Népújság, 1990. október (42. évfolyam, 195-216. szám)

1990-10-02 / 195. szám

S5== MAROS MEGYEI NAPILAP XIII- évfolyam 195 (11941) sí. | 1990. október 2. kedd ! Ára 1 lej Nem visszaélni, bizonyítani akarok Ha az ember végigjárja Szovátát, egyre inkább szemébe etenek a tennivalók: a fürdővároshoz nem méltó autódöcögtető aszfaltút, az ellátás, a szolgáltatások szegényessége. Mindezt nem pótolja, nem pótolhatja a táj szépsége, a szovátai gyógyvíz jótékony hatása, s a fürdőhelyen tevékenykedő egészségügyi dolgozók hozzáértése. A vausról kialakuló képhez hozzá "ennünk, hogy a decemberi isek nyomán egyesek minalkalmat felhasználtak arra, rossz hírét keltsék a teleülésnek. Nem könnyű hát ebben a helyzetben a város polgármesterének lenni. Klózer Attila László mérnököt é-'-ben két házasságkötés között ■czzük terveiről, elképzeléseiről, elnézését kérve, amiért neve tévesen jelent meg lapunkban. S amíg az első házasság megkötözik Domokos András titkár, jogtanácsos pontosít a polgármesteri kinevezés körülményeit illetően. — Majd arra kérjük az új polgármestert, mutatkozzék be olvasóinknak. « — Szováta a szülővárosom, itt jártam X. osztályig iskolába, a ’Bovai Farkas líceumban érettgetem. A brassói műegyetem autómérnöki szakán végeztem. ’ keleudvarhelyre helyeztek, emberben kerültem haza autósroíz vezetőnek. 30 éves vak. — Talán ezért, fiatalsága miatt, nem szerepelt az RMDSZ listáján — jegyzi meg a titkár, de végül is a kinevezés alkalmával az RMDSZ-t képviselő vállalatvezetők is egyetértettek. — Különben el sem fogadtam Ina — pontosít Klózer Attila. Hogyan látott munkához? - Mivel rengeteg a probléma, úgy gondoltam, a legfontosabb számba venni valamennyit. Miiért személyesen mentem el mindenhova, hogy a tapasztaltak alapján fontossági sorrend szerint rendszerezzem a teendőket. Úgy szeretném, ha megosztanánk a m munkát Sulea Toan alelnökkel és titkárral, mindenkinek a szakélete alapján. — A fontossági sorrend elején szerepel a lakáskérdés. E témákban a titkár sorolja a tényeket. — A Függetlenségi negyedben vezett 90 lakrészből jelen lanatig 60-at adtak át. Egy napon belül készen lesz még lakrész. A hatodik tömbházat tadásra szánjuk. A negyed tervében szerepel még egy 45 lakrészes blokk. "De fölépítéséhez bontani kellene, s mivel még nem tisztázódtak a törvények, ne kezdhetünk hozzá. Az igénylések száma nagy, 170 körül az erdőkitermelési vállalatnál, 120 körül a bútorgyárnál..vállalatonként összesítettük, s igyekszünk betartani az előírt sorrendet. _— Kértük, hogy a negyedben lévő kazánház gázzal működjék — folytatja a polgármester. A szén vagy a pakura szennyezi a üveget, a farakások rontják a egyed esztétikáját. A kazánházról megoldható lenne a líceum és tettes számú iskola központi fűtése. Sürgősen megoldásra vár az utak állapota a város területén, csak ez nagyon nehéz... Kértük,ogy a benzinkút este nyolc óráig ártson nyitva, eddig déli két órakor bezárt. Az üzemanyagol- BODOLAI GYÖNGYI (folytatás a 4 oldalon) „Szívünk most összedobbant” Szombaton, 1990. szeptember 29-én, a déli órákban került sor a Székely bánya nagynevű szerzője, Bözödi György síremlékének felavatására, a Marosvásárhelyi Írói Egyesület szervezésében. A bözödi Cinegető dűlő temetőjében nyugvó író kopjafáját BANDI DEZSŐ faragta, rajta ez áll: BÖZÖDI JAKAB GYÖRGY író, 1913—1990. A mintegy százhúsz-százharminc főnyi gyülekezet előtt egyházi szertartás keretében avatta fel a „nyomjelzőt“ ANDORKÓ FERENC unitárius lelkész, röviden méltatva az elhunyt érdemeit, imát mondott a sírnál, a gyülekezet kezdőnek az Erős várunk nekünk az Isten, zárónak a Mint a szép híres patakra 199. és 189. számú énekeket énekelte. Beszédet mondott NAGY PÁL irodalomtörténész, kritikus és VÁRI ATTILA író, aki Orbán Balázs nyomdokain járja be a honi tájat egy kis filmezőcsoport élén. Bözödi György verseit mondta el Bérei Magda hetedikes tanuló, Senye Ilona tanítónő.. Falum földje című versét maga a tiszteletes úr adta elő. A kegyelet virágait elhelyezők csoportja megtekintette az író szülőházát, mely egyéb ingóságaival és a házkutatások alkalmával elorzott kötetek hiánya ellenére is tekintélyes értéket képviselő könyvtárával együtt az unitárius egyházra szállt, végakarata szerint. A könyvek a kolozsvári teológia könyvtárában válnak hozzáférhetővé a kutatás számára. Szülőháza remélhetőleg, a falu megcsappant értelmiségének és vezetésének öszszefogásaképpen, falusfelei tiszteletadása jegyében nemsokára renoválva, múzeumként, akár tájházként várja az emléke előtt tisztelgőket. Üdvös volna, ha úgy mehetnénk nemsokára Bözödre Jakab úrhoz, amiképpen Farkaslakára Áron fejedelemhez. Az esemény szerencsésen egybeesik Bözödi válogatott - novelláinak megjelenésével, mely nemsokára a boltokban is kapható lesz. Címe: Halottvilágítás, szerkesztette és előszavazta Gálfalvi György. (bölöni) t Bözöditól, a szilamidurlásban immáron hosszú hónapok teltek el azóta, hogy Bözödi Györgyöt — felejthetetlen barátunkat és pályatársunkat, a kiváló ,erdélyi magyar írót és tudóst, a székely nép szerelmetes fiát — kikísértük utolsó útjára a bözödi temetőbe, ahol a tápláló-felnevelő szülőföld oltalmazó ölelésében alussza most örök álmát. Csikorgó tél volt akkor, de — úgy éreztük — tavaszi rügyfakadást ígérő fuvallatok simogatják a lelkeket. Ezért lehetett oly beszédesen sokatmondó a temetésre egybegyűlt sokaság néma menetelése a behavazott falun át, mélyen megrendítő a búcsú. Bözödi György bevégezte küzdelmeit, ezután már csak papíron olvasható gondolataival társaloghatunk szorongatottságaink nehéz óráiban. De változatlanul erős támogatónknak érezzük őt a megmaradásunkért vívott, szakadatlan harcban, önmagunkhoz lennénk hűtlenek, ha valamiképp megfeledkeznénk róla. A sírját jelölő kopjafa, melyet ma itt körülállunk, egy nem mindennapi ember, egy kiemelkedő szellemi egyéniség emlékét őrzi é s hiányára figyelmeztet messzemutatóan. Szörnyű nehéz tudomásul venni, hogy testi mivoltában nincs többé közöttünk, hogy e- NAGY PÁL *) Elhangzott a síremlék felavatásán. (Folytatás a 2. oldalon) A cikket először az Adevarul című lap szeptember tizenharmadikai számában pillantottam meg. Jobban mondva a cikk címén akadt meg a szemem, ami így hangzik: Pe strada Somnului din Tirgu-Mure? s-a nascut Un monstru. Ez magyarra fordítva így hangzana: Marosvásárhelyen a Harcsa utcában egy szörnyeteg született. Mindjárt elárulom, hogy a Harcsa utcát nagyon kedvelem, a szívemhez is nőtt, mert mögötte folyt valamikor a Maros. Valamikor ezen a helyen fogták Vásárhelyen, pontosabban a Ritzben, a legnagyobb harcsákat. Az utóbbi időben, bármenynyire is „vonzó“, megragadó legyen egy cikk, előbb megnézem, hogy ki írta, s majd csak aztán veszem kezembe a lapot. Így történt, hogy ezúttal is, előbb a cikk aláírója nevére esett a tekintetem. Akkor látom, hogy ez nem más, mint Radu Ceontea szenátor. Így hát nem olvastam el a cikket, mert Ceontea urat dilettáns újságírónak tartom, aki az újságírás legelemibb szabályait sem ismeri. Lát valamit, s anélkül, hogy földerítené a valós okokat, amiért létrejött az a bizonyos „valami“, saját „fantáziáját“ szövi bele a cikkbe. Fogalma sincs, hogy mi az ok, és mi az okozat... Különben ezért ment olyan jól dolguk a Ceausescu rendszerben, a dilettáns újságíróknakk, mert dicsérhettek, magasztalhattak, anélkül, hogy utána néztek volna, mennyire igaz az, amit írnak. Továbbá tipikusan kommunista újságírói joga, az „éberség“ is, az „őrködés“ is. Ha egy gyárban akadozott a termelés, rögtön föl lehetett fújni az ügyet, hogy az igazgató a hibás... Mert nem tartja be Ceausescu utasításait... Tehát mivel én személy szerint nem tartom újságírónak Ceontea urat, ügyet sem vetettem a cikkére. Ma ugyanis a dilettánsok elözönlötték a sajtót, de úgy is mondhatnám, hogy a dilettantizmus az aranykorát éli. Ám ugyanezt a Cikket megpillantottam a Cuvintul liber című lapban is, s ezen már megütődtem. Vagy mondjam úgy, hogy alaposabban elgondolkoztam. Olyan alapon, hogy a vak tyúk is szemet talál, meglehet, ezúttal vadban egy nagy horderejű felfedezésről van szó, amit senki se látott meg Ceontea úron kívül. És így belepillantottam a cikkbe. Tekintetem pár arra a helyre esett, ahol Ceontea úr ezeket írja: „Egy export-import társaságról van szó, amelynek a központja Romániában, a Harcsa utca 5 szám alatt van.“ Mondanom sem kell, hogy a harcsát románul somn-nak nevezik. Ceontea úr nem tudná, hogy a somn hal, és nem áloíd? És ,itt kezdődik a kommunista ■újságírói fogás... Ha tudta, hogy a harcsa románra fordítva is halat jelent nem tehette zárójelbe azt, hogy (Somn u?or?) Márpedig ezt tette. Azzal, hogy a strada Somnuului után zárójelbe odaírja, hogy (Somn u?or?) két dologra következtetek: vagy az „álommal“ akarta érzékeltetni, hogy elaltatták a románokat, hogy ne vegyék észre miként darabolják föl szégyentelenül a zöld kígyók ismét az országot, vagy fogalma sincs, hogy mit írt le... Ám általában az ilyen „apró“ melléfogáson nem pirulnak el a dilettáns újságírók. Ugyanis ő csak „jót“ akart, le szerette volna húzni a magyarok ismételt disznóságairól a leplet. Az effajta jószándék a diktatúra idejében sem volt bűn, ha a cikkből kiderült, hogy az újságíró híve a párt főtitkárának. Ceontea úr ízekre szedi, szétmarcangolja dühében a „Compania bona dea Transilvania Romania“ nevű nyomtatványt, mert van rajta egy embléma is, ami Erdély kontúrját jelképezi. Jó lesz, ha románul idézem Ceontea úr „fölfedezését“. Dar ce e mai interesant abia incepe: blazonul carapaniei este simbolizat printr-o felie mare din Romania, mai precis: Transilvania täiatä din trupul tarii, precum ar fi o „patrie“ noua cu capitala la Tirgu-Mure?. Tot ca simboluri mai vedem: un salam, un cujit (rämas de la Diktat?) o furculitä, a päsäruicä (fiecare pasare pe limba ei piere?) §i ni^te creste de munti pentru care, se vorbeste, anumiti vinätori de munte se antreneazä in Austria, dar si in Romania, sub pretext cä executä marcaje de trasee turistice...“ A „felfedezése annyira „szenzációs“ tehát, hogy már két lap is közölte a szenátor úr... rémlátomását. Mert mindaddig, míg csak belebeszéli a tinót az ökör gyomrába, az ilyen fogás nem más, mint a volt diktatúra újságírói módszere. Ki írta, ki mondta, ki állította, hogy ez a létrejött szörnyeteg, amelynek székhelye a Harcsa utca 5 szám alatt van, a diktátumból maradt kést tette szimbólumnak az emblémára. És hogy az a madár, amely a társaság emblémáján van, különböző nyelveken „beszél“. Ez egyszerűen agyrém! Ha nem egy agy- OLTYÁN LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) Egy „szörnyeteg” nyomában RMDSZ- nyilatkozat Csatlakozás A Maros megyei politikai, nem politikai és társadalmi szervezetek, illetve csoportosulások képviselőiből alakult közgyűlés 1990. augusztus 28-án megalakította az Antitotalitárius Demokrata Fórum (ADF) megyei képviseletét. A résztvevők egyhangúan csatlakoztak a kolozsvári ADF kiáltványba foglalt követelésekhez. Az RMDSZ Maros megyei intéző bizottsága 1990. szeptember 29-én tartott ülésén határozatot hozott, miszerint támogatja a programadó kiáltványt, és bejelenti csatlakozását az ADF Maros megyei tagozatához. A május 20-i parlamenti választásokat követően, véleményünk szerint erős visszarendeződési folyamat tanúi és szenvedő alanyai vagyunk. Az egykori állami biztonsági szervezet és a volt kommunista vezetőréteg akadálytalanul épül be a jelenlegi államigazgatási, gazdasági és művelődési struktúráiba. A pártállam rossz emlékű propagandistái és ideológiai hangadói fokozatosan visszatérnek a közéletbe és szélsőséges, fasisztoid nézeteket terjesztenek széles körben. A decemberi fordulat idején, illetve az azelőtt elkövetett népellenes bűntettek felelőseit még nem állították bíróság elé, vagy perüket halogatják. A főispáni és polgármesteri hivatalok összeállításában és kinevezésében a kormány figyelmen kívül hagyta a lakosság akaratát. Az ily módon kinevezett megyei hatóságok nem lépnek föl a destabilizációs erőkkel és törekvésekkel szemben, sőt, egyes intézkedéseikkel támogatják a visszarendeződést. Az RMDSZ a demokratikus megújulás híve, ezért az Antitotalitárius Demokrata Fórumhoz csatlakozva mindent megtesz az állampolgári és nemzetiségi jogegyenlőség elvének és gyakorlatának érvényesítéséért. Ennek egyedüli biztosítékát a totalitárius struktúrák következetes fölszámolásában látja. Ez —többek között — a kisebbségek helyzetét meg-,nyugtatóan rendező odtmányos garanciák életbeléptetésével és hatékony működtetésével oldható meg. őszinte közös óhajunk a jogállamiság megteremtése, a demokrácia intézményrendszerének kiépülése. A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG MAROS MEGYEI SZERVEZETE Tanévkezdés a Október elsejétől beindult az oktatás városunk felsőfokú tanintézeteiben is. Az idei megnyitókat nem a fesztivizmus jellemezte, hanem a célirányos cselekvési program, azok a munka jegyében zajlottak. A Műszaki Főiskolán az ünnepi megnyitót követően, melyet az intézet rektora, Boros Vasile tartott, a tornacsarnokban előadás hangzott el a számítógépekről, majd a dékán találkozott az elsőévesekkel, bevezetvén őket az intézet ügyrendjébe. Az Orvosi Egyetemen kilenckor már átestek a megnyi felsőoktatásban tán, a felsős diákok már gyakorlaton vannak, a gólyák maguk örülhettek az egyszeri alkalomnak. A színiakadémián Calin Florian rektor és Béres András tagozatvezető dékán, valamint Hatházi Sándor harmadéves és Radu Oloreanu negyedéves színészjelöltek köszöntötték a tanévet, az újakat. „Többen vagyunk .Legyünk jobbak is!“ mondotta az utolsó felszólaló. Tűtését mindenki megszívlelheti. Sok sikert az új egyetemi tanévben ! A fővárosi politechnikai intézetben Mérnöktudományok angolul és franciául?! Petre Roman, Románia miniszterelnöke hétfőn részt vett az 1990—1991-es akadémiai év megnyitásán. Ez alkalommal a fő- városi Politechnikai Intézet aulájában ünnepi külsőségek között felavatták a mérnöktudományi főosztály kurzusait, amelyeket, akárcsak a többi tevékenységet, ebben az egyetemi évben angol nyelven bonyolítanak le, a jövő évtől kezdve pedig francia nyelven is.