az állam kasz­­szájába került. A postás, úgyne­vezett „remiza“-pénzt kap ebből, ami 3 hónapi újságkihordásnál 1,40 lejt jelent laponként. Ja­vaslatunk: — Legyen a szombati lapszám­nak egy vasárnapi melléklete, a­­mi tartalmazza az aznapi szín­ház, filmszínházak, televízió és más előadások, rendezvények mű­sorát, legyen benne humor, ke­­resztrelvény és persze, tartal­mas cikkek, melyek szórakozást nyújtsanak az olvasóknak. Táv­iratot mi nem kézbesítünk, ami az egyéb küldeményeket illeti, levél, csomag stb. tökéletesen mindegy, hogy ha azt vasárnap helyett hétfőn kézbesítjük. A rovatot szerkeszti: WOLFF ERIKA (Folytatás a 3. oldalon) A Szabad Szakszervezetekről Demokratikus intézményrend­szerünk kialakítása érdekében a Nemzeti Megmentési Front Taná­csa első rendelkezései között hoz­ta meg a politikai pártok és tár­sadalmi szervezetek bejegyzéséről és működéséről szóló 8-as számú Törvényerejű rendeletet (A Nép­újság jan. 5-i számában volt kö­zölve). A társadalmi szervezetek kate­góriájába tartoznak a munkavál­lalók érdekképviseletét ellátni hivatott, az új fogalomrendszer­ben Szabad Szakszervezetek né­ven ismert szervezetek is, tehát ennek szervezése és működése a fent említett rendelkezés 2. szaka­szában előírt szabályok szerint történik. A Szabad Szakszervezetek be­jegyzésére vonatkozóan az alábbi tudnivalókat óhajtjuk az érdek­lődők figyelmébe ajánlani: A Szabad Szakszervezetek be­jegyzésére az a bíróság az illeté­kes, amelynek a területi hatás­köréhez tartozik az új szervezet székhelye. Például a segesvári Nicovala vállalatban létrehozan­dó érdekvédelmi szervezet be­jegyzésére Segesvár Bírósága az illetékes. A bejegyzés egy kérelem alap­ján történik, amely magába kell foglalja a szervezet elnevezését (pl. az IMATEX dolgozóinak Szabad Szakszervezete), a szerve­zet tárgyát és célkitűzéseit, a szervezet fő székhelyét, és eset­leges fiókjait, a szervezet veze­tésével megbízott személyek (el­nök, alelnök, titkár, tagok) nevét, foglalkozását és lakhelyét, az a­­lapító okmány és a szervezeti szabályzat elfogadásának a dá­tumát, valamint a szervezet pénz­ügyi eszközeit A bejegyzési ké­relmet esetenként az alapító ta­gok, a szervezet vezetői, vagy 7 társtag készítik. A bejegyzési kérelemhez hozzá kell csatolni 3 példányban: — az alapító okmány másola­tát, — a szervezeti szabályzat má­solatát, — a vezető szervek megválasz­tását vagy létrehozását igazoló okirat másolatát, ha ez az ala­pítás után történt. A bíróságokon való bejegyzés fontos feltételeként megjegyzen­dő: A társadalmi szervezetek céljai a szuverenitás, a függetlenség, a területi integritás, a demokrácia tiszteletben tartására kell, hogy épüljenek, az állampolgári sza­badságjogok és jogok biztosításá­ért és a román nemzet méltó­ságának érvényesítéséért. A társadalmi szervezetek cél­kitűzéseinek megvalósítási esz­közei összhangban kell hogy áll­janak a romániai állami és jogi renddel. (A 8. sz. Törvényerejű rendelet 2. szakasza). A szervezetbe tömörülő tagok létszáma ennek alapításakor mi­nimum 20 tag kell hogy legyen. A Szabad Szakszervezeteket szervező ideiglenes megyei bizottság barájának nevében MÓRÉNZ ANDRÁS jogász A mezőgépészekre több­ felelősségteljesebb munka vár Örömmel és megelégedéssel fo­gadta, fogadja minden falusi dol­gozó azokat az intézkedéseket, amelyek az egész mezőgazdaság átstruktúrálását, azt célozzák, hogy aktív munkaerejéhez ké­pest minden család, amelynek tagjai teljesíti" a termelőszövet­kezetben a rá háruló feladato­kat, nagyobb földterületet vehet ki hosszas mezőgazdasági hasz­nálatra. De tekintettel arra, hogy nagyon sok parasztgazdaság nem rendelkezik a megfelelő munkaeszközökkel a föld nagyon jó megműveléséhez az állam, a mezőgépészeti állomások révén, hathatós támogatást nyújt ebben nekik. Milyen mérvű ez a tá­mogatás, hogyan oldják meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket? — kérdeztük Tob­er Stefan mérnö­köt, az MGA-k Megyei Trösztjé­nek igazgatóját. — Nagyon is összetett dolog ez, jelentősen megnöveli felada­tainkat, felelősségünket. A ter­melőszövetkezetek mellett nagyon is eredményesen kell támogat­nunk és támogatjuk is a kister­melőket. Gondoljunk csak bele, hogy a legegyszerűbb számítás­ok alapján is a hosszas mezőgazda­­sági használatra kiadott terme­tek nagysága több mint négysze­resére növekedett. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szét­válásokkal szinte megkétszerező­dött a termelőszövetkezetek szá­ma s az erőket ezeknek a té­nyeknek a figyelembevételével kell elosztanunk.­­ Milyen megoldásokra gon­doltak, milyen megoldásokat al­kalmaznak máris a gyakorlat­ban? — A mezőgépészeti részlege­ken belül átcsoportosításokat végzünk s a termelőszövetkeze­tek területe nagyságának megfe- SZABÓ­D. (Folytatás a 3. oldalon) Ibolya és Viorica két jóindulatú ember vitat­kozik. Az egyik román, a má­sik magyar, vagy fordítva, hogy sértődés ne legyen be­lőle. Éppen a feliratok nyel­véről cserélnek eszmét (ez esetenként enyhe kifejezés). Közben — joggal — elka­landoznak a gondolataim. E­­szembe jut például, hogy a most már mindenképpen el­kerülhetetlen pluralizmus és az ezzel együtt járó decentra­lizáció és privatizálás, vagyis az önállóság és a magánszfé­ra kiterjesztése közepette tel­jességgel más színezetet kap majd a dolog. Mondjuk, a Romarta önálló üzletházzá alakul, s mint ke­reskedőház, remélhetőleg, ke­reskedni akar majd. Ami, u­­gye azzal jár, hogy a belföl­dön vagy külföldön beszer­zett árukészletet pénzzé akar­ja tenni. Érdekük pedig az, hogy a tőke forgási sebessé­gének fokozásáért, hamarabb, mint teszem azt, a hasonló körülmények között működő Luxor üzletház, vagy akár­melyik másik. Hogy tehát pénzre váltsa az árut, szüksé­ge lesz a vásárlókra. Ha csak egyfélére, nem valószínű, hogy versenyképes maradhat, vagyis a másfélét is be kell csaló-­ t képzelődések gatniuk. S így minden bi­zonnyal eszébe jut valakinek, hogy kedvesnek kell lenni mindenkivel, válogatás nélkül, sőt, szót érteni, Ibolyának meg­­Vioricának is meg­­ kell ma­gyarázni, melyik áru mi fán terem és miért is érdemes ott helyben megvásárolniuk. Ért­jük? Akkor meg lesz ilyen reklám, meg olyan is, mi több az ilyenek meg olyanok is fog­nak hirdetni ebben az újság­ban meg a másikban, vagy a továbbiakban alakulóban — az eredményes konkurencia nevében és jegyében... Egy másik ötlet: Ivannak, mondjuk, az az ötlete támad, hogy könyvkereskedést nyit. Ha meg akarja szedni magát, s ki az az ostoba kereskedő, aki nem ezt akarja? — eszébe juthat, hogy ilyen könyvek mellett érdeke olyant is á­­rulni, s veszi magát, el szom­­szédos import könyvekért, hogy János is nála keresse, ami érdekli. Ha meg János ott vásárolhat, valahogy érté­sére kell adnia ezt a lehető­séget__ Eszembe jut egy háború e­■­lőtti fotó a Főtérről. Hirdető­­oszlop látszik rajta (Marx Jó­zsef) csupa kétnyelvű reklám­mal, békés egymás mellett élés­­ben. S ez akkor, amikor a Városházán Sá­vorbiti numai románeste felirat fogadta a belépőt... Amikor a román főjegyző, vagy minek nevez­ték, magyarul kezitcsók­olomot köszönt a szomszédjában lakó munkásasszonynak... Csak képzelődés lenne, hogy változik, változnia kell a vi­lágnak? (makkai)

Next