Népújság, 1992. április (44. évfolyam, 64-84. szám)

1992-04-01 / 64. szám

­ílEdlEnTOi A Románia libera lapban olvastuk, hogy a Demokrati­kus Konvenció megválasztott új konstancai polgármestere, Cornel Neagoe beiktatása u­­tán a polgármesteri hivatal épületében azonnal felállítot­ta a sajtóirodát. A polgár­­mester úr a helyi újságírókat feljogosította arra, hogy hoz­záférjenek minden irathoz, tudjanak a hivatal minden tevékenységéről, és ehhez nem kell külön engedélyt kérniük. Ugyanakkor kinevezte a hi­vatal szóvivőjét, aki minden pénteken sajtótájékoztatót tart a polgármesteri hivatal tevékenységéről... Demokraták és revizionisták? Mostanság mindenféle nemzet­közi találkozón szóba kerül a kisebbségek, így a nemzeti ki­sebbségek ügye. Némelyik ilyen találkozó jellemző tünete, hogy ha valaki a szervezők, esetleg a „domináns elem“ véleményével ellentétes álláspontot fogalmaz meg, mindjárt a legkülönfélébb jelzőkkel illetik., Ilyen volt Párizsban a kisebbségek jogai­val foglalkozó nem- kormányzati francia szervezet védnöksége a­­latt tartott kollokvium. A kelet­­európai kisebbségek és kihatá­suk a bevándorlásra Európában témakörrel. Romániából a nemzetközi jog szakemberei és történészek vet­tek részt. Úgyszintén részt vett a franciaországi Román Közös­ség számos tagja — jelentette a Rompres. Amint az egyik román részve­vő kijelentette, több­­ magyar származású felszólaló a valóság­nak meg nem felelő térképekhez folyamodva, hamis módon ismer­tette Erdély legutóbbi két év­százados történetét és a magyar kisebbség helyzetét. A romániai részvevők, akárcsak­­ a Francia­­országban letelepedett román szakemberek, úgymond objektív, történelmi és jogi adatokkal elutasították ezeket az ál­táso­­kat, hangsúlyozva, hogy a ki­nyilvánított álláspontok egy re­vizionista propaganda előfeltéte­leiből indultak ki, mi több, a de­mokrácia és a jogállam feltéte­lei között nem létezik semmi­lyen ellentét a nemzeti állam és a kisebbségekhez tartozó szemé­lyek jogainak tiszteletben tartá­sa között, amit Románia alkot­mánya is előír. Ezekhez az ér­vekhez csatlakoztak a kollokviu­mon jelen levő szerb és cseh küldöttek is. A Rompres híradásában szó sem esik arról, hogy mit mon­dott a „másik­­fél“, így valóban meg lehet „vitatni“ bármilyen kérdést — természetesen a de­mokratikus dialógus jegyében. .. A kisebbségek jogaival foglal­kozó csoport szakemberei követ­keztetéseikben megállapították, hogy a kelet-európai országok új alkotmányainak előírásai alapot szolgáltatnak a kisebbségek jo­gainak garantálásához, s hogy a problémák hasonlóképpen vetőd­nek fel egyes nyugati országok­ban is. Ilyen összefüggésben po­zitív utalás történt Románia al­kotmányára és a helyhatósági választások lebonyolítására, hang­súlyozva annak lehetetlenségét, hogy a kisebbségek problémáit a határok módosításának és az európai államok felmorzsolá­sának gondolata alapján vessék fel. Vagyis tudományos konferen­­■ cia, avagy kollokvium címén to­vábbra is az agyrémekről fo­lyik az elfogult „eszmecsere“. V­ÉGRE! Lelkiznek a nagyok. És nem akárhogyan. Hát ezt is megértük Persze, le­het, hogy nem is elvan nagyok. (Csak­ képzelik magukat). Min­denesetre, ahogy egymásnak es­tek. . . Most már nem tréfa. S nem babra megy a játék. Van valami a dologban. Valami ész­bontó. Mondhatnám, ha lenne bennem csöppnyi sajnálat. .De nincs. A pillanat mindent meg­ér. Hasznára lehet ennek az­­or­szágnak. Akárhogy vesszük. Vége a tapintatos mellébeszélés­nek. Veszekednek, arsarkodnak, mert muszáj. Mert elfajult az ügy, és kézlegyintéssel nem lehet már az ilyesmit elintézni. Ha én kommunista, te is kommunista, te sem leszel elnök, én sem le­szek elnök. Meg akarják mutatni egymásnak, ki a legény a gáton. Iliescu elnök tovább nem tud­ta türtőztetni magát. Félretett törvényt, szégyent. Elment a saját maga alapította párthoz. Panasz­kodni, puhatolózni. Szóval, mi­heztartás végett. Jelölik-e vagy­ sem egy újabb fordulóra. Sok minden kiderül, de ez nem. Vagyis... Nem bólogatnak. A dí­szes reklám­ mosoly eltűnik az arcokról. VARUNK Az ex-miniszterelnök Front­vezér nem hagyja magát. Úgy számlgálja, tartozik. És fizet. A vádakat nem vágja zsebre. Rom­lásba­ kommandírozta pártját, helyrehozhatatlan károkat okoz, rossz hírünket kelti a világban. Az ember jobb híján mosolyog. Unos-untalan hallott érvek. Más is? Eddig azt mondták, hogy az ellenzék képes ilyesmire. És spé­ciei a kisebbségi magyarok zagy­váinak össze-vissza s torzítják ez ország ábrázatát. Egyáltalán még maradt rontanivaló? Minap a hí­res világlátott színi-direktor nya­kon­­legyintette a lelkes kérde­zőt. A világ annyit törődik ve­lünk, mint macska a vasárnap­pal. Körülbelül. Petre Ronymn és ellenfelei vá­logatott sértésekkel győzködik egymást. Igazán drukkolhatunk. Hiszen annyi minden megvilágo­sodhat. Együtt indultak 1989 decemberében. Most meg elvál­nak útjaik, bár még összetartja őket, hogy mindenki másnál job­ban tudják, valójában mi történt akkor. Hogy kik lőttek? Hogy kik csúfolták meg a forradalmat? Hogy miért dugitossák azóta is a gyilkosokat? Mi pedig türelme­sen várunk a válaszokra. A most folyó Front-bomlás is közelebb visz ezekhez egy lépéssel. PAKOT FÜLÖP ! « 000­000000000000000000000000000000000000000000000000000000000006» A politikai kozmetikáról Nyilvánvaló, hogy európai­­sza­lonképesítésünk átfogó és vaskos forgatókönyv szerint alakul. En­nek alapvető céljai között szere­pel az ellentétek és ellentmon­dások bizonyos tűréshatárok közé való szelidítése. A mostanság fel­élénkült ebbeli buzgólkodás ma­gyarázatát a gazdasági-pénzügyi nehézségek, az európai intézmény­rendszerbe való, gyorsabb beil­leszkedés igénye motiválja. Mond­hatnánk: nemes, minden erőfe­szítést megérő igyekezet. És az is lehetne, ha az említett szeli­­dités az ellentétek és ellentmon­dások valóságos oldódásával vagy feloldásával járna Nem ez tör­ténik Horn jó szokás szerint a LÁTSZAT átkozmetikázása fon­tosabb és „praktikusabb“, mint a LÉNYEGBELI változás és vál­toztatás. Emez ugyanis csak (Eu­rópának) túlságosan szembetűnő forrongások árán lenne elér­hető, ami viszont ÉPPEN nem kívánatos. Sem itthon, sem kül­földön! így aztán a beavatottak és akinek „esze van“ belföldön és külföldön, szépen behunyja fél szemét és jó farizeushoz il­lően vizet prédikál, miközben bort iszik. Vagyis eljátsszák a „nincs itt semmi baj, csak amo­lyan átmeneti funkciózavarok“ című jelenetet, amibe beleférnek a köznapi politikai-gazdasági­­szociális konfliktusaink. Kevésbé a Miron Co­sma féle partizán­akciók. De — íme! — túl lehe­tünk ezen is, ha Európa éppen behunyt fél szemével fordul fe­lénk! Azaz, nem veszi észre, hogy meggyalázták a demokrá­ciát, a jogállamiságot, hogy va­laki, valakik bíztatására, cipő­­törlő rongynak tekintette az or­szág alkotmányos intézmény­eit, hogy mindehhez az állam fő és kevésbé fő, de felelős intézmény­­vezetői külön-külön és együtt is jó képet vágnak. A „szalonké­­pesedés“ olyan fontos, hogy a gyalázatot is érdemes eltűrni? Aki tudjál .­­— Ha a Miron Cosma-féle ,,ki­­türemlés“ be nem tervezett mó­don tűnt fel, az antiszemitizmus motívum­ának „lerendezése“ szervesen illeszkedik a szalon-, képesítés forgatókönyvébe. Mi­vel hónapokon át elhanyagolt, sőt szándékosan terjesztett fe­kélyről van szó, a drasztikus ke­zelés (látszatához) kellett folya­modni, hogy a jelenséget az európai tűréshatárok közé szelí­dítsék. A főrabbi egyenesen Ion Iliescu elnökhöz fordult az­ ügy­ben, aki ezúttal már hajlandó volt erélyesen elítélni az anti­szemita, fasiszta megnyilvánulá­sokat, ügyészi eljárást helyezve kilátásba. Na végre, léle­geztek fel egyelőre inkább várakozással, mintsem meg­könnyebbüléssel az ország jó többségét kitevő normális em­berek. Azzal maradtak! El­nöki szó ide, elnöki szó oda, az, ügyészség a füle botját sem mozgatta, mint azt a normális ember joggal elvárta volna. De­­hát a normális ember ritkán vagy sohasem jó farizeus, így MAKK­UT JÁNOS (Folytatás a 3. oldalon) MAROS MEGYEI NAPILAP­­ XLIV. évfolyam 64 (12324) sz.­­ 1992. április 1. szerda­­ 4 oldal ára 5 lej A liberálisok elhatárolódnak... Radu Câmpeanu Nemzeti Li­berális Pártja megkezdte válasz­tási kampányát. A kedden tar­tott sajtóértekezleten egyebek között részletesen kifejtették a párt más politikai alakulatokhoz fűződő viszonyát. 1íz RMDSZ-szel kapcsolatban kifogásolta a szervezet egyes képviselőinek határokon kívül elhangzott kijelentéseit, amelye­ket a nemzeti érdekekkel ellen­tétesnek mondott. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy Radu Câm­­peanu és a Liberális Párt a kö­vetkező parlamenti választáso­kon nem tart igényt a magyar­­sáig szavazataira, s ilyen mond­vacsinált érvekkel próbálja a román közvélemény előtt érzé­keltetni elhatárolódásukat az RMDSZ-től. Ez az elmozdulás pedig csak egyfelé mehet, a hangsúlyozottabb nacionalizmus felé. Valószínű azonban, hogy a Liberális Párt "ezt a vonatot már lekéste... Az egység leghalványabb esélye is elúszott! Azt hiszem, Petre Roman sem számított ilyen reakcióra, ami­kor vasárnap este nyilatkozott a konvenció „demokratikus voltá­ról“. Hétfőn a szenátusban ki­robbant a botrány, mert az Ili­­escu-párti szenátor urak nem­csak a munkálatok demokrati­kus voltát kérdőjelezték meg, diktátori hajlamokkal vádolva a pártvezért, hanem még a szava­zás korrektségét is kétségbevon­ták. Látni lehetett, micsoda kéj­jel mondta Birladeanu, hogy ex­­miniszterelnökünk még az or­szág alkotmányát sem ismeri, és nem tudja mit beszél, amikor a parlament feloszlatásának lehe­tőségét veti fel. Ezután sorra a mikrofonhoz lépett Vasile Vacaru szenátorba parlamenti frakció vezetője, O­­liviu Gherman, a szenátus alel­­nöke, Mihail Cernescu, Gheor­­ghe Dumitrascu, Gheorghe Da­mian, Miron Manescu, Ioan Tă­­taru, Ion Neagu, Mihai Teodo­­rescu szenátorok, akiknek egy­behangzó véleménye szerint Pet­re Roman antidemokratikus magatartást tanúsított a Kon­vención, és művi, „megszerve­zett többségi szavazattal“ érte el, hogy az általa benyújtott módosító javaslatot fogadják el.­­Elmondották, hogy a jövő, ma irányzat­ nem az 1989 decembe­ri forradalom ideáit követi, de­­magógnak nevezték ex-minisz­­terelnökünket, ergo ilyen kö­rülmények között nem marad­nak a kormánypárt parlamenti frakciójában. Ionel Achimioaie szenátor ag­resszíven reagált a helyzetre és kijelentette, hogy szégyen ilyes­mit a szenátusban megtárgyal­ni, ez a párt belső problémája, amit már a konvención szóba kellett volna hozni. Mihai Teo­­dorescu botosani-i frontos sze­nátor replikájában Achimioaie ellen intézett kirohanást. Abban viszont egyetértettek, hogy az álalános választásokat minél ha­marább és az elnökválasztással egyidőben kell megtartani. Vasile Vacaru megüresedett helyére Petre Negrut szenátort választották, aki megköszönte a bizalmat, de kijelentette, hogy nem fogadja el a felajánlott tisztséget. A képviselőházban Petre Tur­­■lea is kilépett a FLN-ből, mert mint mondotta, „nem mocskol­hatja be a nevét azzal, hogy egy Petre Roman által vezetett pártnak a tagja“. Ez­­­re a pon­tot azzal tették fel, hogy egy ú­­jabb „frontvonalat“ jelentettek be. A decemberi forradalom esz­méit követni óhajtók megalakí­tották a „December 22“ Nemze­ti Megmentési Frontot. Új párt, új szárny, új irányzat és szép lassan szétforgácsolódik az ország kormányzására „ema­­nálódott“ politikai alakulat, mert ilyen körülmények között az egység leghalványabb esélye is elúszott. MÓZES EDITH » o((o tot»«o«nti)*otii«otoon*o«o«oeo*o*o»nio*o*n»o«o*ototo* Tovább tart a Frontfogyatkozás A szenátus keddi plenáris ü­­lésének elején Sergiu Nicolaescu brassói NMF-szenátor bejelen­tette, hogy visszavonul az NMF parlamenti csoportjából. Nico­­laescu szenátor azzal indokolta döntését, hogy az NMF nemrégi országos konvencióján elfoga­dott indítvány antidemokratikus. További két szenátor, Mircea Cupsa és Ilie Gitan is kilépett a Front frakcióból. Mint ismeretes, hétfőn másik 7 szenátor is kilépett az NMF parlamentii csoportjából. Kedden Vasile Vacaru szená­tor bejelentette, hogy megalakít­­­ja a December 22 — Nemzeti Megmentési Front új parlamenti csoportját. L,VY&* g**X Április bolondja .. Gondoltam kitalálok valami képtelenséget, minél hihetetlenebbet, ha lehet, s amikor az olvasó már eléggé kiszörnyülködhette m­agát, bedo­bom az ilyenkor szokásos csúfon­­dáros, bugyuta versikét, tréfa volt az egész, a népség, katonaság át van ejtve. Na hiszen!... Hamar rál hittem, semmi olyat nem tudok kieszelni, amit a valósság ne szár­nyalna túl többszörösen is. Hát nem a bolondját járatják velünk évek óta, nap mint nap? Nincs átejtve népség és katonaság? Nem olyanokat mondanak ne­künk, minden fórumon, hogy azt immár senki sem hiszi? Még a­­zok sem, akik mondják. Nem úgy néz ki némelyik lap és tévé­adás, mintha folytonosan április elsejei különkiadás lenne? Akkor meg minek törjem a fejem fölös­legesen. Akik ebből politikai stra­tégiát csináltak, úgyis megtréfál­nak, becsapnak ma és holnap, akárcsak tegnap, tegnapelőtt. De a rigmust azért elmondom Április bolondja, felmászott a toronyba... Erről van szó. Min­denki oda igyekszik. Minél ma­gasabbra, a többiek feje fölé. Illetve ne túlozzak, nem minden­­ki. Az ország 95 százaléka azon küszködik keservesen, hogy vala­miképpen szinten tartsa magát, így azt se veszi észre,­­ hogy a toronyba­­igyekvők rajta taposva törtennek felfelé. Mert higgyék el, a csúcsra feljutni se könnyű. Támaszték meg mindenféle lehet­séges és lehetetlen eszköz, segítő­társ és sok nyaktörő mutatvány kell hozzá. Az ember, ha nem elég ügyes, körültekintő vagy gyakorlott, le is zuhanhat. Ha másért nem, amiatt, hogy aki már feljutott, konokul védi a fel- NAGY MIKLÓS KUND (Folytatás a 3. oldalon)

Next