Népújság, 1990. február (42. évfolyam, 25-44. szám)
1990-02-01 / 25. szám
Na végre valaki.... (Folytatás az 1. oldalról) a segélyszállítmányokkal? — Rendesen elosztottuk. Nem volt sehol ellenvetés. Mi nem avatkoztunk be az egyházközösségekhez érkezett segélyszállítmányok elosztásába. De amit Mouscronból kaptunk, becsületesen elosztottuk. Nem is lehetett másképp. Megbízottjuk végig itt volt velünk. Továbbra is felajánlottak minden segítséget. Közben érkezik Elek Ede, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. — Dolgozgatunk mi is. Már több mint ezer tagunk van. *— Kevés. — Valóban, de ezek az emberek már nehezen hisznek a jóban, abban, hogy mindez az ő érdeküket szolgálja. Igaz, többet kellene mi is tegyünk, főleg a hozzánk tartozó falvakban. Megértetni az emberekkel: ez a ti jogotok, éljetek vele! Az ideiglenes tanáccsal együttdolgozunk, egyetértünk. Megkezdtük a cégtáblák, a falusi táblák kicserélését is. Közösen úgy döntöttünk, hogy minden, helységben kétnyelvű cégtábláikat teszünk ki. Ilyen tehát Nyárádszereda, tele kérdésekkel, ötletekkel. Úgy tűnik, van is aki megvalósítsa. Bízni kell ezekben a nagyszerű emberekben, akik többszöri választás után a front, az RMDSZ helyi szervezeteinek élére kerültek. A központi lapokban közzétették az NMF törvényerejű rendeletét A parasztságnak és a szövetkezeti és állami mezőgazdasági egységek gazdasági tevékenységének az ösztönzését szolgáló egyes intézkedésekről. A mezőgépészekre több, felelősségteljesebb munka vár! (Folytatás az 1. oldalról) Jelően állapítjuk meg a traktorok, gépek számát is. Vagyis a meglévő mezőgépészeti részlegek keretén belül traktor- és mezőgépcsoportokat alakítunk ki azon termelőszövetkezetek részére, amelyek kiváltak és külön, önálló egységgé alakultak át. Ugyanezen részlegek, csoportok végzik el a kistermelők által igényelt munkálatokat is. Egyébként ezeket megkezdtük, máris folyik a kerthelyiségek szántása, az istállótrágya hordása stb. — Hogyan oldják meg ezt a dolgot a hegyvidéken, ahol jónéhány termelőszövetkezetet feloszlattak? — A meglévő gépesítő részlegek keretében csoportokat alakítunk ki a kistermelők kiszolgálására, amelyek elvégzik a szántást, tárcsázást, vetést és minden más igényelt munkát. Ezek a csoportok nagyobbak lesznek, több gép áll rendelkezésükre, mert nagyon diverzifikáltak lesznek az elvégzendő munkálatok. Arra törekszünk, hogy addig, amíg a kistermelők beszerzik a szükséges igás állatokat, esetleg traktorokat, minél nagyobb segítséget nyújthassunk nekik, ne engedjük, hogy az esetleg fogatokkal, vagy traktorokkal rendelkező gazdák borsos áron végezzenek el bizonyos munkálatokat. — Igazgató úr, milyen megoldásokra gondoltak a gépek hatékony kihasználását illetően, mert hiszen külön-külön megdolgozni minden fél- vagy egyhektáros parcellát, az nehezen elképzelhető? — Ehhez természetesen sem elég gépünk, sem elég üzemanyagunk nem lenne. A megoldást a mezőgépészeinkkel kezdeményeztük, akik mint termelőszövetkezeti tagok, jogot formálnak a földterületek hosszas használatba vételére. Már mintegy 45 részlegen meg is beszéltük a dolgot, éspedig azt, hogy egy táblában vegyék ki a földet, azt közösen megművelik és ők határozzák meg, mit, mennyit vetnek, így nagy területen végezhetik el az ápolási, növényvédelmi munkálatokat. Kisebb parcellák megdolgozása nemcsak, hogy nehézkes, hanem költséges is! Kezdeményezésünkről beszélgettünk a termelőszövetkezetekkel is, egyetértenek vele és javasolják a tagságnak is. Ez így ésszerű. — Még egy kérdés: hogyan állnak a gépparkkal, a javításokkal? — Nagy cserealkatrész-hiánynyal küzdünk. Folynak a javítások, idejében elvégezzük azokat. Úgy döntöttünk, hogy a javítások során a még használható alkatrészeket visszaszereljük, 260 kiselejtezett, leírt traktort szétszedtünk, az alkatrészek egy részét felhasználjuk. Ha minden traktort nem tudunk megjavítani, akkor ezek mezőgépészeit nyolcórás, második váltásban foglalkoztatjuk. Hangsúlyoznám, hogy mezőgépészeink sokkal jobban, hatékonyabban dolgoznak mint eddig, mert lényegében keresetük és megélhetésük ezután munkájuktól, teljesítményüktől függ. Hobo sapiens Szívesen lennék magam is e szellemes cím szerzője. De csak kölcsönöztem Földes Lászlótól, a Hobo Blues Band vezetőjétől. Ez új könyvének a címe. Persze a fiatalok nem annyira kötetéről, mint inkább zenéjéről, keserédes dalairól, rajongottegyütteséről ismerik. És mindenki úgy szólítja, Hobo. A napokban Marosvásárhelyen járt. Életében először. — Igen, 45 évesen jutottam el Erdélybe, Romániába. Pedig évekig foglalkoztatott a gondolat. De a mi dalaink, melyek mindenfajta elnyomás ellen lázítottak, sokáig mellőzötté tettek minket a hivatalosságok előtt. Ha jövök, itt is csak bajt hoztam volna azokra, akik fogadnak. Most viszont már el kellett indulnom. Vonzott ez a föld. — Eddig is tettél érte, igyekeztetek segíteni szenvedő, sanyargatott népet. — Több segélykoncertet rendeztünk az eltelt években, hónapokban. A bevételt a romániai menekülteknek juttattuk. A decemberi események után közvetlenül már a forradalom hősei, szenvedő alanyai megsegítésére léptünk fel. És most azért is jöttem Erdélybe, hogy megbeszéljem több itteni hangversenyünk lehetőségét. Itt Marosvásárhelyen március végén, április elején mutatkoznánk be valószínűleg a sportcsarnokban. — Örömteli hír ez sok rockkedvelő számára. A legtöbbjük csak lemezről vagy rádió-, esetleg tévéfelvételről ismer. — Tudom, viszont a leveleikből, hogy tényleg sokan szeretnek. Számunkra is öröm, hogy játszhatunk nekik. Jó lenne, ha ezután rendszeresen koncertezhetnénk Romániában. — Dalaitok sajátosak, de azt hiszem, hogy a román fiatalokhoz is szólnak. — Bízom benne, hiszen sok közös gond, azonos életérzés van bennünk. Mindabból, amit mondani, közvetíteni akarunk Európa ezen térségében, sok mindent megért, megérez öreg kontinensünk ifjúsága. — Mondanivalótok felerősítésére gyakran fordulsz a költőkhöz. Utadon is felkerested Kányádit, jártál Sütő Andrásnál is. — Ha a költő szebben, szuggesztívebben mondja ugyanazt, amit én is szeretnék, akkor jobb, ha nem én írom a szöveget, hanem csak a zenémet adom hozzá. Az együttessel is zenésítettünk meg verset, előadóként is megszólaltattam jópárat. Nemrég lemezem jelent meg ilyen dalokkal. — Új lemezen dolgoztok-e? Tudom, hogy sok az ötletetek, mindegyre megszerkeszttek egy műsort. — Most sincs másképp. Új műsorunk és lemezünk címe A bohóc hazatérése. Amerikai utam ihlette, de talán sok minden belőle romániai jelenségekre is vonatkoztatható. A disszidálás, a külföldre menekülés és a visszaszállingózás, hazatérés kérdéseit feszegetjük. Mint a cím is sugallja, hősi pózok nélkül. A lemez elkészülte után kelhetünk útra, hogy nyélbe üssük a romániai turnét. — Akkor hát már az új dalokkal is megismerkedhetünk. — Természetesen, de azt szeretnénk, hogy pályánkról is adjunk bizonyos keresztmetszetet. Nyilván nem akarnánk csalódást okozni, hisz tudom, felfokozott a várakozás, de azt sem, hogy túlzott ünneplés, felhajtás zavarja meg a koncertet. ígérjük, hogy ha csak lehetséges, folyamatosan, eljárunk ide s teljes műsorunkat hallhatják majd élőben barátaink. — Akkor hát további sikert, és várunk! NAGY MIKLÓS KUND Pálfalvi Attilát kinevezték gépipari miniszterhelyettesnek Tekintettel szakmai tevékenységére, Pálfalvi Attila urat, tudóst, a Kolozsvár-Napocai Politechnikai Intézet volt rektorát, a porkohászati termékek gyártásba vétele terén tevékenykedő doktort, gépészmérnököt, számos találmány szerzőjét kinevezték a gépipari miniszter helyettesévé. (Rompres) TALÁLKOZÓ Február 3-án délelőtt 9 órakor a Megyei Rendőrség székházának dísztermében találkozóra kerül sor a NMF megyei tanácsának vezetőségi tagjai és a megye cigány lakosságának képviselői között. A Megyei Rendőrség. • Marosvásárhelyen február 2-án, pénteken ballagnak az AI mérnöki Intézet végzős hallgatói. Az utolsó ünnepi kurzusra 8.30 órai kezdettel kerül sor az intézetben. 11 órakor kezdődik a ballagási ünnepség a Nemzeti Színház nagytermében. volt és bantás (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon reméljük, hogy a demokrácia és az emberi méltányosság, az emberi jogok tiszteletben tartásával nekünk is megadják a szabad vasárnapot. (A marosvásárhelyi 2-es sz. Postahivatal kézbesítői). (15 aláírás) A Népújság január 19-i számában megjelent cikkével kapcsolatosan a következőket válaszoljuk Gáspár Tibor úrnak: „Mi is emberek vagyunk és szeretnénk vasárnap szabadok lenni. Gondoljuk, ehhez mindenkinek joga van egy demokratikus országban. Európa-szerte minden civilizált országban a postahivatalok szombat, vasárnap zárva tartanak(?!) Igaz, rikkancsok révén oldják meg a lapok árusítását. Szerintünk, nem lehet a Postát összehasonlítani a vendéglővel, egyikbe szórakozni, a másikba hivatalos ügyekben jár az ember. Különben a rádió, a TV helyi adásai is pótolhatnák azt, hogy vasárnap nincs lap. Nyomtassanak több oldalt szombaton, vagy legyen hetente egy hétfő déli hírlap, amit aznap reggel nyomtatnak. (A 6-os sz. Postahivatal dolgozói nevében, Hajdó Gyöngyi). Szemelvények olvasói levelekből— „Mint lapjuk január 16-i számában Vasárnap nem kézbesítenek című írásból kitűnik: teljesítik a postások kérését a vasárnapi szabadnappal kapcsolatosan, s egyben tanácsolja is a posta vezető mérnöke az előfizetőknek, olvassák el a vasárnapi lapszámot hétfőn. Egyetértek azzal, hogy mindenki szeretné családjával eltölteni a hét végét. De mi lenne, ha vasárnap bizonyos szolgáltatásokat nem vehetnénk igénybe? (villany-, gáz-, vízszolgáltatás,tömegközlekedés, mentő stb.). Többször jártam külföldön, és nemcsak Európában. Olyan országokban is megfordultam, ahol a demokráciának, az emberi jogok tiszteletben tartásának évszázados hagyományai vannak, ahol törvény szavatolja az ötnapos munkahetet, de sehol nincs olyan visszás helyzet, hogy vasárnap szüneteljen a postai kézbesítés“... (Antal Dénes, Marosvásárhely, Székely Vértanúk útja 9/10). ‘ „.. .Viszik vagy nem viszik a helyi és központi lapokat vasárnap a postások — íme egy sokat vitatott kérdés. Az előfizetés elfogadása elvégre szolgáltatásra kötelezi a postát... Senki nincs munkahelyéhez kötve, vannak akik szívesen vállalnák az újságok időre való kézbesítését. Meddig leszünk kiszolgáltatva a kései kézbesítésnek? (Demeter Ferenc, Marosvásárhely). . .Beletörődtem, hogy december 21-e előtti időszakban 2—3 lapszámot is egyszerre kaptam meg, vagy 17—,18 óra után. A nyugdíjak kézbesítésekor mindannyian kissé pótoljuk a postás jövedelmét, ezzel szemben előfizetéseinket késéssel kapjuk meg. Meddig?!... (Bartha Albert, Dobrogeanu Gherea u. 6 szám). „Január 13-án fontos közleményt tett közzé az RMDSZ. Értesítette marosvásárhelyi tagjait, hogy országos tanácskozásra kerül sor a Színművészeti Intézet Stúdiótermében. Lapjukat csak délben kaptam meg, s emiatt nem vehettem részt a tanácskozáson. Többen kerültünk ebbe a helyzetbe.“ (Albert László, az RMDSZ tagja.) KBPOJSAO - SZf.DA* EGY IDŐSZERŰ VICC — 33 — jön a válasz. — Mi 33? — kérdez rá a ka-A kapitány a kormány fülke pitány,ből leszól a gépésznek: — Mi mennyi? — Mennyi? — ... — „Mivel most hazajöhettem, megtanítalak benneteket, hogyan kell vezetni az országot!“ (GRÓSZ JÓZSEF karikatúrája) Nédderékkal — indalélekkel Itt van például a nád. Hajlong jobbra, balra — ingadozik amerre a szél fúj. Vagy az uborka. Kúszik a földön, rögöket kerülve nyaldossa a nedvességet, hogy élni tudjon. .., a paszuly és a borsó is karóra kapaszkodik — az erősebbre támaszkodva próbál felfelé kúszni. (Ugye már tudják kikre gondolok?). Csak az erősek, az öntudatosak — a szálfák — állnak egyenesen, szembe az eseményekkel. Semmibe és senkibe nem kapaszkodnak. Saját erejükre támaszkodva sorakoznak egymás mellett, erdőt alkotva törnek a jövő felé. Nem szeretem a nádderekúakat. Figyelik honnan és merre fúj a szél, kinek kell kalapot emelni és kinek hátat fordítani. Pörögnek saját maguk körül, míg bele nem szédülnek maguk által képzett légörvényükbe, ahol aztán megfulladnak. A csont nélküliek hason csúszva nyújtogatják gyűjtögető csápjaikat, most már az új főnök felé, szidva és átkozva a régit. Csakhogy mindnyájan láttunk már pudvás karót is földre esni. Mégis, most, amikor mindenki saját erejéből szabadon állhatna, mint egy szálfa... Megéri a szálfákra tekinteni, mert azok messziről látszanak. Már hiába támad jobbról-balról a kétkedők hada, az izmokat is megbénító közöny súlyos köszvénye, a bürokrácia rákos fekélye és a közösségek egyesítő sejtjeit faló, harácsolók éhes bacilushada. Akkor is folytatjuk utunkat. Szabadon. Persze a szálfákat is derékra törheti a vihar. De újra kihajtanak. Ha tűz pusztít, ha szálják százait, ezreit falja fel a vész, akkor is áll az erdő, mert nem lehet többé kiirtani az emberi szívekben gyökerező szabadságot. Láttuk mire volt jó az örökös hajlongás. Alázkodtunk eleget az ikonok előtt. Derék emberek, hitvány istenekké váltak. Olyan elmék előtt tisztelegtünk, akik sohasem világítottak. Olyan műveket neveztünk nagynak, amelyek értékét csak a béka mértékével lett volna szabad mérni. És egyáltalán — ma is meg kell hajolni az előtt, aki magát nagynak tartja? Nem és nem! Végre felegyenesedtünk — a mindenit neki! Ha pedig még fújdogál a szél, hadd fújjon! A nád továbbra is ingadozik, az inda karóba kapaszkodik..., de mi emberek álljunk a lábunkon, mint a szálfák. Azok nem kúsznak — felfelé nőnek, ahol szabad napsütés melenget és lágy esőcseppek áztatják a szabad szóra éhező száraz ajkainkat. A föld is végre tiszta esőt kap — nem nyaldosásból származó nedvet, amely a legerősebb karót is megpudvásítja. Láttuk ezt a múlt év végén — ugye?! KILYÉN ATTILA