Népújság, 1991. október (43. évfolyam, 193-215. szám)

1991-10-01 / 193. szám

„A TÖRVÉNY ELŐTT MINDENKI EGYENLŐ ÉS MINDEN MEGKÜLÖNBÖZ­TETÉS NÉLKÜL JOGA VAN A TÖRVÉNY EGYENLŐ VÉ­DELMÉHEZ. MINDENKI­NEK JOGA VAN EGYENLŐ VÉDELEMHEZ A JELEN NYILATKOZATOT SÉRTŐ MINDEN MEGKÜLÖNBÖZ­TETÉSSEL ÉS MINDEN I­LYEN MEGKÜLÖNBÖZTE­TÉSRE IRÁNYULÓ FELBUJ­TÁSSA­L SZEMBEN*". (Az EMbEri Jogok Egyete­mes Nyilatkozatából). Beszéljenek a tények Az az általunk képzelt új világ, amelyben megvalósulhat az egyen­lőség, közéleti szabállyá válik az emberi méltóság tisztelete — elodázódik. A haszonleső korrupción túl hosszú időre megtelepedni látszik az elfogultság, a diszkrimináció. Sajnos, az államvezetés remélhetőleg őszinte igyekezete ellenére a jogsértésben, a jogszabályok sajátos, részrehajló értelmezésében és alkalmazásában éppen a törvényesség őreit érheti elmarasztalás. Az alábbiakban olyan tények, rövid esetleírások kerülnek szóba, amelyek egyértelműen az igazságszolgáltatás elfogultságát bizonyítják. Ez nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a jogállamiság következményeivel. Min­denekelőtt arra lenne szükség, hogy az igazságszolgáltatás szervei távol tartsák magukat a napi politika hullámveréseitől, a törvény és csakis a tör­vény vezesse ítéleteiket. „A demokrácia, reprezenta­­tív és pluralista jellegével a választók iránti felelősséget feltételezi, a hatóságok ama kötelességét, hogy a törvé­nyekhez igazodjanak és a bíró­ságok pártatlanul ítélkezze­nek. Senki sem helyezheti ma­gát a törvények fölé. .. .mindenkinek joga van a méltányos és nyilvános ítél­kezéshez, ha valamely vétsé­get követ el...“ ION ILIESCU, Románia elnöke (Az Új Európa Párizsi Char­tájából) Aránytalanságok Megyénk lakosságának kb. 50 száza­léka magyar nemzetiségű, összetétel, mely az igazságszolgáltatás szerveinek összetételében is kellene tükröződjön. Ez­zel szemben Maros megyében a rendőrségi alkalmazottak kb. 97 százaléka román nem­­zetiségű, és a vezetésben sincsen magyar nemzetiségű tisztviselő. A rendőrségi és ö­ű­nügyi nyomozók általában nem isme­rik a magyar nyelvet. A városi ügyész­ségen a 13 ügyészből 12 román és 1 ma­gyar, míg a megyein 8 román ügyész mellett 1 magyar dolgozik. A városi bíró­ságon az összetétel 14­­4/18-ból, a megyei törvényszéken 8—1/9-ből, anélkül, hogy elnök, vagy helyettes legyen magyar nem­zetiségű a vezetésből. A december 21-i rendszerváltás után megtörtént a vezetőség lecserélése, úgy, hogy a régi elnököket leváltották, és mindenhol megválasztották elnöknek a volt párttitkárt. Az igazságszolgáltatásban dolgozók többsége (ha nem is tudjuk ezt igazolni), tagja a VR „kulturális szervezetnek“, sőt, többségük alapító tagja, ami, sajnos be­folyásolja tárgyilagosságukat. Az 1990. atóricus események után a magyar és cigány nemzetiségű lakosság ellen valóságos büntető hadjárat indult. A támadókból sértett fél lett, míg a meg­támadottak lettek a bűnözők és ezeknek vállára hárították a felelősséget a történ­tekért. RMDSZ székházába és felelősek a Sütő András író és más 23 személy súly­os bán­talmazásáért. Mégis, utólag senkit sem ál­lítottak bíróság elé. A 19-i eseményekért, utólag letartóz­tattak egy román és egy cigány nem­zetiségű személyt, vagyis Gorea Ioant és Berchi Alexandrat (dosz. 2968/1990), aki­ket már július 2-án szabadlábra helyez­tek. Büntetésük 6—6 hónap munkahelyen, amit meg is fellebbeztek, mint méltány­talant. Ebben a dossziéban nem szerepelt, mint sértett fél senki azok közül a ma­gyarok közül, akik fent szorultak a pad­láson és az RMDSZ sem, mint anyagi vagy morális károsult. Ha van is rá bizonyíték, hogy a VR rendelte és fizette az autóbuszokat már­cius 19-re és 20-ra, senki sem keresi, hogy kik lehetnek a szervezők, ilyen irányban nem is folyik a nyomozás. Kincses Előd ügyvéd közölte a nyom­tatvány másolatait a lapokban és bizonyí­tékokat arról, hogy honnan indult a szer­vezés, de válasz helyett őt nevezték ki „főfőbűnösnek“ az eseményekért, és nép­irtásra való buzdítással vádolják. Kirakat­per készül ellene, így hazatérni nem tud. A halott a hibás?! Az ügyészség összeállított egy kimu­tatást a márciusi események utáni irat­­csomókról, ahol a 35 dossziéból 4 kivé­telével, a magyarok és cigányok vád alá helyezését kezdeményezik. A másik 4 irat­csomót meg is oldotta az ügyészség, meg­állapítva­, hogy a három magyar halottért nem felel senki, mivel, akik elgázolták őket, nem hibáztathatók, minden esetben a halott a hibás. Vagyis Csipor Antal volt a hibás, mert ötödmagával kiállt az út közepére — így próbálván feltartóztatni a beözönlő — felfegyverzett görgény- menti lakosokat — és a sofőr nem akarván meg­állni, egyszerűen beléjük hajtott. Csipor Antal meghalt, négyen súlyos sérülést szenvedtek.. Szintén nem találtatott hibás­nak Butik­a Dumitru, aki belehajtott három berkén Ghémes Istvánba és halálra gázolta, mint ahogy nem felelt a Kiss Zoltán haláláért sem senki, amikor­ egy felfegyverzett egyéneket hozó teherkocsi a m­arosvásárhelyi főtéren behajtott a tö­megbe, majd megállt az ortodox templom lépcsőinél. Az első két dosszié száma 31­/P, 1990. és 32/P/1990. ­ Senki sem keresi a szervezőket Ami a március 19-i eseményeket il­leti, nagyon érdekes, hogy­ másnap be­jelentette a rendőrség, azonosított 17 sze­mélyt azok közül, akik behatoltak az Néhány per rövid ismertetése I. 5. 262.1990-es dosszié a nagybányai bíróságról. Vádlottak neve: Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter-Kiss Péter, Tóth Arca­­diu, Lőrincz Iosif és Puczi Béla, mind marosszentgyörgyi lakosok, akiket törvény elé állítottak közerkölcs elleni vétség, állami- és magánvagyon-rombolás, testi sértés, verekedés vádjával. Majdnem mindegyik vádnál a súlyosbított formát alkalmazták. A hat „vádlott“ bűne abból áll, hogy a más 400—800 személlyel együtt, kiáll­tak Marosszentgyörgy központjában, el­torlaszolták az utat és megpróbálták fel­tartóztatni a bejövő autókat. Senkire sem lehetett pontosan rábizonyítani a vádat személyesen, de az ügyészség és a bíróság a KOLLEKTÍV FELELŐSSÉG alapján ítélte el őket (ez az „institúció“ nem léte­zik a román törvénykezésben). Büntetés 1 év és 8 hónap munkahelyen, melyből 9 hónapot már előzőleg börtönben letöl­töttek. A maros­vásárhelyi Cuvintul liber újság kifogásolta, hogy olyan kicsi a bün­tetés, mintha tyúkperekről lenne szó... Az egyik vádlott, Tóth Árpád, a testi és lelki traumáktól megbetegedett és sza­badlábra helyezése után szívinfarktusban meghalt, 37 évesen. A többi vádlott is lelkileg sérülten került haza, az állásuk­ba nem vették vissza őket. Érdekes ebben az ügyben, hogy a sértett felek között szerepel Covaci b­an, régens lakos, aki Ernyőben elütötte Csipor Antalt. 10 000 lej kártérítést követel testi sértésért! Őt felmentették a vád alól a Csipor halála miatt, mert figyelembe vette az ügyészség, hogy azt vallotta, hogy a fejét megdobták egy kővel Ernyőben és elveszítette az eszméletét, és nincs is tudomása arról, hogy­ elütött 5 embert, akikből egy belehalt sérüléseibe. Külön­ben a gázolás után sem állt meg. Ebben a perben azt vallotta, hogy Marosszent­­györgyön verték meg, azért kéri a kár­térítést. Orvosi igazolása arról, hogy bár­milyen feji sérülése lett volna, nincsen. És megmagyarázhatatlan az is, hogy, ha tényleg elvesztette eszméletét, hogyan tudta Ernyőtől Marosszentgyörgyig vezetni az autót? A védekezők lettek megbüntetve, a támadók pedig kártérítést is kaptak. A III. dosszié száma 2800/1990. a ma­rosvásárhelyi bíróságról. Vádlott neve: Szabadi Ferencz (Francisc). Szabadi Ferenczet 5 évi börtönbünte­tésre ítélték, a 659/1990. számú ítélet alap­ján, alapfokon, mely végleges maradt a Megyei Törvényszék 64/1991-es számú íté­lete alapján. A vád ellene munkahelyi visszaélés, testi sértés és közerkölcs elleni vétség súyosbított formában. Az elítélt, mint beteghordozó (bran­­cardier) dolgozott a megyei kórháznál, ahol szolgálatban volt március 20-án reggel 7—15 óra között. Mivel hallotta, hogy mi történik a városban, este 6 órakor vissza­ment munkahelyére, hogy segítséget nyújt­son a rászorultaknak. A kötelessége abban állt, hogy a mentőautóból kisegítse a sebesültet, ki­vegye a kezéből az ütő-vágó eszközt és tolókocsiban vagy hordágyon elszállítsa a szolgálatos orvos szobájába. A két szol­gálatos orvos és kollegái állítása szerint nem hagyta el a kórház területét másnap reggel 9 óráig, végig dolgozott. A vád­iratban az áll, hogy a mentőautóban meg­verte Petra Iliét, aki megsérült a város központjában, és akit azért vittek fel mentővel a kórházba. Egyetlen bizonyíték Szabadi ellen, ennek az egy „sértett fél-­ nek“ a nyilatkozata, aki különben min­den alkalommal mást mond, de azt min­denhol elmondja, hogy felismerte Sza­badit először a fényképen, amit meg­mutattak neki a rendőrségen. A dosszié első oldalán 2 levelezőlap nagyságú kép van, (a félreértések elkerülése miatt, ahol bemutatják Szabadit civilben és köpeny­ben). A törvényszéki orvos „igazolást“, kb. 40 nap késéssel(!) állított ki. Petra Iliének, 8­ 9 napig gyógyuló sérülésről. Ezt egy üzemi orvos által kiadott papír alap­ján adta ki a törvényszéki orvostan! Az üzemi orvos a 9. napon látta a sérültet, de Szabadit kötelezték 45 napi munkabér­kártérítésre. Petra Ilie javára. A másik vád ellene, hogy Gliga Flore-t megütötte az orra és az álla alatt, a kórház folyosóján, míg az egyetemisták éppen kötözték, legalábbis ezt állította az egyik tanú. Gliga Flore bevallota, hogy a főtéren megdobták egy égő benzines­üveggel, mely megpörkölte a homlokát és szemöldökét, törvényszéki igazolása van 5—6 napig gyógyuló égési seb miatt (a hom­lokán és szemöldökén). Szabadit 3 hónapi munkabér fizetésére kötelezték, mivel az ütés miatt Gliga Flore, úgymond 3 hó­napig nem tudott dolgozni. Különben nyug­díjas. . . A két szolgálatos orvos (Lupsa Nicolae és Salati Csaba), azt állították a tárgya­láson, hogy a szolgálatuk alatt a sürgős­ségi részlegen (20-án 14 óra és 21-én 8 óra között) semmi „incidens“ nem volt, és ha lett volna, lehetetlen, hogy ők ne tudjanak róla. 1 rfePOJSAG -­I OLD­AL A Maros megyei „igazságszolgáltatás“ tárgyilagosságáról Ceausescu dekrétuma szerint A megtorlás azonnal, március 20-a után megkezdődött, másnap összeszedték azokat a cigányokat, akik a magyarok pártjára álltak, és akiket saját honfitár­saik besúgtak, hogy a főtéren látták őket. A 153/1970-es dekrétumot alkalmazták e­­zen személyek megbüntetésére. Ez a dek­rétum a Ceausescu idején alkalmazott tör­vény, melynek 1-es paragrafusa világo­san megfogalmazza, hogy ez által bünte­tendők azok a személyek, akik, mint mun­kakerülők, ilyen minőségben követnek el kihágásokat, melyek sértik a szocialista rendet és rendszert. Az a 12 személy, akit ennek alapján megbüntettek, mind állandó munkahely­­lyel rendelkeztek, és semmit sem róhat­tak fel nekik. Az 1708/1990-es dosszié szerint így büntették meg az 1544-es ítélettel Horvát Stefan­t 5 hónapi börtön, Puczi-Kozák Béla 4 hónap börtön, Puczi-Kozák Sándor 3 hónap börtön, Carcula Gheorghe 4 hó­­nap börtön, Kalló Géza 4 hónap munka­helyen, Grekuly Béla 5 hónap börtön és Puczi-Kozák Ervin 3 hónap munkahelyen. Ezek a cigány nemzetiségű személyek nem kapták a maximum 6 hónapot, mert a család ügyvédet fogadott és védelem­ben részesültek. Ahol a családtagok nem értesültek időben letartóztatásukról, a bíróság, kötelessége dacára, nem neve­zett ki hivatalból védőügyvédet, és vala­mennyien a maximum 6 hónap börtön­­büntetést kapták. Pl. Kalányos János, Kurkuly Elek, Voica Dénes (dossziészám 1646/1990, ítéletszám 1447/1990), Kalányos Ioán (1648/1990, ítélet 1448/1990), Csíki Sándor (dosszié 1647/1990 és ítélet 1449/ 1990). Még hozzátehetjük, hogy szabad­lábra helyezésük után nem vették vissza őket munkahelyeikre. Ezek lényegében azok a főbb ügyek, amelyek a márciusi eseményekkel kap­csolatosak. De ezektől eltekintve, ha a bíróság elé állítanak különböző nemzeti­ségű személyeket, egyazon bűntett miatt,­­ az eljárás és a büntetés különbözik. És nemcsak a bűnügyiek esetében észlelhető az eljárási különbségtétel, ha­nem a polgári ügyekben is. Mind a mó­dozat, a hozzáállás, mind az ítélet kü­lönbözik a személyek és az érdekek függ­vényében.

Next