Népújság, 1991. október (43. évfolyam, 193-215. szám)
1991-10-01 / 193. szám
„A TÖRVÉNY ELŐTT MINDENKI EGYENLŐ ÉS MINDEN MEGKÜLÖNBÖZTETÉS NÉLKÜL JOGA VAN A TÖRVÉNY EGYENLŐ VÉDELMÉHEZ. MINDENKINEK JOGA VAN EGYENLŐ VÉDELEMHEZ A JELEN NYILATKOZATOT SÉRTŐ MINDEN MEGKÜLÖNBÖZTETÉSSEL ÉS MINDEN ILYEN MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE IRÁNYULÓ FELBUJTÁSSAL SZEMBEN*". (Az EMbEri Jogok Egyetemes Nyilatkozatából). Beszéljenek a tények Az az általunk képzelt új világ, amelyben megvalósulhat az egyenlőség, közéleti szabállyá válik az emberi méltóság tisztelete — elodázódik. A haszonleső korrupción túl hosszú időre megtelepedni látszik az elfogultság, a diszkrimináció. Sajnos, az államvezetés remélhetőleg őszinte igyekezete ellenére a jogsértésben, a jogszabályok sajátos, részrehajló értelmezésében és alkalmazásában éppen a törvényesség őreit érheti elmarasztalás. Az alábbiakban olyan tények, rövid esetleírások kerülnek szóba, amelyek egyértelműen az igazságszolgáltatás elfogultságát bizonyítják. Ez nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a jogállamiság következményeivel. Mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az igazságszolgáltatás szervei távol tartsák magukat a napi politika hullámveréseitől, a törvény és csakis a törvény vezesse ítéleteiket. „A demokrácia, reprezentatív és pluralista jellegével a választók iránti felelősséget feltételezi, a hatóságok ama kötelességét, hogy a törvényekhez igazodjanak és a bíróságok pártatlanul ítélkezzenek. Senki sem helyezheti magát a törvények fölé. .. .mindenkinek joga van a méltányos és nyilvános ítélkezéshez, ha valamely vétséget követ el...“ ION ILIESCU, Románia elnöke (Az Új Európa Párizsi Chartájából) Aránytalanságok Megyénk lakosságának kb. 50 százaléka magyar nemzetiségű, összetétel, mely az igazságszolgáltatás szerveinek összetételében is kellene tükröződjön. Ezzel szemben Maros megyében a rendőrségi alkalmazottak kb. 97 százaléka román nemzetiségű, és a vezetésben sincsen magyar nemzetiségű tisztviselő. A rendőrségi és öűnügyi nyomozók általában nem ismerik a magyar nyelvet. A városi ügyészségen a 13 ügyészből 12 román és 1 magyar, míg a megyein 8 román ügyész mellett 1 magyar dolgozik. A városi bíróságon az összetétel 144/18-ból, a megyei törvényszéken 8—1/9-ből, anélkül, hogy elnök, vagy helyettes legyen magyar nemzetiségű a vezetésből. A december 21-i rendszerváltás után megtörtént a vezetőség lecserélése, úgy, hogy a régi elnököket leváltották, és mindenhol megválasztották elnöknek a volt párttitkárt. Az igazságszolgáltatásban dolgozók többsége (ha nem is tudjuk ezt igazolni), tagja a VR „kulturális szervezetnek“, sőt, többségük alapító tagja, ami, sajnos befolyásolja tárgyilagosságukat. Az 1990. atóricus események után a magyar és cigány nemzetiségű lakosság ellen valóságos büntető hadjárat indult. A támadókból sértett fél lett, míg a megtámadottak lettek a bűnözők és ezeknek vállára hárították a felelősséget a történtekért. RMDSZ székházába és felelősek a Sütő András író és más 23 személy súlyos bántalmazásáért. Mégis, utólag senkit sem állítottak bíróság elé. A 19-i eseményekért, utólag letartóztattak egy román és egy cigány nemzetiségű személyt, vagyis Gorea Ioant és Berchi Alexandrat (dosz. 2968/1990), akiket már július 2-án szabadlábra helyeztek. Büntetésük 6—6 hónap munkahelyen, amit meg is fellebbeztek, mint méltánytalant. Ebben a dossziéban nem szerepelt, mint sértett fél senki azok közül a magyarok közül, akik fent szorultak a padláson és az RMDSZ sem, mint anyagi vagy morális károsult. Ha van is rá bizonyíték, hogy a VR rendelte és fizette az autóbuszokat március 19-re és 20-ra, senki sem keresi, hogy kik lehetnek a szervezők, ilyen irányban nem is folyik a nyomozás. Kincses Előd ügyvéd közölte a nyomtatvány másolatait a lapokban és bizonyítékokat arról, hogy honnan indult a szervezés, de válasz helyett őt nevezték ki „főfőbűnösnek“ az eseményekért, és népirtásra való buzdítással vádolják. Kirakatper készül ellene, így hazatérni nem tud. A halott a hibás?! Az ügyészség összeállított egy kimutatást a márciusi események utáni iratcsomókról, ahol a 35 dossziéból 4 kivételével, a magyarok és cigányok vád alá helyezését kezdeményezik. A másik 4 iratcsomót meg is oldotta az ügyészség, megállapítva, hogy a három magyar halottért nem felel senki, mivel, akik elgázolták őket, nem hibáztathatók, minden esetben a halott a hibás. Vagyis Csipor Antal volt a hibás, mert ötödmagával kiállt az út közepére — így próbálván feltartóztatni a beözönlő — felfegyverzett görgény- menti lakosokat — és a sofőr nem akarván megállni, egyszerűen beléjük hajtott. Csipor Antal meghalt, négyen súlyos sérülést szenvedtek.. Szintén nem találtatott hibásnak Butika Dumitru, aki belehajtott három berkén Ghémes Istvánba és halálra gázolta, mint ahogy nem felelt a Kiss Zoltán haláláért sem senki, amikor egy felfegyverzett egyéneket hozó teherkocsi a marosvásárhelyi főtéren behajtott a tömegbe, majd megállt az ortodox templom lépcsőinél. Az első két dosszié száma 31/P, 1990. és 32/P/1990. Senki sem keresi a szervezőket Ami a március 19-i eseményeket illeti, nagyon érdekes, hogy másnap bejelentette a rendőrség, azonosított 17 személyt azok közül, akik behatoltak az Néhány per rövid ismertetése I. 5. 262.1990-es dosszié a nagybányai bíróságról. Vádlottak neve: Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter-Kiss Péter, Tóth Arcadiu, Lőrincz Iosif és Puczi Béla, mind marosszentgyörgyi lakosok, akiket törvény elé állítottak közerkölcs elleni vétség, állami- és magánvagyon-rombolás, testi sértés, verekedés vádjával. Majdnem mindegyik vádnál a súlyosbított formát alkalmazták. A hat „vádlott“ bűne abból áll, hogy a más 400—800 személlyel együtt, kiálltak Marosszentgyörgy központjában, eltorlaszolták az utat és megpróbálták feltartóztatni a bejövő autókat. Senkire sem lehetett pontosan rábizonyítani a vádat személyesen, de az ügyészség és a bíróság a KOLLEKTÍV FELELŐSSÉG alapján ítélte el őket (ez az „institúció“ nem létezik a román törvénykezésben). Büntetés 1 év és 8 hónap munkahelyen, melyből 9 hónapot már előzőleg börtönben letöltöttek. A marosvásárhelyi Cuvintul liber újság kifogásolta, hogy olyan kicsi a büntetés, mintha tyúkperekről lenne szó... Az egyik vádlott, Tóth Árpád, a testi és lelki traumáktól megbetegedett és szabadlábra helyezése után szívinfarktusban meghalt, 37 évesen. A többi vádlott is lelkileg sérülten került haza, az állásukba nem vették vissza őket. Érdekes ebben az ügyben, hogy a sértett felek között szerepel Covaci ban, régens lakos, aki Ernyőben elütötte Csipor Antalt. 10 000 lej kártérítést követel testi sértésért! Őt felmentették a vád alól a Csipor halála miatt, mert figyelembe vette az ügyészség, hogy azt vallotta, hogy a fejét megdobták egy kővel Ernyőben és elveszítette az eszméletét, és nincs is tudomása arról, hogy elütött 5 embert, akikből egy belehalt sérüléseibe. Különben a gázolás után sem állt meg. Ebben a perben azt vallotta, hogy Marosszentgyörgyön verték meg, azért kéri a kártérítést. Orvosi igazolása arról, hogy bármilyen feji sérülése lett volna, nincsen. És megmagyarázhatatlan az is, hogy, ha tényleg elvesztette eszméletét, hogyan tudta Ernyőtől Marosszentgyörgyig vezetni az autót? A védekezők lettek megbüntetve, a támadók pedig kártérítést is kaptak. A III. dosszié száma 2800/1990. a marosvásárhelyi bíróságról. Vádlott neve: Szabadi Ferencz (Francisc). Szabadi Ferenczet 5 évi börtönbüntetésre ítélték, a 659/1990. számú ítélet alapján, alapfokon, mely végleges maradt a Megyei Törvényszék 64/1991-es számú ítélete alapján. A vád ellene munkahelyi visszaélés, testi sértés és közerkölcs elleni vétség súyosbított formában. Az elítélt, mint beteghordozó (brancardier) dolgozott a megyei kórháznál, ahol szolgálatban volt március 20-án reggel 7—15 óra között. Mivel hallotta, hogy mi történik a városban, este 6 órakor visszament munkahelyére, hogy segítséget nyújtson a rászorultaknak. A kötelessége abban állt, hogy a mentőautóból kisegítse a sebesültet, kivegye a kezéből az ütő-vágó eszközt és tolókocsiban vagy hordágyon elszállítsa a szolgálatos orvos szobájába. A két szolgálatos orvos és kollegái állítása szerint nem hagyta el a kórház területét másnap reggel 9 óráig, végig dolgozott. A vádiratban az áll, hogy a mentőautóban megverte Petra Iliét, aki megsérült a város központjában, és akit azért vittek fel mentővel a kórházba. Egyetlen bizonyíték Szabadi ellen, ennek az egy „sértett fél- nek“ a nyilatkozata, aki különben minden alkalommal mást mond, de azt mindenhol elmondja, hogy felismerte Szabadit először a fényképen, amit megmutattak neki a rendőrségen. A dosszié első oldalán 2 levelezőlap nagyságú kép van, (a félreértések elkerülése miatt, ahol bemutatják Szabadit civilben és köpenyben). A törvényszéki orvos „igazolást“, kb. 40 nap késéssel(!) állított ki. Petra Iliének, 8 9 napig gyógyuló sérülésről. Ezt egy üzemi orvos által kiadott papír alapján adta ki a törvényszéki orvostan! Az üzemi orvos a 9. napon látta a sérültet, de Szabadit kötelezték 45 napi munkabérkártérítésre. Petra Ilie javára. A másik vád ellene, hogy Gliga Flore-t megütötte az orra és az álla alatt, a kórház folyosóján, míg az egyetemisták éppen kötözték, legalábbis ezt állította az egyik tanú. Gliga Flore bevallota, hogy a főtéren megdobták egy égő benzinesüveggel, mely megpörkölte a homlokát és szemöldökét, törvényszéki igazolása van 5—6 napig gyógyuló égési seb miatt (a homlokán és szemöldökén). Szabadit 3 hónapi munkabér fizetésére kötelezték, mivel az ütés miatt Gliga Flore, úgymond 3 hónapig nem tudott dolgozni. Különben nyugdíjas. . . A két szolgálatos orvos (Lupsa Nicolae és Salati Csaba), azt állították a tárgyaláson, hogy a szolgálatuk alatt a sürgősségi részlegen (20-án 14 óra és 21-én 8 óra között) semmi „incidens“ nem volt, és ha lett volna, lehetetlen, hogy ők ne tudjanak róla. 1 rfePOJSAG -I OLDAL A Maros megyei „igazságszolgáltatás“ tárgyilagosságáról Ceausescu dekrétuma szerint A megtorlás azonnal, március 20-a után megkezdődött, másnap összeszedték azokat a cigányokat, akik a magyarok pártjára álltak, és akiket saját honfitársaik besúgtak, hogy a főtéren látták őket. A 153/1970-es dekrétumot alkalmazták ezen személyek megbüntetésére. Ez a dekrétum a Ceausescu idején alkalmazott törvény, melynek 1-es paragrafusa világosan megfogalmazza, hogy ez által büntetendők azok a személyek, akik, mint munkakerülők, ilyen minőségben követnek el kihágásokat, melyek sértik a szocialista rendet és rendszert. Az a 12 személy, akit ennek alapján megbüntettek, mind állandó munkahelylyel rendelkeztek, és semmit sem róhattak fel nekik. Az 1708/1990-es dosszié szerint így büntették meg az 1544-es ítélettel Horvát Stefant 5 hónapi börtön, Puczi-Kozák Béla 4 hónap börtön, Puczi-Kozák Sándor 3 hónap börtön, Carcula Gheorghe 4 hónap börtön, Kalló Géza 4 hónap munkahelyen, Grekuly Béla 5 hónap börtön és Puczi-Kozák Ervin 3 hónap munkahelyen. Ezek a cigány nemzetiségű személyek nem kapták a maximum 6 hónapot, mert a család ügyvédet fogadott és védelemben részesültek. Ahol a családtagok nem értesültek időben letartóztatásukról, a bíróság, kötelessége dacára, nem nevezett ki hivatalból védőügyvédet, és valamennyien a maximum 6 hónap börtönbüntetést kapták. Pl. Kalányos János, Kurkuly Elek, Voica Dénes (dossziészám 1646/1990, ítéletszám 1447/1990), Kalányos Ioán (1648/1990, ítélet 1448/1990), Csíki Sándor (dosszié 1647/1990 és ítélet 1449/ 1990). Még hozzátehetjük, hogy szabadlábra helyezésük után nem vették vissza őket munkahelyeikre. Ezek lényegében azok a főbb ügyek, amelyek a márciusi eseményekkel kapcsolatosak. De ezektől eltekintve, ha a bíróság elé állítanak különböző nemzetiségű személyeket, egyazon bűntett miatt, az eljárás és a büntetés különbözik. És nemcsak a bűnügyiek esetében észlelhető az eljárási különbségtétel, hanem a polgári ügyekben is. Mind a módozat, a hozzáállás, mind az ítélet különbözik a személyek és az érdekek függvényében.