Népújság, 1992. december (44. évfolyam, 236-251. szám)
1992-12-01 / 236. szám
MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 Hol az olvasó pénztárcájának törési határa? Kényszerű lépés A múlt héten került sor kft-nk 18 hónapos történetének legkritikusabb vezetőtanácsi ülésére. Persze, nem mintha korábban nem lettek volna lapszerkesztési, -nyomtatási, -terjesztési gondjaink, pénzügyi problémáink. Néhány nappal ezelőtt azonban, olyan gazdasági realitásokat tükrözőszámokat kellett ütköztessünk, egyeztessünk melyek egyszerűen összetehetetlenek. De mert nem csútitok, tekintsük át együtt is a lapkészítés mai gazda-sági gondjait. November 15-re! (a drasztikus áremelés következtében) egy 8 oldalas laphoz szükséges papír ára 8,05 lej, a nyomdai költség példányonként közel 1 lej. Ehhez adódik a munkatársak fizetése, s az ezzel kapcsolatos több mint 30 százalékos — az államnak folyósítandó — összeg, külmunkatársi cikkdíjak, házbér, villany, víz, gáz, telefon, a Stompres hírszolgálati díja stb., ami összesen egy példányra lebontva meghaladja a 3,5 lejt Nos, e kiadásokkal szemben, előfizetőink (még decemberben is) 10 lejt fizetnek egy lapszámért (függetlenül attól, hogy 4 vagy 8 oldal), mely összegből a posta 7,5 lejt utal a kft-nk számlájára. A 15,5 lejes kiadás és a lapeladásból eredő 7,5 lejes bevétel közötti, mintegy 8 tejes különbség i ■derésére lényegében csupán egy út kínálkozik: a reklámbevétel fokozása, ugyanis a kiscsapok már rég lezárultak. Csakhogy ez az út is görbe. A hirdetni óhajtó magánszemélyek, magántv- Szerkesztőség (Folytatás a 2. oldalon) lapzártakor kaptuk a hírt hogy kolozsvári diákok tiltakozó megmozdulására került sor a Mátyás szobornál, annak következményeként, hogy Gheorghe Funar Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott táblát szándékszik elhelyezni a főtéri Mátyás-szoborra. Ezzel kapcsolatban 71 helybeli értelmiségi nyilatkozatot juttatott el a Szabadság című laphoz. Az aláírók tapintatlannak vélik, hogy bizonyos helyi politikai körok Románia nemzeti ünnepét arra akarják felhasználni, hogy egymásra uszítsák a város román és magyar lakosságát, hogy újabb etnikumközi feszültséget provokáljanak. A nyilatkozat szerint a kolozsvári magyar lakosság megítélése szerint a tervezett akció kompromittálja magának az egyesülésnek a szellemét és jelentését, ahogyan azt az 1918. december 1-jén elfogadott nyilatkozat rögzítette. Végezetül kérik a román kormányt, ne hagyja figyelmen kívül a Kolozsvár lakosai a románok és magyarok részéről érkező jelzéseket arra vonatkozóan, hogy a város polgármestere, Gheorghe Funar autoritárius módon gyakorolja tisztségét, és olyan határozatokat bocsát ki, amelyek alkotmányellenesek és nyugtalanságot keltenek a lakosság körében, az interetnikus konfliktus veszélyét hordozzák magukban. Tom lantos úr Romániában A demokrácia cél, nem állapot Sokak által nem szívesen látott vendég látogatta meg a múlt hét végén Romániát. A sajtó egy része által annyit szidott amerikai szenátor, TOM LANTOS körútra indult Kelet- Európában, hogy saját szemével győződjön meg a térség országaiban élő kisebbségek helyzetéről, arról, mennyire tartják tiszteletben a demokrácia szabályait és az emberi jogokat. Szlovákiai és magyarországi látogatása után, péntek este Bukarestbe érkezett az amerikai kongresszus tagja. Szombaton reggel a román külügyminiszter, Teodor Melescanu fogadta a demokrata Tom Lantost. A találkozó „mindkét fél megelégedésére zajlott le“. Melescanu úr kijelentette, hogy „megmagyarázta“ az amerikai vendégnek a romániai helyzetet, ismertette az alkotmány előírásait, amelyek megegyeznek a nemzetközi normákkal is. Kijelentette, hogy Románia a demokratizálódás útján halad és tiszteletben tartja az emberi jogokat. Kifejezte abbéli reményét, hogy úgymond „sikerült jobb belátásra bírnia“ Lantos urat. Illetve, ha nem is tudta százszázalékosan megváltoztatni a véleményét, reméli, meggyőzte arról, hogy Románia számára nélkülözhetetlen a legnagyobb kedvezmény. Igaz, nem minden rózsaszínű nálunk, de T. Melescanu úr azzal próbált Lantos úr szívére hatni, hogy ha nem adják meg a legnagyobb kedvezményt Romániának, az a kisebbségnek is rossz. Lantos úr azonban meghallgatta a másik felet is, vagyis találkozott az ellenzék képviselőivel, a Bukarestbe akkreditált amerikai nagykövettel, John Al. Davis jr.-al, Domokos Gézával, Csapó Józseffel, Takács Csaba és és Madaras Lázár RMDSZ képviselőkkel, akikkel a szeptemberi választások utáni helyzetről, a kisebbségi oktatásról, kulturális kérdésekről, a mass-média helyzetéről, az igazságszolgáltatásban észlelhető visszaélésekről beszélgetett. Ellátogatott a parlamentbe is, ahol a külügyi bizottság tagjaival tárgyalt. Vasárnap a Peles kastélyt nézte meg, majd látogatását sajtóértekezlettel zárta. A Clinton kormányt nem hagyja hidegen a közép-kelet-európai térség problémája, mindenfajta ellenkező híresztelés ellenére sem, — jelentette ki Lantos úr a sajtó képviselőinek. Azért utazik Szlovákiától Szerbiáig, hogy jelentést tegyen a kormánynak a térség helyzetéről. az emberi jó (MÓZES EDITH) (Folytatás az 5. oldalon) XLIV. évfolyam 236 (12 496) sz. 1992. december h, kedd 8 oldal, ára 20 lej ROMÁNIA NEMZETI ÜNNEPÉN ’ Egy demokratikus jogállamért — VENESTÓY ATTILA, RMDSZ szenátor beszéde a parlament December 1-nek szentelt ünnepi ülésén — Elnök urak, lisztélt parlament, hölgyeim és uraim! Az 1918-as esztendő az első világháború végét, az elviselhetetlen fizikai és lelki kínok befejeztét jelentette, ugyanakkor a soknemzetiségű birodalmak pusztulását is. 1918-ban új nemzeti államok születtek és nem utolsósorban a nemzeti állami területek egyesítése is megvalósult, mint például Románia esetében. A világ tele volt újító, demokratikus és forradalmi eszmékkel. A népek önrendelkezési jogáról beszéltek, a Párizsban aláírt békeszerződés csak a már meglévő tényeket szentesítette. Az általános lelkesedésben senki sem láthatta előre a reális jövőt. Még a nagyhatalmak sem, amelyek meghatározó módon befolyásolták a két háború közötti Európa létét. Mindenki meg volt győződve arról, hogy boldogabb idők következnek, a sebek begyógyulnak, a hádakat elfelejtik és a népek és országok kibékülnek. Az a meggyőződés ért, akárcsak ma, hogy egy harmonikus, virágzó, előítéletektől mentes Európa születik. A gyulafehérvári országgyűlés, melyet december elsején tartottak, az erdélyi románok politikai, nemzeti, társadalmi és szellemi óhaját tükrözte. A román polgárság és értelmiség, a földművesek létüket a román királyságban akarták folytatni, ugyanezt a kívánságukat fejezték ki nem sokkal azelőtt a Pruton túli és a bukovinai románok is. Az unionisták felfogásában szabadon élni saját nemzeti államot jelentett, ahol a többségnek döntő szava van. A december 1-i esemény egy 1859-ben alakult és 1877-ben függetlenné vált fiatal nemzeti államothozott létre, ahol majd egy évezred óta élnek a románokkal együtt magyarok milliói, szászok és svábok százezrei, szerbek, szlovákok, rutének, örmények, zsidók, mindegyik a saját szokásai szerint, mindegyik a saját nyelvén, de azonos érzéssel, a hazaszeretettel. Az erdélyiek vérében van, ezt senki sem tagadhatja, az évszázados együttélés hagyománya és gyakorlata, ami a mindennapi életben inkább toleráns és békés volt, mint ellenséges. Ez utóbbi az etnikai közösségek csúcsait és a politikusok köreit jellemezte. Folyamatos feszültségről beszélni ezeken a tájakon csalás, ugyanolyan durva hazugság, mint a nemzeti kérdés létének tagadása. A legfelvilágosultabb román demokratikus erők, akik még hittek a kereszténység erkölcsi értékeiben, egy Vasile Gojdig, például, nem kívántak vakboszszút állni a magyarokon, vagy az Erdélyben élő nem román etnikumokon. Ők egy olyan modern, demokratikus Romániáért harcoltak, amely mindenki hazája lehet. Goldi a tapasztalatból ismerte, mit jelent ellenséges világban kisebbségnek lenni. Nem marad más nekünk, mint elismételni a Gyulafehérvári Kiáltvány 74 évvel ezelőtti előírásait: „Az új román állam létrehozásának alapelvei szerint, az országgyűlés elhatározza: Teljes szabadság biztosítása az összes együttélő népnek. Minden nép a saját nyelvén fog tanulni, ezt használja a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Minden nép képviseletet kap a törvényhozó testületben és az ország kormányzásában, számának megfelelő képviseleti arányban. Az állam összes felekezetének vallásszabadságot biztosít.“ Ez a szerződés értékű fontos történelmi aktus mai napig megőrizte érvényességét és az idők folyamán az egyesülés megvalósítóinak, a román népnek a toleranciájáról és demokratikus érzelmeiről tesz tanúbizonyságot. A Gyulafehérvári kiáltványban megfogalmazott követelmények nem voltak újak már 1918- ban sem. Nem csak az önrendelkezés nemzetközi hívei hirdették, hanem már régóta belefoglalták az Erdélyi Román Nemzeti Párt programjába. E párt érdeme volt a december 1-i (Folytatás a 2. oldalon) NYILATKOZAT December elseje, a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés évfordulója, a román nép nemzeti egységének ünnepe. E nap egyúttal a Gyulafehérvári Határozatokban foglalt eszmék és ígéretek révén — az erdélyi magyarság önrendelkezésének ünnepe is. Akkor, 1918. december elsején, a román nemzeti mozgalom kiemelkedő személyiségei, például az európai látókörű, de egyben a hazai hagyományokat is megbecsülő, az egyéni és kollektív jogokat elismerő Vasile Goldis és mások is, olyan örökérvényű igazságokat fogalmaztak meg a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, amelyek a harmadik évezred Európájának is irányadó eszméi maradnak. Kolozsvár, 1992. november 27. Az RMDSZ Politikai Alelnöke, SZŐCS GÉZA Az egyensúly dinamikáiéról A politika az egyensúly tudománya! Nem várhatjuk el Ion Iliescu elnöktől, hogy az adott politikai kontextusban amúgy is nehezen tartható egyensúlyt feladva, szemléletet váltson, számára bizonytalan szemszögből mérlegeljen. Még kevésbé, ha egy kérdés, mint amilyen a ■nemzetiségi kérdés, a legkényesképes ezt a dinamikus állapotot fenntartani. És addig képes, amíg — őrizve a folyamatosság elemeit — nem veszíti el a változásra és változtatásra való készségét, így a legmegnyugtatóbbnak tűnő egyensúlyi állapotban is célszerű érzékelni a változások jeleit, azok tendenciáját és az azokhoz való esetleges alkalmazkodás lehetőségeire gondolni. Mi több: előnyeire! Márpedig jelek vannak. Mindenfélék. És függetlenül attól, hogy hajlunk-e reális mérlegelésükre vagy sem, ki próbálunk-e térni előlük vagy felvállalva, beépítjük egy új egyensúlyi állapotba. Mifelénk az ország politikacsinálói mostanság a nemzeti kérdés szűkítő értelmezésére hajlanak. Ez nem annyira érzéketlenségből, mint egy új szemlélet felvállalására való képtelenségből ered. Amit mindenféle kézenfekvőnek tetsző érvvel igyekeznek megtámogatni. De a MARKAI JÁNOS (Folytatás az 5. oldalon) mmi T ?rtTTi?el metlenebbek körébe esik. És hát, vannak sürgetőbb gondok, gazdaságiak, szociálisak, amelyeket nem a kisebbséggel, hanem a többséggel — elnöki legitimitása forrásával — kell nyugvópontra vinnie. Ez lenne a második ok, amiért az elnök hallani sem akar a nemzeti kérdésről. Hanem az a bizonyos egyensúly csak mint dinamikus állapot képzelhető el. Vagyis szüntelenül megbomlik, majd újraépül és egy politikus, egy politika addig eredményes, amíg