Népújság, 1990. július (42. évfolyam, 130-149. szám)
1990-07-03 / 130. szám
.11 ezés nonadáságának tartja károsakbn. De désen túl ér-i korábbi törblóktól eltérő- Dízhalunk helygező alakulásában,gy most — a folyóen ellentmondásosra — a belső és kültények folytán — esély van a szabadokratikus társadalmi ézkedésre. S hogy ne -.junk csupán a sejtések, int várakozások bizonytaterepén, több konkrét támint is kínálkozik a kitartásnkhoz valóban nélkülözheetlen optimizmusra. Kezdjük mindjárt a sajtóval a sort. Az elmúlt hónapokban — minden negatív és pozitív vonásával együtt — a nyilvánosság olyan erejévé terebélyesedett, amelyet csak az egész társadalomra nézve tragikus következményekkel járó intézkedésekkel lehetne viszszakényszeríteni korábbi helyzetébe. Láthattuk, az erre irányuló óvatos, vagy kevésbé óvatos próbálkozások sorra HÚS? ‘■Hrtek a szólás- és vérnyilvánítás szabadság egyértelmű, szilárd oka. És nem kell túlságosan elénk vizsgálódás ahhoz,gy észrevegyük: a sajtószaadság elsősorban a retrográd erők kezében levő orgánumoknál csapott át, mondjam így, sajtószabadosságba. A megújulásnak, a demokratikus kibontakozás híveinek nincs és nem is lehet szüksége a hazugságra, a megtévesztésre, a rágalmazó-lejárató „stílusra“, hiszen a közvélemény manipulálásának ezek az eszközei jó célt nem szolgálhatnak. Csak azokat, akiken nálunk is „átlépni“ készül a történelem. Megtévesztésre épített próbálkozásaiknak fogyatkozóban van a „tömegbázisa“, mind többekben tisztul fel a zavarodottság és válnak önállóan gondolkodó emberekké. Ebben a lassú, de megfordíthatatlan változásban — némiképp paradoxálisan — éppen a szabadosság fokozatosan elidegenítő hatásának van lényeges szerepe. Még a legelfogultabb emberekben is felébred egy idő után a gyanakvás azokkal szemben, akik elvi vita, polémia, érvek helyett ellenfelük, a másként gondolkodók útszéli módon való lejáratásával próbálnak felülkerekedni. Vagy hozzánk még közelebb álló dolgokban szándékaink, törekvéseink hazug félremagyarázásából kísérelnek meg tőkét kovácsolni, a nemzetiségi ellentétek szításával szerezve új pozíciókat szánalmas, akár az ország kárára menő, egyéni érdekeik elérése érdekében. Ugyanígy, a derűlátásra okot adó tényként kell elkönyvelnünk, hogy a visszarendeződés erős fokról-fokra teret (makkai) (Folytatás a 3 oldalon) TANÍTÓK NAPJA Lagymatag félház jelenlétében zajlott le szombaton délelőtt Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban a tanítók napja alkalmából szervezett ünnepség. Úgy látszik az emberek irtóznak a gyűlésektől, és még bennük a közelmúlt siralmas rendezvényeinek emléke. Nincs mit csodálkozni tehát, hogy sok tanár, tanító, óvónő távol maradt Mintha megérezték volna hogy a gyökeresen újra még várniuk kell. Bár a hozzászólások megpróbáltak új hangot nem kétséges, élnek még a régi rossz beidegződések. Akik szót kaptak, kértek — Petre Curticapean, a tanügyi szabad szakszervezetek elnöke, Nicolae Ciurca megyei főtanfelügyelő, Valér Gábor megyei polgármester és tucatnyi tanerős, beszéltek az iskola és az oktatók nemes hivatásáról, a fiatal nemzedékek nevelésének fontosságáról, a demokráciáról és így tovább. Volt, aki a testvériség ügyét is megpengette. De a tizenegy tagúk díszelnökségben magyar nem kapott helyet. A felszólalók között sem számítottak rájuk. Vajon nincs már magyar tanerő a megyében? Vagy talán egyikük sem érdemes ilyen megtiszteltetésre? Netalán a tanítók napja csak a kollegáiké? Ilyen kérdések vetődhettek fel a jelenlevőkben. Meg egyebek, mindenki maga tudja, milyenek. Tény, hogy így telt el ez a június 30-i megemlékezés, melyen a szokásokhoz híven kultúrműsort is bemutattak. Táviratot (már—még?) nem küldtek senkinek. Folytatja munkáját a parlament Kétórás vita után a képviselőház hétfői ülésén szavazattöbbséggel elfogadta a Románia elnökének, a szenátoroknak és a képviselőknek a javadalmazására vonatkozó törvényt. A teljes körű ülést megszakították 15.30-kor, hogy a képviselők egyénileg vagy parlamenti csoportonként tanulmányozhassák a miniszterelnök által a múlt héten előterjesztett programnyilatkozatot. A képviselőház kedd délelőtt folytatja munkáját e fontos dokumentum megvitatásával. A szenátus július 2-án plenáris ülésen folytatta munkáját. Alexandru Birladeanu elnök ismertette a július 2—i időszakra szóló napirendet, amely többek között tartalmazza az állandó büró javaslatát a szenátusi apparátus szervezési struktúrájára vonatkozóan, a Románia elnökének, szenátoroknak és a képviselőknek a javadalmazására vonatkozó törvénytervezet vitáját, a szenátusi állandó bizottságok név szerinti összetételének jóváhagyása, a kormányfő által előterjesztett programnyilatkozat megvitatását. A napirend megvitatása után a szenátorok javaslatokat terjesztettek elő azon sürgős problémák kapcsán, amelyek a parlament és a kormány figyelmének fókuszában kell hogy álljanak. Említésre méltó közöttük a munka megszervezésére és a társadalombiztosításra, az állami közigazgatásnak a községi, municipiumi és megyei választásokig való megszervezésére vonatkozó törvénytervezet, a sajtótörvény, a privatizálási törvényrendelet kiegészítése, a magánvállalkozók beszerzési forrásainak megjelölésével az üzérkedés megakadályozása stb. Ismertetve véleményét a szenátorok javaslatai és érvei kapcsán, Alexandru Birladeanu javasolta, hogy az ülés stenogramját küldjék meg a kormánynak, rábírva a végrehajtó hatalmat olyan törvénytervezetek kezdeményezésére, amelyek azonnali megalapozást igényelnek. A továbbiakban hosszas vita után elfogadták az állandó bürónak a szenátusi apparátus megszervezésére vonatkozó javaslatát. (Rompres) Autonómia, felvételi, utánpótlás Dr. BOCSKAY ISTVÁN professzor, a Marosvásárhelyi 1. számú Fogászati klinika vezetője, az Orvosi Egyetem dékánhelyettese első emeleti rendelője várakozójában fogad, melynek berendezése otthonos, falait ismert képzőművészek festményei, akvarelljei díszítik Amikor drága idejét hozom szóba, elmélyodik. — Nekem rengeteg dolgom van — mondja —, de sohasem sietek. — Mi újság tehát önöknél, az Egyetemen? — Lezajlottak az év végi vizsgák A Tanügyi Minisztériumnak volt egy javaslata — üdvös javaslat —, hogy tegyük nyílttá a szessziót, azaz aki nem tudott volna, az ismert vagy kevésbé ismert okok miatt kellőképpen felkészülni, az július 1 és 28 között pótszesszión tehesse le a vizsgáit. De például a fogorvosi karon nem sokan használták ki ezt a halasztási lehetőséget, ilyen irányú aggályaink nem igazolódtak. Az az érzésem,hogy sokan akarnak nyugodtan vakációzni. — A felvételi vizsgákkal mi a helyzet? — Ami örvendetes: az általános orvosira 850 helyet kaptunk; 25 helyet a fogorvosira és a gyógyszerészetire 40—40-et Az oktatás, tanítás nyelve továbbra is a román lesz. A magyar anyanyelvűteknek az elméleti oktatást nyilván magyarul szervezzük meg. A gyakorlati képzés, az román nyelven folyik. Senki sem tilthatja meg azonban annak a magyar tanársegédnek vagy a magyar nyelvet leíró román kollegájának, hogy a magyar diákoknak anyanyelvükön is elmagyarázza a dolgokat. És van is olyan román kollega, aki ki lcnkxMia, (xiqsv3 HI ÚJSÁG? — kérdezi a Népújság — valóan beszéli a nyelvünket, eddig is segített a magyar diákoknak, s ezután is fog. Az egyetemi autonómia megerősítését szolgálja, hogy a felvételi vizsgát magunk szervezzük meg (a tételeket is helyben állítják össze, a legmesszebbmenő titoktartással); az előkészítő munkálatokban egyaránt részt vesznek román és magyar kollegák. A legnagyobb körültekintéssel készítjük elő a felvételit. A magyar jelöltek anyanyelven felvételizhetnek. — A diákok hogyan képviseltetik magukat? — Az egyetem vezetésében ők is részt vesznek, sőt, egy kb. 20 tagú diákválasztmány fog ügyködni a vizsgák optimális körülmények között történő lefolyása érdekében, mindkét részről. A felvételi július 15-én kezdődik. Mivel az országban a meglévők mellett még egy központ képez orvosokat, az újonnan alakult Constanta-i Egyetem, remélhető talán, hogy a mienk nem lesz úgy megterhelve az idén, mint más esztendőkben, és így .... — ... nagyobb az esélye a Kárpátok karéján belüli jelölteknek? — Mi csupán abban reménykedünk, hogy talán nem lesz az Egyetem számára akkora tehertétel a felvételi, mint az előző években volt. A jelöltek nyilván maguk döntik el, hova érdemes inkább jelentkezni, hol nagyobb az esély. — Milyen önöknél a tanári utánpótlás? Lesz-e, aki a fiatal orvosnemzedéket kiképezze? — Megkezdődtek az előkészületek új állások betöltésére. Az évek óta háttérbe szorított, régtől tanársegédek, tanárok, akik már mind professzorok kellene ,hogy legyenek, most végre érvényesíthetik tehetségüket, tudásukat, kompetenciájukat. Az Egyetem meghirdetett jónéhány állást. Most folyik ezek betöltése, illetve legalizálása, versenyvizsga alapján. (bölöni) MAROS MEGYEI NAPILAP | XLII. évfolyam 130 (11.876) sz. | 1990. július 3. kedd | Arales PÜSPÖK AVATÁS 1990. június 29. Kolozsvár, Farkas utcai templom. Délelőtt 10 óra. Kalotaszegi, széki, székely népviseletbe öltözött lányok és fiúk sorfala között vonul be dr. Csiha Kálmán az Erdélyi Református Egyházkerület 44. püspöke. Felszentelésére sereglett össze a népes gyülekezet. Felbúg az orgona és dicsérik az Urat. Az Erdélyi Református egyház létrejöttének ideje az 1550-es évtized. A reformáció helvéciai irányának első hazai képviselői ebben az évtizedben Kalmancschi Sánta Márton, Dévai Biró Mátyás Petrovics Péter és mások. 1559-ben a Marosvásárhelyen tartott zsinat fogadta el a hét pontból álló úrvacsoráról szóló tanítást, ami Kálvinnak és a helvéciai reformációnak tételeit tartalmazza. Ezt az első magyar nyelvű református hitvallást Méliusz Juhász Péter, Dávid Ferenc, Heltai Gáspár fogalmazta meg. Az ő kitartó küzdelmük eredményeként iktatta az erdélyi országgyűlés 1564 júniusában megtartott diétáján, a református egyházat hivatalosan elismert recepta religio-vá. „A város vagy falu olyan hitvallású prédikátort tartson, amilyent követni akar, sérelem, gúnyolódás és megtorlás nélkül.“ — Ez az 5. cikkely a XVI. századi lelkiismereti szabadságot hirdető erdélyi magatartás legszebb pontja, egyben páratlan megnyilatkozás, mert abban az évtizedben Európában vallási türelmetlenség uralkodott. Az 1564-es országgyűlés után választották meg az Erdélyi Református Egyház első püspökét. Majd Károlyi Gáspár és munkaközössége 1590-ben a Vizsolyi Bibliával ajándékozta meg nevét és egyházát. Azóta 43 püspök szolgálta az Urat és a magyarságot. Most a 44. vállalkozik erre. Dr. Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született Érsemjénben. Iskoláit Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron az egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, 1957-ben letartóztatták s egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és fél év után általános amnesztiával szabadult. Szolgálati helyei: Gogánváralja, Marosvásárhely. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett. Püspökké választották 1990. május 4-én. JÁSZBERÉNYI EMESE (Folytatás a 2. oldalon) . BALLAGÁS Szombaton Marosvásárhelyen újabb végzősök búcsúztak az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézettől. Több mint kétszázan öltöztek ünneplőbe erre a megismételhetetlen eseményre, s legalább tízszer annyian kísérték őket, jó szóval, virággal köszöntve az alma matert elhagyó fiatal orvosokat, gyógyszerészeket. Folytatva a hagyományt, a reggeli órákban először az intézetben zajlott a ballagás, majd délben a sportcsarnokban gyűltek össze a hipokrátészi eskü letételére. Az alkalmi összejövetelen dr. Ioan Pasai, az OGYI rektora, a végzősök nevében Saba Horea, Csíki Zoltán és Nistor Ana Maria beszélt. Az eskütételt követően a Gaudeamus-szal zárult a búcsúzás. íme Csíki Zoltán VI. éves általános orvosis hallgató szavai: Tisztelt tanári kar, kedves meghívottak, kedves kollegák! Itt állok, másként nem tehetek. Mondom ezt több okból, hisz a Sütő András-i gondolat mindnyájunk számára, úgy érzem, egyazon dolgot jelent: a helytállást mindenkor, nemzetünkért. No, és mondom azért, mert évek hosszú során át, valahányszor szólnom kellett, az azért volt többnyire, mert ugye, egy magyar gyereknek is ott kellett lenni és szólni. Most nem kértek, de úgy érzem, szólnom kell, vég(Folytatás a 3. oldalon)