Népújság, 1992. február (44. évfolyam, 22-42. szám)

1992-02-01 / 22. szám

Kétféle vélemény A kormányszóvivők szokásos heti sajtókonferenciáján a helyi közadminisztrációval foglalkozó főosztály két államtitkára, Mircea Teodor Vaida és Doru Viorel Ursu válaszoltak arra az állás­­foglalásra, melyet az Amerikai Egyesült Államokban székelő Nemzetközi Republikánus Intézet tett közzé a romániai helyható­sági választások előkészítésével és várható lebonyolításával kapcso­latban. A román fél szerint az intézet közleménye mindenek­előtt hasznos tapasztalatokból e­­redő általános tanácsokat tartal­maz, melyekre érdemes odafi­gyelni, mert ezek elősegítik a kampány jobb megszervezését, hatékonyabbá tételét. A lehető­ségek szerint a román kormány figyelembe veszi ezeket a taná­csokat. Doru Viorel Ursu szerint az intézet jelentésében viszont vannak olyan kitételek, melyek egyes megkérdezettek eltúlzott, tendenciózus, megalapozatlan ki­jelentéseire épülnek, és ezek ál­talánosításából a jelentés össze­­­állítói elhamarkodott következ­tetéseket vontak le. Doru Viorel Ursu szerint a román parlament és a kormány képes lesz a nem­zetközi standardoknak megfele­lően lebonyolítani a helyhatósági választásokat. A sajtókonferencián Mircea Teodor Vaida különvéleményé­nek adott hangot, rámutatva, hogy egyáltalán nem tartja felü­letesnek és elhamarkodottnak az intézet megállapításait. Igenis, sok probléma vetődik fel, a de­mokratizálódási folyamat még ép­pen csak elkezdődött Romániá­ban, s a folyamat során szám­talan akadály nehezíti az előre­lépést. ÚJABB MENET A CSERESZ­­I NYÉL­Z­BARABÁS ELLENI PERBEN Szót kap­ott a védelem A jó bíró holtig tanul — mondhatnánk tanulságképpen a tegnapi ülés után. Ugyanis a Király István elleni tárgyalás tömeghangulatának hatásából ta­nulva, keretes szöveg hirdette a Cuvintul liber lapban a pénteki tárgyalás időpontját és témáját. Hogy ki hallgatott a hívó szó­ra? Nos, valószínű, egy buzgó osztályfőnök, avagy bizonyos if­júsági szervezet irányítói, ugyan­is a terem egy osztálynyi tizen­éves gyermekkel telt meg, akik vihogva, nyerítve, fiatalos hoz­záállásukat adva működtek köz­re a tárgyalást vezető bíróval. Hogy ki engedte el óráról a­y­ermekeket, vagy ki küldte a tárgyalásra? A teremből valaki megjegyezte ,hogy ami folyik, az élő történelemóra, de az sem kizárt, hogy valakik a hazafias nevelés eszközének szánták. Mert hiába volt a védelem tiltakozá-­­­sa, hogy diákoknak, kiskorúak-­­ nak nincs mit keresniük a tár­­­­gyal­óteremben, a máskor ilyen­­ szempontból oly szigorú bíró ü­­gyet sem vetett a kérésre. A pénteki tárgyaláson a véde­lem még megmaradt három ta­núját hallgatták ki, akik vala­mennyien Barabás Ernő vádlott munkatársai voltak az IMATEX- ben. A „legfigyelemreméltóbb“ a ma­­rosvásárhelyi törvényszék „állan­dó tanúinak egyike, Vuta Aurel vallomása volt, aki „minuciózu­san“ kidolgozott sztorival állt elő. Nem hiányzott belőle a ma­gyarok által szállított kampós­­botoknak, és Király István állí­tólagos rádiónyilatkozatának az említése sem. (Egyébként a Ki­rály István elleni perben is ő volt az egyik koronatanú.) A törvényszéken járatos em­ber magabiztosságával felépített vallomása azonban társa (akivel azon a márciusi napon állítólag együtt kocsikázott a Tudor — főtér és felszellőztetés végett a tour-retour Somostető útvonalon). Pop Crinisor vallomásával dugá­ba dőlt. Az egykoron az IMA­­TEX-ben, ma régeni „magánpin­cérként“ dolgozó görgényi ille­tőségű Pop Crinisor éppen az ellenkezőjét vallotta annak, amit társa közös útjakról mondott. Az időpontokat és helyszíneket még a bíró úrnak sem sikerült — bár nagyon igyekezett — mindig találtatni. Sőt, magyarázni kezd­­te a közönségnek, hogy nem tra­gikus az, ha valaki nem azt mondja, amit a másik. Tudosie Iuliana visszafogot­tabb hangú vallomása után a védelem tanúinak a kihallgatá­sára került sor. Az első két ta­núból a bíró a már említett ha­zafiasan nevelődő fiatalok röhin­­csélése közepette űzött gúnyt, a harmadik tanú vallomására el­csendesült a terem Hogy miről és hogy beszélt Pethő István? Arról és úgy, amit és ahogy mindannyian láttunk és hallot­tunk azon a napon. (Kodolai) ­• 7­3­4 « RMDSZ-hír Tegnap Románia legfelsőbb Bírósága letárgyalta a Király­­ István marosvásárhelyi RMDSZ , Polgármester-jelölt ügyében a Románia főügyésze által beadott rendkívüli fellebbezést. Perrend­­tartási okok miatt a főügyész kérését elutasították, bár az el­nöklő bíró hangsúlyozta, hogy erkölcsi okokból egy jelöltet nem lehet a választólistáról törölni. Ennek következtében Király Ist­ván nem indulhat mint RMDSZ polgármester-jelölt Marosvásár­helyen. Az RMDSZ megyei elnöksége­­ úgy határozott, hogy a maros­vá­sárhelyi polgármesteri listán Po­­korny László független jelöltet támogatja. cs·® 9P#*p›s#»*!»9s·i»aAei»»9f Románia jövőjéért Bukarestben másodszor ülésez­­ tett a ROMÁNIA JÖVŐJÉÉRT­­ csoport, mely a román gazdaság­­ újjászervezését tűzte ki céljául.­­ A találkozón részt vett Theodor­­ Stolojan miniszterelnök, kor­mánytagok, gazdasági szakembe­rek. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a válság­ból való kilábalás egyetlen esz­köze a román nép munkaereje, kiváló képességei. A résztvevők felhívást intéztek az ellenzéki pártokhoz, hogy vegyék be plat­formjukba az elévülhetetlen nemzeti értékek ápolásának gon­dolatát, hogy a jövőben bármi­lyen kormány is vezesse Romá­niát, ez a szempont képviselve legyen programjában. Theodor Stolojan úr rámutatott, hogy nemzetközi síkon csakis nem­zetközileg kompetitív termékek­kel tarthat lépést Románia a többi állammal, és rámutatott a­­ kormány jelentős szerepére a gazdaság átalakítása folyamatá­ban. K­erekasztalbeszélgetőink tár­gyilagos és szubjektív vé­leményéből, érveiből és néhol magyarázkodásaiból kör­vonalazódott a pillanatnyi bán­­di közművelődési helyzetkép. Kiss Zoltán, a művelődési ott­hon igazgatója: Bándon nincs kultúrotthon! Ilatai Tibor, pol­gármester-jelölt: A gazdasági, tehát a mennyiségi fejlesztés, pillanatnyilag elakadt, ugyanak­kor erőtlen a minőségi fejlesz­tés a kultúra terén. Simó Ala­dár, nyugdíjas tanár: A terev­sző mindent megoldhat?! Ilatai Me­linda: A legtöbb kollegám énp, hogy megtartja az óráit, s lehe­tőleg összevontan... Szekeres Izabella: Várni kéne, hogy hely­­rejöjjünk?! Kopeczny Rozália, RMDSZ-elnök: Egy település kö­zösségének szerveződése össze­függ a közművelődéssel! Nos, váltsuk aprópénzre a ki­emelt gondolatokat! Kiss Tibor: Furcsállom, hogy továbbra is „fontról“ próbálnak irányítani. Sőt, a helyi vezetés egyes képviselői elvárják, hogy most is „füllentsünk“. Hogy úgy­mond­ „országos szinten jöjjön ki valami“, meg, hogy „ha nem elég, neked lesz kellemetlensé­ged!“ Miért csapjuk be magun­kat?! De menjünk tovább! Any­­nyian mondják: Jó volna ez, az volna jó... S ha rákérdeztem, mit vállalnál?! A válasz: Hát. .. szólj, ha valamiben szükség van rám... — Tavaly ősszel nem szívesen vállalta el a tisztséget... — Nekem az igazgatáshoz hi­ányzott a gyakorlatom, a tapasz­talatom. .. — Tudom­, hogy itt a műve­lődésnek gazdag a hagyománya és számottevő ügypártolói vol­tak. .. Simó Aladár: A Bányai Dani által elnökölt önképzőkör mun­kájából alakult itt ki az ese­ménygazdag, változatos művelő­dési élet. Három — gyerek és felnőtt — kórus, tánckar, szín­játszók működtek, úgy­ mentek Bándon a farsangi játékok, mint a Székelyföldön, lakodalmas, keresztelő, katonai bevonulót dramatizáltunk. És mindezek mellett 1 500 analfabétával he­tente kétszer foglalkoztunk. O­­lyan népművelők voltak, mint Jánosi Gyuri, Rácz Jóska, Szabó Ilonka, Barabás Ilonka, Paizs Rózsika, a Járay-házaspár, ú­­jabban aztán a Böjtke, a Házas­­házaspár, Madaras tanárnő, Fa­­zakas Béla... Aztán valami meg­szakadt. Tudom, hogy ma már az öntevékeny műkedvelő mű­vészcsoportoknak számottevő ve­télytársai vannak faluviszony­latban is. De kérdem én, a te­levízió mindent megoldhat?! Nagy most mifelénk az érdek­telenség! Szekeres Izabella: így van, s valahogy mégsincs így! Csak magamról beszéljek, például. Annyi ötlet, gondolat fogalma­zódott meg bennem! Aztán jöt­tek a bándi zűrzavarok. .. Ál­maim most is vannak, de tenni értük nincs kedvem­ erőm. Ilatai Melinda: Szekeres ta­nárnő 1990-ben, a klubban, 130 munkából rendezett kiállítást. A szülők csak vasárnap jöttek megnézni, amikor kijöttek a templomból.. . Aztán, a ceau­­sescu-időben nagyon értékelték a tanárnőt a kollegák. Olyan hangulatossá tette az iskolát a sok sajátos rajzzal-festménnyel. Most pedig, szemem láttára tet­tek tönkre rengeteg beüvegezett­­rámázott munkát. ■ Csak azért, mert ő Szekeres Izabella A gye­rekek! Sem a tantestület, sem a vezetőség nem foglalt állást... Szekeres Izabella: Erről csak annyit, hogy egy személyem el­len indított nyílt támadásról volt szó, kollegáim részéről. A­­zért vittem törvényre a dolgot, hogy közölhessem a nyilvános­sággal álláspontom. Különben nem ártana a tavalyi, bandi, februári eseményeket tisztázni! Harai Melinda: Szerettünk vol­na valami szépet csinálni a ki­csiknek. A lakásunkat is fela­jánlottuk, csak jöjjenek és ta­nulják meg a darabot és a bá­bok mozgatását. Jöttek is­ a ta­nítók és a nagyobb gyerekek. A joray fekete katalin (Folytatás 8 2. oldalon: Nem elég lóra vágyni...! MAROS MEGYEI NAPILAP XLIV. évfolyam 22 (12282) sz.­­ 1992. február 1. szombat­­ 4 oldal ára 5 lej Aki nem fizet, azt kikapcsoják a hálózatból Három nappal ezelőtt még ti­zennégy olyan Maros megyei gaz­dasági egység szerepelt a RENEL országos villamossági önálló vál­lalkozás lajstromán, amelyet az 1588-as minisztériumi rendelete­t a­lapján fölszólították: haladékta­lanul tegyen eleget fizetési kö­telezettségének Azóta a régeni Pro­lemn Rt., a dicsőszentmártoni Gecsat, a marosvásárhelyi Azo­­mures, Prodcomplex, Electromu­­res, Ilefor, Sacomet cég, a sze­derjei elektromos vontatási köz­­pont, és a meggyesfalvi Téglagyár törölte az adósságát s így nem kényszerült tevékenységének meg­szakítására. Nem kis meglepetés­re kiegyenlítette tartozását a di­csői kombinát osztódása révén kialakult Carbidfox nevű válla­lat is. Itt jegyezzük meg, hogy ennek a Küküllő menti ipartelep­nek naponta mintegy 7,8 mil­liós, havonta pedig egymlliárd lejes villanyszámlát kell rendez­nie! Tegnap délelőtt, amikor Dénes József mérnökkel, az áramszol­gáltató vállalat műszaki igaz­gatójával beszéltünk, éppen a Közmű- és Lakásgazdálkodási önálló Vállalkozáshoz küldtek ki szakembereket, hogy a Gyár ut­cai telephelynek szakítsák meg (A) (Folytatás a 4. oldalon) V­álaszthatunk! Néhány mondat erejéig szeret­nék hozzászólni a folyamatban levő választási csatározásokhoz. Konkrétan: a Balavásár község­belihez, ezen belül is egy ál­talam tapasztalt jelenséghez, a bizalmatlansághoz, a régi refle­xek, beidegződések feléledéséhez. Községünkben is indul RMDSZ jelölt, kulcs jellel. Menyhárt István, kendi születésű, gépész­­mérnök. Kend Balavásár község leg­nagyobb faluja. 99,5 m6-ban ma­gyarok lakta település. Tehát a választásokon döntő szavunk le­hetne, ha jelöltünkre szavazná­nak egységesen (a szavazatok kb. 30%-val rendelkezünk), így volna szép. Jó. Csak sajnos lé­tezik egy bizalmatlan réteg. A bizalmatlanságot kiváltó legfőbb ok: Menyhárt István, úgymond ku­­lák származása. Kérdem én ezektől a bizal­matlan emberektől: hiba az, ha valaki kulák származású, és hi­bás ő a származásáért? Minden létező jó és rossz tu­lajdonsága, adottsága fölé he­lyezzük a származást? Kérdem továbbá: hány kendi elnöke, aleln­öke, titkára volt az utóbbi 20—25 évben a balavásá­­ri néptanácsnak? (Folytatás a 4. oldalon) PÁTER A bank szó nemrégiben még a huszonegyes kártyajáték asz­talközépen tornyosuló aprópénz­halmazának képzetét keltette sokunkban, amit illett és kellett a kellő időben retirálni. Vajmi kevesen lehettek akkoriban, a­­kik az eredeti jelentésére, a pénzintézményre gondoltak, hisz „javadalmazásunkból“ aligha fu­totta volna betétekre. (Igaz, most sem nagyon futja,­­különösen mióta a miniszterelnök bejelen­tette­­, márpedig huszonnégy­­ezres minimálbér nem lesz!) Ám mégis, az utóbbi időben a mass media egyre gyakrabban és egy­re többet használja ezt a szót. Nos, lássuk, mit mond az Értel­mező Kéziszótár? „bank fn 1. A tervszerű pénzforgalomról gon­doskodó állami hi­tel­szervezet. (Tőkés gazdaságban, hitelek nyújtásával, és pénz adásvételé­vel foglalkozó vállalat.“) Nos, maradjunk a megfogalmazás második variánsjánál, hisz letűnt az állami monopólium kora. Hajdanában kies városunkban több bank is működött (bizony, még szász­ bank is volt), csak aztán a győzelmes felszabadító szovjet hadsereg nyomában az államosítás is megérkezett. E­­zért nem maradtak meg a ban­kok. Hanem most .­­ Szatmárné­metiben, Zilahen, Kolozsvárott már készülődnek megnyitni az új magán pénzintézményeket (most csak a vidékiekről beszé­lek, mert ugye a fővárosban...). Kiszivárgott a hír, miszerint Vá­sárhelyen is készülőben van egy magánbank. A lokálpatrióta hiú­ságomat ugyancsak legyezgeti, hogy — amint hírlik — ez van a legelőrehaladottabb állapotban, már ami a nyitás közelségét il­leti. Nagy az érdeklődés iránta, s mint hallom, már külföldi pénzintézmények is érdeklődnek. No persze, ez így van jól, hisz egy bank akkor erős és hitelké­pes, ha „kint“ is jegyzik. Amo­lyan jóindulatú konkurencia ez, ami rajtunk segíthet. No, nem kell arra gondolni, hogy meg­nyílik, és akkor szaladunk az előleggel a zsebünkben betét­könyvet lobogtatva. A bank hosszú távú üzlet, ami rövid tá­von nem, vagy csak igen kevés jövedelmet hoz. Ami viszont megnyugtató — a tervek szerint nem állami tőkére alapoz. M­ist azzal az államival már valahogy úgy vagyunk, hogy... És rám­ is fővárosi vállalkozás lesz. Ha­nem helyi és magántőke ,a­énú. Kiszivárgott az is, hogy elsősor­ban a most vajúdó magánpa­­raszti gazdaságoknak és kisvál­lalkozásoknak szeretnének segí­teni kölcsönök formájában. Nos, rájuk is fér a segítség! Ami szintén kiszivárgott, és nekem tetszik (bár nem lénye­­ges dolog), hogy az új vásárhe­lyi pénzintézménynek a PATER nevet szánták. Nos, ha így lesz, talán a bizalmunk is nagyobb lesz iránta. Mert az atyai szó azonnal az atyai gondoskodást juttatja eszünkbe. Melyre kont­­roverzált világunkban ugyan­­ugyan nagy szükségünk van! Nem mintha különösebben tékozló fiúk lennénk, hisz ez egyszerűen fizikai lehetetlenség, de mégis... (b. z.)

Next