Népújság, 1992. november (44. évfolyam, 193-215. szám)
1992-10-01 / 193. szám
Ma nyílik meg a Bukaresti Magyar Kulturális Központ ■IIkarestben ma avattják fel íri gyár Kulturális Központot. Jatislei utca 39. szám alatti 7 új Művelődési Központ célhozzájárulni Magyarország lírájának és művészetének liszteséhez, valamint a Bola és Magyarország közötti ovális kapcsolatok kiszélesítiek. Az avatóünnepség 17 .kor kezdődik, s műsorában ■-V zene előadás szerepel, Mi- Eminescu és a magyar költ alkotásaiból fognak szót, valamint jelenkori litográfiai kiállítást nyitnak meg. Ez alkalommal Bukarestbe látogat egy magyarországi kulturális küldöttség, élén Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi miniszterrel. A kölcsönösségalapján október 3-án, Budapesten felavatják a Román Kulturális Központot Ez alkalommal a budapesti nézőközönség előtt fellép a kolozsvári Erdélyi Kvartett, román népzeneműsorra kerül sor és román népművészeti kiállítást nyitnak meg. , ,ií CONSTANTINESCU FIGYELMEZTET: Aggasztó a balra tolódás Emil Constantinescu, a Román Demokratikus Konvenció alelnök-jelöltje, az elnökváltások második fordulójának jvője, szeptember 29- ked-ii sajtókonferenciáján köszemondott a több millió vámpolgárnak, aki rá szavazott, ő nem rá adta voksát. Úsakkor felhívást intézett a szástól távol maradottakhoz, sek szavazati jogukkal adik fordulón. továbbiakban Emil Constanscu felolvasta az összes rolai demokratikus politikai khöz intézett felhívását, amlyben többek között hangsúlyozza: Az a tény, hogy a válópolgárok több mint egynada a stagnálásra szavanáta csak a változástól való félelmet, hanem a politikai porond aggasztó balra tolódását is bizonyítja, arra fele, ahol ma az NDMF, a Románia Mare és a Szocialista Munkapárt családja van. A felhívás figyelmeztet annak lehetőségére, hogy újracsoportosulnak azon politikai erők, amelyek a reform leple alatti kis lépések hívei, s ennek következménye a stagnálás gazdasági és szociális téren, nemzetközi viszonylatban pedig az ország kelet felé való elkötelezése. A politikai tényezők kiegyensúlyozásának egyetlen reménye a következő négy évben tehát egy józan, a demokráciát tisztelő ,s ennek értékeit védelmezni képes, ajogállam elveinek tiszteletben tartását szavatoló elnök lehet. Ion Iliescu nemzeti egységkormányt javasol erdai sajtókonferenciáján Iliescu tévesnek minősítette olyan politikai konklúziók írására irányuló próbálkozás'-'-at, mint amilyen például az állítás, hogy Románia az elült kelet-európai ország, a'nek volt kommunista elvan, vagy hogy az NDMF akommunista struktúrákat is el. Immár sem Romáin, sem Európában nincs a kommunizmushoz való hzzatérésre — jelentette ki. A sajtókonferencián elhangvó kérdések zöme a román uradalom szociális, politikai gazdasági életére vonatkoik. A több mint 2 órás dialógus vezérgondolata azonban az új kormány megalakításának lehetőségeire, az e téren adódó nehézségekre összpontosult. Ilyen értelemben Ion Iliescu nyíltan olyan álláspontra helyezkedett, amely egyesíti az összes politikai erőket, hangsúlyozva, hogy döntő helyzetekben a partizán álláspontok háttérbe kellene hogy szoruljanak. A következő tárgyalásokról — mondotta — egyetlen politikai pártot sem zárnak ki és a dialógus nemzeti egységkormányt kellene eredményezzen. Késnek a választások végleges eredményei .Mint olvasóink a rádió és tévéközvetítésekből tudomást szerhettek róla, zavarok álltak elő a Központi Választási Irodánál adatfeldolgozásban, amely az alkotmánybíróság beavatkozását is kiváltotta. A választások végleges eredményei mára vagy holnapra várhatók. jár érkezesünkkor magyar foszlámjokrd.leszünk fiffyel?$ek. Hamarosan meg is győzünk: a központban magyar kmurtkások aszfa’iQ^n0^’ ami mileg megnyugtató. j$}fő állasunk a helyi ortodox para. Az udvaron egy Heffenlesztú, negyven körüli erri^f '■rád, éppen tévéantennát hamarosan kiderül, hogy \ a pap. Szívélyesen leültet és 'l-két perc alatt átöltözve jön '•za. Egyből a tárgyra térek. - Mit szól Tőkés László püse úr nyilatkozatához, miszer a megbékélés érdekében retetkampányában szivesen írogatna Hódúkra, ökumenikusb ’’ntiszteletet tartani? Mirin Toderic még nem halta és nem olvasta ezt a panitkozatot. - Mint lelkész, mindig igazbékélés elvét vallottam. De én nem beszélhetek a közösség nevében. Tudja Hogy van, a viszály még fennáll... A sebek még nem gyógyultak be... Idő kell ehhez. ■ Az az érzésem, hogy talán még nincs itt az ideje. Ment elég, ha két-három ember felbuzdul, ugye? Tőkés úr szándékát jónak tartom. Azonban én egyedül nem dönthetek. Közben Lenufa asszony kisuppan a verandára, s elnézésünket kéri, mivel az idei borral frtig nem kínálhat, csak kávét tertet elénk. A termésről, a vaddisznók kártékonyságáról, a gazdaságból csevegünk, de akarva-akaratlástal vendéglátónk mindig a rentén-magyar viszonyhoz kanyarodikVissza. — Higgyék el — mondja a tiszteletes, hogy ’90 márciusában nem volt könnyű dolgom Ország-világ szeme előtt Cofariu kijelentette, hogy a pap húzta félre a harangot. Mindenki engem hibáztatott. Csakhogy Cofariu nem tette hozzá, hogy ő nem is Hodákon, hanem innen hét kilométerre, Erdölibánfalván lakik! Más gyülekezethez tartozik, nem vagyok a papja, és még csak nem is ismertem addig! A következő időszakban sem voltak nyugodt éjszakáim. Az emberek rettegtek. Baj van, mondták, mert megtámadnak a székelyek. Eredjetek dolgotokra, mondtam nekik, mert tudtam, hogy ez nem lehetséges. Mégis, néhányan átmentek a hegyen, Nyárádremete irányába, Üvegcsűr irányába, hogy lássák, tényleg veszély fenyeget? Hát mit ad az Isten, az ottani magyarok errefelé jöttek leselkedni, mert SZUCNER ERVIN (Folytatás a 3. oldalon) see Tőkés László Hó • A/' ortodox pap szerint, jöjjön, de . . . nem most . A polgármester a nép nevében nemet mond . Az iskola-iazgatónőnek más a véleménye . MAROS MEGYEI NAPILAP I. XLIV. évfolyam 193 (12453) sz. | 1992. október 1. csütörtök 14 oldal, ára 10 le) Éretlenségi bizonyítvány Még csordogálnak a választási „becslések“ és eredmények, de nincs, amit szépíteni, ki kell mondani: a román társadalom újra kiállította éretlenségi bizonyítványát. Van-e okunk emiatt csalódást érezni? éled mindjárt a legkézenfekvőbb kérdés a közhangulat érzékelése nyomán. Van, ha nem látjuk be, hogy igen-igen felfokozott várakozásokkal néztünk a minapi választások elébe, alapvető, gyökeres fordulatban reménykedve. Újra bebizonyosodott azonban, hogy a valóság sokrétű összefüggései által érlelt változásokat, a valóság öntörvényű ritmusát a szándék, a remény nem siettetheti. Akkor sem, ha ezernyi érv szólna a siettetés, a ritmusváltás indokoltsága, szükségessége, netán a változások halaszthatatlansága mellett. Így hát be kell érnünk a nyers, érzelemmentes valósággal, s akkor juthatunk használható következtetésekre, ha tárgyilagosan tudomásul veszszük a tényeket. A szeptember 27.-i választások kapcsán ilyen tényként kell kezelnünk, hogy a változások, az átalakulások lassú üteme dacára, mégiscsak erősödött a társadalomban a demokratizálás igénye, tovább oldódott a diktatúra talán legsúlyosabb öröksége, a nyájszellem. A közvélemény mindinkább megbarátkozik a pluralizmus gondolatával, növekvő toleranciával viszonyul a vélemények sokféleségéhez. Ez olyan nyeresége közelmúltunknak, amit helytelen lenne lebecsülni. Az elmozdulás különösen az 1990 májusi választásokhoz képest válik szembetűnővé. Akkor az állampártot halottaiból támasztotta fel, némi demokratikus mázzal, az állampolgárok millióinak „egységfrontos“ szavazata és a tekintélyuralmat hitelesítette Ion Iliescu elnökké választásával. Ám sem a parlamenti szavazógép, sem az egyértelmű megfellebbezhetetlennek látszó elnöki hatalom nem állhatta útját a demokratizálás folyamatának. Mindinkább erőre kapott a kezdetben dekoratív ellenzék, s az időről-időre megrendezett bányászlátogatások vagy egyéb, kisebb horderejű diverziók sem fojthatták le a diktatúra bukásával megindult erjedést! Mi több, maga az állampárt omlott össze belső ellentmondásainak és felvállalt szerepének súlya alatt. Iliescu elnök elégedett lehet a személyére most leadott magas szavazataránnyal, de aligha a pártjának 30 százalék alatti eredményével. Még kevésbé, ha szembenéznek azzal a tényei, hogy (Folytatás a 3. oldalon) MAKRAI JÁNOS Csendes taxis felvonulás Talán sokan észre sem vették Marosvásárhelyen, hogy tegnap délben 12 órakor a Jeddi útról a főtéren keresztül, az új kórházat is érintve kilométernyi hosszú taxisor vonult végig a városon. A tüntetést e szakmai kategória városunkbeli képviselői kezdeményezték, s velük több más város taxisofőrei szolidarizáltak. A hosszú kocsisor a felvonulás után a sportcsarnok elé érkezett, ahol a taxis társaságok vezetői szóltak a gépkocsivezetőkhöz. Elmondták, hogy beadványt küldtek a polgármesterhez és a kormányhoz, melyben kérték: a taxisok ne fizessenek előre negyedévenként 30 000 lejt, hanem a mindenkinél felszerelt óra lapján megállapítható bevétel szerint adózzanak. A kormány differenciáltan állapítsa meg az adót, hiszen Marosvásárhely nem főváros (mint Bukarest), nem turisztikai központ (mint Brassó), és nem határmenti város (mint Nagyvárad), ahol könnyebben lehetkeresni taxizással. A beadványt szeptember 29-én telefaxon küldték el a kormányhoz. Nagy Győző polgármestertől ígéretet kaptak arra, hogy — akárcsak más városokban is — Marosvásárhelyen külön benzinkútnál vehetnek majd benzint a taxisofőrök. (máthé) I. Florea felvétele Aggodalomban fogant Emlékirat Nem tudom — s hirtelenjében nincs is lehetőségem felderíteni —, hogy mi okból, mely célból látogatott el Sepsiszentgyörgyre 1920 tavaszán Alexandru Averescu tábornok, Románia frissen kinevezett miniszterelnöke. Ekkoriban még nem volt divatja a vadászattal egybekötött főnöki munkalátogatásnak, ami később oly jelentős diszbukfenccé nőtte ki magát ezeken a tájakon. (Csak amúgy székely nézőbe utazott volna Sepsire a kormány első embere?) Mindemellett tudnivaló, hogy 1920. májusában még temérdek volt errefelé a bizonytalanság. A trianoni szerződést később június 4-én írták alá, s jó esztendő múltán, 1921. július 26-án ratifikálták. (De mindezt megelőzően — 1919. december 9-én — Románia Párizsban kisebbségi szerződést kötött a szövetséges és társult főhatalmakkal. Erről egy ide becsempészett angol lappéldányból értesültek a magyarság vezetői.) Amikor Averescu tábornok Sepsiszentgyörgyön járt, Bernády György, a múlhatatlan érdemű városépítő már (és még) nem volt Marosvásárhely polgármestere. Egyetlen magyar képviselőnek — „hírmondónak“ — is később, 1922. márciusában jutott be a román parlamentbe. Azonban, ha átmenetileg épp nem is volt neki rangos hivatala, magas tisztsége — kivételes erkölcsi súlyát és közügyi illetékességét senki sem vonta kétségbe. Ez a Bernády György, az anyanemzettől elszakított erdélyi magyarság sorsáért aggódó, pillanatnyi politikai kötetlenségében is komoly felelősségtudattal rendelkező férfiú kereste fel 1920. május 25-én Sepsiszentgyörgyön az ott vendégeskedő kormányfőt, s nyújtotta át neki (Folytatás a 3. oldalon)