Népújság, 1991. április (43. évfolyam, 64-84. szám)

1991-04-02 / 64. szám

Levél Románia elnökéhez (Folytatás az oldalról) propaganda ellenére ezeket a határokat, mi, magyarok sem akarjuk megváltoztatni, s ezek nemzetközileg is garantáltak. E garanciát alátámasztja az is, hogy az ország lakosságának 80 %-a román nemzetiségű, ez a többség, mi többiek kisebbségek vagyunk. De íme már megszületett az ezt követő és nagy demagógiával alátámasztott egy másik paragrafus, mely szerint pártot vagy pártokat sem etnikai, sem vallási stb. alapon nem lehet szervezni. Elnézést kérve, de primitíven válaszolok erre. A magyar nemzetiséghez tartozó erdőkitermelőknek- bányászoknak lakatosoknak, esetleg íróknak és művészeknek lehet pártjuk, de nem létesíthető az összmagyarságot képviselő politikai párt Pedig még a Nagy Romániában is volt Magyar Párt, s ennek olyan képviselői, mint Sándor József és Jakabfy Elemér, akik panaszainkkal a népszövetségig is elmentek, s ezért őket semmi bántódás nem érte. Ha kissé anakronisztikus is, lehet pártjuk például az üstfoltozó cigányoknak. A majd ilyen és hasonló paragrafusokat tartalmazó és megszavazott alkotmány annyira eredeti lesz, hogy a kulturált Nyugat, vagy éppen egyes világszervezetek ezt példaként fogják majd követni. Gyanúm, félelmem tovább fokozódik, mert már sorra került az általános emberi jogok alkotmányba iktatása is. De ezen belül már világviszonylatban is létezik a nemzetiségek egyéni és kollektív joga. Már hallatták hangjukat a mindig hangoskodók s a melléjük csoportosuló parlamenti többség azzal, hogy hát a nemzetiségeknek, a kisebbségnek több jár mint a többségnek. Több nem, de joga van törvénybe iktatottan az anyanyelv törvényes használatához, iskolákhoz minden szintem arányos képviseletet az állami szervekben egyenlő jogot ad munkahelyhez minden diszkrimináció nélkül, kulturális intézményekre melyeknek egyik célja nemzetiségi azonosságunk tudatosítása és ébrentartása Elnök úr, ön aláírta a Párizsban tartott „Helsinki utókonferencia“ záróokmányát. Ez az aláírás sok mindenre kötelezi az ön által képviselt Romániát. Én még gondolatban sem hasonlítom önt a megalomán diktátorhoz, aki szemérmetlenül kijelentette, hogy Romániában a nemzetiségi kérdés megoldódott, becsapva az egész világot, közben mindent megtett az itt élő, a nem többséghez tartozók elnemzetlenítésére asszimilációjára kiűzésére szülőföldjükről, ahol sok-sok évszázada éltek. De ez,a legdrasztikusabb módszerek alkalmazásával sem sikerült. Nyomorgattak, szenvedtünk, küszködtünk, ahogy tudtunk. Ezt egyénekre és nemzetiségre vonatkozólag is pozitívumnak kellene tekinteni. Hiszem azt, hogy a román népnek nincsen szüksége köpenyegforgatokra, janicsárokra. Ezt állítom, mert vannak és nem is kevesen olyan igazi, demokratikusan gndolkodó román hazafiak, akik így gondolkodnak ahogyan én elmondtam. Ön ezekre kell támaszkodjon, és nem a tömegpszichózist keltő, demagóg álhazafiakra. Elnök úr, mi, a Romániában élő magyar nemzetiség, lojális állampolgárai akarunk maradni szülőföldünknek és hazánknak. De ennek feltételei vannak, azok amelyeket fentebb felsoroltam. Itt maradtunk és itt is maradunk, együtt a román néppel. Alkotni és dolgozni akarunk, hogy minden nehézség ellenére, kemény és becsületes munkával fejlett gazdaságot és magas szívonalú kultúrátteremtsünk, hogy így lehessen tagja Románia az új, demokratikus és modern Európának. 5. § A PIAC (Folytatás az 1. oldalról) ben a megyei vezetőség kitüntette, mert jól hozott a kibédi zöldséges. Hogy mostanában ott is megcsappant a termés... az átmeneti időszak következménye. "~Vom Tfesesi Jó címs-Kertészetében egyáltalán nem esett vissza a zöldségtermesztés. Sőt, palántát is növeszt a fóliasátrakban. Ezek 300 négyzetméteren terülnek el. Madaras Domokos és felesége reggel ötkor kezdi a munkanapot, este pedig megpihennek. Nyári időszakban éjszaka 12 órakor gyakran öntöznek. Két kút van az udvaron. Vízszivattyú nyonyja fel a vizet a kertbe. A kerttől nem messze van a Bükkös domboldal, ahova még vagy 15 szomszédjával vízgyűjtő medencét épített. A környező forrásokból gyűl ide a víz. A medencéből szabadeséssel vezetéken keresztül jut be a friss víz az ötszobás lakás csapjaiba. Domi bácsival járjuk a kertet, mondja, hogy egy négyzetméterről átlagban 7 kg hagymapalántot szed le. És ha arra gondolunk, hogy átlagban egy kilogrammért 50 lejt fizetnek, akkor... megéri a fáradtságot. Ha átszámoljuk a terméseket hektárra, íme mennyit szed le Domi bácsi: paradicsomból 30 000 kg-ot, paprikából 12 000 kg-ot, krumpliból 25—30 000 kg-ot. Kisfia jelenben is járja Szováta, Korond piacait, márkot petrezselymet, hagymát, téli káposztát árul. Nemsokára megjelennek az új krumplival, hiszen már leveledzik a földbe ültetett előcsíráztatott gumó. Ő végzi a permetezést, a növényápolást, a vegyszerezést. Nem haragudott meg mikor rákérdeztem , miiskolát végzett. Elemi iskoli. De a kertészkedést az iskolával egyszerre kezdte. ,,A föld tanított meg engem gazdálkodni. Aztán amikor már felnőtt lettem, könyveket vettem. Mert a kertészkedés titka: a helyes vegyszerezés, gyomirtás. Itt van ez a könyv, melynek címe: »A gyomirtó és termésszabályozó szerek kémiája, hatásmódja és szelektivitása«. Nem szégyellek öregkoromban sem tanulni.“ V. B. agrármérnök: „A zöldségtermesztésről Domi bácsi sokkal többet tud mint én. Ráadásul friss tudásanyaggal rendelkezik.“ „Irigyek az emberek — mondja Domi bácsi — nálam járt az egyik megyei párttitkár is- megcsodálta a kertészetemet. Úgy ült itt az asztalnál, mint maguk. Beszélgettünk. Megdicsért személyesen is. Aztán elment. Rá egy hétre kérem szépen arra ébredtem, hogy a milícia vagyonkivizsgálást végez. Persze nem a megyei első titkár jelentett fel, hanem valaki a faluból. Elvégezték a vizsgálatokat és rájöttek, hogy minden bammmal el tudok számolni. Nagyon nehéz napok voltak azok. Egy adott pillanatban azt hittem, hogy abbahagyom az egészet. Éjszakákat nem aludtam..., ha az ember ellátja a piacot zöldséggel, az is baj volt a múlt rezsimben? Azt hiszem, igen ...“ — Kevesen termesztenek a megyében zöldséget, jó tehát a piac. Ön felemeli termékei árait az idén? — A piac diktálja majd az árakat. Nem én határozom meg. Nem mondom, hogy nem érdekelnek az árak. Szerintem nem az árak az elsődlegesek, hanem az a tény, hogy legyen zöldség a piacon ebben az esztendőben is. És tudja még mit írjon oda? Nyugodtan jöjjenek haza az elszármazott fiataljaink, akik egy pici vonzódást is éreznek e szakma iránt. Egy ötszemélyes család bőven megél ebből a munkából. Ez bizonyított tény. Meggyőződtem erről Madaras Domokos portáján. NÉPTI.TSXG - 3 OLDAL muB$ c$@mv&zf*K k$z&tt (Folytatás az-t oldalról) | ember saját szemével győződik § meg. Tehát, irány a templom, illet— § ve a tisztel tes úr. —Az egyik atyafiuk tizenegy% néhány évvel ezelőtt a volt szöklőtábla alatt kapott földet — mondja Balázs Bandi István lelkipásztor. Ő rendszeresen művelte, a föld időközben roskadt és ^ most rábukkant egy kriptára, ^ mely a telke alatt van. Én ’63 $ óta vagyok a faluban, de senki ^ nem beszélt erről a kriptáról. ^ Felkértem a hívőket, ne piszkálgassák, a Toldalaghi család egyik leszármazottjának, a Budapesten élő Dr. Miskolczy Orsolyának pedig levélben közöltem J a „felfedezést“. Megkértem, mint ^ illetékes személyt, rendelkezzen ^ a kripta sorsa fölött. Közben azonnal értesítettem az esperest, s§ az esperes az RMDSZ-t és valószínűleg az RMDSZ a múzeumot. Innen kijött két személy, a ^ parányi résen benéztek a krip^tába, majd azzal távoztak, hogy 5 számukra érdektelen, mivel az § ezerhétszázas évekből származik 5 és nem legalább a XIII. századból. ^ De annál inkább izgatta az én ^ fantáziám! Nem sokat tétováztunk, Vajda György kollegámig mar nekivágtunk a határnak. ^ Közben Toldalaghi László és hitvese Wass Kata neve villan át az agyunkon. Csak nem éppen a ^ református templom építésének $ támogatói sírjára bukkanunk?! A falu „milliomosa“___ — X domboldalon Ráduly Miklós kapál. Amint felesége mondja, az utóbbi napokban nem volt ^ egy nyugodt percük. A falu népe azt hiszi, aranyat találtak. $ — Mindenki csak azt kérdezi, ^ igaz-e hogy aranykoronát és e^züstkardot találtam a kriptában? 5 — panaszolta Ráduly ,bátyám. ?. Már kedden, sőt az egész Nyár ^ rádmentén azt beszélik, hogy én § milliomos lettem. Érdekes, mindenki tudja, mi volt odalenn, § de eddig még csak nem is gyanították, hogy létezik a kripta! % Bár ne találtam volna meg! De $ hát, minden esztendőben egy-egy § tégla bukkant elő- kiváncsi vol- tam én is, mi lehet a földben. Kiástam, és tessék: meggyűlt a ^ bajom! 5.... És Jóska gróf mégis gyanította volna? ^ A faluból még Baricz Lajos véleményét jegyzem le: § — Kilenc százhúszon négy tol ^ Jóska grófnál szolgáltam, ő min- 5 dig mondogatta, hogy a bokrokat ^ nem szabad kivágni, mert alattuk kripta van. De hogy hol^ senki nem tudta. ^ Ezzel elváltunk. A „Kripta-akció“ 5. Másnap megfelelő öltözetben, ^ a szükséges munkaeszközökkel § és Spielmann Mihály személyéül ben egy történésszel kelünk út§ ra. Szakemberünk Körünkéig az ^ összes lehetséges változatokat 5 felsorolja a Kovacsóczy és Mihályffy családtól a Toldalaghibékéig. ^ Fél tíz körül Ráduly bácsi és komája, Pap József Gergely, nem ki fognak ásni. Mi a téglákat egyenként eltávolítjuk. A rés ^ nőni kezd. Karcsúságunknak azonban még nem felel meg. Les engedjük a háromméteres létrát, azaz csak leengednénk, de nem bizonyul eléggé hosszúnak. A faluból másikat hoznak. Pontosan tíz órakor ereszkedik be közülünk az első, majd mi követjük. Eláll a lélegzetünk. A földalatti kripta meglepően nagy. Egyik falán a Toldalaghi és a Földvári család egyesített színes címerével ellátott gyönyörű latin feliratú márványtábla. „Tekintetes gróf Toldalaghi család sírboltjának címere, utazó, ki ezt látod, épült és tetetett ez a feliratos kő hatodik Károly császár leányának, Mária Terézia idejében. E kő alatt fekszik tekintetes gróf Nagyercsei Toldalaghi Mihály, aki született 1680- ban és meghalt 1748-ban és mellette legkedvesebb (legjobb) felesége, Tancsi Földvári Erzsébet, aki született 1697-ben és meghalt 1748-ban, akinek halálos csontjait e kő rejti. Tették (e követ) fiai: László, János, Ferenc és Pál, valamint leányai: Erzsébet, Katalin és Sára azért, hogy te olvasó emlékezz a halálról Egy ismeretlen földalatti kriptában egy kő révén valaki hozzánk szól a XVIII. századból! A kripta nagysága hatszor hat méter. Magassága: 20 centi híján, 4 méter. Az elülső oldalánál háromméteres folyosó nyílik, végén három lépcső. Itt volt a bejárat. Mi pedig a boltív alatt lékeltük meg. Balkéz felől egy nagy kőszarkofág jobboldalt néhány csontváz. A koporsók szinte teljesen elkorhadtak. Még találni valami szirrmaradványt, valamint néhány rajzszeghez hasonló koporsódíszt. Hátul, a sarokban, csonthalom. Gyerekeket is temethettek ide, egy kisebb méretű koponyát is találunk. Benézve a repedésen a szarkofágba ott is látható két koponya. A felirat betűzése nehezen megy. Közben Pap Koma megjegyzi, hogy a nagyobb csontok esetleg a lovaké lehettek. „Dehogyis — lelegyint Spielmann Mihály, az embercsont, de a grófok mind jól táplálkoztak. Azért olyan nagy!“ Nem kétlem. Egyre jobban fázunk. Szerencsére, több mint kétórás tanulmányozás után sikerül megfejteni a szarkofág latin és magyar feliratát is. Az előbbi így fordítandó: • "„Itt fekszik Nagyercsei gróf Toldalaghi László, az Erdélyi fejedelmi királyi tábla első ülnöke, aki élt 51 évet, két hónapot, s kinek hűséges felesége volt Czegei Wass Kata és legjobb atyájuknak tettét fiai és leányai 1779-ben tették az utókornak emlékezetére (...) Anna, László, István, Julianna, Mária és Krisztina, kiknek anyjuk ugyanazon Katalin". Az asszonyé, amelyet versbe szedtek, a következőképpen hangzik: „Itt fekszik nemének egy szép koronájaToldalaghi László kedves Wass KatájaSok méltatlanságot szenvedett a párjának Őriző angyala s már társa nyugtának Az ég rendelte volt e kettőt egymásért Egyet értőbb hív párt ez embert?) nyomni mert Attyát annyát jobban ma nem is siratja Mint e párt életben maradt magzatja Társa holta után társaként ■ esztendőt itt Mind együtt számja van ötvennyolcat sem lelt Ennek is nyolcát töltésintödéssel Fogyasztva éltét, mint gyertya fényléssel“ Találkozás az egyik leszármazottal ’ Amiután lezárjuk a kriptát, főhadiszállásunkat a Teleki Tékába költöztetjük és könyveket tanulmányozunk. Egyik délben itt hoz össze a sors a család egyik leszármazottjával, dr. Boda Gáborné Toldalaghi Zsuzsával, Toldalaghi József (... Jóska gróf) kazincbarcikai lányával, nyugalmazott vegyészmérnökkel. — 1935-től 1946-ig éltem Koronkán, amikor anyám férjhez mert Miskolczy professzorhoz és elkerültünk a faluból. A családban soha senki nem beszélt a kriptáról, mert bizonyára nem is tudtak róla. Örülök, hogy sikerült rábukkanniuk. Egészen biztos, hogy a Franciaországban és Amerikában élő rokonokat fogja érdekelni a dolog. A családfát is ők állították össze. Mit mond a szakember, avagy az az illetékes személy, akinek jelenléte nélkül a felfedezés mindössze egyszerű kaland lett volna? — A múlt megmentett, újra felfedezett minden darabja felbecsülhetetlen érték, akkor is, ha elméleteinkkel, s miért ne, előítéleteinkkel nem vág össze, rácáfol azokra. A tudomány gyakran sejtésekkel dolgozik, a kétkedés mellett a véletlen is fontos szerepet játszik, így volt ez a koronkai esetben is. Feltételeztem, látatlanban is — ismerve a falu történetét —, hogy a Toldalaghi család valamelyik tagjának síremléke került a napvilágra. És ez a sejtés — bevált Remélem senki sem gondolja, hogy dicsekvésképpen mondom ezt. A felfedezett sírok a Toldalaghi család 18. századi nemzedékrendjében teremtenek világosságot Az eddigi genealógiák IV. Mihályt 1746-ban már, mint elhunytat említik, holott csak 1748-ban távozott az élők sorából, feleségének, Földvári Erzsébetnek pedig, sem születési, sem halálozási éve nem volt ismeretes. A síremlék díszes, színezett márványtáblája a reneszánsz ízlésű művészet kései továbbélését bizonyítja. Toldalaghi László és feleségének, Czegei Wass Katának közös szarkofágja szép példája annak, miként fért meg egymás mellett a „profi“ kőfaragó művészet és a helyi mesterek egyszerűbb technikája. A különbség is azonnal szembeötlő a két felirat között: Toldalaghi László Királyi Táblai ülnök sírfelirata hivatalos szöveg, a Wass Katáé viszont verses Gyöngyösi-féle rímekbe szedett kedves emlék. A koronkai XVIII. századi sírbolt felfedezése egy városszéli falu műemlékeinek sorát gazdagítja, ha az utókor vállalja őrzését, állagának megóvását, gondozását. Ha nem... akkor rejtse a föld jobb időkig, méltóbb utókorig. Mi is „meggazdagodtunk" Visszapillantva a „Kripta-akcióra“, azon szakmai elégtételen felül, miszerint olyan családtörténeti adatok birtokába jutottunk, melyek egyáltalán nem, vagy csak hiányosan szerepelnek a dokumentumokban, távozásunkkor újabb élményben van részünk A vásárhelyi autóbuszon az utasok közül jónéhányan elképedve hallgatják, amint egymástól szinte halálkomolyan kérdezgetjük: Jól eltetted a koronát? A nyakéket nem felejtetted a kriptában? A brossal mit csináltál? .. Viccelődni is kell! Végül is nem vagyunk a kriptában. Az egyik Toldalagfi Folyik az ásatás