Népújság, 1990. november (42. évfolyam, 217-238. szám)

1990-11-20 / 230. szám

MAROS Miket( NAPILAP XLIL évfolyam 230 (11976) sz. 1990. november 20, kedd Aral) Elmarad a találkozó Ion Iliescu, Románia elnöke péntek este fogadta Göncz Árpád, magyar államfő küldöttét, aki egy magas szintű román—magyar találkozó megszervezésére tett javaslatot. A román fél javasolta, hogy a találkozóra ez év decemberében, a Varsói Szerződés tagállamainak sokoldalú találkozója alkalmából, vagy egy más alkalommal kerüljön sor. (Rompres) A kormányai a korrupció ellen Pénteken a Victoria palotában Petre Roman miniszterelnök elnökletével megtartotta heti ülést Románia Kormánya. Napirenden szerepelt az állami közigazgatás központi és helyi intézményeiben és szerveiben tapasztalható korrupció jelenségének elemzése, valamint a legalitás és a jogrend helyreállítására hivatott konkrét intézkedések elfogadása. Ugyanakkor megvizsgálták, mi-ként jelölhetők ki operatívan, a szakmai kompetenciára, a mo- , ralitásra, a szervezői és kezde- ményezői képességre vonatkozó feltételek tiszteletben tartásával az összes kereskedelmi társaságokon belüli állami felhatalma ,zottak tanácsainak tagjai és az autonóm rezsik adminisztrációs tanácsainak tagjai. Napirenden szerepelt továbbá Tefan Ciurelnek, a főváros főpolgármesterének e tisztségből való felmentését igénylő kérése. (Rompres) KARACSAJEV ÖNÁLLÓSÁGOT KÉR MOSZKVA — A karacsajevi minden szintű népképviselők kongresszusa elfogadta a Karacsajev Szovjet Szocialista Köztársaságnak, mint az OSZSZSZK-n belüli szuverén államnak kikiáltásáról szóló nyilatkozatot — jelenti a TASZSZ. A második világháború éveiben a karacsejevi népet a sztálinista klikk önkényesen elkergette e területről, s felszámolta Karacsajev Auto-nom Köztársaságot. A karacsajevi képviselők kérték Mihail Gorbacsovtól, a Szovjetunió és az ÖSZSZSZK Legfelsőbb Szovjetjétől, hagyja jóvá a Karacsajev Szovjet Szocialista Köztársaságnak, mint az orosz föderáción belüli szuverén államnak a létrehozására vonatkozó határozatot Már működik a részvénytársaság... (I.) Szentkúti Miklós mérnöknek bevallom: ő volt — hónapokkal ezelőtt — az első igazgató, akitől azt hallottam, hogy részvénytársasággá szeretné átalakítani az állami vállalatot. Akkor nyilatkozott erről a tervéről, amikor még híre-hamva sem volt a kereskedelmi társaságok törvényének. Mintha csak a jövőbe látott volna. — Hát, nézze, el kellett, hogy jöjjön ez az idő is... Mi október 16-tól részvénytársaság vagyunk, az 1104-es kormányhatározatnak megfelelően. — Hogy szól ez a dokumentum? — Ebben az áll, hogy az országban 41 a bőriparhoz tartozó vállalat részvénytársasággá alakul, 480 millió lej tőkével COMPPIL névvel. — Mit jelent a rövidítés? — Románul azt, hogy comercializarea $i preindustrializarea pieilor $i a linei. Magyarra fordítva: a bőr és a gyapjú ipari előkészítésével és kereskedelmi forgalmazásával foglalkozó társaságról beszélhetünk. — Korábban más állati eredetű nyersanyagokkal is foglalkoztak, mint amilyen a szőrme, az állati szőrök, sörték... — Most is. — Hozott-e már valami kézzelfogható változást a magasszintű döntés? — Hát elsősorban meghozta azt, hogy most már kimehetünk a piacra és bármilyen vállalatnak, legyen az állami, szövetkezeti vagy magán, mindenkinek eladhatunk. Ezenkívül, habár a bér is állami monopólium, kimehetünk az országból a termékeinkkel, tehát jogunk van exportálni oda, ahol árban piacképesek vagyunk, konkurálhatunk a külfölddel és minőségileg is fel tudjuk venni a versenyt. Egy másik, szerintem jó dolog, hogy jelen pillanatban a 75-ös számú törvény magas alapárakat biztosít, szabályozza azokat, lehetővé téve ugyanakkor, hogy a mi munkaráfordításunk, szállítási és egyéb költségeink elismerését tárgyalásos úton rendezzük. Remélhetőleg a közeljövőben — egy pár hónapot adok erre — az árak már teljes egészében tárgyalások alapját fogják képezni, külföldön — nyugaton — eddig is így volt, az pedig ami nálunk most van, nem vitás, hogy egy átmeneti állapot. — Igaz viszont, hogy nekünk még meg kell tanulnunk a piacgazdálkodást. — Persze, persze. Hát egyelőre ott tartunk, hogy a kereskedelmi társaságunk szintjén sincsenek szakosított vezetők. Ahhoz, hogy megállhasd a helyed, nyelveket kell tanulnod, érzéked kell legyen ehhez, ami nagyon lényeges, ismerned kell a világpiaci árfolyamokat, a keresletet, a kínálatot és még sok egyebet. Zárójeben mondom: nemrég részt vettem Budapesten egy nemzetközi bőripari kongresszuson, s habár országunkra vonatkozó a AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) A letűnt rendszer bűnei közé tartozik, többek között, a községi könyvtárakban, a fizetett könyvtárosi állás felszámolása egyrészt, másrészt pedig ezeknek a könyvtáraknak az újság- és folyóirat-gyűjteményében az ún. utasítások nyomán keletkezett kár is. És folytathatnánk azzal, hogy a heti 9 órai üzemelés ideje alatt kellett a könyvtárosnak ellátnia a könyvállomány gazdagításával, nyilvántartásával, rendszerezésével kapcsolatos tennivalókat, dolgozni az olvasókkal, és sok más természetű, a könyvvel kapcsolatos munkát is elvégeznie. És, azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi időben aztán, a könyvállomány gyarapítását csaknem teljesen befagyasztották. Megyénk 91 községi könyvtára számára, évente mintegy 80 000 lejből kellett vásárolni, illetve az előfizetéseket fedezni. Mondanom sem kell, hogy „előszeretettel“ társadalompolitikai irodalmat kellett vásárolnunk, no meg az agrozootechnikai oktatáshoz szükséges füzetecskéket-brosúrákat Igényesebb kivitelezésű, értékesebb kiadványra azonban, ezen a területen sem futotta... így, a különben valamikor értékes könyvállomány mindenhol felhígult, ideologizálódott. Visszatérve a vásárláshoz, még csak anynyit, hogy voltak olyan könyvtárosaink is, akik alkalomadtán a szakszervezettől, a kultúrotthontól a téesztől kértek és kaptak erre a célra pénzt. A forraról való, 703-as számú dekrétum, nem is tudom, milyen értelmezéséből többek között... Az előbbi szerint községi viszonylatban, ha szükség van rá, lehet teljes normával könyvtárosi állást betölteni, ez utóbbi értelmében pedig csak ott dolgozhat fizetett könyvtáros, ahol a lélekszám meghaladja a 6 OOO -et. Több memóriumot írtam a művelődési felügyelőséghez, melyet tudomásom szerint, előterjesztettek a helyi közigazgatási szervekhez, de mindeddig semmi választ-változást nem tapasztalni a dolog- Maros-part (VAJDA GYÖRGY felvétele) A VÁKUUM Mindinkább pánikba látszik esni a Front. A forradalom „emanációja“ mind kevésbé találja helyét a társadalomban. Zavarodottságuk egyik jele a sűrű magyarázkodás, főleg központi lapjukban, mert a vidékiek nem tartják a „lépést“ és hellyel-közzel szétszéledni látszanak a sajtószabadság végtelen terein... A legcsekélyebb okunk sincs azonban örülni a Front fej- és térvesztésének. Gyengülése egy sor bizonytalansági elemmel terheli a gondokban különben sem szűkölködő társadalmat. A „fejet“ tényleg elveszítették. Vezetőjükből, Iliescu úrból országelnök lett, Petre Roman úrra a kormányzás terhe nehezedik, a parlamenterek pedig befészkelték magukat a képviselőházi és szenátusi bársonyszékekbe. Silviu Brucan..s ki van még? Hol van már a tavalyi hó?! Amikor a Nemzeti Megmentési Front az év elején valóban tekintélyt sugárzó személyiségeket tudhatott maga mellett? Javarészük akkor vált meg tőlük, amikor a Front éppen erősödni látszott s meg is nyerte a választásokat. A tekintély azonban elenyészett. Az emanációnak nem lett valamirevaló újabb emanációja, személyiségek helyett jobbára (tisztelet a kivételnek) az új hatalomhoz szegődött feltörekvők foglalták el a megüresedett helyeket. Hogy eléggé előrelátóak voltak-e, hamarosan elválik! A Front mai állapotában azonban nem mondható valóságtól elrugaszkodott megállapításnak, hogy a stabilitást nem az ellenzék, nem is az időről-időre feltörő elégedetlenség, hanem a Front, mint politikai erő létének, működésének tényleges hiánya veszélyezteti. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a Front-kormányzat tartja kezében és mozgósítani képes a rendőrséget, a hírszerző szolgálatot és talán a hadsereget. Ezek nem pótolhatják az eredményes kormányzáshoz nélkülözhetetlen tömegbefolyást. Az elmúlt hónapok során fokról-fokra kiderült, hogy a választási tömegtámogatás nem anynyira a Front igenlését, mint a gyenge, groteszk vonásoktól sem mentes ellenzéktől való idegenkedést fejezte ki. Érthető. Kevésbé, hogy a választások után miért nem tudták a győzelmet a Front-mozgalom megerősítésében gyümölcsöztetni? Elmulasztották és mind érzékelhetőbb a működésképtelenség nyomában keletkező vákuum. S ezzel, előttünk az újabb paradoxon: az ország, a mai kormányzat létérdekének látszik, hogy jól szervezett, sokszínűen (makkai) (Folytatás a 2. oldalon) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elakult Fehéregyházán színesebb, hatékonyabb tevékenységet kifejtő erős szövetségre, egyesületre. Ezt a szerepet hivatott betölteni a fehéregyházi székhellyel most létrehozott egyesület, amely nem politikai, nem érdekvédelmi szervezet. Az elfogadott alapszabály a többi között a következő célkitűzéseket írja elő: a Petőfi hagyomány ápolása, kutatások szervezése, a fehéregyházi emlékház felújítása, tartalmának bővítése, gazdagítása, Petőfi életéhez fűződő legendák gyűjtése és kiadása, emlékünnepélyek, különböző kulturális rendezvények szervezése: kórustalálkozók, szavalóversenyek, irodalmi vetélkedők, irodalmi kirándulások (Petőfi nyomában). Petőfi öszszes költeményeinek kiadása helyi illusztrációkkal, képekkel gazdagítva, a költő emlékéhez méltó, a rendezvények megtartásához nélkülözhetetlen Petőfi Művelődési Ház építése Fehéregyházán Kós Károly egykori tervei szerint: művészi, irodalmi alkotótábor létrehozása, működtetése meghívottak részvételével. Az egyesületnek tagja lehet minden 16 évet betöltött hazai és külföldi állampolgár nemzetiségre, nemre és vallásra való tekintet nélkül, aki elfogadja az alapszabályzatot és anyagilagerkölcsileg támogatja annak megvalósítását. Az induló Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek jelenleg 269 beiratkozott tagja van, nagy részük a környéken lakók közül, de az ország különböző városaiból és falvaiból is számos ismert író és művész, képviselő és közéleti személyiség. Az anyagi alap megteremtése tagdíjakból, adományokból és kulturális rendezvények bevételeiből valósul meg. Egyéni adományok, felajánlások már eddig is szép számban érkeztek. A segesvári RMDSZ 10 000 lejjel támogatta a kezdeményezést és továbbra is részt vállal a szervezőmunkából. Az egyesület megválasztott vezetői, elnök Gábos Dezső tanító, aki immár két évtizede kitartóan szervezi Fehéregyházán a Petőfi emlékünnepségeket (egyébként az ő nevéhez fűződik az egyesület megalapításának gondolata is), alelnök Jakabházi Bála segesvári magyar szakos tanár, titkár Máthé Attila, tagok Szabó József, Veres István, Nagy Jutka, Tordai István, Sumanski János, Kálnok István. MÁTHfI ANDRÁS Szombaton, november 17-én délelőtt Fehéregyházán a helyi és a segesvári RMDSZ képviselői és tagjai lelkes hangulatú gyűlésen vettek részt, hogy megválasszák az alakuló Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ideiglenes vezetőségét. A Petőfi-kultusz ápolása ezen a vidéken (és másutt is) az utóbbi évtizedekben egy maroknyi példásan összefogó embernek álmatlan éjszakáiba, öntudatos konok kilincselésébe, fáradozásába került. A régi keret azonban már túl szűknek bizonyult. Szükség van egy sokkal rangosabb. Mit szólna Gutenberg...?! dalom után, természetesen, megtisztítottuk a könyvtárakat ettől az irodalomtól... — Ez lenne hát a múlt! Változott-e a világ azóta, és milyen irányban? — fordítunk a jelenre, a Dimitrie Poptomas-sal, a megyei könyvtár igazgatójával folytatott beszélgetésünk során, a községi könyvtárak helyzetét, sorsát illetően... — Sajnos, a kullogó megyék sorába jutottunk. Legutóbb Galacon találkoztunk a kollegákkal és a művelődési minisztérium képviselőivel," és itt kiderült, hogy országos viszonylatban minden községben, valamennyi vagy amolyan 70—80 százalékban működik községi könyvtár újból. Nálunk ez az érték 10 százalék. Tehát a volt 91 könyvtárból 9 működik. — Mivel magyarázható? — Annak, hogy nálunk ilyen csúnyán elcsúszott az ügy, több oka is van. Az oktatásügyi minisztérium egykori 70-es számú rendelkezése, illetve egy régebbban. Pedig mostanság, amikor mintha megtorpant volna a falu városba áradása, és egyre inkább otthon gyökerezne meg a vidék lakossága, mekkora szükség van-lenne falu-községszerte a művelődési-kulturális intézményekre! A forradalom után ott, ahol működtek községi könyvtárak, pl. Nyárádszeredában, Nyárádtőn, meghagytuk a régi, szakmailag képzett kollegákat, máshol versenyvizsgát szerveztünk ennek érdekében, és arra is van eset, hogy kb. 300 lejes juttatás ellenében, társadalmi munka fejében végzi valaki ezt a munkát. — Vásárlási kedvben, gondolom, nincs hiány...! — Abban nincs! De ami a pénzt illeti... Ebben még a régi gyakorlat érvényes, és a tavaly előirányzott összeget az idén nem emelték meg. JÁRAY FEKETE KATALIN (Folytatás a 2. oldalon)