Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)

1992-03-03 / 43. szám

len BOJKOTT — SZABOTÁZS! A PUNK ÉS A FRONT a demokráciaellenesség kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatta A beiktatási színjáték második felvonását is lejátszották Maros­­vásárhelyen. A pénteki fiaskó u­­tán, hétfő délután 3 órára hívták össze újból a frissen megválasz­tott tanácstagokat. Nem is kell mondanom, úgyis sejti mindenki, hogy ez alkalom­mal is csupán az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció tanácso­sai jelentek meg. A PUNK és a FSN továbbra is tüntetőleg távol maradt. A prefektus azzal lépett be a terembe, hogy: „Sä inträm, ca sä avem de unde sä iesim" — vagy­is a legnagyobb nyugalommal nézett az események elé. Igaz, hogy „eseménynek“ csupán a ri­porterek fényképezőgépeinek kattogása számíthatott. A me­gye főispánja azzal kezdte, hogy bezárta az ülést, mivel ez al­kalommal sem gyűlt össze a kétharmados többség. Azzal füg­gesztette fel az összejövetelt, hogy további intézkedések vé­gett az ország kormányához fog fordulni. Ennyi volt és mire észbe kap­tunk, már az ajtón kívül talál­tuk magunkat, tanácstagok, új­ságírók egyaránt. _ * _ Nehéz a választási vereséget elviselni! Még jól emlékezhetünk, hogy mennyi útszéli rágalom hangzott el azok címére, akik esetleg él­tek a demokratikus joggal és nemmel szavaztak az alkotmány­ra. A fölháborodott „gesztus“ ismétlődik, valahányszor az RMDSZ vagy az ellenzék vala­mely törvény ellen szavaz... Nos, a PUNR és a FRONT (!) a saját maguk által megszava­zott „legdemokratikusabb“ alkot­mány betűjével és szellemével ellentétes magatartást tanúsíta­nak, midőn, nyilvánvalóan di­­verziós céllal, bojkottálják a vá­rosi önkormányzatra hivatott ta­nács megalakulását. Eljárásuk kimeríti a KÖZÉLE­TI FELELŐTLENSÉG fogal­mát és kézzel fogható bizonyí­téka annak, hogy teljességgel képtelenek totalitarista rögesz­méiktől szabadulni. A gyerekes sértődöttség, a politikai dillet­­tantizmus és infantilizmus ve­gyül itt a nyilvánvalóan diver­­ziós szándékkal. Mert nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy pusztán időhúzó manőverről lenne szó, amire amiatt van szükségünk, hogy az eddigi igazgatás során elkövetett törvénytelenségek nyomait eltüntethessék. Szándé­kos feszültségkeltésről van szó, előkészítéseként más ellenséges megnyilvánulásoknak, híven ah­hoz a fenyegetéshez, amelyet a Vatra Románeasca nevében dr. Opris Zeno PUNR-s tanácstag tett közzé a minap. Az összefüggésekből világosan kiolvasható, hogy a manőver egy átfogóbb terv része, mellyel e­­gyes erdélyi megyékben konflik­tushelyzetet próbálnak teremteni a parlamenti választások előtt. A kormány felelősségérzetén múlik, hogy hagyja-e a demok­ratizálódás folyamatát szűklátó­körű érdekektől megtorpedózni. A marosvásárhelyi PUNR-s praktika — nem kétséges — be­leillik a „minél rosszabb, annál jobb" totalitarista visszarende­ződésre irányuló eddigi igyeke­zetükbe. Foggal és körömmel ragaszkodnak méltatlanul szer­zett hatalmukhoz, visszaélve sa­ját választóik bizalmával is. Ui.: Csupán kuriózumként jut­hat eszünkbe, hogy a majdani megyei tanács megalakulásakor, a várható szavazatarány alapján a mostani játék ismétlődhet, el­lenkező előjellel — az RMDSZ kerül a több mint egyharmados „monopolhelyzetbe"... (mózes) Március 2-án, hétfőn ismét el­maradt a marosvásárhelyi váro­si tanácsnak a törvény értelmé­ben összehívott alakuló ülése. A gyűlésen, csakúgy mint az előzőn, kizárólag az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció vá­lasztott tanácstagjai jelentek meg A Román Nemzeti Egy­ségpárt és a Nemzeti Megmen­­tési Front tanácstagjai testületi­leg távolmaradtak. Távolmaradásuk alkalmat te­remtett a megye prefektusának arra, hogy az alakuló gyűlést egy újabb határidő kitűzése nél­kül felfüggessze, azzal az indok­kal, hogy a kormánytól vár ú­­jabb utasításokat. A Román Nemzeti Egységpárt és a Nemzeti Megmentési Front tanácstagjai távolmaradásukkal a választóknak tett ígéreteiket szegték meg, komoly akadályt gördítve ugyanakkor a demok­ratikus kibontakozás útjába, bi­zonytalan időre törvényes veze­tés nélkül hagyva a várost. Ez a kirívó eset azért is ve­szélyes, mert precedenst teremt­ve, országos szinten is gátolhat­ja a demokratikusan választott tanácsok működését. A történtekért és ennek be­láthatatlan következményeiért minden felelősség a távolmara­dókat terheli. A Demokratikus Konvenció és az RMDSZ marosvásárhelyi tanácstagjai NYILATKOZAT RMDSZ KOZSEMERY maros megyei napilap | XLIV. évfolyam 43 (12303) sz.­­ 1992. március 3. kedd­­ 8 oldal ára 10 lej 1992. február 27-én ülést tartott az RMDSZ Maros megyei Vá­lasztmánya. A Választmány meghallgatta a helyhatósági választások körülmé­nyeit kivizsgáló RMDSZ bizott­ság jelentését, amelyet már elő­zőleg az Elnökség és a marosvá­sárhelyi körzeti vezetők, is meg­vitattak. A jelentést elemezve, a Választmány a következő dön­téseket hozta: — A polgármester-választás u­­tán a lehető legrövidebb időn be­lül össze kell hívni a megyei köz­gyűlést. — Felkérik a marosvásárhelyi körzeti vezetőket, hogy sürgősen vizsgálják meg a tavaly felbom­lott városi RMDSZ vezetőség új­raalakításának lehetőségét. — A hét végéig a körzeti ja­vaslatok alapján az Elnökség és a körzetek közösen döntenek a polgármester-jelölt személyéről. — Mihály Istvánt fölmentik a kampányfelelősi tisztségéből és megbízzák az Elnökséget, hogy nevezzen ki más személyt erre a feladatra. A választmány úgy ítéli meg, hogy az RMDSZ egységét min­denképpen meg kell őrizni, és nem szabad megengedni, hogy olyan bizalmi válság alakuljon ki, ami szövetségünk erejét meggyen­gítené. Fölkérjük választóinkat, hogy az április 19-i polgármester­választáson továbbra is támogas­sák az RMDSZ-t, mert az eddigi példás összefogásra ezután is szükségünk lesz, és ettől semmi­lyen pillanatnyi sikertelenség nem tántoríthat el minket. Az RMDSZ Maros megyei Választmánya A másság nem veszély, hanem érték A magyarországi román ki­sebbség kulturális és nyelvi szempontból egyaránt a román nemzethez tartozik, jelentette ki a bukaresti rádiónak nyilatkoz­va Göncz Árpád, Magyarország elnöke. Hangsúlyozta, hogy Ma­gyarország tiszteletben tartja a magyarországi románok kultu­rális és nyelvi önállóságát, ön­szerveződési jogát, valamint azt, hogy kapcsolattartásra töreksze­nek Romániával Ez a pozitív diszkrimináció elvének érvénye­sítése, és hozzátette, hogy u­­gyanazt természetesnek tartja a romániai magyar kisebbség ese­tében is. A magyar államfő fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a másságban nem veszélyt, ha­nem értéket kell látni, és akkor a magyarországi románok, illet­ve a romániai magyarok nagy szerepet játszhatnak a két or­szág közeledésében. Parlamenti csatározások Kik építik a jogállamot Romániában? Fasiszta szólamok a Felsőházban „Kérem a kormányszerveket, döntsenek: nem lenne-e helyes le­zárni a (román—magyar) ha­tárt? Nem kellene számos, ebből a nemzetből származó úgyneve­zett turistát kiutasítani az or­szágból? Nem kellene internálni a sok uszítót, akik háborút a­­karnak, még mielőtt a jugoszlá­viai tragédia minálunk is meg­ismétlődne?... Volt már ilyen­re példa. Churchill a maga ide­jén internálta az összes, angol földön élő németet. Nem látok semmiféle különbséget az akko­ri angliai németek és az itt mű­ködő horthysta ügynökök között“ — hangzott el a múlt héten az ország parlamentjében. Az „orá­­tor“ a híres-neves ROMULUS VULPESCU szenátor, aki még csak el se pirult, amikor el­mondta ezeket a tipikusan fa­siszta szólamokat. így kezdődött a „csonka“ hét, mivel a választások második for­dulója miatt, február 25-én, ked­den fogtak munkához a hon­atyák. Hogy hányan értettek e­­gyet az épületes interpellációval és hányan nem, azt nem tudni, ugyanis ez az esemény „kima­radt“ a tévé késő esti parlamenti krónikájából. Az ország nagy része nem tud róla, azonban mégiscsak kiszivárgott egy két dolog. Azt hiszem, ezzel nem nő Vulpescu úr népszerűsége. Ilyen viharos indulás után komoly dolgokra is sor kerülne- MÓZES EDITH (Folytatás a 2. oldalon) Egy lehetséges válasz dr. Opriș Zénónak DINU C. GIURESCU egyetemi tanár (a minap járt városunkban): „Az ultranacionalizmus eszköz volt a kommunista rezsim kezében hatalma megerősítésében. Tették ezt az egyéni és kollektív szellem átalakításával. Mindnyájan Burebista leszármazottai vagyunk, mind­nyájan harcosok vagyunk, mindnyájan a hazát védjük. Vagyis a társadalmi „homogenizálás“ programja a szellemi „homogenizálás“ programjaként is működött. Korábban a sarló és kalapács zászlaja alatt sorakoztattak fel, ma pedig a nemzet nagy körültekintéssel kiválasztott szimbólumai alatt meneteltetnek. (...) Az ultranacionalizmus abban a pillanatban kezdődik, amikor — valamely realitásból kiindulva — azt mítosszá változtatják. A míto­szok egyik vagy másik történelmi realitás abszolutizálásából ered­nek. Ebben a tekintetben említhetem azt, amit „Grigore Ureche szindrómának" nevezek. Ő fogalmazta meg azt a híressé vált víziót, hogy a román országok „a gonosz útjában" állnak. És ez igaz. Más­felől azonban a kommunista rendszer a maximumig okozta ezt a képzetet, hogy az ostromlott nemzet érzését terjessze. Az ellenség a határokon áll (sőt azokon belül) és falat kell emelnünk a párt, an­nak vezetője köré, hogy meg­védjük a hazát. (...) Az így táplált nacionalizmus előtt sokan másodrangú állampolgá­rokként reagáltunk a saját országunkban — mintha egy külső hata­lom ostromolna. Aztán ellenséges megnyilvánulásaink voltak a kö­rünkben élő más etnikumokkal szemben. Tehát századok óta ezen a földön élnek ők­ is, és ehhez a földhöz tartoznak, akárcsak mi, romá­nok! Ha valóban románok és európaiak akarunk lenni, értsük meg, hogy a mienktől eltérő más etnikumok nem csak azonos jogokat kell élvezzenek, hanem identitásuk teljes tisztelete is megilleti őket". Miért Opriș Zénónak és nem a Vatra Románeascának, amikor a minapi alkotmánysértő, uszító Tiltakozás fölött időzünk el? (Cuvintul liber, február 28). A­­zért, mert O. Z. úr is ugyanabba a hibába esik, mint a Dumitra­.cu, Vulpescu-féle parlamenti vezér­szónokok: ahogy kinyitják a szá­jukat, mindjárt az egész román nemzet nevében kezdenek el beszélni. Ne akadjunk fenn azon, hogy az ilyen „jogkör“ még az államelnöknek is csak megszorí­tással jár ki... O. Z. nem éri be a Vatra Ro­­maneascával, minden románok szószólójának szerepét vállalja fel, anélkül persze, hogy akár „saját“ kulturális szervezete tag­ságát megkérdezte volna. Dehát ... Ködös elfogultságában arról is megfeledkezik, hogy a lezajlott választásokon, Erdély néhány ö­­vezetét leszámítva, a VR pártja, a PUNR meglehetősen szerényen szerepelt. S még mifelénk is, a­­hol a PUNR szerzett vezető he­lyeket, a szavazók majd fele más jelölteket támogatott. A távolma­radókról már nem is beszélve. Ezek a románok az „irredenták“ mellé szegődött hazaárulók? Oprig Zeno úr és az „eszméit" szajkó­zó kisebb kaliberű acsarkodók szemében nyilván csupa haza­áruló, aki nem árt velük egyet. Arra most nincs helyünk ki­térni, hogy a Vatra itt-ott helyi kormányzathoz jutott (PUNR) politikusai mit tesznek-tehetnek, midőn a hazafiaskodó jelszavak magaslatáról a szürke valóság ta­lajára lesznek kénytelenek eresz­kedni?! Az O. Z.-féle vehemen­ciára lehet egyfajta replika az, ami a bukaresti Goethe Intézet­ben minap elhangzott a Törté­nelem és nacionalizmus címmel tartott szimpóziumon. Mindez, ahogy mondani szokás, nem kíván külön kommentárt. Megértjük Opris Zeno úr érté­kelését, miszerint „in aceastä pe­­rioadä de cumpänä, ?i nelini$ti“, hiszen az általa emlegetett „ötö­dik hadoszlop“ igencsak kiterjedt, a Demokratikus Konvenció színei már Bukarest fölött is lobog­nak. ..

Next