Népújság, 1992. augusztus (44. évfolyam, 150-170. szám)

1992-08-01 / 150. szám

A jóga lélekző és légző tudománya Mivel a „HAT-HA“ és a „RAD­­ZSA“ jógánál a lényeg a lélek­­zés-légzésre esik, azért a gyakor­latok ismertetését is ezzel kez­dem. Habár a mindennapi jógagya­korlatoknál a hat-ha jóga légzé­seit — lélegzésféléit — alkalmaz­zuk, mégis úgy gondolom, hogy az élet megnyilvánulásának — keletkezésének — a szempontjá­ból, a rangsorban a „RADZSA“­­jóga lélekzése az elsődleges. Ha megfigyeljük a „RADZSA“-jógá­­nál lélekzésről, míg a „HAT­­HA“-jógánál légzésről beszélünk. Mind a kettőnek különböző ér­telme és oka van. A „RADZSA“-jóga szerint az egész világ keletkezése és elmú­lása egy „lélekzési ciklus“, a­­mely: keletkezés, lét, elmúlás és lappangásból áll. Egy végtelen­ségig megismétlődő — önmagába visszatérő — örvénylés, ritmus. A „RAZSDA“-jóga magyarázata szerint a világ a létenergia kile­­hetődése folytán keletkezett, így mi is a kilehetődésnek vagyunk az eredményei, következményei. A „HAT-HA“-jóga szerint, az életünk az első lélegzetvétellel született, és az utolsóval múlik el. Ez kimondottan a fizikai é­­letünk tevékenységére vonatko­zik, melyről annak idején fogunk részletesen szólni. Visszatérve a „RADZSA“-jóga szemléletére, a kilehelt életener­giát, melyet belehelünk és amely a fizikai testet teremtő és fenn­tartó létalap, „PRÁNÁNAK“ ne­vezik. Amint a belélegzett „PRA­­NÁT“ felvettük, a közönséges légzéssel egyidejűleg, ezt a lég­zési ciklusok ismétlődésével, el­használódása alkalmával pótol­juk. A „RAZSDA“-jóga művelői értik a prána felhalmozásának a módszerét, illetve majdnem any­­nyi életáramot vesznek fel, a­­mennyit felhasználni óhajtanak. A „RAZSDA“-jóga lélegzése al­kalmával kétféle életáramot: ne­gatív és pozitívat veszünk fel. A negatív életáramot a bal orr­lyukunkon, a pozitívat a jobbon. A negatív életáramot „IDA“­­nak, a pozitívat „PINGALÁ“-nak nevezik. Az egész testünket élet­­áram-vezetékek hálózzák be, melyeket „NADTNAK“ nevez­nek. Tehát „IDA NÁDI“ és „PINGALA NÁDI“. A két fő áramvezetéken: Idá- és Pingalá-nádin belélekzett é­­letáram, a gerincvelőben talál­kozik az úgynevezett „SZU­­ZSUMNA“-ban. Innen árad szét a számtalan nádin az egész szer­vezetbe. A belélekzett életáramot, a­­mely most egyesült a gerincve­lőben, a jógi bevezeti a legalsó életáram-körbe, „CSAKRA“-ba, és innen fokozatosan próbálja — különböző hangú lélekzések se­gítségével — felszállítani egé­szen a legfelsőbb életáram-kör­be, az agykéregbe. A szervezetünknek hét erőkör­­központja van, éspedig: 1. Az első, a legalsó, az őserő központ, mely a nemi szervek tájékán helyezkedik el, az úgy­nevezett „MULADHARA CSAK­RA“. 2. Következik a vastagbél tá­jékán levő „SZVADISTANA CSAKRA“. 3. A harmadik a köldökkel egy magasságban a „MANIPURA CSAKRA“. 4. A szív tájékán az „ANA­­HATA CSAKRA“. 5. A garatnál a „VISUDHA CSAKRA“. 6. A hatodik az orrgyöknél he­lyezkedik el, az „ADZSANA CSAKRA“. 7. Az utolsó, a legfontosabb a „SZAHASZRARA CSAKRA“, mely az agykéregre fejti ki élet­­áram-hatását. Ezt a csakrát a jóga ezerágú lótuszvirággal kö­rülvéve ábrázolja. A fenti hét erőközpontnak — csakrának — hét magánhangzó kilégzés felel meg növekvő sor­rendben: ú, ó, a, á, é, ű, i. Az i-vel történő utolsó kilégzést a jógi háromszor ismétli meg. A belélegzett életáram — bio­energia — a gerincvelőből, a magánhangzó-lélekzések rezgő­frekvenciája folytán, a felfelé­­haladás alkalmával — amíg a legfelsőbb áramkörbe — jut, töl­ti fel a csakrákat, és alakítja át az ősenergiát — mely a nemi­szervben nyugszik —, finom szellemi erővé, amit a jóga „DJASZNAK“ nevez. A hét csakrán átvezetett nemi erő kifinomítása, átalakítása te­szi képessé a jógit az általunk úgynevezett csodákra. A jógi ezeket a lélekzéseket átéléssel, figyelem-összpontosítással végzi. A figyelem-összpontosítással végzett csakra-lél­ekzést „KUN­­DALINI“ lélekzésnek, jógának­­, nevezik. Ennek a szimbóluma az­­ összetekeredett kígyó, melynek a farka a szájában van. A csakra­­légzés közben a kígyó kiveszi a farkát a szájából és lassan kezd felfelé kúszni, a nemi szervtől az agykéregig. Ezt a jógát űzik — a hat-ha jógával összekötve a nagy jógik: GURUK, RISIK és MAHARI­­SIK. SZ BARTIS ÁRPÁD (Folytatjuk) Minden 1/2-e Szeptemberben bezár a londo­ni állatkert, 166 évi fennállás után. Évi kétmillió fontos ráfi­zetéssel működik, a kormány 1988-ban tízmilliót adományozott, de ez nem elég. Egymillió láto­gatóra volna szükség évente, de ennek csak huszonöt százaléka jött be. A Regent’s Park első­sorban gorilláiról és ritka panda­mackóiról híres. A kilencven al­kalmazottat és a sok száz álla­tot máshol helyezik el. Tizenkilencedik századi óvszert vásárolt egy svéd gyűjtő, potom 3 300 fontért a londoni Chris­ties’s cég árverésén. A mű­szer Franciaországból szár­mazik, báránybélből készült és erotikus rajz díszíti, mellesleg mintegy 20 cm hosszú, s hasz­nálója valószínűleg selyemzsi­nórral rögzíthette. Mostani gaz­dája erotikus- és pornó­múzeu­mában kívánja kiállítani. Heti kis (pénz)tárcánk (les tintába a tollat! Nem a képzavarról fecsegek itt, csak tetszetős a cím, a helyi rádióból szüremlett ránk (xerox) — itt most a negatív definíció­ról esik szó !kő, apadó kútba). Ennek a r­odellje: nem vagyok ez meg amaz, sem ez, sem amaz — tehát találd ki, mi volnék... Namármost, olvasom, találja ki ön, hogy mik vagyunk. Ismeri ön a lift működési elvét? Akkor miért rontja el naponta? Tudja, hogyan működik a villanycsen­gő? Érdekes, mégis mindig nyo­mogatja. Van fogalma, miben áll a hűtőszekrény hűtése? Ára­mot rezsóztat, mégis hideget csi­nál a melegből, hm? Hogy jön ez össze? Tessék? Hogy ön nem tudós? Tessék csak várni egy pindurkát! Tudja-e ön hogyan működik a kvarcóra? Kapásból, persze, egyből tessék megmagya­rázni, tudománynépszerűen. Hogy ön nem Lőrincze Lajos? Hát ezt meg honnan veszi? A negatív definíció jegyében? Ahá. Kedves fejem (egészem), hogyan műkö­dik a telefonja? Rosszul? Nem erre vagyok kíváncsi-Jáncsit mi a működési elve? Hát a rádióé? Azt sem? A tévét, azt remélem, tudja, nem? Azt sem? A ben­zinmotor? A számítógép? New­ton harmadik tétele? Miért van nap és éj? Miért élünk és ha­lunk? Tessék? Hogy a hozzám hasonló dik­ók gyötörhessék az arra érdemeseket? Köszönöm. Végre egy pozitív válasz. — Apu, mi az, hogy izé... na . .. lízing? — Hagyj békén, fiam, nem látod, hogy cikket írok?! Most éppen zsákutcát nyitok a levegőben, de tisztázni szeret­ném: mindezeket magam sem tudom, ám mindezekkel együtt, vagy mindezek ellenére én sem vagyok hülye. Néha belevágom tollamat az éles tintába, ennyi. Aki tudja, hol lehet megint kap­ni (tintát), tartsa meg az infor­mációját. Ezen a nyáron nekem már nem telik több rá. (különi) Kastélyaink 17/A A görgényszentimrei várkastély Mint sok más korabeli társa, romjaiban áll a magaslaton. Kő­vári László írta: „Volt idő a ha­za felett, midőn alig nézhetett szét a honfi, hogy tekintete ne találkozott volna a folyamok fe­lett elvonuló hegyláncok csúcsa­in álló lovagvárakkal, a falak­ból kiemelkedő erődített kasté­lyokkal.“ Okleveleink és hite­les történeti adatok a honfoglalás korától kezdve beszélnek a vég­várakról, kastélyokról. Szent István a vármegyék szervezése után kezdeményezte királyi vá­rak építését. Ezt az építőtevé­kenységeit csak a tatárjárás sza­kította félbe, de utána már a földvárak helyett kőerődítések, kővárak, végvárak épültek. A XV. században a várak a hadá­szati követelményeknek megfe­lelően épülnek. Az ismertek kö­zül­­a Cenk hegyén álló Brassó­­via-várát, Déván a­­ kúp alakú te­tőn Déva-várát, a Görgény vize felett kiemelkedő dombon Gör­­gényszentimre várát sorolnám. Valamennyi királyi, fejedelmi várként ismeretes, az erdélyi tör­ténelem nevezetes eseményeinek színhelyei voltak, azokat a tör­ténelem vihara és az emberek kapzsisága romba döntötte, s a­­nyagát elhordták új építkezé­sekhez, létezésüket és helyüket romos falmaradványok igazol­ják, illetve jelzik. A XVI és XVII. század fordu­lóján és később­­is, a vár- (kas­tély )-építkezés fellendül. Beth­len Gábor, I. Rákóczii György és mások építőtevékenysége jelenti Erdély épitőművészetének fény­korát. Ebben az időben épült a legtöbb castellum, mely­nek magyaros formája, a kas­tély, nagyúri otthonit jelent. A fejedelmek, vajdák építőkedvét átveszik azok főtanácsárai, a ve­zető családok, s építtetik kasté­lyaikat szerte Erdély területén. Hogy még csak egynéhány nevet soroljunk fel: a Bánffyak, Hal­­lerek, Bornemisszák, Telekiek, Lázárok építenek szebbnél-szebb kastélyokat. A görgényszenttimrei várkas­télyt már 1364-ben említik okira­taink, birtoklói között erdélyi fejedelmek, vajdák sorait ismer­jük, s a XVI. században Izabel­la királynő kapja jegyajándékul Címere a várépület falát díszí­tette, ezt I. Rákóczi Ferenc gör­­gényi várának leltárkészí­tői 1652- ben még látták és feljegyezték. A görgényi várról M. Visconti 1699-ben készített egy rajzot, s a kép, valamint az említett lel­tár (leírás) alapján fogalmunk lehet annak nagyságáról, épüle­teinek kialakításáról, felszerelé­séről, anyagi gazdagságáról és berendezéséről. A magaslaton álló várat kül­ső és belső kőfal vette körül, s a domb oldalán végighúzódó e­­melkedő út vezet el a kősziklá­ba ásott mélyárok (ez betöltő­dött) feletti deszkaházhoz, a ka­pu-bástyához. A három öl ma­gasságú közfalban lévő belső óka­punál láncos, emeléses hídon át lehetett a várba jutni. A kapu­közben álló „ágasra“ kötve csün­gött a jelzést adó rézharang. A leltár hat bástyáit sorol fel, ezek a deszkahíd melletti kapu-bás­tya, Harcsafark-bástya, kerek­bástya, a Veres-bástya, új-bás­tya és a pataki- (víz felöli) bás­tya, de a leírás alapján azok el­helyezése csak feltételesen azo­nosítható a képen látható tor­nyokkal. A leltár felsorolja a filegóriákat, boltházakat (bolto­zatos helyiségek), tárházakat (a­­nyag, szőtt pokróc és lőszertáro­ló helyiségek), tornácokat, kam­rákat, palotákat (ebédlő, lakószo­bák), pincéket, le-feljáró grádi­csokat (lépcsőket), folyosókat. A leltár számbaveszi a kőfalakat, az azokon lévő kilövőnyílásokat, az ott elhelyezett harci eszkö­zöket, a Harcsai árk-bástyában lévő „kapuhelyeit“ (házat) az óra­lábbal és a köteleken függő ó­­rát mozgató súlyokkal. A leltár­készítő megjegyzi azt is, hogy a kerek-bástya melletti réztarac­kot Ferdinand császár öntette 1545-ben, továbbá, hogy a kony­ha melletti (harci­) folyosón négy ágyút számolt össze, amelyek kö­zül kettőt Bethlen fejedelem, s egyet Báthori Zsigmond öntetett. Felsorolja továbbá a liszteshá­zat, az élelmiszertartó kisebb­­nagyobb kamrákat (szalonna, füstölthús, zöldség, hagyma, fok­hagyma, túró, stb.) pincéket (zöldség- és borpincéket, a bo­roshordók számát és űrmértékét) és az­ ecetesházat. A Harcsafark­­bástya melletti pincénél megem­líti az ott látott Kovacsóczi Far­kas címerét is (1593-ból). Rész­letesen írja le a tömlöcházat. A tömlöc a vár udvarán, a kőszik­lába mélyített (kivésett) verem­szerű boltozatos helyiség, leeresz­tő nyílással és egy lélegzőlyuk­kal ellátva, (jelen sorok írója a vár felmérése alkalmával érezte annak hűvösségét). A leltár tudósít a vár építmé­nyeinek építőanyagáról (kő, tég­la, vesszőből font és vályogozott fal), a vakolt és meszelt falak­ról, a gyalult deszkamennyeze­­tekről, a deszka-, tégla- és föld­­padlókról, a helyiségek ablaka­inak számáról és kialakítási for­májáról. Nem mellőzte az ösz­­szesre megjegyezni az ingóságok akkori állapotát és tárgyi hiá­nyait. A görgényi vár urai hosszú sorban követték egymást, s va­lamennyien építkezi­k ott. I Rá­kóczi György idegenből hozott mestereket építkezéseihez, köz­tük a velencei Augustino Sere­­nát, aki a vár bástyáinak tervét készítette és kivitelezését irányí­totta. A Veres-bástyát neki tu­lajdonítják. Báthori István 1572— 1573 között épít itt, és kőfaragó mestereket rendel a munkála­tokhoz. Haller Gábor 1639 július 1 és 4 között — mint naplójá­ban írta — a fejedelem rendele­tére lerajzolta a várat és ahhoz egy bástyát is tervezett. A görgény szentimr­ei vár ki­rályok (Hunyadi János), fejedel­mek kedvenc találkozóhelye volt vadászatok alkalmával. A vár túlélte a XVII. század Básta-dú­­lásait. 1703-ban Rabutin császári generális foglalta el a várat, s 1708-ban a kurucok a túlerőben lévő és jobban felszerelt laban­cokkal vívott harcban alulmarad­tak, s a­ győrök — Rabutin pa­rancsára — a várat földig lerom­bolták. Ma már csak a dombol­dal peremén látható kőfal-marad­vány, növénnyel-fákkal benőve. A keleti oldalon készített, mene­külésre szolgáló alagútnak csak a bejárati részébe lehet bebújni néhány méternyire. A vár ud­varán ma már csak egyetlen szo­ba­ nagyságú kápolna áll, azt a helyi római katolikus egyház tartja fenn. Az építkezés 1708 után sem szűnt meg. A vár építőanyagát leszállították a faluba, s abból a domb tövében romáink egy nagy kastélyegyüttest hoztak lét­e, amelynek ismertetését e sorozat folytatásaként fogom az olvasók elé adni. keresztes gyula NÉPÚJSAf1 - 3 OLHAI Az oldalt szerkeszti: FERENCZI ILONA Furcsa álom — Nem tudom, mi van velem, d­e álmomban majd minden éjszaka So­­phia Lorent látom meztelenül. — Ezen könnyű segíteni. . . . folytatás a vízszintes­­ sorban. Vízszintes. 5. A római Iuno. 9. „A“ nominális. 10. Zöldes színű, áttetsző ásvány. 11. Középkorú! 13. Handel vígoperája (1733). 14. Végtag 16. Dup­lán: női név. 18. Görög­ betű. 21. A lengyel pénznem röv. 22. Figyelmez­tet. 24. Az isiász is ez. 26. Vízilabda. Függőleges:­­ Akik nem látnak. 2. Kiejtett betű. 3. Az öröklődés funk­cionális egysége. 4. Montand előne­­ve. 5. Német úr. 6 .Zeusz pajzsa. 7. Zár. 8. Vasdarab! 12. Hely, munkás, part közös jelzője. 15. A Spanyol rapszódia szerzője. 17. Megjelenési tomna. 19. Kettőzve: a Szamoa szk. székhelye. 20. Olasz hírügynökség. 23. Il­yen pont is van. 24, 41,3­ 25. Falusi öreg­ember. Készítette: NAGY ELEK TIBOR Múlt heti rejtvényünk megfejtése. Én még nem vagyok meg, de már köröznek.

Next