Népújság, 1992. november (44. évfolyam, 216-235. szám)

1992-11-03 / 216. szám

I MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 ­­íz fel mítoszokban magunk sem szen­vedünk hiányt. Szívesen képzel­jük magunkat például demokra­táknak, netán a felvilágosult demokrata mintaképének. Vég­tére is szüntelenül Európa felé igyekszünk! Hanem azért de­mokrata mivoltunk itt-ott hibád­­zik, ha éppenséggel nem hiány­zik. Még a jó múltkoriban kérdi egy ismerősöm, akivel alkalmi hogy én bizony a hatékony me­zőgazdálkodás híve vagyok. Any­­nyi kiegészítéssel a kérdés lé­nyegét illetően, hogy mindenki­nek joga, minden jószándékú vagy sanda befolytól mentesen, szabad akarata szerint válasz­tani. A Domokos meg Szőcs-párti­­ságnak attól lett most jelentő­sége, hogy az RMDSZ-vezetés minapi találkozóján igencsak pártosra, nem is kettőre, sza­kadtak az indulatok. Eltöpreng­tem. Olyannyira, hogy látni vélem a százados tekintélyuralmi „ha­gyományokat“ betetéző diktatú­ra árnyékát. Vízjelként rajzo­lódik elő a rávetülő fényben a személyek kultuszára való kész­ség, s átüt felvilágosultságunk, demokrata mivoltunk mítoszai. Miért van az — tűnődtem to­vább —, honnan táplálkozó i­­gényünk, hogy mindegyre vezé­rekben, vezéregyéniségekben és nem vezetőkben, vezető egyéni­ségekben gondolkodunk? Miért álló eszmecseréket szoktunk folytatni, szóval kérdi, hogy én milyen irányzathoz tartozom, Do­mokos vagy Szőcs-párti vagyok-e. Ez mindjárt, eszembe juttatott egy majd két éve telefonon ér­kezett sztentori kérdést, hogy­­hát mi mellett vagyok én, a kollektív vagy az egyéni mező­­gazdálkodást „preferálom"? Mint­hogy egy sírhelynyinél arasszal sem nagyobb, amit többedma­­gammal birtokolni van szeren­csém, meg őshonos városiként, azt találtam helyes válasznak. • ••••••••••«■•••••••«•••••••••••••••••••••••••••a MAKRAI JÁNOS (Folytatás az 5. oldalon) Tisztújító RMDSZ megyei közgyűlés A hét végén, szombaton ül össze a Kultúrpalota nagytermé­ben a Maros megyei RMDSZ tisztújjító közgyűlése. 1989 kará­csonya óta most kerül sor a megyei szervezet harmadik köz­gyűlésére. A felelős tisztújítás és a reá­lis, megbízható helyzetelemzés a szövetség életének további, több éves programját és munkáját fogja meghatározni. A közgyűlés csak akkor végezhet jó munkát, ha fölvállalja és szembenéz a problémákkal, a kisebbségi lét sajátos gondjaival és utat tud mutatni a gazdasági és a szelle­mi újrakezdésre! És ha megerő­síti a megmaradás, a helyben­­maradás értelmét és hitét! A képviselet a legszélesebb lesz. A megyei szervezetnek 117 000 tagja van jelenleg, min­den szervezet legalább 1 küldöt­tel fogja képviseltetni tagságát. A képviseleti arányt az elnökség már közölte, eszerint minden falu, község, minden város, vá­rosi körzet taglétszáma szerint állított küldötteket. November 7-én, reggel fél 9 óráig az RMDSZ megyei szék­házában (Bolyai utca 30), vehe­tik át a küldöttek belépőjüket, fél 9-kor már csak a Kultúrpalo­ta előcsarnokában lehet bejelent­kezni és átvenni az igazoló be­lépőt. Az RMDSZ Maros megyei ve­zetősége végül arról tájékoztat, hogy a közgyűlés munkája szom­baton, 9 órakor kezdődik. ­ Terítéken a nemzeti kisebbségek gondjai Elméleti konklúziókkal és konkrét javaslatokkal zárult az a háromnapos nemzetközi kon­ferencia, melyet a marosvásár­­helyi Pro Európa Liga szerve­zett a Nemzetközi Helsinki Fö­deráció, a Román Helsinki Bi­zottság és a németországi Hein­rich Roll Alapítvány részvételé­vel. A konferencia témáját így fogalmazhatnánk meg: a köl­csönös megértés és a kulturális­­ együttműködés megteremtése Romániában. Szimbólumértékű az a tény,­­ hogy e rendezvényre éppen Ma­­r­­osvásárhelyen került sor, abban­­ a városban, melyben az 1990-es etnikai összecsapás után két és fél évvel is törékeny az egyen­súly az együttélő románok és magyarok között (amint ezt a sajtókonferencián kialakult, és a tv-híradóba is begyűrűzött polémia mutatja). Vasárnap délben a három munkacsoport újra plénumban gyűlt össze, ahol a csoportok vezetői beszámoltak a csoport­­munkáról és a javaslatokról. Az 1-es számú csoport arról vitatkozott, milyen a viszony a hazai tömegkommunikációs esz­közök (tv, rádió, sajtó) és a nem­zeti kisebbségek között. A be­szélgetésekből kiderült, hogy a nemzeti kisebbségek nem kap­nak elég adásidőt a TV-műsor­ban, valamint a magyar és né­met adáson kívül a többi nem­zeti kisebbséghez szóló adás román nyelvű, és kimondottan csak kulturális jellegű. Egyes kiadványok, mint a Románia Mare és az Europa című újsá­gok nyíltan antiszemita, xeno­fób, nacionalista cikkeket jelen­tetnek meg. A TV műsorában a román nyelvű adás sokkal több információt kéne közöljön a nemzeti kisebbségekről. A ro­mán mass médiából mindörökre száműzni kellene a kollektív bűnösség gondolatát, főleg a ro­ma nemzeti kisebbséggel kap­csolatban. Etnikai konfliktusok esetén megengedhetetlen, hogy a televízió egyoldalúan, " csakis a román fél szemszögéből mu­tassa be az eseményeket. Jó lenne, ha Romániában létesülne egy olyan — újságírókból és jo­gászokból álló — szerv, mely felügyelne a médiák tisztaságá­ra, jelezné az ország vezetősé­gének, ha szélsőséges megnyil­vánulásokra kerül sor, s intéz­ményesen követelné ezek meg­torlását. A második csoport vitája jogi jellegű volt. Mint a megbeszélé­sek során kiderült: a jogvéde­lem szempontjából vannak olyan (máthé) (Folytatás az 5. oldalon) XLIV. évfolyam 216 (12 476) sz. 1992. november 3., kedd 8 oldal, ára 15 lej Európai gondolatok a marosvásárhelyi nemzetközi szemináriumon • Romániából száműzni kell a kisebbségek kollektív bűnösségének gondo­latát • Ú­jságíró-jogász média felügyeleti szervet kéne létrehozni. • A nemzeti kisebbségi jogok követelése nem románellenes cselekedet. • Marosvásárhelyen létre lehetne hozni egy nemzetiségi kulturális központot. • Egyes kiadványok következetesen antiszemita, xenofób, soviniszta cikkeket jelentetnek meg. • Az Európai Közösség figyelemmel kíséri a romániai nemzeti kisebbségek sorsát. Világra nyíló ablak Amikor magyarországi baráta­im megkértek, hogy segítsek ne­kik a magyar nyelvterületen é­­lő cigányok találkozójának meg­szervezésében, azonnal Kurkuly Elekre gondoltam. Az a fajta kis termetű, agilis ember, aki­nek még a kézfogása is határo­zottságot sugall. Tudtam a cí­mét, mégis arra kért, inkább találkozzunk a Hidegvölgy bejá­ratánál. Nem mindenki számára „átjárható“ a környék. Várt, felvezetett, megmutatta a kápol­nának kinevezett házacskát, a­­hol délutánonként gyermekek­nek, felnőtteknek az evangéli­­zációs órákat tartja. Meghall­gattam néhány éneküket, majd megbeszéltük az utazás részle­teit, aztán két fiatal „testőr“ lekísért az aljba. (A biztonság kedvéért, mondták.) Visszaérkezésükkor, a hosszú utazás fáradalmait legyűrve, az állomásról egyenesen hozzám jött, hogy elmondja a nagy él­ményt, amelynek kibeszélését, úgy tűnik, nem tudta egy per­cig sem halogatni. — Rendben elutaztunk Váradig azzal a pénzzel, amit az RMDSZ-től kaptunk, ott várt minket egy magyarországi busz, mentünk a határra, ott várni se kellett, min­den el volt intézve, azzal utaz­tunk Apcba. Mikor oda megér­keztünk, nagy terített asztallal, zenével fogadtak, nem is hittük el, hogy ez nekünk kijár, min­den percben újra megkérdezték, hogy mit kérünk, mivel szolgál­hatnak ki, minden gondolatuk az volt, hogy mi jól érezzük ma­gunkat. Apc nagyon szép község, szép helyen is van, de mi in­kább attól a sok ételtől lepőd­tünk meg, amit kiraktak elénk. Négy személy elé annyi ételt, italt tettek, hogy tizenötnek is elég lett volna. • Csak elcsodál­koztunk azon a nagy szereteten, amivel fogadtak. Vendégházban szállásoltak el, minden két sze­mély külön szobát kapott, für­dőszobával, egyébbel. Olyan ké­nyelemben mi még soha nem voltunk. Másnap reggel is meg­vendégeltek, megnéztük a falut, körbejártuk egy kicsit, aztán egy cigány testvér elvezetett a klub­ba, az udvaron egy nagy sátor állt, ott kellett volna ebédel­nünk, de zuhogott az eső, ezért a klub nagytermében terítettek. Sok cigány testvér gyűlt addig­ra össze, meg mindenféle más ember, de nagy volt a hely, el­fértünk. Sajnos a szlovákiai ma­gyar cigányok nem tudtak el­jönni, valami akadályozta őket. Ott ugyanolyan bőséges volt az ellátás. Ebéd után elbeszélget­tünk a cigányság problémáiról. Mi elmondtuk, hogy miként é­­lünk Romániában, hogyan él itt a cigányság, azt is elmeséltem, hogy kilencven márciusa után engem bezártak, s azóta sehova nem vesznek fel dolgozni, hogy itt nem igazán jó becsületes ci­gánynak lenni. Ők magukról meséltek, nagyon hamar össze­barátkoztunk. A beszélgetés u­­tán kezdődött az igazi szüreti bál. Nekünk, vendégeknek, kü­lön asztalt terítettek, minden finomsággal, sörrel, borral. Ak­kor jött a polgármester, szere­tettel bemutatkozott, mondott egy szép beszédet, megköszönte nekünk, erdélyieknek a megye- KALI ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) ­ A főkönyvelő szerint Nincs ok derűlátásra! Szó se róla, az 1989 december végi fordulat utáni időszakban — ha egyébből vagy jobból nem is —, az át-, meg­ úgynevezett újjászervezésből volt-van része bőven az ország ipargazdaságá­nak, illetve a vállalatoknak. És persze, ez alól nem ké­pezhet­­ek kivételt a fakiter­­melők-feldolgozók sem. Nagyjá­ból ezzel indult beszélgetésünk Kovács Csabával, a szovátai ipartelep főkönyvelőjével, ami­kor egy vázlatos visszatekintés, és a saccolható kilátások össze­gezéséért felkerestem. Amint az már beszélgetésünk elején kiderült, az elmúlt esz­tendő — vagyis 1991 — elejétől az összes erdélyi és bánáti fa­­kitermelő-szállító-feldolgozó egy­ségek a brassói székhelyű VES­­TREL Önálló Vállalkozáshoz tartoznak. Gondolhatjuk, hogy az „eredetien demokratikus“ fel­fogás szerint, vagyis egyáltalán meg sem kérdezve, ki sem kér­ve a felek véleményét. No de az ország keleti­ és déli részén is megalakult egy-egy ilyen, faj­ipari egységeket csoportosító vállalkozás. Szóval, magyarán: megszűntek ugyan az iparköz­pontok, hogy létrejöhessenek, persze magasabb szinten,­ az ilyen önálló vállalkozásnak be­cézett „akármik“. De ne legyünk igazságtalanok! Ezek mégiscsak sokkal nagyobb önállóságot és autonómiát biztosítanak a hoz­­zájuk tartozó gyáraknak-üzemek­­nek, mint az egykori iparköz­pontok. Mert a kiutalások ugyan megmaradtak, főként az anyag­­ellátás terén, — örökölve a jó régi gyakorlatot —, viszont a hatás-, valamint érdekkörükbe tartozó egységek önállóan gaz­dálkodhatnak és szerződést köt­hetnek közvetlenül, bármely belföldi partnerrel. Sőt, tárgyal­ni tárgyalhatnak külföldiekkel is. Ezekkel a szerződést meg­kötni viszont még mindig az iparközpont — illetve újabb nevén ugye, épál­.ó vállalkozás SZILVESZTER ANDRÁS (Folytatás a 2. oldalon) Sajtóértekezlet AZ EMBERI JOGOKAT MIN­DENHOL TISZTELETBEN KELL TARTANI — lehetne a summá­ja a szeminárium végén tartott sajtóértekezletnek. Ami tulaj­donképpen nem is az volt, ami­nek nevezik, hanem első felében a román tévé helyi tudósítója által kiprovokált polémia. Ni­­colae Baciut már a legelején kérdések és megállapítások özö­nét zúdította Smaranda Ena­­chera, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy ezen a három­napos rendezvényen egyéb sem történt, mint a „román nemzet gyalázása“. Báciut úr tiltakozott „az események egyoldalú be­mutatása“ ellen, és számon kér­te a szervezőktől, hogy miért nem hívták meg a „vádolt“ fe­let is (a Frunda György által említett visszaélésekre utalva). Smaranda Enache higgadt vála­szából kitűnt, hogy a kormány- és a nem kormányszervezeteken kívül meghívták az összes po­litikai párt képviselőit, kivéve a Románia Mare Pártot és a Szo­cialista Munkapártot. Hogy nem tisztelték meg jelenlétükkel az előadássorozatot?... Demokrácia van... MÓZES EDITH (Folytatás az 5. oldalon)

Next