Népújság, 1991. november (43. évfolyam, 216-237. szám)
1991-11-08 / 221. szám
lei (Folytatás az 5. oldalról) egyik nyakkendőn. — Azt a kutyára szoktuk. Gyere Bodri kutyám, s kuszi vissza nye. . — Ja, tényleg — verte, hátba a művészt a kövér. — Bocsánat. .. Nem vagyok egészen idevalósi. .. — Padkám, ne meséld megint el az életrajzodat — szólt epésen Imolka, s mélyen a művész szemébe nézett. — Hát persze — tért magához a kövér — Eszembe jutott: darumadár fenn a légben, s ha leesik supp. — Akkor látom, hogy engem ütnek — mondta a prímás, Béla Mindenki nagyon nevetett, Béla rákezdett a nótára. A művész szórakozottan forgatta poharát, a társaság nagy hangon énekelte a darumadárt, s közben cinkosan rá-rákacsintgattak. Később más nótára tértek, rendre járt a nóta, a művész végülis kiitta a bort Azonnal újratöltötte Imolka. — Mondja csak — fordult hozzá a művész. — Ilyen későre gyűl be a közönség? Valamilyen kampányban vannak? — Nem tudom, arra tetszik-e gondolni, amire én. . — hajolt rá, mint egy igazi múzsa, a nő. — Ondogtatni tetszik a haját? — Kérem — vonta félre nemsokára a kővárt. — Ha nem sérteném meg, én előadásra jöttem. .. — Jaj,,persze, persze! — kiáltotta a kövér. — Imolka! A mongolbőr táskámat ! — Menjünk át a kicsi irodába — fogta karon a művészt. A mongolbőr táskából több hivatalos papírt, pecsétet, s gondosan átkötött pénzköteget szedett elő — Minden jegy elkelt — mosolygott elégedetten. — Az egészségügynek húsz, ember- és állategészségügyet értve, a bányának tizenöt, a kenderáztatóknak öt, a lennyevőknek négy, a fogyasztási szövetkezet ötvenet értékesített, önkéntes alapon, az iskolások megvettek százat, nem kukoricázunk, mi?... A néptanács nyolcat, a termelőszövetkezet csak tizenkettőt, baj van még a felvilágosítással, a seprűkötő kombinát — mi így csúfoljuk őket, már bocsánat’ — harminchármat, a posta négyet, a nőbizottság. .. mondjam tovább?... — Azt mondja meg: mikor kezdjük már?! — jött ki sodrából a művész. — Előbb talán számoljunk mél. — nézett fel, óvatosan a kövér. — Itt a jegyzőkönyv... A terembér , a semszedők járandósága . . Tessék Itt aláírni. A művész aláírta A kövér fellélegzett. — S a pénz. Számolva jó. A művész szótlanul, zsebrevágta. A kövér felugrott, odalépett a vas-, de inkább pléhszekrényhez.. konyakos üveggel tért viszsza. — A sikerrel — emelte fel poharát. A művész mérgesen kiitta, intett, még eggyel. — Az a nagy helyzet — kezdte el végül a negyedik pohár konyak után a kövér —, hogy az egészségügy az nem tud jönni... ugye, az állandó szolgálat. A kánya megint nem. Nem értenék meg a modern verset, s ha valamit nem értenek meg, abból csak verekedés lesz... A kenderáztatók, meg a lennyevők, most vannak kampányban. Az iskolásoknak öt óra után, ugyebár.. Szóval, bajok vannak, tetszik érteni. .. — Mindenesetre örvendek, hogy legalább kifizettek — bólintott kiábrándultan a művész. — A mozis is megvett tíz jegyet — kapott észbe a kövér. — Neki is érdeke, nem? Ma este éppen Vineta menni. Nem tetszik megnézni? A szomszéd szobából felerősödve hallatszott át az éneklés. — Akkor már inkább mulassunk — adta meg magát a művész. — Az az izé. Az a nő a maga felesége? — Na, nyeet! — kacagott a kövér. — Imolka a csekkes. De úgy verset szavalni, mint ő... á tessék már átjönni! A másik szobában már lakodalmi hangulat uralkodott. Az asztalnál Bla ült, a prímás, helyette az egyik nyakkendős hegedült. Béla felkérte a művész urat, szólózzon egyet. Egy igazi finom úri operettből. Ha meg nem sértené. A művész kissé szakadott, de amikor a társaság egyöntetűen vastapsba kezdett felállt. Elővette minden elfekvő ripas-tudományát, érzelgősen erre-arra hajolgatva, reszkettetve hangját, karjait romantikusan lábaivá, eldalolta azt, hogy piros piciny mézeskalács-szivet, vettem néked. Imolkának felakadt a szeme A művész nyilván túljátszotta magát, a társaság néhány ,,józanabb“ tagja mintha gyanút fogott volna, de a refrén előtt igazi könny csordult ki a szeméből ami arra késztette Bélát, a prímást, hogy kiragadja a hegedűt a dilettáns nyakkendős kezéből, s odakiáltson Réka Ferinek, a bőgősnek: — Picikátorozd meg, picikátorozd meg! Imolka hatalmas puszit cuprantott a félvállára, annyira körülfogták ugyanis a nyakkendősök, mindenfelől kinyújtott jobbkezek nyúltak feléje, hogy a hálás nő végül is szét kellett verjen közöttük. Maga mellé ültette a művészt, s szavalni kezdett neki, miközben a társaság tovább mulatott A művész buzgón hallgatta a bús őszi hányadtsággal kinyögdiesélt verssorokat, s eleinte egy halandzsaverset talált ki magának, amely arról szólt hogy volt egyszer egy néni krinolinban, aki boldogan élt Krinolinban, s boldogan halt meg krinolinban, Krinolinban.. Nem is halandzsa, gondolta, mielőtt elaludt volna, és nem is nonszensz. .. Lokodi Imre Jöjj közelebb, Dávid, hadd verjelek ripityára! — kiáltotta Góliát. Jöjjön kend közelebb, Góliát! — válaszolta Dávid, parittyáját feje fölött jól megsuhogtatván. Góliát kivonta szablyáját és elindult Dávid felé, Dávid pedig laposkövét parittyájába helyezte. Állj, vagy lövök! — kiáltotta s máris feszült kezében a rugalmas zsineg. A taringettét! — emelte fel szablyáját Góliát. A kő elfütyölt Góliát füle mellett, a szablya súrolta Dávidot. Álljon meg a játék! — kiáltotta Dávid — vagy újraírja kend a Bibliát? Ekkor Góliát iszonyú csapással leütötte Dávidot. Egy farizeus ennek láttán Góliáthoz szaladt és örvendezve mondta: Tudtam, hogy írástudó vagy, Góliát! Újkori változat Tőkés Tibor Madaras Péter Őszi tükörszimmetria Voltam én is minden októberben a fa ökörnyál leng a légben ökörnyál leng a légben lettem én is ádám minden októberben fétis, totem, bálvány Művészeink külföldön Az itt reprodukált képet nemrég az angliai Sheffieldben tekintették meg és elemezték a keresztény világtalálkozó képzőművész részvevői. Alkotója a marosvásárhelyi BÍRÓ KÁLMÁN ENIKŐ festőművész, aki a Stigma Műhely képviselőjeként kapott meghívást a Nemzetközi Keresztény Média Bizottság szeptember 22. és 27. között lezajlott rendezvényére. A Krisztus-interpretációnak tekinthető gouache kompozíció, a nemzetközi tanácskozás alkalmából rendezett kiállítás egyik figyelemre méltó darabjaként hozott elismerést a művésznek. Bíró Kálmán Enikőt még kevéssé ismeri városa közönsége. Az itteni művészeti líceumot végezte, majd a iasi-i képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait. 1982-ben Csíkszeredába került, ott vett részt a megyei és más közös tárlatokon. 1988- ban már Marosvásárhelyen állít ki, azóta nevével a Kultúrpalotában szervezett megyei szalonokon találkozhatunk. Ana-Maria Bultaru, Cosman Octavian, Liviu Mocanu és Savi Mariana-Eugenia, három festő- és egy szobrásztársával létrehozták a Stigma Műhelyt, s az azonos művészi elképzelések, hasonló hitvallás jegyében Aradon és Kolozsváron tartottak szép visszhangú bemutatkozó kiállítást, így figyeltek fel csoportjukra, ennek köszönhető B.K.E. angliai útja, amely bizonyára meghatározó lesz további pályáján. Jelenleg Kolozsváron a Korunk galériában készül egyéni kiállításra. Remélhetőleg utána itthon is láthatjuk munkáit, megismerkedhetünk olajkompozícióival, grafikáival. Sajátos látásmódja, színvilága, céltudatos alkotótevékenysége a megye képzőművészeti mozgalmának feltétlen nyeresége. (nk) BÍRÓ KÁLMÁN ENIKŐ kompozíciója ül (Folytatás a 2. oldalról) világon?! Nálunk mindenesetre hatványozottan így van. A művésznő jó érzékkel, tájékozottsággal válogatott, építkezett, aszerint választott, hogy mi illik bele a leginkább elképzeléseibe, mondandójába, így műsora annak ellenére egységes, hogy különböző korok és tájak tollforgatói, más-más stílusok, irányzatok képviselői kerülnek egymás mellé. Klasszikus magyar és kortárs nyugati költőnk, romániai magyar lírikus és orosz drámaíró szólal meg. Csokonai Vitéz Mihály, Csiky Ágnes Mária, Kenéz Ferenc, Maxim Gorkij, Székely János, Kányádi Sándor, Márai Sándor, Tamási Áron. Ugye eléggé heterogén névsor? Ennek azonban semmi jelentősége, percig sem merül fel bennünk az est folyamán, hogy miért van ez így. Az előadói nyelvünk nagymestereit kellő hévvel és hűséggel, olyan érzelmi töltettel, tolmácsolja, hogy mindvégig fenntartja a feszültséget. Nem mindennapi előadói teljesítményével hallgatóságát sikerül arra a hullámhosszra hangolnia, amelyen a legtisztábban, a legérthetőbben fogható az az üzenet, melyet az Írók szavaival a sajátjaként kíván közvetíteni. Farkas Ibolya vállalkozása reneszánszát élő előadóművészetünk újabb szép tanúságtétele. Műsorával érdemes minél több közösségben megfordulnia. (nmk) MOLNÁR DÉNES metszete