Népújság, 1993. január (45. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-05 / 1. szám
MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 Cselekvő reménnyel 1992? Vannak, akit elintézik egy lemondó kézlegyintéssel, így is lehet. A gesztusban benne van mai alapvető életérzésünk. Mégsincs igazuk. A leköszönt esztendő sokkal jelentősebb volt életünkben annál, mint hogy ilyen kurtán-furcsán megváljunk tőle. Ha nem bántana a múlt rendszer nyelvhasználata, azt mondhatnák, hogy 1992 sorsdöntő év volt Romániában. Milyen tekintetben? Jó vagy rossz irányú fordulatot hozott? Ez az, amit most még pontosan nem tudunk meghatározni, hiszen az eltelt hónapokban csak sokasodtak bennünk a kérdőjelek. Tény, hogy számottevően megerősödött a haladás, a gyökeres változás híveinek tábora, miközben a kivégzett diktátorpár talpnyalói is újra ott vannak a hatalom közvetlen közelében. De az is kétségtelen, hogy ’89 decembere után, melynek rejtélyeit még három év elteltével sem siettek felderíteni az arra hivatottak, eljutottunk egy olyan ponthoz, ahol kétfelé ágazik az út. Melyiket választjuk? Számunkra egyértelmű a döntés. Reméljük, hogy az ország szekerének irányítói is ésszerűen, helyesen döntenek, a demokrácia útján Európa felé közelítenek 1996-ban. Ideje lenne, hogy fogyni kezdjenek csalódásaink, gyarapodni az elégtételek. Ezt feltétlenül elvárjuk az új esztendőtől. Persze a várakozás, a tehetetlen reménykedés nem elégséges. Vágyaink teljesülése rajtunk is múlik. Elsősorban rajtunk múlik! Az óév is bizonyította, amit kiharcoltunk, amiért hajlandóak voltunk tenni, megküzdeni, az lett a miénk. 1992 a helyhatósági, a parlamenti és az elnökválasztás éve volt. Abban derekasan helytállt közösségünk, legyőzve csalódás szülte apátiáját, önmagán túllépve képes volt a várakozásoknak megfelelően cselekedni, s ehhez mért eredményt elérni. Ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, az többnyire nem rajtunk állt vagy bukott. Ennek tudatában kellene a hagyományos újévi belső számvetéskor megfogalmaznunk a tanulságokat, és előretekintenünk, így érdemes viszonyulni a többi nehézséghez, elsősorban anyagi gondjaink tömkelegéhez is. Sorozatos árdrágítások, tömeges munkahelyi elbocsátások, milliók a szegénységküszöb alatt, valós- és álreformtörekvéseik, az egyéni, családi pénzgazdálkodást teljességgel felborító mostoha viszonyok döbbentettek rá 1992-ben is az átmenet kegyetlen realitásaira, a kisember kiszolgáltatottságára. Ezekkel is csak úgy tudunk megbirkózni, ha nem hagyjuk, hogy ránk szoruljanak a reménytelenség bénító béklyói. Az állam képviselete, a kormányzat, a hatalom tesz amit tesz, előbbutóbb bizonyára érzékeli majd, hogy nincs visszaút, nekünk viszont addig is, anélkül is élnünk kell, élnünk érdemes a törvényadta lehetőségekkel, és úgy próbálnunk saját sorsunkat alakítani. Könnyű ezt mondani, sokkal problematikusabb meg- NÉPÚJSÁG (Folytatás a 8. oldalon) HOGYAN TELT A SZILVESZTER? Összeállításunk a 4—5 oldalon Szomorú elsőség Julian Mincu egészségügyi miniszter érdekes „vallomást“ tett az óév utolsó napjaiban. Eszerint „remek minálunk minden, bízva nézhetünk a jövő elé“. Ime egy pár megszívlelendő adat a hazai egészségügy helyzetéről: •Az európai országok közül Romániában a legalacsonyabb a születések száma, viszont a gyermekhalandóság terén első helyet foglalunk el; • 1000 gyerekre 23,6 haláleset „jut“ • A Világbank mintegy 150 millió dolláros hitelét blokkolták a hazai törvények; • Alig 66 milliót „szabadítottak fel“ mostanáig; • A fennmaradó 99 milliót csak1993 folyamán fordítják esetleg a szükséges felszerelések beszerzésére; • Kb. 600 tonna tejport szándékoznak importálni, így talán megoldódik a gyermekek ellátása. Ezt az import tejport állítólag leszállított áron árusítják; • Majd 230 fontos gyógyszer árát leszállítják; • Úgy tervezik, hogy az orvosok fizetését az átlagfizetések háromszorosára emelik; • Romániában 11 állami és 22 orvosi magánegyetem működik; • Egy 20 éves tervnek megfelelően az öszszes orvosi egyetemek az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak, a megfelelő orvosképzés érdekében; • A megelőző tevékenységre helyezik ezentúl a hangsúlyt, mert ez egyszerűbb s (főleg) olcsóbb; • AIDS teszteket is végeznek, de a hangsúly továbbra is a vírusos sárgaságon van, mert évente mintegy 80.000 ember betegszik meg sárgaságban és közel 400.000-ren szenvednek cirózisban. • A román ember a szükségnek „megfelelően“ a mai napig 20 gramm proteint fogyaszt naponta, a szükséges 60 grammal szemben. • Az egyetlen európai állam vagyunk, ahol a megfelelő kezelés hiányában napi esemény a cukorbetegek elhalálozása. _ *_ Ezután az Egészségügyi Minisztérium képviselője kijelentette, hogy függetlenül profiljuktól, alkotmányosan elismerik az összes egészségügyi magánlíceumot, de 1993-tól, hogy a magántanulás színvonala „üsse” a nemzetközi mércéket, az abszolvenseknek államvizsgát kell tenniük az Egészségügyi Minisztérium kritériumai szerint. (mózes) XLV évfolyam 1 (12 512) sz., 1993. január 5., kedd 8 oldal, ára: 20 lej A NUKLEÁRIS FEGYVERZET-CSÖKKENTÉS ÉRDEKÉBEN: Jelcin és Bush aláírták a START-2 szerződést Moszkvában vasárnap Borisz Jelcin orosz és George Bush amerikai elnök találkozója során aláírták a nukleáris stratégiai leszerelésre vonatkozó START-2 amerikai—orosz szerződést, amely előirányozza a két ország nukleáris stratégiai fegyverzetének kétharmaddal történő csökkentését. A szerződés akkor lép életbe, ha azt Ukrajna, Kazahsztán és Bjeloruszia is ratifikálja. Sztaniszlav Suskevics bjelorusz elnök az eseményt „a nukleáris arzenálok radikális csökkentéséhez való számottevő hozzájárulásként“ értékelte, és kifejezte véleményét, hogy a leszerelési folyamatba parancsoló szükségesség bevonni az összes nukleáris erővel rendelkező országokat. Antall József a magyar kisebbség védelmében A Budapesti Rádiónak adott interjúban Antall József magyar kormányfő kijelentette, hogy Magyarország a jövőben is védeni kívánja a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit — jelenti az MTI. Törekedni fogunk javítani kapcsolatainkat Romániával — mondotta a miniszterelnök, rámutatva, hogy sajnos az utóbbi időben nem történtek lépések a két ország közötti bizalom növelésére. Magyarország változtatni óhajt e helyzeten — mondotta —, mivel nem lehet jó viszonyról beszélni, amikor a Romániában élő magyarok jogai nem érvényesülnek úgy, ahogyan azt ők óhajtják. Mi tiszteletben tartjuk azon elvet, miszerint állandóan támogatnunk kell az egyik vagy másik országban élő magyarok politikai törekvéseit, hiszen ők tudják, mi szolgálja érdekeiket, a mi feladatunk pedig védeni érdekeiket, politikai törekvéseiknek megfelelően is — mondotta a magyar kormányfő. Mind az erdélyi magyarok, mind pedig a kis Jugoszlávia területén élő magyarok politikai törekvései megalapozottak és támogatni fogjuk őket — mondotta Antall, hozzáfűzve: teljesen indokolt az egyéni jogok autonómiája, akárcsak a kulturális és területi autonómia, így meglévén a lehetőség, hogy a magyarok megmaradjanak szülőföldjükön. Mit is egyeztetnek az RMDSZ-politikusok? A hónap közepén tartandó RMDSZ-kongresszus előkészítésének egyik mozzanata — vagy legalábbis ennek szánták — az úgynevezett politikai egyeztető tanácskozás, a szervezet vezetésének, a nehezen meghatározható politikai alakzatként számontartott platformok és a társpártok képviselőinek részvételével. Ne vitassuk a szóban forgó fórum értelmét, megrendezésének logikáját vagy logikátlanságát — megtettük korábban! Fogadjuk el, hogy van és próbáljuk megtudni, hogy mire mentek két találkozó során. Borbély Lászlót a tanácskozás RMDSZ-csoportjának tagját kérdeztük. — Végül is el kell ismernünk, hogy a platformok bizonyos irányzatokat képviselő személyiségeket jelentenek. Úgy gondolom, hogy a pluralizmus jegyében szerepet, megnyilvánulási lehetőséget kell adni a különböző felfogásoknak, irányzatoknak. Erre annál inkább szükség van, mert olyan sorsdöntő kérdések tisztázása van napirenden, mint az, hogy miként képzeljük el a romániai magyarság, az RMDSZ jövőjét, a belső önrendelkezés ügye és mások. A politikai egyeztető tanácskozás egyfelől politikai, politológiai megközelítések összevetésére vállalkozhat, másfelől a megoldások gyakorlati kivitelezésére kereshet válaszokat. Hasznosnak és célszerűnek tartom az eszmecserét, már csak azért is, mert lehetővé teheti az egészségtelen viták elkerülését a kongresszuson, kialakítva egy minimális politikai konszenzust ■— Ha így lenne, talán még örülnünk is kellene a kísérlet- MAKKAI JÁNOS (Folytatás a 8. oldalon) A Maros megyei RMDSZ elnöksége 1993. január 8-án, 16 órára összehívja a választmányt a kongresszusi előkészületek megbeszélésére. Mi újság? /Vincs újság!... Hármasközségbe a szolokmai lapkihordó viszi hetente egyszer a „friss újságot“. — Amikor ezt szóvá tettük, azt válaszolták, hogy létszámcsökkentés (karcsúsítás) miatt (reducere de activitate) esett így az eset. (Mint majdnem mindenütt.) Ezért nem rendelhetik meg sokan a Népújságot csókfalvi, szentistváni, otosfalvi olvasóink közül (a felsorolás folytatható, sajnos. . .). Hármasközségben ezerkétszáz lélek örül az Isten áldott jó egének — de a lapunkat nem olvashatja. — Amióta a lovasposta megindult (anno dacumál), ilyen nem volt — mondotta a panasztevő —, hogy az „információrobbanás“ miatt újság nélkül maradjunk. Ezerkétszáz ember nevében kérdjük: Miért nem használják a fejüket, Illetékes Uraim?!...