Népújság, 1990. március (42. évfolyam, 45-67. szám)
1990-03-01 / 45. szám
MAROS MEGYEI NAPILAP XLII. évfolyam 45 (11791) sz. | 1990. március 1. csütörtök | Ara 50 báni Borbély Béla műépítésszel a Tervezőintézet lépcsőjén futok össze. Azért kerestem fel, hogy a Mártírok terén felállítandó emlékműről beszélgessünk. Ő tervezte a hősök emlékét megörökítő monumentumot, Tőkés Benjamin mesterrel épp a helyszínre indulnak. Az alapöntés részleteit kell eligazítaniuk. Útközben Borbély Béla elmondja, hogy a műemlékre pályázatot hirdettek, s a 19 befutott tervezet közül az övé nyerte meg a megyei vezetés tetszését. — Milyen magasra tervezik az egészet? — A talapzattal együtt 4 méter 70 centire, amiből 30 centi az alap, 4 méter 40 cm a tulajdonképpeni emlékmű. Jó magas monumentum lesz, s eleve úgy állítják be az egészet, hogy a város e rendkívül forgalmas pontján már a Kultúrpalota sarkától látható legyen. — Mikor készülnek el a munkálatokkal? — fordulok az embereivel elfoglalt mesterhez. — A hét végére, de legkésőbb a jövő hét elejére megleszünk... Indulunk a bútorgyárba, ugyanis a kompozíció (tájegységünk természeti adottságainak megfelelően) faragott fából készül. A gyárban egyenesen a csiszolóműhelybe sietünk, ahol BESZÉDES a győzelmet jelképező hatalmas V alakzaton már az utolsó simításokat végzik. A készülő emlékmű innen kerül aztán az utolsó fázishoz, a fényezőbe. Visszatérve a Tervezőintézetbe, csak most kerítünk sort arra, hogy megnézzük az emlékmű makettjét. Mit mondjak? Kicsinyített mása, vázlata is csodálatos, lenyűgző, a valóságban pedig minden bizonnyal impozáns lesz. Az alapja egy 6 méter átmérőjű, háromszintes koncentrikus körzeten helyezkedik el az emlékmű. A legalsó fokon 6 téglalap alakú virágváza áll majd. A felső szintre, ahova 3 lépcsősor vezet, egymásba fonódó kereszteket helyeznek. Ezeken nyugszik majd a győzelem hatalmas V betűje. A keresztek közé gyertyatartókat állítnak, amelyekben örökmécsesként világítnak majd a kegyelet lángjai. .. — Mire gondolt, mikor az emlékművet tervezte? — kérdem Borbély Bélától. — Erre, amit itt lát. A keresztek amolyan „sírkövek“, míg a V azt fejezi ki, hogy akik e Mártírok terén vértanúhalált haltak, a diktatúra fölötti Győzelem kivívását segítették elő véráldozatukkal. — Milyen motívumok díszítik majd az emlékművet? — Az oszlopok alsó része Brancusi Végtelenség-kolumnájának utánzata, míg a keresztek végeit népi faragványok díszítik. Arra gondoltam, hogy a huszadik századi, modern képzőművészetet a legősibb népművészeti elemekkel „házasítsuk össze“... Nézem, nézem a sokatmondó kompozíció makettjét, és tűnődöm, gondolkozom. Az egymásba fogódzó keresztek beszédesen érzékeltetik a testvéri összefogás eszméjét. Egymás mellé vésték a neveket: Hegyi Lajos és Hides Adrian, Paska Károly és Muntean Ilie, Bodoni Sándor és Tamás Ernő. Békésen megférnek egymás mellett, mint ahogy vállvetve meneteltek magyarok és románok azon a decemberi napon, mikor a süvöltő golyók válogatás nélkül terítették le áldozataikat. .. Vajon ők mit szólnának, ha láthatnák s érzékelhetnék a mai helyzetet? Sikeresen vizsgáznánk-e előttük a testvériségből? Ezért ontották a vérüket, ezt akarták-e valójában?. .. Ha nemsokára el-elhaladunk a monumentális emlékmű előtt, mindannyiszor önvizsgálatot kell tartanunk: úgy élünk-e, ahogy az ő haláluk megköveteli?!... MÓZES EDITH Megkezdték a monumentum építését ÉSZAK MELEGE Amilyen bőkezűen ontja forró sugarát észak rövid nyarán a Nap, olyan melegséggel fogtak össze forradalmunk hírére a norvégiai emberek, s küldték el segélyüket hazánk sokat szenvedett népének. Marosvásárhely utcáin a napokban újra feltűntek az SOS Románia — Norway feliratú nagy nyergesvontatók. A szállítmány vezetője Martinovits G. Alfréd, a filozófia doktora, a Norvég Parlament egyik osztályvezetője. Mióta itt vannak, reggeltől estig szerveznek, tárgyalnak, intézkednek, hogy a segély valóban oda jusson, ahol a legnagyobb rá a szükség, az igény. — Ez a harmadik szállítmányunk. Hosszabb lejáratú segély, ez már arra is hivatott, hogy a kibontakozó demokráciát segítse. Irodafelszereléseket is tartalmaz. Úgy kell elosztanunk, hogy a pártoknak egyformán jusson, a választások előkészítésekor legyen egyenlő esélyük. A december végi első konvoj, a 12 hatalmas teherkocsi gyorssegélyt , ruhát, élelmiszert, toalettcikkeket, játékokat hozott. Most berendezkedünk a hosszabb távú támogatásra. — Nagyszerű dolog, hogy több mint 3 000 km távolságról is gondolnak ránk, s egy nép, amely nagyságra csupán egyötöde az itteninek, segítségünkre siet. Nem hittük, hogy egyáltalán figyelnek ránk. Korábban tényleg keveset tudtak Romániáról, de a forradalom hírére mindenki felfigyelt. Mi, ottani magyarok, NAGY MIKLÓS KUND (Folytatás a 3. oldalon) TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET az állami szervek, közintézmények, párt- és politikai alakulati székházak, a honpolgárok nyugalma és a jogrend védelmére■V vonatkozó egyes intézkedésekről. Az ország demokrácia felé haladásának folyamatát veszélyeztető bármilyen erőszakcselekmények megelőzéséért, az állami szervek, közintézmények, párt- és politikai alakulati székházak védelméért, a honpolgárok nyugalma és a jogrend biztosításáért olyképpen, hogy a bizonyosság és a szabad, demokratikus megnyilvánulás légköre honosodjon meg. A Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa elrendeli: 1. szakasz — A törvény által megszabott hatásköre betöltésében a belügyminisztérium rendelkezik az állami szervek, közintézmények, pártok és politikai alakulatok, valamint a nemzeti kisebbségek társadalmi szervezeteinek székházai körüli őrség erősítéséről és a rendfenntartó intézkedések meghozataláról ezek tevékenységének normális körülmények közötti szavatolásáért, hogy megakadályozzon bármilyen erőszakos megnyilvánulást, amely bármilyen formában veszélyezteti ezek épületeinek és javainak biztonságát, akárcsak a személyek testi épségét Ugyanakkor meghozza az összes szükséges intézkedést a nyilvános ION ILIESCU, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának elnöke (Folytatás a 3. oldalon) Amícl nem késő! A közelmúltban a Ratosnya hidroenergetikai komplexumot valószínűleg mint az új ötéves terv „ragyogó“ megvalósítását tálalták volna elénk. Ma már csak az, ami egyike a lehetséges megoldásoknak Marosvásárhely vízgondjaira, mellesleg tartalmaz egy 50 MW teljesítményű csúcserőművet is. A tervező elképzelése a következő: a Kelemen havasok déli lejtőin leömlő patakokat (a Bisztra eredeti patakait, a Galonyát, a Visát és az Ilvát) nyelő kutakon és alagutakon a Ratosnya völgyébe vezetik, egy ott emelendő gát mögé. Az így kialakított tó vize hivatott a szintén alagúton át táplált galonyai erőművön keresztül Marosvásárhely vízgondjait megoldani. A munkálatok már megkezdődtek a Maros és a Ratosnya völgyében, és kb. öt évig fognak tartani (az előzetes ütemterv szerint!!). Az érintett völgyek egy részén marad egy — állítólag a nyári legkisebb vízállásnak megfelelő — hozam, 0,1 m3/mp a Bisztrón, 0,2 m3/mp a Ratosnyán és semmi a Galonyán, Visán és Ilván. A tervező indoklása: ezeken a patakokon nincs emberi település (!!). A mű megvalósítása véglegesen kiiktat 234 ha területet, ebből 219 ha erdő és 15 ha kaszáló-legelő, valamint időlegesen, az építkezés tartamára még 300 hektárt. Hozzávetőleg 2 500 építő számára emelnek szálláshelyet és szociális létesítményeket. Az összköltség az előzetes felmérés szerint 3,056 milliárd lej. A beruházást 1989- ben a 95. számú elnöki rendelet hagyja jóvá, aláírója n. c. Az aláíró bukása lehetővé tette a környezetünkért aggódó, a Kelemen csodáit féltő emberek számára a grandiózus terv helyességének megkérdőjelezését. Manapság már minden gondolkodó ember számára világos, hogy egy ilyen mérvű beavatkozás felmérhetetlen károkat okozhat természeti környezetünkben. A tervező a helyi vízügyi szervek által szolgáltatott adatok és a terep minden részletének pontos felmérése alapján precízen kiszámolhat mindent: hozamokat, föld meg szikla köbmétereket, kiirtott erdőhektárokat, de azt, hogy ezek összességükben mit fognak jelenteni természeti környezetünkre gyakorolt erőszak-hatásként — azt senki sem számolta ki. Ez — a napnál világosabb — egyszerű tény késztette a januárban megalakult Maros megyei Sporthorgász Unió ideiglenes választmányát, hogy egy memorandumot juttasson el Petra Roman miniszterelnök úrhoz. A memorandum elismeri a víztartalék szükségességét, magát a megoldást kérdőjelezi meg és kéri az eredeti terv felülvizsgálását, immár a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével Az első memorandumot követték a bisztrai, ratosnyai és palotailvai lakosok aláírásával ellátott levelek (összesen kb. 450 személy aláírása), valamint a szabad sajtóhoz és a megyei hatósághoz eljuttatott tájékoztatók (Népújság, Cuvintul liber, Adevarul, Románia Libera és Tv). Menet közben karolta fel az ügyet a marosvásárhelyi Pro Natura környezetvédelmi mozgalom és a Polgármesteri Hivatal szabad szakszervezete. Megindult egy tiltakozó aláírásokat gyűjtő akció Marosvásárhelyen és Szászrégenben. Fellépésünk eredményeképpen február 20-án hasznos véleménycserére került sor Marosvásárhelyen a Maros-Bánát Vízügyi Igazgatóság rendezésében a vitatott mű megvalósításában érdekelt összes vállalat igazgatói és a tiltakozó „zöldek“ között. A fentiekben említett technikai adatokat a tervvezető mérnök mutatta be a jelenlevőknek, sok más adat kíséretében. Sajnos, megegyezésre nem kerülhetett sor, hiszen a tervezőknek nagyon új dolog, hogy kívülállók meg (Folytatás a 3. oldalon) „A helyzet fokozatosan romlik“ Király Károly újabb levele, amelyet Richard T. Schulze pensylvániai képviselő 1980. június 5-én a Képviselőházban elmondott beszéde után a kongresszusi jegyzőkönyvhöz csatolt „Az emberi jogok és a magyar kisebbség helyzete Romániában“ című előadása után „Ilie Verdej elvtársnak, az RSZK első titkárának. Két év telt el az önnel, Petre Lupu, Teodor Coman és Vincze János társaságában folytatott utolsó beszélgetésünk óta. Ez idő alatt sok esemény zajlott le országunk, hazánk életében. Megtartották az RKP XII. kongreszszusát és az EDUS II. kongreszszusát. Jelentős pillanat volt az 1977. október 4-én közöttünk lezajlott párbeszéd. Az ön sürgős kérésére, akkor átadtam egy öszszeállított jegyzéket (melyből Ön két példányt megtartott), amely több ismételt beszélgetés és konfrontáció összesítésével egyenértékű. Lényegében megegyeztünk abban, hogy lemondok az együttélő nemzetségek saját szervezete létrehozásának gondolatáról, melynek az lett volna a feladata, hogy ezek alkotmányos jogait védje. Idézek a fent említett jegyzékből: „Abban az esetben, amennyiben az összes szükséges intézkedéseket megteszik az alkotmányos jogok tiszteletben tartása, valamint a más törvényben foglaltakra, ezek minden területen gyakorlatban való alkalmazására, tanügyben, kultúrában, a nyelv korlátozás nélküli használatára minden szervben, minden megkülönböztetés nélküli használatára a visszaélések elkövetőivel az állami szervek és a szekuritáté dolgozóival szembeni felelősségrevonás feltételével. Ugyanakkor lemondtam egy új nemzetiségi törvénytervezet létrehozásának gondolatáról, azzal a feltétellel, hogy a párt és a kormány vezetősége tegyen gyakorlati lépéseket a Románia Szocialista Köztársaság alkotmányának és az ország törvényeinek tiszteletben tartására és határozott alkalmazására. A nemzetiségi törvénytervezettel kapcsolatban úgy vélekedtem, hogy abban a pillanatban, amikor gyakorlati intézkedésekkel biztosítanák az alkotmányt és a többi törvények alkalmazását, amelyek megszabják a nemzetiségek specifikus problémáit, tehát ezeknek a jogoknak mindenféle gát nélküli alkalmazása esetén a nemzetiségi törvénytervezet kérdésében lemondok arról a gondolatról, ami a Verder elvtárshoz intézett levelemben szerepelt Amit folyamatosan fenntartok az az, hogy határozott lépéseket kell tenni a létező hiá* (Folytatás a 3. oldalon)