Népújság, 1992. január (44. évfolyam, 1-21. szám)

1992-01-03 / 1. szám

Hétköznapok Lejártak az ünnepek. Ez most a hétköznapok ideje, a szelíd, az agyonkopt­atott „szürke" jelzővel is ihető hétköznapoké. Amelyekből tu­lajdonképpen összeáll az éle­tünk. A munka mindennap­jai, értelmes emberi létünk alapsejtjei. Talán unun­k-le­ne, de szeretem őket, s azt is, ahogy az ünnepnek kikiáltott évvége után ránk köszön­enek. Ahogy lehullanak róluk a kezdethez kötődő nagy foga­dalmak, ahogy a rájuk záporo­zott jókívánságok beteljesülé­sére várnak. Végtelennek tűnő házassá­gunk során válhatnak az el­­lenségeinkt­é, ha hagyjuk, horiy mindig járó malmukban felőröljék az időnk, a tü­rel­­mi­nk, a munkánk, ha hagy­juk, hogy belemossanak ko­pott szürkeségükbe. De lehetnek a barátaink is, ha megtanuljuk úgy megélni őket, hogy megőrizzük ma­gunkban a lelkesedést, a de­rűt. Azt a bcl°6 egyensúlyt, amelyet önmagában és önma­gának teremthet meg az em­ber, de amely kisugárzik a­ körülötte élőkre is. Ha megkérdezné valaki, hogy mit kívánok 1902-re, e­­zért említen­m elsősorban a derűs hétköznapokat, a jól végzett munka örömét, a ki­tartást, az önnön erőnkbe, emb­rségünkbe vetett hitet, amely átsegíthet az akadályo­kon. Mindezek mellé a kapott és adható szeretetet kíván­nám mindenkinek amelynek fényénél melee­dve a koráb­ban felsoro­l birtokában rendelkezünk­zzal az óriási szabadsággal, mgy a hivata­losan pirosbetűs napoknak fittyet hőnyim a magunk és mások számára is ünneppé tehetjük minden egyes napját az évnek. (bodolai) Ion Iliescu epnök úfévi üzenete A hajdani zászlós keretet és az államelnök­ merev pózt mel­lőzve az óév utolsó esti TV-h­ír­­adója után, mintegy ,melléke­sen“ szólt hozzánk Ion Iliescu elnök. Gondolatai, szavai nem mentek túl a két­ év alatt tőle megszokott sablonokon. Az elnök úr újra megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy 1991 végére megszületett új alkotmá­nyunk (melyről előtte fél órával Antonie Iorgovan úr elmondot­ta: végképp eldöntötte a vitát Románia államformájával kap­csolatban Ez egy alkotmányos köztársaság!). Iliescu elnök sze­rint az új­­alkotmány megterem­ti egy demokratikus jogállam alapjait. Az elnöki felfogás a­­lap­ján a jelenlegi gazdaság, csőd oka az örökölt beteg gazdasági struktúra, és az átmenettel járó nehézségek. Iliescu úr reméli, hogy 1992-ben megáll az élet­színvonal további süllyedése. Ehhez konstruktív programokra, helyi és parlamenti szinten kom­petens vezetőkre lenne szükség. Ion Iliescu elnök Románia helyzetét beleágyazta a nemzet­közi élet cseppet sem megnyug­tató átalakulási folyamatába. Habár Európában a jelek arra mutatnak, hogy nyitott az út a­­ nemzetközi együttműködés felé, ugyanakkor éppen Román­a­­ szomszédságában feszültség, gó­­­­cok jöttek létre. Jugoszláviában háború van, s a Szovjetunió fel­bomlása ma még inkább aggo­dalomra mint lelkesedésre ad okot. Ion Iliescu elnök szerint Románia külpolitikája dinami­kus­ lesz és pozitív. Hogy ezen pontosan mit értett, azt nem lehet tudni. Ion Iliescu újévi köszöntője sokat­ nem ígért. Bizonyára nem is állt módjában ezt megtenni. N­­övekvő infláció Oroszország: Megkezdődött az árliberalizáció. A kínálat, főleg élelmiszerből szinte nulla. A gyenge minőségű felvágott ára 40—100 rubel. A volt 1 rubeles halkonzervet 20 rubelért árul­ják. A vöröshagyma néhány ko­pejkába került, ma kilogram­monként 9 rubelért kapható. A kenyér ára háromszorosan növe­kedett. Ugyanígy alakult a ben­zin ára is. A külföldiek jegy ellenében — valutára — kapják az üzemanyagot. Ausztria: Vranitzky kancellár újévi üzenete szerint az osztrá­kok bizakodva tekintenek az 1992-es esztendőre, de január el­sejétől széleskörű áremelés történt. Az emelések egész évre 2—3 százalékos inflációt okoz­nak s talán legkisebbek Európá­ban. A tej egy schillinggel, a vaj kilogrammonként 8 schilling­­gel lett drágább. A sör féllite­renként átlagosan egy, más alko­holos italok, rum és pálinka ára 25 schillinggel emelkedett. A benzin, amelynek ára a múlt év utolsó napjaiban csökkent ja­nuár elsejétől 0,5—1 schilling­­gel drágult. A postai szolgálta­tások díjai 10 százalékkal emel­kedtek. Lengyelország: A gáz ára 70 százalékkal, az áramé 20 száza­lékkal nőtt. A fűtés és a me­­­­legvíz az új év első napjától kétszer annyiba kerül, mint ed­dig. Németország: A német gazda­ság is megszenvedett a keleti tartományok csatlakozása után. A hivatalosan még ki nem mu­tatott, de felbecsült inflációs ér­ték 3,5—4 százalék között van. Egyes közgazdászok szerint jö­vőre az 5 százalékot is elérheti az inflációs ráta. Ez lenne a recesszió jele Németországban? Dévbics0íaitó a börtönban f­elszabadult lélekkel Ahogyan tiszta mély hangon énekelnek, talán elfelejtik, hol bánnak tulajdonképpen. Néhány lesütött szemű társukat kivéve, különös fény villan a tekintetük­ben, mint amikor szabadnak érzi magát az ember, mint amikor a rácsok közül kiszabadul a lélek. Nem templom, imaház ünnepé­lyes pompájában, a marosvásár­helyi fogház elkoszolódott tér­képekkel, az ábécé betűivel tele­aggatott falú, letakart ab­lakú tantermében morajlik fel az ima, s hangzanak el tovább, egymás után a versek, s csendül fel ma­gyarul, románul, vagy mindkét nyelven egyszerre az ének. Nem mindennapi évzáró ez, s a szem­lélő is szinte elfelejti a posztó rabruhák jellegzetes átható sza­gát, amint a kiskorú bűnözők műsorát figyeli. Itt, a börtönben, ahol különleges súlya van a múló évnek, az időnek, ahol többlet jelentéssel telnek meg a ■állásos énekek szókapcsolatai. Aki kérdez, aki mondja az i­­mát, aki végül kiosztja a sze­rénynek mondott, de sok szere­tetet tartalmazó csomagot, Szász Ernő adventista lelkipásztor és munkatársai. Aki felügyel, aki segíti a fiúkat, ha elakadnak, Mic Alexandru alezredes, a ma­rosvásárhelyi fogház átnevelő osztályának a vezetője. — Vallásos foglalkozás, neve­lés a fogházban — ez nem új­donság, a történelem során ná­lunk is létezett, valamikor pap­juk is volt a börtönöknek. A cél: vallás útján eljutni a letartóz­tatottak lelkéhez, megpróbálni, hogy megtisztult, szelídült szívű emberként adjuk vissza őket a társadalomnak. (Különösen, a kiskorúakat, akik talán fogéko­nyabbak a szóra — tehetnénk hozzá az alezredes szavaihoz). Annak érdekében, hogy az át­­nevelés során a vallás is segít­ségünkre legyen, több felekezet­­hez is — katolikus, református, ortodox — fordultam. Szolgálat­­készségét Szász Ernő adventista lelkipásztor és kollégái részéről tapasztaltam, akik pontos tervei BODOLAI GYÖNGYI (Folytatás a 3. oldalon) • Amíg ránk virradt a szilveszteri összeállításunk a 3. oldalon A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közleménye Nép- és lakásszámlálás A népszámlálás zökkenőmen­tes lefolyása érdekében Maros­­vásárhelyt 122 körzetre, 110 szek­cióra, 10 kerületre osztották, a­­melyekben ugyanannyi recenzor, főrecenzor és körzeti ellenőr, te­vékenykedik. A népszámlálásba elsősorban a tanügyi kádereket, diákokat és nyugdíjasokat vonták be, azon intézmények javaslatára, ahová ezek tartoznak. 1991. december 27—30 között a körzeti ellenőrök és a főrecen­­zorok szétosztották a recenzorok között a népszámlálás dokumen­tumait tartalmazó mappákat, és együtt mentek terepszemlére a különböző szektorokba. Tudatjuk, hogy a számlálóbiztosok 85 szá­zaléka a lakhelyéhez közel eső körzetért felel. A recenzoroknak kötelessége január 3—5 között végigjárni körzetüket, elemezni az esetleges problémákat, kijelöl­­ni a családfőkkel együtt a napot, amikor a népszámlálást végzik, és azt, hogy milyen iratokra lesz szükség: személyazonossági iga­zolvány, házasságlevél, lakásszer­ződés, stb. A lakás és népszámlálás ja­nuár 7—14 között történik, január 6-ról 7-re virradó éjjel 3 óra­kor kezdődik. Ezekben a napok­­ban a számlálóbiztosok naponnta jelentik a főrecenzornak,­­a meg­számlált lakások és lakosok szá­mát, olyan napi ritmust követve, mely lehetővé teszi az akció­ idő­beni elvégzését. A recenzorok, a főrecenzorok és a körzeti ellenőrök speciális igazolványt és jelvényt kapnak, kötelességük betartani az 1079/ 1990-es kormányhatározat elő­írásait és a Népszámláló kézi­könyve arra vonatkozó előírásait, hogy a közölt adatok bizalmas jellegűek. A törvény védi azo­kat a személyeket, akik az ál­lamigazgatást gyakorolják. A számlálóbiztosokat 1992. ja­nuár 3—18, illetve 3—22 között kiemelik a termelésből, megkap­ják az erre az időszakra járó fizetésüket és 3 500 lej megadóz­­ható pótlékot kapnak a munici­­piu­mi népszámláló bizottságtól. A népszámláló személyzet ré­­részéről a népszámlálásra vonat­ (Folytatás a 2. oldalon) M­egszemléltetünk i tl.) Erdély múltja — beszédes szá­mokban. . . A látszólag unalmas­­adatok mögül maga a történelem szól hozzánk. Városok és falvak nemzetiségi összetételének for­dulatos alakulásáról, látványos növekedésekről és megdöbbentő pusztulásokról tudósítanak ezek a tárgyilagos közlések. Csak tal­lózni lehet roppant rengetegük­ben, tűnődve a volt idők talá­nyai fölött. Meglepő változások­ban, gyors arányeltolódásokban nincs hiány. Értesülünk, például, hogy az egykori Alsó-Fehér megye ma­rosújvári járásához tartozó Nagy­­medvéssn 1929-ban összesen 519 lelket számláltak, s ebből 485 volt magyar. (Hogy 34 ember mi­lyen nemzetiségű lehetett, erre vonatkozóan semmi felvilágosí­tást nem nyújt a már említett Dictionarul). (Hány magyart ír­nak össze 1992 januárjában Nagy­­medvésen?) Minek köszönhető, ha nem a buzgó népszámlálók beavatkozásának, hogy a sepsi járáshoz tartozó Mikóújfalu 1 650 lakosából 1920-ban mindössze 634 jegyeztetett be magyarként, holott ebben a székely faluban 1910-ben még 1 557 magyar em­ber élt? Hová tűnhetett el tíz esztendő alatt közel 1 000 lélek? A kalotaszegi Zsobokon viszont nem történt ilyen ijesztő apadás: a falu összlakosságát kitevő 604 fő 1920-ban is mind egy szálig magyar, és csupán 56-tal kevesebb az 1910-ben megszámláltaknál Bizony, azt sem tudtam ilyen pontosan, hogy Petrozsénynek 1920-ban már 14 465 lakosa volt, s ebből magyar 5 455. (1910-ben 4 782 római katolikus, 1 984 re­formátus, 268 unitárius élt a zsil­­völgyi bányavárosban, ami össze­sen 7 031 et tesz ki. Ehelyütt is ilyen nagy lett volna a csökke­nés? Hihetetlen.) Voltak, hogyne lettek volna különféle­­furcsaságaik az 1920-as romániai népszámlálásnak. Mi­ként az utána következőknek is. .. Dr. Jakabffy könyve bevezetőjé­ből idézem, Temesvárra vonat­kozóan: „Amikor a szerbek tar­tották megszállva a várost, 1919 januáriusában, Gambetta francia tábornok ellenőrzése mellett nép­számlálást tartottak, ilyen ered­ménnyel: a talált 71 810 lakosból magyarnak vallotta magát 41 979 (56,8 százalék), németnek 20 342 (27,5 százalék), románnak 6 053 (8,2 százalék), szerbnek 2 717 (3,7 százalék), és egyébnek 719 (0,9 százalék)... Hogy aztán 1920-ban a román hivatalos statisztika már 82 689 lakost s ezek között 26 135 magyart (31,6 százalék), 15 892 ro­mánt (19,2 százalék), 29 183 né­metet, 8 296 zsidót és 3 128 egyéb nemzetiségű lakost mutat ki, a­­ligha sikerül ezzel a legújabb statisztika pártatlansága iránt bizalmat ébreszteni". Ugyanitt olvasható: „A Csík vármegyei Göröcsfalván az 1910. évi 474 magyar lakosból egyetlen lélek sem maradt az 1920. évi hivata­los adatok szerint, míg a román lakosság száma semmiről egyene­sen 459re emelkedett, holott 1910-ben a községben még 467 róm. kat. és 7 ref. hívő volt s akkor egyetlen gör. kat. vagy gör. keleti vallású se találtatott a községben. Csaknem hasonló az eset Karcfalván is, ahol az 1910. évi 1242 magyar számát a Dictionarul szerkesztői 1920-ban leszállították 742-re s az egyetlen gör. kát. vallású lakost felszóno­­ritották 217 románra. Az is alig v­­et

Next