Népújság, 1993. február (45. évfolyam, 21-40. szám)

1993-02-02 / 21. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 Frunda György és az Európa Tanács* Megyénk RMDSZ szenátora politikai pályájának kritikus pontjához érkezett: tagja lett annak a parlamenti csoportnak, amely Romániát képviseli az Európa Tanács különböző fóru­main. Ő az, aki nem „jobb hí­ján“, vagy a politikai alkudozás nyomán jutott az állandó kül­döttségbe, hanem egyértelműen, egy­éni képességei predesztinál­ták erre a „sorsra“. Társai, elv­barátai és ellenfelei körében egyaránt tiszteletet vívott ki (meg talán titkos utálatot!­. A­­lapos tájékozottságával, világos, áttekinthető érvelési stílusával, higgadtságával nehéz ellenfél bármiféle politikai vagy jogi polémiában. Kétségtelenül, nála alkalmasabbat pillanatnyilag nem taoyon találhatott az RMDSZ. Ez akkor is igaz, ha akad je­le annak, hogy a Politikus—jo­gász, vagy jogász—politikus megnyilvánulásaiban olykor túl­teng a jogászi merevség, pon­­gyolábban szabály­tisztelet. Egy interjúban például azt mondta: „Amikor egy parlament előn me­gyek, akkor nem követelhetek olyasmit, amit nemzetközileg még nem fogadtak el“. Miért? Ezen el lehetne vitatkozgatni, dehát most csak a példa ked­véért említettem... Mert Frunda György — pá­lyájának kritikus övezetében — a rugalmasságnak és merevség­nek nem éppen az imént érzé­keltetett dilemmájává­ kell meg­birkóznia. Még csak küldött-tár­sai politikai vagy jogi szemlé­letével sem. A szóban forgó par­lamenti­ csoport tagjainak egy része jobbára ismeretlen a köz­vélemény előtt, a többi túlságo­san is ismert (Adnan Paunescu, Iuliu Furo). Frunda György a­­lapvető dilemmája, hogy kit és mit képvisel majd az Európa Tanács-beli munkája során. Az RMDSZ-t? Ez úgyszólván lehe­­tetlennek látszik, hiszen mostan­­ság nem győzik mindenfelölről hangoztatni, hogy ennek­ a kül­döttségnek EGYSÉGESNEk kell­­lennie az FT-beli fellépései so­rán. Vagyis egyfajta konszen­zust várnak el tőlük, pártérde­kek fölötti szolidaritást. Amit, nyilván, a FDSZ kormánypoli­­tika képviseleteként képzelnek el. A többi párt esetében ez nem „nagy ügy", hiszen elhatá­roztatott, hogy a „szennyest“ le­hetőleg itthon mossák ezután: a hatalom legitimitását a válasz­tási eredmény nyomán nem le­het megkérdőjelezni és külföld­­del sem megkérdőjeleztetni. E­­gyebekben pedig már nincs ér­telme a külföldhöz fohászkodni. A belső erőviszonyok olyanok, amilyenek, a kormány bukásá­ig, az időleges parlamenti e­­gyensúly megbomlásáig pedig amúgy is helyi csetepatékban me­rül ki a politikai harc. A köl­csönös ócsárlást leszámítva, de­­hát ez csupán stíluskérdés, a­­minek kevés a politikai nyoma-MAKKAI JÁNOS (Folytatás a 3. oldalon) A Lapzártakor értesültünk, hogy Fran'ig GyörffY RMDSZiSZfinátor te3-­nno St^sbour^ban megfogalmazta első különvéleményét, amelyben egy kis ebb'térji törvény kidolgozását szor_ palmozta. Tettenérték a zsarolót! Január folyamán T. I., egy marosvásárhelyi mészárszék tulajdonosa, több névtelen levelet kapott, amelyekben halál­lal, lakása felgyújtásával fenyegették meg, ha nem tesz le 100 000 lejt egy bizonyos nap, egy bizonyos helyre. Az utolsó, január 26-án keltezett levél arra késztette a megfenyegetett embert, hogy segítséget kérjen a rendőrségtől, így január 27-én este 23 órakor T. I. elment a megjelölt helyre és letette a szatyrot, amiben 150 000 lej volt (mivel a feladó időközben megemelte az összeget), majd a levélben megjelölt kerülő úton hazaindult. .Néhány perccel később az éjszaka sötétjéből meg­jelent egy alak, aki felvette a pénzzel teli szatyrot és kincsét magához szorítva biztos léptekkel elindult haza. öröme azon­ban rövid ideig tartott, mivel a törvény emberei: Damaschin Joan hadnagy, Palásán Florin főhadnagy és Pop Florea alhad­nagy elfogta és megbilincselte, annak ellenére, hogy megpró­bált ellenállni. A tettes a 18 éves marosvásárhelyi Porkoláb Sándor, a Prieteniei utca 12/10-ből a törvény előtt felel majd bűntetté­ért, a zsarolásért. Részletesebben az esetről a február közepén megjelenő Árgus­ban­ számolunk be. A NÉPÚJSÁG­­ SZERKESZTŐSÉGÉHEZ! Mottó: „Ebben a lerobbant­­ gyárban lenni, vagy­­ az utcán, szinte egy­remegy“. M. Gy. Két dolog késztetett arra, hogy leírjam a véleményemet személyes tapasztalatom alap­ján, és hozzászóljak a Mihály István mérnök úr „Máthé Évikének“ címzett irományá­hoz. Nem hagyhatom­­ szó nélkül, mivel „ismerem a cé­get“ és a valóságot. ... Először is, mint a Prodcomp­lex vállalat volt dolgozója, 1974-től 1992-ig alkalmam volt megismerni a korrupció, a ha­talommal való visszaélés, a zsarolás, a nyalás (így), a gyű­lölet (a magyarság elleni gyű­lölet) különböző formáit, mely jellemezte ezt a vállalatot a műhelytől az igazgatóságig. Ez akkor sem volt másképp, mikor engem is „kipenderí­­tettek“ sokszáz, talán ezer bajtársammal együtt. (Közü­lük a legtöbb becsületes, jó szakember.) Ezért nyolcvan százalékban igazat adok Milo­­tay Gyulának, a január 15-én megjelentekkel kapcsolatban, amihez semmi köze a ripor­ternek, aki „.. .miközben több­ször járt a vállalatnál, s több­ször meg is írta tapasztala­tait, a vezetőség sorozatosan félrevezeti a jóhiszemű újság­írókat“. Hogy környezetünket „csak a piszok“ veszi körül, ezért mindannyian felelősek vagyunk, Mihály úr. Abban én nem látok semmi rosszat, ha ezt meg is írják, vagy Uram bocsá’, el is mondják. Sajna, valóság... Másodszor nem értek egyet Mihály István mérnök úrral, akkor, amikor rágalmazza és megpróbálja lejáratni, alpári támadást intéz a Népújság egyik legkiválóbb szerkesztője ellen, teljesen alaptalanul. Ha a lap hűséges olvasója tenne, bizonyára ismerné a szerkesz­tőt, őszinte írásairól. (Mint ahogy én is csak úgy ismerem.) Lehet, hogy a Románia Mare-t olvassa, mert „Vadim-típust“ vél felfedezni Maros megye napilapjának egyik szerkesztő­jében. Ezen én nem is csodál­kozom, hiszen még vannak Iuliu Ioan Furó­k ebben az országban (és az önök válla­latánál főképp) szép számmal. Vagy talán Lungu igazgató úr „súgott“ az iromány megszer­kesztésekor? Hiszen tudjuk, egy jó páran, hogy ő közel áll a Vátrához. Az egyik pasz­­szussal azonban egyet lehet érteni teljes mértékben a Mi­hály úr által írt levélből. És­pedig azzal, hogy az az év kínszenvedés volt (vajon ki­nek?), és ez annak tulajdo­nítható, hogy a hatalmat az önhöz (és Lunguhoz) hasonló személyek vették át. Befejezésül próbáltam én is nagyon tömören fogalmazni, azzal a reménnyel, hogy en­nek a pár sornak is helyet szorítanak a lapban. Írásom célja nem a támadás, lejára­tás, még nem is nosztalgia a volt vállalatom iránt, csu­pán a szomorú igazság, hogy tényleg (?) „elkótyavetyélik“ a vállalatot. „LENTRŐL“ ez így látszik, Mihály úr. Többet is írhatnék, de ezzel én is úgy érzem, besétálnék, (mint ahogy egyszer már be­sétáltam) az Önökhöz hason­lók „sajátos csapdájába“. Tisztelettel: KOVÁCS LAJOS, a vállalat volt dolgozója és a Népújság olvasója MIHÁLY ISTVÁN MÉRNÖKNEK, LOCO Lírám, én is olvastam az Inkriminált Prodcomplex cik­két Máthé Évának. Az abban írtakkal lehet egyetérteni, felháborodni stb., avagy nem; tájékozottság, vérmérséklet, egyéni vagy közösségi reagá­lás dolga. Lévén, hogy sok ottani beteggel találkozom, hallottam én is a gyár prob­lémáiról. Engem, személy szerint, az ön replikájának néhány ki­fejezése döbbent meg: ......egy veszélyes szélhámos. .. ön olyan Vadim típus; .. .hátha van önben annyi becsület.. Kérem! — ezt a hangot ed­dig csak a Cuvintul likerben és a hozzá hasonló lapokban használták — hangsúlyozom az az­­AK-ot. Minálunk ez nem volt divatban! Ilyen szintre süllyedtünk?! Megértem a dühét — elvég­re emberek vagyunk —, de, Uram! — lehet civilizáltan és csiszoltan is káromkodni! Talán még annyit, hogy vá­laszával kapcsolatban, még én is tudnék írni néhány álta­lánosabb dologról, de az már egy másik témához kapcsoló­dik, itt most helye nincs. DR. BOROS CSABA, nem mérnök (és önnek nem ellensége) Marosvásárhely, 1993. jan. 26., reggel, újságolvasás közben. A NYILVÁNOSSÁG JEGYÉBEN Január 15-i lapszámunkban „ELKÓTYA­VETYÉLIK A PRODCOMPLEX VÁLLALA­TOT?“ címmel interjút közöltünk MILOTAY GYULÁVAL, a vállalat egyik volt dolgozó­­ jával. Ehhez érkeznek a hozzászólások. Az alábbiakban ebből teszünk közzé kettőt. A vitát NEM tekintjük lezártnak. Közúti statisztika Amint a megyei rendőrség közlekedésrendészeti osztályá­tól értesültünk, az elmúlt év fo­lyamán megyénkben 89 210 gép­kocsit tartottak nyilván, amiből 18 886-ot magánszemélyek je­gyeztettek be 1992-ben. Ugyan­csak tavaly 1 300 közlekedési baleset volt, ebből 58 halálos kimenetelű, 178 súlyos sérülés történt, 1045 gépkocsi pedig megrongálódott. Az okok között első helyen a gyalogosok figyel­metlensége szerepelt Ez év ja­nuárjában 11 súlyos baleset tör­tént, az eredmény­­­10 halott. Szaporodnak az olyan esetek is, amikor a gépkocsivezető cser­benhagyja áldozatát. Ilyen tör­tént január 12-én Szovátán és 16-án Marosvásárhelyen, a volt November 7 utcában. •r*a — * 8 rN — «3 n * o j·s^'KS ih ’S w ? -a *J «HM a2 s !U “* ‚D « t« r › d-ce « 1­ 3 _4 S5 2 X N 3 © ^ rX Markó Béla elítéli a Doina Cornea ellen folyó eljárást NYILATKOZAT Megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Doina Cor­nea asszony ellen bűnügyi eljárást indítottak, és feb­ruár 8-ára beidézték a bukaresti ügyészségre állam­ellenes tevékenység vádjával. Három esztendeje folyik a kommunista diktatú­rával szembeni ellenállás kiemelkedő személyiségei­nek akadálytalan rágalmazása, miközben a volt rend­szer kiszolgálói továbbra is ott vannak a különböző hatalmi intézményekben, és a temesvári, bukaresti, kolozsvári, szebeni, marosvásárhelyi és más helysé­gekben áldozatok gyilkosai szabadon járnak. Doina Cornea asszony megvádolása újabb bizo­nyítéka annak a visszarendeződési folyamatnak, amely­nek célja a jogállam kiépülésének megakadályozása, és az ezért küzdő demokratikus erők megfélemlítése. Doina Cornea asszony mellett állunk az ország megújulásáért folytatott küzdelmében, és követeljük az ügyészségtől, hogy azonnal szüntesse meg az ellene beindított bűnügyi eljárást. Kötelességünknek tartjuk a nemzetközi közvéle­mény figyelmét is felhívni a történtekre. Marosvásárhely, 1993. január 29. MARKÓ Béla, az RMDSZ elnöke Míg a fasisztákból és Ceausescu talpnyalóiból szenátorok lesznek... Ahelyett, hogy az állam igazságszolgáltatási és bűnüldöző szervei a mérhetetlenül elharapódzott kor­rupció ellen harcolnának, a Ceausescu diktatúra fő­­hivatalokba befurakodott szekuritátés és más talp­­nyalóit lepleznék le, feltűnő buzgalmat mutatnak az ellenzékkel szembeni nyílt vagy álcázott fellépésben, íme a DOINA CORNEA asszony ellen folyó vizsgá­lattal kapcsolatban mit közöl a Bukaresti Ügyészség sajtóirodája: A Doina Corneanak a Bukarest municipiumi ü­­gyészségre való beidézésével kapcsolatosan a médiák­ban megjelent hírek szerint, az ügyészség sajtóirodá­ját a következők közlésére hatalmazták fel: 1991. októberében három megkeresést nyújtottak be Románia főügyészéhez, amelyben rámutattak, hogy 1991. szeptember 27-én este, Doina Cornea asszony a televízión keresztül az államhatalom törvényes struk­túráinak megdöntését célzó, bujtogató üzenetet tett közzé. (Folytatás a 4. oldalon)

Next