Népújság, 1991. szeptember (43. évfolyam, 173-192. szám)

1991-09-03 / 173. szám

f orjnAE - wmtKArt Gavra úr légvárai (Folytatás a­­z oldalról) megtéveszteni, akiket az imént még óvni-segíteni látszott. A csomagolás úgy fest, hogy a PM­R törvényjavaslatot készül benyújtani a szolgálati lakások áruba­ bocsátásáról és — most jön a lényeg, azaz, a csel —, azoknak a lakásoknak az eladásáról mos­tani lakóiknak, amelyeket álla­mosítottak. Mert, mondja Gavra úr, forradalom utáni parlamenti képviselő, a szóban forgó lakók nem tehetnek arról, hogy neve­zett lakásokat ők lakják. Kör­mondat bezárva. Hanem elfelejti közölni nézőivel és hallgatóival, hogy kik jutottak a nagy száza­lékban kényelmes, államosított lakásokhoz, kik kapták a kiván­dorl­ók, kitoloncoltak, kiüldözöt­tek lakásait. Szóljunk neki: nem Kovács János vagy Popa Gheor­­ghe munkásemberek, hanem párt­állami, szekuritáté és milícia fő­hivatalnokok. Mihelyt kihajtották belőlük a tulajdonosokat, állami pénzen alaposan kitatarozták és beköltöznek,­ok, akik — mond­ja G. úr, — nem tehettek róla, hogy ők a lakók. Tehetünk mi arról, hogy ilyen parlamenti kép­viselőink vannak? Ha PUNR-tag lennék, azért csak megkérdezném ennek a pártnak a vezetőjét, aki a nép képviseletéről beszélt a minap is, hogy egyetért-e Gavra úrral, azok tulajdonossá nyilvánításával, a­­kik fő haszonélvezői voltak az országot tönk szélére juttató dik­tatúrának? Bár Radu Ceontea szenátor — tudtommal — még mindig abban a tömbházban lakik, ahol annak előtte, mégsem egyszerű a válasz. Gavra képviselő ugyanis utóbbi javaslatával nem csak szavazó­­polgárokat kíván toborozni, ha­nem számít az­­egykori főhiva­talnokok maradék befolyására Hacsak nem egyenesen azok elő­retolt figurája, akik hatalmi nosz­talgiáikat leplezve, populista maszlaggal etetik az ütődöttnek nézett állampolgárt. Kíváncsi vagyok, hogy a kor­mányzat meddig hagyja tenyészni ezt a hitelét rontó demagógiát, a­mikor vállalkozik a közvetlen konfrontációra? Az eddigi béke­­tiltó késlekedés fölött hosszan ellatolgathatnánk, de ne hamar­kodjuk el. Hagyjuk még feltisz­­tulni a frontvonalakat. Az­ új parlamenti évad hiteles válaszo­kat hozhat szaporodó kérdője­leinkre. Egyebek között arra is, hogy hány embert képes elbűvöl­ni Gavra úr hatásvadászó popu­l­izmusa, és elérheti-e rejtett cél­jait. Amennyire igyekvő ember... El is néznék neki mindent — amúgy sem tudok változtatni a dolgok során —, de nem tehe­tem, mert (In fata natiunii!) a szeme se rebben! Városunk, környezetünk tisztaságáért (Folytatás az I. oldalról) hangosabb lett a politika berkei­ben, mint a környezetszennyező­dés aggasztó gondjainak feltárá­sában. EGYÜTT A SZAKEMBEREK Hogy miért volt rendkívül ér­dekes és hasznos ez a tanácsko­zás? így egy helyen a szólás jo­gával talán először “gyűltek ösz­­sze ilyen szép számban azok a kutatók, szakemberek, akik vá­rosunk, környezetünk tisztaságá­ért „ügyködnek“, és azok is, a­­kiknek tenniök kellene érte, de anyagi eszközök hiányában, avagy néha kényelemből, máskor az ismereteket nélkülözve, nem mű­ködnek hatékonyan. Témákra lebontva a címet, a szimpóziumon előadások, ismer­tetések hangzottak el az ivó­vizünk forrásairól, a víz tisztítá­sáról, elosztásáról, a szennyvíz kezeléséről, a szemé­t elhordásá­­ról, tárolásáról, és „feldolgozásá­ról.“ A Friedrich Ebert Alapít­ványt Cornelia Pazel, a szemét elhordásával, tárolásával és fel­­­dolgozásával foglalkozó szakem­ber, valamint Joachim Hans Pär­­zich, hidrológiai munkákat terve­ző berlini mérnök képviselte. Mindkettőjük tanulságos, érdekes előadásban számolt be a német­­országi helyzetről, tapasztalataik­ról, a németországi köve­telmé­­nyekről. A hazai szakemberek — Sár­kány Kiss Endre hidrobiológus, Niculae Munteanu mérnök Szé­kely István vegyész, Rott L­ios vegyész, Kovács Péter mérnök dr. Tőkés Béla orvos, dr. Dienes Sándor professzor, Marius Salcu­­deanu mérnök, Szabó László mérnök — kilenc előadást tartot­tak elgondolkoztató adatokkal. A marosvásárhelyi vízmű, a Maros­­feeresztúron működő szennyvíz­tisztító állomás, valamint a vá­rosi szeméttelepen tett látogatás — ez utóbbi megdöbbentő lát­ványt jelentett a vendégek szá­mára —, a hiányosságok, a sú­lyos környezetszennyezés konkrét tényének feltárása élénk vitái­ra adott alkalmat. A német­országi szakemberek véleményét is megismerhettük arról, hogy hasonló gondjaikra hogyan sike­rült megoldást találniuk. KAPCSOLATTEREMTÉS KÖZÖS Jövőnk ÉRDEKÉBEN Mint Smaranda Enache asz­­szony bevezetőjében megfogal­mazta, saját problémáink feltá­rásán, a megoldási lehetőségek keresésén kívül, a külföldi és a nehéz anyagi feltételek mellett, szerény eszközökkel dolgozó ha­zai szakemberek közötti kapcso­latteremtés volt a háromnapos tanácskozás célja. Közös jövőnk? — tette fel a kérdést beköszöntő beszédében Elke Sabiel asszony, a Friedrich Ebert Alapítvány képviselője ■— a természeti katasztrófák, a Föld ökológiai pusztulása, ha továbbra is így haladunk tovább. Mindezek megelőzése, a tömegkatasztrófa elkerülése érdekében egyetlen kér­dő­­ megoldás létezik, a panasz­­kodásról a tettekre való minél sürgősebb áttérés, amely Kelet és Nyugat között csakis közös, összehangolt munkával lehetsé­ges Elke Sabiel asszony szavai­nál maradva a szimpózium e­­redményességéről akkor beszélhe­tünk igazán, ha a közösen­ szám­­bavett hiányosságok, a termé­szet ellen naponta elkövetett bűnök ismeretében városunk, környezetünk tisztasága érdeké­­be­n megtörténnek az első, való­ban eredményes lépések. Addig is ilyen figyelmesen, kö­rültekintően, udvariasan, civili­­záltan szervezett tanácskozásokra a közeljövőben is nagy-nagy szükségünk lenne. Közelebb a tagsághoz ismételten ez az igény fogal­mazódott meg az RMDSZ me­gyei intézőbizottságának­­ múlt hét végi ülésén. Ezt a célt szol­gálja a hónap első felében sor­ra kerülő körzeti közgyűléssoro­zat, amelyen a megyei vezetőség képviselői is részt vesznek ma­­rosvásárhelyi szakemberek társa­ságában. A megbeszéléseken kü­lönleges figyelmet szentelnek a földtörvény alkalmazásának, a falusiakat foglalkoztató más i­­dőszerű kérdéseknek. A gyűlé­sekkel egyben aktivizálni szeret­nék a helyi RMDSZ-szervezete­­ket, melyeknek a tevékenységé­ben az utóbbi időben lanyhulás mutatkozott. Javítani akarják az információáramlást a megyei és a körzeti szervezetek között. Ennek szükségessége az intéző­bizottsági ülés többi napirendi pontja megvitatásakor is felve­tődött. A jelenlevők megbeszélték a helyhatósági választások előké­szítésével kapcsolatos problémá­kat, a parlament elé terjeszten­dő választási törvénytervezet jellegét, főbb előírásait s az e­­zekből következő gondokat, ten­nivalókat, az RMDSZ lehetséges viszonyulását a tervezethez. A továbbiakban az RMDSZ II. kongresszusán elfogadott Alap­­szabályzat­ alkalmazásához szük­séges megyei alapszabályzat ki­dolgozása került szóba, majd az intézőbizottság állásfoglalást fogadott el azzal a nyilatkozat­tal kapcsolatban, amelyet egyes székelyföldi területi szervezetek képviselői tettek közzé az el­múlt napokban. A gyűlésen felvetődött az a gondolat, hogy az RMDSZ hoz­zon létre tanulmányi alapot a gyenge anyagi körülmények kö­zött levő diákok megsegítésére. • * ünnep a Régi-csáp tövében (Folytatás az I. oldalról) nak.“). Czine Mihály irodalom­­történész professzor (akit május­ban Farkaslakán hallhattunk, Tamási népéhez beszélni) tágabb összefüggésbe helyezve költőt és életművét, mindenekelőtt ma­gyar „rokonairól“, Veres Péter­ről, Sinka Istvánról, Gulyás Pál­ról tett utalásokkal hozta közel­képbe előbb, hogy aztán Jesze­nyinre, Lorcára vezesse gondo­latainkat, hiszen nem új a Nap alatt, amit Horváth István is tett: népe kultúráját toronyma­gasba emelve mutatta fel az emberiségnek — a költészet, a nyelv oltárán. „Gyönyörködik az Űr a maga népében“ — utalt a szónok Tőkés püspök úr igehir­detésére, s így fejlesztette tovább a képet: „Gyönyörködhet az Űr ennek a tájnak a népében. A mnagyarózdi torony csakugyan jelkép lett. . Magyarázd a köl­tői földrajznak az egyik leg­szebb, legfontosabb helye, ezért látszik olyan messze... Amit Horváth István fölmutatott cso­dálatos művében, amely csaku­gyan szerelmes vallomás egy népről, együvé cseng Adynak a szavaival: a magyarság szükség és érték az emberiség, és az em­beriség csillagokhoz vezető útja számára“ Jakab Elvira Reményik-verset szavalt (Kövek zsoltára), Kocsis Anna néni keresetlen szavakkal mondott köszönetet a látogatás­ért , s a „körmenet“ a teme­tőhöz vezető úttal folytatódott. (Ezt az utat az alkalomra a falu saját erejéből köveztette ki.) Az emlékezés koszorúinak elhelye­zése, a szászcsávási, istvánházi, ózdi énekesek a tömeggel együtt énekelték a Tebenned bíztunk­­at, majd Boér Ferec szavalt, őt meg kisgyerek követte. Sokan, sok százan olvashatták el Jékely Zoltán sorait az egyszerű ter­méskő síremléken: „Kire ficán­koló autó tiport/ Nyugtasson a falud, szegény Költő­ Tiborc!“ A harmadik stációnk — akárha feltámadást játszanánk — a szü­lőházhoz vezetett, ahol Tófalvi Zoltán EMKE-alelnök beszélt, D. Tőkés Lászlóval imádkoztunk, és Czine Mihállyal énekeltünk, utána megnéztük az emlékházzá avatott egykori meleg fészket, a kis parasztházat, mely alig-alig különbözik a Tamásiétól,­­a Bö­­zödi Györgyétől. (Az emléktáb­­lát Czine Mihály és Tőkés Lász­ló leplezte le.) Délutánra maradt a meghirdetett műsor. Az ün­nepi ebéd, melyen számos kül­földi és magyar hivatalos szemé­lyiség is részt vett, a művelő­dési élet számos jelese­n arra is alkalmat szolgált, hogy létre­hozzák (az EMKE égisze alatt) a Horváth István Alapítványt és művelődési egyesületet, melynek elnöke természetesen az író-költő lánya, Horváth Arany lett. Ezt a nagy falutalálkozót so­kan „hozták össze“ és segítették, mindenekelőtt a marosludasi RMDSZ, annak szervezői: Ballai Ágnes, Kovács Ildikó, Kovács Katalin, Máthé András elnök, György Árpád, Andrási Árpád. Kiss Ibolya amatőr festő Ludas­ról két szénrajzot adományozott, mindkettő a szülői házban lát­ható (egyik magát a házat, a má­sik a lerobbant „kastélyt“, ábrá­zolja) A falu 1500 személy szá­mára elégséges kaláccsal is elő­rukkolt, a szülői házat a falube­liek meszelték ki, tették rendbe a környékét is, úgyszintén a sírt a temetőben. Itt most csak Ko­csis Irén, Pataki Erzsébet és a kisgazdák helyi vezetője, Hor­váth Ferenc nevét említhetjük, és természetesen mindőjük lelki­­pásztorát, Harangozó György lelkészt. „Azaikor Magyarózd né­pe kegyelettel emlékezik meg kiváló fiáról, egyben önmagát is megbecsüli, hiszen Horváth Ist­ván neve immár örökre egybe­fonódott Magyarózdéval, amely lelkiekben gazdagon feltariszo nyálva engedte útjára, mely vég­ső nyugalomra magába fogad­ta fáradt, megtört testét" — zár­ta szavait Fodor Sándor. Ez volt valóban a lényege e napnak: mai, modern peregrinációinknak ez lehet egyik fő célja: felmérni s megbecsülni értékeinket. „Ne hagyj, falum!“ — Ózd nem hagy­ja. Az Egri csillagok írójának új síremlékét augusztus 23- án avatták fel, az egri vár délkeleti fülesbástyáján; az 1922-ben eltemetett Gárdonyi Géza síremlékét Balatoni Ti­bor faszobrász készítette. CONSTANTIN SILVESTRI nemzetközi zenei fesztivál A zene poézise is Londonban él, és nemzetközi 5. verseny­díjas zongorista az, aki 5. karmester és kamaramuzsikus is­­ egy személyben, és aki fi­harmó- 5, m­ánkkal együttműködve, meg- 5. alapította a C-tin Silvestri nem­­­­zetközi zenei fesztivált. Anda­r -Tnastasescu ő, aki — kicsitől a nagyig! — mindenkinek, egysze­­­e­rűen Anda Asszony. Mert úgy viselkedik, mintha régi, kedves ti ismerősként tért volna vissza 5 valahonnan. Megtalálni benne 5 mindazt, ami — emberre vonat­­­­koztatva — a nagyszerű jelző 5 összetevője lehetne! És elsősor­­ban azt, ami a nagyszerűséget fémjelzi: az egyszerűséget. Nos,­­, ide kívánkozik mindez most, a­­­­mikor a záróhangversenyről szó­­­­­lünk. Mert ennek kapcsán őt idéznénk. A műsorfüzetbe­n­ 5­­gyanis ezt írta: „Remélem, hogy ti a C-tin Silvestri fesztivál hosszú­­ életű és emlékezetes lesz, hogy ■t a zene örömét nyújtja majd a jó hallgatóságnak, életkorra, fog­­£ lalkozásra, meggyőződésre való­­ tekintet nélkül mindenkinek, és 15 hogy sok barátot szerez majd Romániának“. És reménye már 15 most bizonyosság! Tanúsíthatja­­ ezt, többek között. Maria Esther - Guzman péntek délutáni ráadás­ul gitár-matinéja, és este Mendel- I­ssohn Hegedűversenye, Ruha Ist­­vá van érdemes művész előadásá­ban. Mert a De la musique avant toute chose! — azaz— kívánalma mindenek előtt a muzsika! — fogalomrendszere kissé átrende­ződött, és műsoruk által is lett példa egy lehetséges metamorfó­zisra: a Zene Poézisére. Benne, általa ünnepeltük Silvestrit, a 60 éves Ruha Istvánt és a Mu­zsikát. Európai módon és tartás­sal. Mert ez utóbbi szellemében fogant a teljes fesztivál. Lásd műsorát, a hazai előadóművé­szek megválogatását, a három­nyelvű, mindennemű szóbeli tá­jékoztatót, megnyitót, beleértve a szintén háromnyelvű — ro­mán, angol, magyar — „kapu­ját“, a fesztiválnak információ­gazdag és kulturált grafikájú, borítólapú elegáns műsorfüzetet. Köszönet tehát az alkalomért, Tisztelt Anda Asszonynak és Csiky Boldizsárnak az alkalo­mért, hogy barátságunkat ennyien a zene közös hallgatásából ere­deztethetjük, köszönet a­­ külföl­di és honi vendégművészeknek, filharmóniánk karmesterének, Robert Houlihannak és az együt­tes minden közka­lomájának tel­jesítményéért. És, elsősorban kö­szönet a Nagyérdeműnek, a hallgatóságnak! Az ő értő ér­deklődése adott értelmet a szán­déknak, s tette örömteljes való­sággá. Viszontlátásra! Szív szerint. JÁRAY FEKETE KATALIN lt­­ szabályozások a városrendészetben 1991. augusztus 7-én megjelent a Hivatalos Közlönyben, az 50/ 1991-es Törvény, amely a váro­sok területén az új építkezése­ket, valamint a meglevő házak külalakjának módosítását, fel­újítását szabályozza. Az új tör­vény eltörli a régi rendszerben kidolgozott szigorú rendeletet, és szabad kezet biztosít a vállalko­zóknak. Megkértük Togánel Ivánt, a polgármesteri hivatal titkárát, hogy röviden ismertesse az 50/ 1991-es Törvény néhány fonto­sabb vonását. — Milyen újdonságokat tartal­maz az említett törvény? — Kötelezővé teszi az építke­zési engedély kiváltását. Ez nem­csak az új épületek esetében ér­vényes, hanem az ideiglenes bó­dék, fülkék, kereskedelmi célt szolgáló mozgó­ asztalok, kiállító felületek, reklámfalak, cégtáblák és reklámok kihelyezéséhez, sátor, kemping-táborok, lakókocsi-par­kolóhelyek létesítéséhez is szük­séges Bármilyen civil, ipari vagy mezőgazdasági jellegű épületet felépíteni, egyes külső­­ elemeit módosítani csak ezen jóváhagyás­sal és az engedélyezett tervrajz betartásával lehet. Törvényismertető — Vann­ak-e olyan építési mű­veletek, amelyekhez nem szüksé­ges a jóváhagyás? — Igen, ezek a házfedelek, bo­rítólapok, erkélyek javítása, bár­mely típusú kályhák lakása és­­javítása, belső és külső asztalos­­munkák, festés-mázolás, az épü­letek technikai-higiéniai szerelé­keinek kicserélése. Itt megje­gyezném, hogyha a javítások a­­latt megváltozik, például a te­tőzet formája, az építőanyag mi­nősége, a borítólap, vagy az er­kély eredeti alakja, az ajtók és az ablakok méretei, vagy a fő­úton levő épület homlokzatának színe és egyes díszítő­elemei, akkor ezen munkálatok elvégzé­séhez is jóváhagyást kell kérni. — Hol és hogyan kell az en­gedélyt beszerezni? — Az érdekeltek, a polgármes­teri hivatal városrendészeti osz­tályán (Serviciul de urbanism) a következő iratokat kell elhelyez­zék: egy kérvényt az engedélyre, az épület elhelyezésének rajzát, az építkezés tervrajzát, techni­kai adatait, — amelyet egy jogo­sított tervező készített —, a te­rület tulajdonjogi bizonyítványát (telekkönyvi kivonat), és a tör­vény szabta egyéb engedélyeket (víz-, gázszerelések, stb ). Az en­gedélyeztetési kérvényhez csa­tolni kell, egy városrendészeti bizonyítványt is, amit előzőleg. VAJDA GYÖRGY (Folytatás a 6. oldalon)

Next