Népújság, 1992. szeptember (44. évfolyam, 171-192. szám)

1992-09-01 / 171. szám

s VÁLASZTÁSI KRÓNIKA• • Le­ hét, újabb események. A választási törvény értelmében, a választókerületi választási bi­zottságba a már sorshúzással ki­jelölt 4 bíró mellé a választáso­kon részt vevő pártok 8 delegá­tust jelölhetnek ki. Mivel Maros megyében 10 párt indul teljes listával a parlamenti választá­sokon, ezek kérhettek helyet a választási irodába. Tegnap reggel érdeklődtünk BANCIU HORIA törvényszéki bírótól, a megyei választási iro­da elnökétől, mivel vasárnap kellett volna sort keríteni a sors­húzásra. Banciu úr azonban megnyugtatott, hoggy nem volt smmi probléma, mivel éppen 8 (nyolc) párt javasolt egy-egy ta­got a választási irodába. Csupán a Nemzeti Megmentési Front és a Szocialista Munkapárt javasolt két tagot, amit természetesen el­utasított a bizottság. A választási iroda tagjai: Nemzeti Megmentési Front: Ilea­­na Filipescu, Demokratikus Kon­venció: Vasile Pașca, Romániai Magyar Demokrata Szövetség: Kovács József, Demokratikus Nemzeti Megmentési Front: Ve­ronica Lumperdean, Szocialista Munkapárt: Marin Neagu, Ro­mán Nemzeti Egységpárt: Ioan Ognean, Nemzeti Liberális Párt: Cosmin Mihai, ti­i Liberális Párt: Felicia Turturica. Szeptember 6-án 24 órakor jár le a jelöltek ellen benyújtható óvási határidő. Ezután három napig a Megyei Törvényszék, szükség esetén még két napig a Legfelsőbb Törvényszék köteles megoldani az óvásokat. A jelöltek listáit a Megyei Választási Iroda székhelyén, a Megyei Tervezőintézetben füg­gesztették ki. . (mózcs) A múlt és a jövő között választunk Romániában most nem válasz­tási küzdelemről, nem valami­lyen politikai harcról van szó, hanem a múlt és a jövő kö­zötti harcról — jelentette ki a Rompres egyik szerkesztőjének Emil Constantinescu, a romá­niai Demokratikus Konvenció elnökjelöltje. Mint elmondotta, az ország­ban tett utazásai során kétség­beesett emberekkel találkozott és rájött, hogy ez az érzelem ál­talánossá válhat. Ilyesmi nem lehetséges, nem elfogadható. Egy kétségbeesett nép kilép a tör­ténelemből. Kétségbeesésből és gyűlöletből semmi sem építhe­tő, éppen ezért üzenetem a kö­vetkező: építsük újra együtt a reményt — mondotta Emil Constantinescu. Mint hozzátette, ez az üzenet a gazdasági, társadalmi és po­litikai élet valamennyi terüle­tére kiterjedő komoly és felelős reformtervezeten alapul. Ez egy komoly tervezet, amely előirányozza, gazdasági téren az erőforrásokat, de a társadalmi költségeket is. Nem lesz sem egyszerű, sem könnyű. A tér­ (Folytatás a 8 oldalon) MELEG VÍZ-Ü­GYBEN A közüzem kitart korábbi álláspontja mellett A háztartási melegvíz-szolgál­tatás megszakítása a mai napig is az egyik legbosszantóbb és a legtöbbet vitatott probléma mind a lakosság, mind a városgazdák körében. A municipiumi tanács legutóbbi ülésén elhangzott két interpellációt követően- a tanács városfejlesztési, környezetgaz­dálkodási és műemlékvédelmi szakbizottsága, amely e problé­máért is felel, kapta azt a fela­datot, hogy intézkedéseket sür­gessen a Közmű- és Lakásgaz­dálkodási önálló Egységnél, valamint a ROMGAZ vál­lalatnál, amely a ki nem fizetett adósság miatt leál­lította a közüzem bizonyos hőközpontjainak a gázszolgálta­tást. A már láncszerűen követ­kező eseményeket nem kell so­kat magyaráznunk olvasóinknak, hisz a város lakosságának több­sége egynéhány lakótársa miatt, akik nem fizették ki hónapokon át a közköltséget, ezeket a kö­vetkezményeket a szó szoros ér­telmében a saját bőrén érezte, hisz meleg víz nélkül maradt. A közüzem reakcióját mind­azok, akik rendesen fizették a közköltséget mai napig is tör­vénytelennek vélik, a közüzem viszont azzal érvel, hogy a szer­ződéseket ő a lakótársulásokkal köti, tehát tartozás esetén az egész lakótársulásnak megsza­kíthatja a szolgáltatást. A múlt hétfői megbeszélésen, amelyen az érdekelt felek közül egyedül a ROMGAZ képviselője nem volt jelen, a lehetőségek számbavételére került sor. Először is a szakemberek le­szögezték, hogy a jelenlegi tömb­házak úgy épültek, hogy külön vízórát lakásonként fölszerelni lehetetlen, mert egy-egy lakás külön kapja a konyhai, fürdő­szobai meleg vizet. A fűtőtestek­nél hasonló a helyzet. Amit ten­ni lehet, lépcsőházanként víz­órát szerelni. Nos, a hiánycikk­nek számító vízórákat egy bu­ (b) (Folytatás a 2. oldalon) SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ a csendőrség napja alkalmáról „Mi nem politizálunk“ Mint már jeleztük olvasóink­nak, idéntől kezdve szeptember elsejét a csendőrség napjának nyilvánították. Ez alkalommal a Tudor negyedben levő négy me­gyét átfogó csendőrség sajtótá­jékoztatót tartott Ennek során Dorobantiu Constantin alezredes, a Maros Megyei Csendőrbrigád parancsnoka beszámolt az általa vezetett egység munkájáról, problémáiról. Ezt követően Bon­­teanu Marius őrnagy, parancs­nokhelyettes, szóvivő a romániai csendőrség történetét ismertette. Cmneci­loan pedig az idei év so­rán elért eredményeket foglal­ta össze. A sajtótájékoztató a csendőr­ség feladatkörének megfogalma­zásával indult. Négy megyében, Maros, BeszterceNaszód, Hargi­ta, Szeben, a közrend, a nyuga­lom megőrzéséért felelősek. To­vábbi feladatuk a különleges szállítmányok védelmének bizto­sítása, a rend és a nyugalom megőrzése az állomásokon, kü­lönleges rendeltetésű intézmé­nyek — nagykövetségek, posta, távközlés — védelme, a titkos üzenetváltás biztosítása, a rend és nyugalom visszaállítása nagy­méretű társadalmi események nyomán, a természeti csapások következményeinek elhárítása. Végül, ahol az utóbbi időben legtöbbet láthattuk a csendőrö­ket: tüntetéseken, nagygyűlése­ken a rend és nyugalom védel­me. Bonteanu őrnagy történelmi­­ visszatekintésében hangsúlyozta, hogy jövő évben a csendőrség intézménye létrehozásának 100. évfordulóját ünnepük. 1893-as megalakulásakor — s ezt senki sem tagadja — feladata az in­formálás és megtorlás volt. 100 (bodolai) (Folytatás a 7. oldalon) | XLIV. évfolyam 171 (12431) sz. | 1992. szeptember 1. kedd | 8 oldal, ára 10 lej Nagy Győző polgármester sajtótájékoztatója Sok a gond, kevés a pénz A Marosvásárhely municípiu­­mi tanácsnál hétfőn délelőtt Nagy Győző polgármester meg­tartotta első sajtótájékoztatóját. Ez alkalommal, ígéretéhez híven városunk vezetője a sajtó kép­viselőinek rendelkezésére bocsá­totta azt az irodát, ahol meg­beszéléseket folytathatnak, s do­­kumentálódhatnak a helyi ön­­kormányzat tevékenységéről. A polgármester kollegiálisnak és jónak nyilvánította a helyi tanács vezetői közötti kapcsola­tot, akikkel közösen döntenek minden kérdésben. Rendkívüli eredményeket két­havi munka után még nem mu­tathat fel a hivatal. Elsődleges hangsúlyt az adminisztratív te­vékenységnek szenteltek. Minden osztály munkáját külön elemez­ték, de végleges átszervezésre addig nem kerülhet sor, amíg meg nem alakul a megyei ta­nács, s a prefektúrától bizonyos tevékenységek át nem kerülnek a város fennhatósága alá. A köztisztaság megteremtése, a szemételhordás terén hozott intézkedések sem hozták meg a kívánt eredményeket. Az útja­vítások is egyelőre ideiglenesek, amíg el nem készül a város jö­vőbeli közszállításának megfelelő úthálózat-terve. A korábban el­készített terv ugyanis használ­hatatlanná vált, mivel nagyon sok épület lebontásával lehetne csak megvalósítani. Szó esett arról, a lapunkban már közölt intézkedésről, hogy a helyi tanács hogyan fogja az elkövetkezőkben elosztani a na­gyon kevés felszabaduló állami lakást. Nagy Győző polgármester be­számolt arról, hogy megkezdő­dött a város tulajdonában levő területekre épített garázsok, bó­dék, ólak stb. felleltározása. A­­zoknak, akik meg nem engedett területekre építkeztek, át kell költöztetniük máshová az épít­ményeket, le kell bontaniuk az ólakat, pajtákat és mindenkinek, azoknak is, akik régebben épí­tettek be közterületet, a, megfe­lelő adót kell fizetniük ezentúl. A polgármester terve a közel­jövőre a közvilágítás javítása. A hivatal tevékenységét és el­sősorban a befektetéseket, az anyagiak hiánya akadályozza a leginkább. Ahhoz, hogy léphes­sen, a helyi tanácsnak pénzre van szüksége. Ebben a szöveg­­összefüggésben említette a pol­ (b. gy.) (Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap tűz ütött ki a cukorgyár közelében levő juhhizlalda építményeinél. Amint a tűzoltóságtól értesül­tünk, a tüzet nyílt láng o­­kozta, egyelőre a tettesek személye ismeretlen.Annak el­­lenére, hogy a marosvásár­helyi tűzoltóalakulat gépko­csijai azonnal a helyszínre siettek,­­ jelentős anyagi ká­rok keletkeztek. Az aktok kátránypapírból készültek fö­démrészéből leégett 500 négy­zetméter. Az aktok közelé­ben vezet el a keskeny nyom­távú vasút, melyen öt vagon állomásozott. Ezek közül há­romnak elégett a farésze A tűzesetért felelős személyek kilétének felderítése folya­matban van, akárcsak az a­­nyagi károk felbecsülése. r­a'a'w* ■ • yas Védőháló maszekben A vásárhelyi autóbuszállomás­sal szembeni étkezde falán ma­szek körökben szokatlan plakát hívja fel magára a betérők fi­gyelmét. Nevezetesen az, hogy néhány fogyasztókategória szá­mára 20 százalékos árcsökken­tést alkalmaznak a saját ételké­­szítményeknél. És épp most, a­­mikor részvénytársaságok, álla­mi vállalatok azt próbálják ki­­ókumlálni, hogy a szeptember elsejei drágítások után miként lehet a fogyasztóról még egy rend bőrt lehúzni. Mert ugye, kénytelenek ők is megélni ha már veszítik az ártámogatást. Így aztán kissé hitetlenkedve tértem be a „La Fikó“ kft tu­lajdonosához, Fikó Stefanhoz. — Nem lesz ebből csőd. .? — Nem hinném. Arról van szó, hogy van néhány kisjöve­delmű kategóriába tartozó e­­gyén, akin úgy érzem, erőnk­höz, anyagi fedezetünkhöz mér­ten segíteni kell. Itt elsősorban a nyugdíjasokra, munkanélküli­ekre, hátrányos helyzetűekre gondoltam először. Aztán jött a fiam, István, aki gazdasági igaz­gató meg társtulajdonos is egy­ben, s azt mondta, az általam elképzelt 10 százalékot ő meg­toldja újabb 10-el. Nos, így jött ki a 20 százalék. Ő a tanulók, diákok, sorkatonák támogatásá­ra ajánlotta fel a segítséget. Úgy gondolom, érthető is a gesz­tus, hisz annak idején egyetemista és katona korában megismerte mennyire rossz érzés, ha nem engedheti meg magának azt, a­mit egy átlagkereső. Már ami az étkezést illeti.­­ Csak ételféleségekre alkal­mazzák az árcsökkentést? — Csak, és csak arra a mint­egy negyven félére, ami nálunk készül. No meg a nálunk készü­lő hűsítöfélékre. Amit készen kapunk, arra sajnos nem alkal­mazhatjuk. De úgy gondolom, ez is nagy segítség. Mert ugye az már nonszensz volna, hogy pél­dául az italfogyasztásnál, vagy a cigaretták áránál alkalmazzunk kedvezményt. Azok ugyanis nem létszükségleti cikkek! — Miként szűrik ki a való­ban támogatásra szorulókat? — Nézze ,mi nem vagyunk rendőrök, hogy a fogyasztót i­­gazoltassuk. Nekem személy szerint bizalmam van az embe­rekben még az ellenkezőjéről meg nem bizonyosodom. Meg aztán egy tapasztalt kereskedő már belépéskor lát­ja, hogy hány krajcár cincog annak a szegényebb rendű fogyasztónak a zsebében. Nem kell oda külö­nösebb igazoltatás. Persze egy nyugdíjszelvény, munkanélküli igazolvány, diákigazolvány min­denkinél akad A katonának a legjobb igazolvány pedig az e­­gyenruha. Ami a fogyatékosokat illeti, hát a kereskedőnek azért van szeme, hogy lássa — az az ember valóban rászorul a segít­ségre. — És jelentkeznek ilyen em­berek? — Nálunk az árak amúgy sem voltak olyan „égretörőek“ mint például a belvárosban, az úgy­nevezett fényes helyeken. Ez már abból is adódik, hogy klien­seink nagy részét ingázók, kör­nyékbeli munkások teszik ki, akikről egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy miniszterelnöki fizetésük van. S én úgy gondo­lom, hogy ha harminc-negyven lejt spórolhat egy ebéden az az ember, már ennyi is megéri ne­ki, hogy bejjöjjön hozzánk. — Ez azt jelenti, hogy a vi­szonylag kis helyiségben megnő a forgalom, zsúfoltság lesz? — Nem feltétlenül. Miért kényszerítsem én például azt a kisnyugdíjast, hogy itt fogyasz­­szon? Ha úgy óhajtja, haza is viheti az ételt. Annál is inkább, mert sokan vannak, akik szerény kis hajlékukban fogyasztják el ebédjüket szívesebben. — Az ízek, a választék von­zani fogja ezeket az embereket? — Nézze, én nem akarok rek­lámot csinálni! Az a vélemé­nyem, hogy nagyszerű fősza­kácsnőnk van Movila Rozália személyében. Igyekszik, hogy megőrizze az erdélyi, házi íze­ket. Ennyi! Ami ezen túl van, arról már csak kóstolással lehet meggyőződni. A negyvenféle készítményből pedig mindenki kiválaszthatja az ízlésének, no meg a zsebének megfelelőt. Hangsúlyozom: az elesetteken, nélkülözőkön kívánunk segíteni, annyira, amennyire a mi zse­bünk is megengedi. (bakó)

Next