Népújság, 1990. június (42. évfolyam, 108-129. szám)
1990-06-01 / 108. szám
MAROS MEGYEI NAPILAP XLII. évfolyam 108 (11854) sz. 1990..június 1. péntek Ara 2 lej LEMÉNYIK SÁNDOR 3ia nem lesz tané iskolánk... Ha egyszer nem lesz többé iskolánk — Nem lesz üvegház gyönge palántáknak —, Ha nem lesz tanterem, Hol a tanító ajkán 'Az ige-virág magyarul terem, Ha nem lesz többé szentesített mód Oktatni gyermekünk az ősi szóra, Ha minden jussunkból kivettetünk ! Egy iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenki tanítója. Bölcsek leszünk, szentek leszünk, Hogy gyermekeink lelkéhez közel, Mindig közel legyünk. Nem leszünk semmi más: Hitben, hűségben, tisztaságban Egymásnak folytonos példaadás. És esküszünk Mindenre, ami szent nekünk : így iskolátlanul Egymásból olyan nemzedéket nevelünk, Hogy az idők végezetéig Megemlegettetünk. ÜGYBŐL ÜGYLET? Most, hogy a jelek szerint a nemzetiségi jogok elismertetéséért folytatott harc új fejezetefejezetei elé nézünk, nem árt, ha tisztánlátásunk érdekében viszszapillantunk az elmúltakra. Kezdetben volt az Ige. Ide írom a Nemzeti Megmentési Front (továbbiakban NMF) Tanácsának első közleményéből: „7. A nemzeti kisebbségek jogainak a TISZTELETBEN TARTÁSA és a románokéval való TELJES jogegyenlőségük biztosítása.“ Aztán tovább araszoltak. Iliescu úr újévi beszédében ezt olvashatjuk: „OPTIMÁLIS feltételeket kívánunk teremteni valamennyi megszorítás, a feszültségek és ellentétek minden forrásának kiküszöböléséhez a Románia területén, együtt élő összes nemzetiségek valóban testvéri együttmunkálkodásához.“ Joggal gyarapodott bennünk a bizalom, s méginkább az NMF- nek a nemzeti kisebbségek jogairól közzétett nyilatkozata után, amelyben ilyesmikkel biztatnak: „a demokrácia egy és oszthatatlan“, elismerik az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Kiáltvány vonatkozó sorait: „a kisebbségek jogainak gyakorlásához szükséges intézményrendszer létrehozása" stb. Mindezt mondta Iliescu úr a maga és az NMF-je nevében, a világ nyilvánossága előtt, amikor még szükségük volt reánk hatalmuk megszilárdításához... Aztán jött az ellenhullám. Nagy lendülettel és változatos eszközökkel meg „érvekkel“ kevergették a hangulatkását. Érdemes némely mozzanatra kitérni. Ilyen például az, hogy általában egyenlőek vagyunk és ugyanazok a jogok illetnek meg bennünket. Majd jött a betoldás, de nem több jog! Hogy ezen mit értettek, valójában nem derült ki, mégis feltűnt a privilégium fogalma. Ezt követte a szeparatizmus ideájának túlhajtása, amellyel a román közvéleményt ijesztgették és uszították reánk. A saját iskolahálózat jogos igényét olyan primitív érvekkel próbálták (sajnos sokaknál sikerrel) aládúcolni, mint „saját kantin“, „saját járda“... Árnyalta az offenzívát az éppen akkor esedékes vezetőség-választások-leváltások átszínezése. Egyszerűen elhallgatták, hogy nem azért bukott több román vezető, mert román volt, hanem, mert a diktatúra utolsó éveiben már csak mutatóba de nézőpontok é lyeztek magyart vezető állásba. Az elfogult gondolkodásúak bedőltek a pozícióikban veszélyeztetettek alattomos manipulációjának és azt látták, amit a múlt rendszer haszonélvezői láttatni akartak velük. Besegítettek az úgynevezett intellektuellek, egyes történeti mozzanatok hazug értelmezésével, avagy szándékaink szemérmetlen kiforgatásával. Alapos munkát végeztek — azért a pénzért! A következő lépésben a szeparatizmus vádját fokozták, egészen az ország integritásának veszélyeztetettségének abszurd rémképéig. Hamisítás, hazugság, félreértelmezés egyként szerepelt a kelléktárban, olyannyira, hogy a normális ember földbegyökerezett lábbal állt a legelemibb logikát nélkülöző, de annál indulatosabb megnyilatkozások előtt. A kemény vonal mellett működött a szelíd-édesgető változat. Ésszerű jogokról beszéltek egyesek, mások aggodalmaskodtak érvényesülésünk miatt, ha magyarul tanulunk. Mivel ez sem ment, hígítottak a kompetencia fogalmával, mint a kiválasztódás fő kritériumával. Mihelyt ezt minden további nélkül elismertük, jött az, hogy mi van máshol. Vagyis ne igényeljünk többet, mint amit más országokban, persze az általuk kiválasztottakban, a nemzetiségeknek biztosítsanak. Amikor mi hivatkoztunk ilyen-olyan példákra, nyomban figyelmeztettek, hogy Európa mely táján süt ránk a Nap. A gyorsan éleződő klímában olykor-olykor megszólalt a vezetés is, lavírozni próbálván azzal, hogy sietünk, mert jogainkat elismerik, de biztosításuk a demokrácia előrehaladtával lehetséges. Minthogy a demokrácia megfeneklett... A rendreutasításunkra irányuló igyekezet tragikus fejezete a március 19—20-i megfélemlítési akció, amikor a legelvetemültebb erők a kormányzatot — szerintem — éppen úgy belecsalták a csapdába, mint bennünket. Lelepleződésüket azonban nem követte az igazságtétel és őszinte dialógus, mert a választási harcban éppen az igazságot érezték a szóban forgók a legveszélyesebbnek. Az így kialakult felemásság tette lehetővé a most már jobbára egyoldalú polémia felélesztését. Beidétlenkedhetett a színre Goja tanár úr a maga székely-magyar „elméletével“, eladdig, hogy köznevetség tárgyává vált vele, s az AZI kénytelen volt a kemény replikát is közölni. Talán rájöttek, hogy a sajtószabadság közepette jobban MARKAI JÁNOS (Folytatás a 7. oldalon) Békésen, jól megférve egymás mellett (KARÁCSONYI Zs. fel.) * mai hitte volna! Elit ért a demokrácia a halastavakba is, egészen le az iszapig. Csak az a baj, hogy a halak — még Vármezőn, a tsz tavaiban — sem tudják, hogy lehet tüntetni a demokráciában. Mert bizony tüntetnének, jó okuk van rá. Ugyanis, ha nem intézkednek a tsz-beliek, tönkremehet 300 kg. ivadék. Úgy képzeljék el, 1 kg. ivadékot kb. 700 drb. kicsi halacska „hoz össze". Jöjjünk a felszínre. Már május elején szét kellett volna választani a halakat ivatásra, ezelőtt, és a munkafolyamattal párhuzamosan a gátak, partok javítását elvégezni. Pedig hát csak a tavakból (a halállomány értékesítéséből) a tsz évi 42500 lej jövedelmet ért el. S hogy tegyünk pontot az „i“ betűre, Birtok György főmérnök szerint, az idén számítanak — számítottak a legnagyobb jövedelemre. De, úgy tűnik a nyereség „elúszott“. Miért ? Május derekán Lokodi Gergely a tavak mindenese, felkereste szerkesztőségünket. Panaszának lényege: a létrehozás óta végzi ahaltenyésztéssel járó teendőket. Ezért a jövedelemből — évente — 77 százalékot kapott, amit az új elnök levágott. Mivel saját lovával dolgozott, a tavak partján egy 5 méteres fűsávot közös —körül lekaszálhatott. Megfosztották ettől a jogától is. Ha gázkarbantartást — építést végzett L.G. jövedelmét megtoldták még 10 százalékkal. Ma már ezt sem adják. Csupán az őrzéséért járó napi egy normát kapja, ami 20 lej. Tehát ő csak er, semmi más. Következésképpen ezen kívül semmit sem végez. Mindezek után az az érzése, hogy mellőzni szeretnék. Néhány nappal később, O. L. kollegámmal elmentünk a faluba. Már vártak Lokodi Gergelyék. Aztán kisétáltunk a tavakhoz. Csatlakozott hozzánk Kakucs Albert a nyárádremetei tsz elnöke, valamint Lokodi János a gazdaság melléküzemének vezetője. Elsoroltam L. G. panaszát. Az elnököt és a mellékgazdaság vezetőjét meglepték a hallottak. A melléküzem vezetője tér először magához és így fordul az öreghez: Gergely bácsi, holnap reggel jöjjön be Remetére a gazdasághoz és a volt szerződést — mint azt már megígértük — betűről-betűre felújítjuk. Minden jogát visszakapja csak már csináljanak itt valamit. Erre fel Gergely bácsi teljesen új érvvel állt elő. Én addig semmit sem csinálok, amíg ezzel a — mutat a közben megérkezett fiatalemberre — félemberrel kell dolgozzam. Tudjátok jól, a múltkor is a 4 méter magas partról esett lovastól—szekerestől a vízbe. Egyszer beleesik a tóba, és én leszek a hibás. Egy kosár halat nem tudok vele átvinni a másik tóba. És KILYÉN ATTILA (Folytatás a 7. oldalon) NAGY HALÁSZ) öregednek a falvaink, s velük együtt egy kicsit mindannyian. Különösen a Nyárád mentén járva torokszorító az üresen, vagy egy-két fityegő-totyogó öreggel maradó házak látványa, s a szűnőfélbn levő iskolák, melyekből elfogy a felső tagozat, aztán az elemisták, s népes utánpótlást nem ígérnek az óvodák sem. Pedig gyermekeiben él tovább a nemzet, a nemzetiség — hányszor hallottuk az agyonismételt szavakat. És Ugyanakkor hány családot bénított az utóbbi időben a kétely, hogy nem érdemes, hogy nincs, nem lesz jövője a gyermekeknek. Pedig mindig gyermekeinké a jövő. Ha terrorban, ha diktatúrában, harcban vergődik is a jelen, az átalakulás lehetősége ott ébred benne. Tűnődöm, hogy felnőttként vagy gyerekként volt-e nehezebb megélni az elmúlt éveket. Azt szokták mondani, hogy kevéssel beéri a gyermek, s a gyermekkor így is, úgy is szép. Beragyogja a játék, a semmiből, jelentéktelenből mindent teremtő fantázia. Ha szabadon szárnyalhat, ha nem kényszerítik karámba. Ha a nevelőnek van ideje és türelme a gyermekre figyelni, s ki-ki tehetsége, képességei szerint halad. Eszembe jut a régi sláger — napfényes gyermekkor — hányszor mondok, leírtuk, pedig már évek óta kétségbeejtő óvodáink, iskoláink látványa, a takarítatlan osztálytermek — vajon ki spórolt az elbocsájtott takarítónőkön! —, az agyonhasznált. (Folytatás a 2. oldalon) KASZÁSOK VERSENYE Immár hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben a Szövetkezeti Mezőgazdaság Szövetsége megszervezi a Legjobb kaszás elnevezésű vetélkedőt, melynek színhelye ezúttal az Ákosfalva községhez tartozó Göcs lesz. A verseny június 6-án, reggel fél hét órakor kezdődik. A versenyzők három korcsoportban mérhetik össze erejüket, tudásukat: 16—25 évesek, 26—50 évesek és 50 éven felüliek. Az erőpróbára jelentkezhet korcsoportonként egy-egy kaszás a Mezőgépészeti Állomások körzetéből, szintén korcsoportonként, egyegy dolgozó a termelőszövetkezetekből, valamint a domb- és hegyvidéki Szabad Termelők soraiból. A versenyre szívesen fogadnak minden szabad termelőt a megye összes zónáiból. Aki részt akar venni e vetélkedőn jelentkezzen a 20-544-es vagy a 21-057-es telefonon június 4-ig, hogy a szervezők a Szövetkezeti Mezőgazdaság Szövetsége — nyilvántartásba vegye. A FÖLDRENGÉS NEM OKOZOTT KÁRT MEGYÉNKBEN Csütörtökön reggel telefonon érdeklődtünk a Megyei Polgármesteri Hivatalnál, hogy a szerda déli 6,8-as fokú (Richter-skála) földrengésnek milyen hatása volt megyénkben. Gábor Valér polgármester úr arról tájékoztatott, hogy nálunk szerencsére sem személyi sérülés, sem anyagi kár nem keletkezett.