Népújság, 1992. január (44. évfolyam, 1-21. szám)
1992-01-03 / 1. szám
Hétköznapok Lejártak az ünnepek. Ez most a hétköznapok ideje, a szelíd, az agyonkoptatott „szürke" jelzővel is ihető hétköznapoké. Amelyekből tulajdonképpen összeáll az életünk. A munka mindennapjai, értelmes emberi létünk alapsejtjei. Talán ununk-lene, de szeretem őket, s azt is, ahogy az ünnepnek kikiáltott évvége után ránk köszönenek. Ahogy lehullanak róluk a kezdethez kötődő nagy fogadalmak, ahogy a rájuk záporozott jókívánságok beteljesülésére várnak. Végtelennek tűnő házasságunk során válhatnak az ellenségeinkté, ha hagyjuk, horiy mindig járó malmukban felőröljék az időnk, a türelmink, a munkánk, ha hagyjuk, hogy belemossanak kopott szürkeségükbe. De lehetnek a barátaink is, ha megtanuljuk úgy megélni őket, hogy megőrizzük magunkban a lelkesedést, a derűt. Azt a bcl°6 egyensúlyt, amelyet önmagában és önmagának teremthet meg az ember, de amely kisugárzik a körülötte élőkre is. Ha megkérdezné valaki, hogy mit kívánok 1902-re, ezért említenm elsősorban a derűs hétköznapokat, a jól végzett munka örömét, a kitartást, az önnön erőnkbe, embrségünkbe vetett hitet, amely átsegíthet az akadályokon. Mindezek mellé a kapott és adható szeretetet kívánnám mindenkinek amelynek fényénél meleedve a korábban felsorol birtokában rendelkezünkzzal az óriási szabadsággal, mgy a hivatalosan pirosbetűs napoknak fittyet hőnyim a magunk és mások számára is ünneppé tehetjük minden egyes napját az évnek. (bodolai) Ion Iliescu epnök úfévi üzenete A hajdani zászlós keretet és az államelnök merev pózt mellőzve az óév utolsó esti TV-híradója után, mintegy ,mellékesen“ szólt hozzánk Ion Iliescu elnök. Gondolatai, szavai nem mentek túl a két év alatt tőle megszokott sablonokon. Az elnök úr újra megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy 1991 végére megszületett új alkotmányunk (melyről előtte fél órával Antonie Iorgovan úr elmondotta: végképp eldöntötte a vitát Románia államformájával kapcsolatban Ez egy alkotmányos köztársaság!). Iliescu elnök szerint az újalkotmány megteremti egy demokratikus jogállam alapjait. Az elnöki felfogás alapján a jelenlegi gazdaság, csőd oka az örökölt beteg gazdasági struktúra, és az átmenettel járó nehézségek. Iliescu úr reméli, hogy 1992-ben megáll az életszínvonal további süllyedése. Ehhez konstruktív programokra, helyi és parlamenti szinten kompetens vezetőkre lenne szükség. Ion Iliescu elnök Románia helyzetét beleágyazta a nemzetközi élet cseppet sem megnyugtató átalakulási folyamatába. Habár Európában a jelek arra mutatnak, hogy nyitott az út a nemzetközi együttműködés felé, ugyanakkor éppen Romána szomszédságában feszültség, gócok jöttek létre. Jugoszláviában háború van, s a Szovjetunió felbomlása ma még inkább aggodalomra mint lelkesedésre ad okot. Ion Iliescu elnök szerint Románia külpolitikája dinamikus lesz és pozitív. Hogy ezen pontosan mit értett, azt nem lehet tudni. Ion Iliescu újévi köszöntője sokat nem ígért. Bizonyára nem is állt módjában ezt megtenni. Növekvő infláció Oroszország: Megkezdődött az árliberalizáció. A kínálat, főleg élelmiszerből szinte nulla. A gyenge minőségű felvágott ára 40—100 rubel. A volt 1 rubeles halkonzervet 20 rubelért árulják. A vöröshagyma néhány kopejkába került, ma kilogrammonként 9 rubelért kapható. A kenyér ára háromszorosan növekedett. Ugyanígy alakult a benzin ára is. A külföldiek jegy ellenében — valutára — kapják az üzemanyagot. Ausztria: Vranitzky kancellár újévi üzenete szerint az osztrákok bizakodva tekintenek az 1992-es esztendőre, de január elsejétől széleskörű áremelés történt. Az emelések egész évre 2—3 százalékos inflációt okoznak s talán legkisebbek Európában. A tej egy schillinggel, a vaj kilogrammonként 8 schillinggel lett drágább. A sör félliterenként átlagosan egy, más alkoholos italok, rum és pálinka ára 25 schillinggel emelkedett. A benzin, amelynek ára a múlt év utolsó napjaiban csökkent január elsejétől 0,5—1 schillinggel drágult. A postai szolgáltatások díjai 10 százalékkal emelkedtek. Lengyelország: A gáz ára 70 százalékkal, az áramé 20 százalékkal nőtt. A fűtés és a melegvíz az új év első napjától kétszer annyiba kerül, mint eddig. Németország: A német gazdaság is megszenvedett a keleti tartományok csatlakozása után. A hivatalosan még ki nem mutatott, de felbecsült inflációs érték 3,5—4 százalék között van. Egyes közgazdászok szerint jövőre az 5 százalékot is elérheti az inflációs ráta. Ez lenne a recesszió jele Németországban? Dévbics0íaitó a börtönban felszabadult lélekkel Ahogyan tiszta mély hangon énekelnek, talán elfelejtik, hol bánnak tulajdonképpen. Néhány lesütött szemű társukat kivéve, különös fény villan a tekintetükben, mint amikor szabadnak érzi magát az ember, mint amikor a rácsok közül kiszabadul a lélek. Nem templom, imaház ünnepélyes pompájában, a marosvásárhelyi fogház elkoszolódott térképekkel, az ábécé betűivel teleaggatott falú, letakart ablakú tantermében morajlik fel az ima, s hangzanak el tovább, egymás után a versek, s csendül fel magyarul, románul, vagy mindkét nyelven egyszerre az ének. Nem mindennapi évzáró ez, s a szemlélő is szinte elfelejti a posztó rabruhák jellegzetes átható szagát, amint a kiskorú bűnözők műsorát figyeli. Itt, a börtönben, ahol különleges súlya van a múló évnek, az időnek, ahol többlet jelentéssel telnek meg a ■állásos énekek szókapcsolatai. Aki kérdez, aki mondja az imát, aki végül kiosztja a szerénynek mondott, de sok szeretetet tartalmazó csomagot, Szász Ernő adventista lelkipásztor és munkatársai. Aki felügyel, aki segíti a fiúkat, ha elakadnak, Mic Alexandru alezredes, a marosvásárhelyi fogház átnevelő osztályának a vezetője. — Vallásos foglalkozás, nevelés a fogházban — ez nem újdonság, a történelem során nálunk is létezett, valamikor papjuk is volt a börtönöknek. A cél: vallás útján eljutni a letartóztatottak lelkéhez, megpróbálni, hogy megtisztult, szelídült szívű emberként adjuk vissza őket a társadalomnak. (Különösen, a kiskorúakat, akik talán fogékonyabbak a szóra — tehetnénk hozzá az alezredes szavaihoz). Annak érdekében, hogy az átnevelés során a vallás is segítségünkre legyen, több felekezethez is — katolikus, református, ortodox — fordultam. Szolgálatkészségét Szász Ernő adventista lelkipásztor és kollégái részéről tapasztaltam, akik pontos tervei BODOLAI GYÖNGYI (Folytatás a 3. oldalon) • Amíg ránk virradt a szilveszteri összeállításunk a 3. oldalon A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közleménye Nép- és lakásszámlálás A népszámlálás zökkenőmentes lefolyása érdekében Marosvásárhelyt 122 körzetre, 110 szekcióra, 10 kerületre osztották, amelyekben ugyanannyi recenzor, főrecenzor és körzeti ellenőr, tevékenykedik. A népszámlálásba elsősorban a tanügyi kádereket, diákokat és nyugdíjasokat vonták be, azon intézmények javaslatára, ahová ezek tartoznak. 1991. december 27—30 között a körzeti ellenőrök és a főrecenzorok szétosztották a recenzorok között a népszámlálás dokumentumait tartalmazó mappákat, és együtt mentek terepszemlére a különböző szektorokba. Tudatjuk, hogy a számlálóbiztosok 85 százaléka a lakhelyéhez közel eső körzetért felel. A recenzoroknak kötelessége január 3—5 között végigjárni körzetüket, elemezni az esetleges problémákat, kijelölni a családfőkkel együtt a napot, amikor a népszámlálást végzik, és azt, hogy milyen iratokra lesz szükség: személyazonossági igazolvány, házasságlevél, lakásszerződés, stb. A lakás és népszámlálás január 7—14 között történik, január 6-ról 7-re virradó éjjel 3 órakor kezdődik. Ezekben a napokban a számlálóbiztosok naponnta jelentik a főrecenzornak,a megszámlált lakások és lakosok számát, olyan napi ritmust követve, mely lehetővé teszi az akció időbeni elvégzését. A recenzorok, a főrecenzorok és a körzeti ellenőrök speciális igazolványt és jelvényt kapnak, kötelességük betartani az 1079/ 1990-es kormányhatározat előírásait és a Népszámláló kézikönyve arra vonatkozó előírásait, hogy a közölt adatok bizalmas jellegűek. A törvény védi azokat a személyeket, akik az államigazgatást gyakorolják. A számlálóbiztosokat 1992. január 3—18, illetve 3—22 között kiemelik a termelésből, megkapják az erre az időszakra járó fizetésüket és 3 500 lej megadózható pótlékot kapnak a municipiumi népszámláló bizottságtól. A népszámláló személyzet rérészéről a népszámlálásra vonat (Folytatás a 2. oldalon) Megszemléltetünk i tl.) Erdély múltja — beszédes számokban. . . A látszólag unalmasadatok mögül maga a történelem szól hozzánk. Városok és falvak nemzetiségi összetételének fordulatos alakulásáról, látványos növekedésekről és megdöbbentő pusztulásokról tudósítanak ezek a tárgyilagos közlések. Csak tallózni lehet roppant rengetegükben, tűnődve a volt idők talányai fölött. Meglepő változásokban, gyors arányeltolódásokban nincs hiány. Értesülünk, például, hogy az egykori Alsó-Fehér megye marosújvári járásához tartozó Nagymedvéssn 1929-ban összesen 519 lelket számláltak, s ebből 485 volt magyar. (Hogy 34 ember milyen nemzetiségű lehetett, erre vonatkozóan semmi felvilágosítást nem nyújt a már említett Dictionarul). (Hány magyart írnak össze 1992 januárjában Nagymedvésen?) Minek köszönhető, ha nem a buzgó népszámlálók beavatkozásának, hogy a sepsi járáshoz tartozó Mikóújfalu 1 650 lakosából 1920-ban mindössze 634 jegyeztetett be magyarként, holott ebben a székely faluban 1910-ben még 1 557 magyar ember élt? Hová tűnhetett el tíz esztendő alatt közel 1 000 lélek? A kalotaszegi Zsobokon viszont nem történt ilyen ijesztő apadás: a falu összlakosságát kitevő 604 fő 1920-ban is mind egy szálig magyar, és csupán 56-tal kevesebb az 1910-ben megszámláltaknál Bizony, azt sem tudtam ilyen pontosan, hogy Petrozsénynek 1920-ban már 14 465 lakosa volt, s ebből magyar 5 455. (1910-ben 4 782 római katolikus, 1 984 református, 268 unitárius élt a zsilvölgyi bányavárosban, ami összesen 7 031 et tesz ki. Ehelyütt is ilyen nagy lett volna a csökkenés? Hihetetlen.) Voltak, hogyne lettek volna különfélefurcsaságaik az 1920-as romániai népszámlálásnak. Miként az utána következőknek is. .. Dr. Jakabffy könyve bevezetőjéből idézem, Temesvárra vonatkozóan: „Amikor a szerbek tartották megszállva a várost, 1919 januáriusában, Gambetta francia tábornok ellenőrzése mellett népszámlálást tartottak, ilyen eredménnyel: a talált 71 810 lakosból magyarnak vallotta magát 41 979 (56,8 százalék), németnek 20 342 (27,5 százalék), románnak 6 053 (8,2 százalék), szerbnek 2 717 (3,7 százalék), és egyébnek 719 (0,9 százalék)... Hogy aztán 1920-ban a román hivatalos statisztika már 82 689 lakost s ezek között 26 135 magyart (31,6 százalék), 15 892 románt (19,2 százalék), 29 183 németet, 8 296 zsidót és 3 128 egyéb nemzetiségű lakost mutat ki, aligha sikerül ezzel a legújabb statisztika pártatlansága iránt bizalmat ébreszteni". Ugyanitt olvasható: „A Csík vármegyei Göröcsfalván az 1910. évi 474 magyar lakosból egyetlen lélek sem maradt az 1920. évi hivatalos adatok szerint, míg a román lakosság száma semmiről egyenesen 459re emelkedett, holott 1910-ben a községben még 467 róm. kat. és 7 ref. hívő volt s akkor egyetlen gör. kat. vagy gör. keleti vallású se találtatott a községben. Csaknem hasonló az eset Karcfalván is, ahol az 1910. évi 1242 magyar számát a Dictionarul szerkesztői 1920-ban leszállították 742-re s az egyetlen gör. kát. vallású lakost felszónoritották 217 románra. Az is alig vet