Népújság, 1993. március (45. évfolyam, 41-62. szám)

1993-03-02 / 41. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 Botrány a fogyatékossági igazolványok körül • 30 százalékuk kétes • Újravizsgálnak minden fogyaté­kosnak minősített személyt 18 évtől nyug­díjas korig • Az igazgatók az állásukkal ját­­ szanak Egy kormányfelmérés ta­gadta a sajtóban megjelent azon információkat, hogy Ro­mániában hárommillióan ren­delkeznek fogyatékossági iga­­zolvánnyal. A valóságos szám 56 000 körül van. Ennek a harminc százalékát gyanús­nak nyilvánították. Elha­tározták, hogy ellenőrzik az összes kibocsátott­ igazol­ványt. A Munkaképesség El­lenőrző Intézet újra kell hogy vizsgálja az összes 18 év és nyugdíjkor közötti személyt. Abban reménykednek, hogy e rostálás nyomán azoknak a személyeknek marad meg az igazolványa, akik valóban jo­gosultak rá. A kormány által végzett felmérésből kiderül, hogy a fogyatékossági igazolvány tu­lajdonosai között sok igazga­tó, főmérnök sőt építőtelep­­vezető is van. Mivel a tör­vény értelmében fogyatékos személy nem tölthet be veze­tő­ állást, a következőkben a közintézmények, minisztériu­mok intézkedni fognak a II. és II. csoportba sorolt hát­rányos helyzetű személyek nyugdíjazása érdekében. Ahogy hírlik, egyes igazga­tók, attól való félelmükben, hogy elveszítik vezető funk­ciójukat, máris önként le­mondtak az igazolványról, a­­mely eddig annyi előnyt biz­tosított számukra. (Románia libera, febr. 24) MINDENNAPOS VENDÉG Jubilál a Maros­vásárhelyi Rá­­dió­ százfőnyi közössége, számos állandó és alkalmi munkatársa és velük együtt a sokezer hall­gató. Harmincöt évvel ezelőtt, 1958 március 2.-án csendült fel először a Stúdió szignálja, s azóta naponta ismét megszólal, szeretettel fogadott vendég szám­talan lakásban. Miközben olva­sóink nevében is köszönjük a népszerűsége csúcsán működő, közkedvelt közszolgálati médiu­mot, nem az ünnepi pillanat kínálta emelkedett gondolatokat tesszük közzé, hanem azokról a sajátosságokról, azokról a gon­dokról szólunk, amelyek a há­rom nyelven sugárzó területi rádió munkáját ma meghatároz­zák. Úgy illenék, hogy a szüle­tésnapot ülők mindenike szót kapjon. Egy újságcikkben saj­nos csak felvillantani tudjuk néhányuk szakmaszeretetről, hi­vatástudatról tanúskodó vallo­mását. Hány éves valójában? Tevődhet fel a kérdés, hiszen a Marosvásárhelyi Rádiót 1989. december 22.-i újjáalakulásáig a diktatórikus hatalom öt évre el­némította. — Harmincöt éves — mondja határozottan MELINTE­RERBAN igazgató. — Amikor egyik pil­lárdról a másikra betiltották működésünket, a rádió nem halt meg. Mindnyájan hittük, hogy sc-czfr még feléled. Így lett Ma több hallgatónk van, mint ba-rajkor. Sokan mind a három ízrerven hallgatják adásainkat Visszajeleznek és megerősítik meggyőződésünket, hogy sike­rült megújulnunk. Igyekszünk egységesen pártatlan, objektíven tájékoztató, valóban közszolgá­lati médium lenni. Mindenre és mindenkire nyitottak a műso­raink, közvetlenül kötődünk a hallgatókhoz, sok a direkt adá­sunk. A stúdió munkatársainak több mint fele új, tehetséges és bátor fiatal, előítélet nélkül nyúlnak minden kérdéshez. Sas- RÁDIÓS ÉVFORDULÓ nos seregnyi a nehézségünk is, a megoldásra váró probléma. A nekünk kiosztott három adóállo­más, a marosvásárhelyi, a Csík­szeredai és a brassói kis erős­ségű, adásterületünkön nagyobb tájegységek maradnak lefedezet­­lenül. Műszaki ellátottságunk nem éri el az 1985-ös szintet. Nincs riportkocsink. Kinőttük a szalagtárat, új épület kellene, minderre semmi remény. Még azt sem oldottuk meg teljesen, ami elsősorban tőlünk függ: a rádiónál nélkülözhetetlen szigo­rú szakmai fegyelmet. Erre is kihat a sajátos hazai demokrá­cia. A felelősség most nagyobb, mint amikor megszabták mit szabad, mit nem — vallja JÁSZ­BERÉNYI EMESE szerkesztőségi főtitkár,­ a magyar adások veze­tője. Nem irányítanak­­föntről, minden szóért mi felelünk. Ez komolyabb, elmélyültebb felké­szülést, nagyobb önkontrollt fel­tételez. Ügyelnünk kell a nyelvi tisztaságra, gondot fordítanunk az önművelésre. A rádiós mun­ka megállíthatatlan taposómalom, a rohanásban sajnos ez az igye­kezet nem mindig valósul meg, az élő adások izgalma miatt is elég gyakori a hiba. Én 1962- ben kerültem a rádióhoz, azelőtt diákként három évig inaskod­­tam a kolozsvári rádiónál. A fiatalokat most egyből be kel­lett dobnunk a mélyvízbe, me­net közben kell rájöjjenek a szakma titkaira. Merészek, de sok még bennük a műfaji tisz­tázatlanság, talán kényelmeseb­bek is, mint mi voltunk egyko­ron. — "Mi a legjellemzőbb munká­tok egészére? A nyitás. — Megnyíltak a szellemi ha­tárok, tematikailag, műfajilag fogékonyak vagyunk minden új­ra. Figyelünk országra, világra. Folyamatosan jelen vagyunk a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában, s ami szintén elképzelhetetlen volt korábban. Rendszeresen irodalmi, zenei mű­sorokat küld nekünk a BBC ma­gyar­ szerkesztősége. Riportereink, szerkesztőink Budapesten Pé­csett, Szolnokon, Nyíregyházán is megfordultak tapasztalatcse- N­AGY MIKLÓS KM­I­ (Folytatás a 3. oldalon) Hagyjuk a politikát másnak Ma éljünk csak a mulatság­nak ... fogalmazta meg a III. Bethlen Kata­ bál mottóját Gás­­párik Attila háznagy. Kitűnő szándék, csak megvalósíthatat­lan. Egy-kettőre kiderült az est fénypontja: a hazugságverseny során Mulatni is igazán csak a politikával, a politikán lehet. De hazudni, azt tudunk. Amit az is jelez, hogy a divatos műfaj a­­matőrjei, a bálozók jócskán rá­vertek a hivatásosokra, a hazug­ságversenyre benevezett két új­ságíróra. Hiába, mindannyiun­kat jó iskolába járattak. Az i­­gazsághoz viszont hozzátartozik, hogy politikusok nem vettek részt a vetélkedőn. A hagyomány különben, hála a szervezők kitartó igyekezetének, élükön a mindvégig jókedvű, fi­gyelmes Demeter Varga Irénnel, valóban újra kezd gyökeret e­­reszteni Marosvásárhelyen. Igaz, a bál nem akkora esemény, mint az Apolló szájában rendezett egykori fényes farsangi estélyek, de mindinkább azzá lesz, amint terjed a híre, milyen jól szóra­koztak hajnalig, reggelig, akik befértek a barátságos Maros vendéglőbe. „Bár lészen, ha már nem lé­szen“ hirdették az elődök. Ez a veszély most nem állt fenn, még u­gyan­csak úr itt a fagy. De mi is lett volna, ha olvad? Hon­nan annyi cseber, hordó, hogy a gavallérok abban vigyék mu­latságba hosszú ruhás, topánkás hölgyeiket, mint gáláns őseik a (runk) (Folytatás a 2. oldalon) « •n .. ® S 5“ « 55 m !»;• £*''20*3­­2­­“8 2 ^ W M *CQ '13 1 CO 13 T3 h os 2 5 2 2­ S o a *)* o* r* Az 1993-as költségvetési tervezetben 221,8 milliárd lejt szánnak a mezőgazdaságnak, ami az idei költségvetési kiadások 8,8 szá­zalékát jelenti. Az alapokat főképp a követ­kezőkre fordítják: a társadalomvédelmi programba foglalt mezőgazdasági élelmiszer­­termékek (kenyér, vaj, tej, importból szár­mazó kenyérbúza) árkülönbségének fedezé­sére. Az importált takarmányokra és a me­zőgazdasági termelőknek nyújtott kedvez­ményekre (176,0 milliárd lej), a kártevők és a betegségek leküzdésére (6,5 milliárd lej), az állatok szaporítására és szelekciójára (6 milliárd lej), a marhavész leküzdésére, az állategészségügyi igazgatóságokra, állatorvo­si körzetekre, kórházakra és laboratóriu­mokra (8,5 milliárd lej), lecsapolásra és a talaj eróziójának megelőzésére (5,2 milliárd lej). Ugyanakkor alapokat irányoznak elő a ta­lajjavítási rendszerek karbantartási és ja­vítási költségeinek részleges fedezésére, va­lamint az öntözőrendszerekben a víznek a forrástól a szivattyúállomáshoz való pumpálá­sához szükséges villamosenergia költségei­nek fedezésére (34 milliárd lej, ami 25,5 milliárd lejjel több mint 1992-ben). Egyszersmind államilag támogatott áron műtrágyát, rovarirtókat és állati használatú gyógyszereket bocsátanak a mezőgazdaság rendelkezésére, s e célra az idén 31,7 mil­liárd lejt fordítanak. A költségvetésből kiutalt alapokon kívül a kormány reformprogramja keretében a mezőgazdasági egységek kedvezményes ka­matú bankhiteleket élveznek, amelyekkel a mezőgazdasági termelők traktorokat és me­zőgazdasági gépeket vásárolhatnak, ideigle­nesen kiegészítik a sertéstenyésztő és hizlaló és szárny­as tenyésztő kereskedelmi társaságok tökéletesítését, összegeket utalnak ki élel­miszertartalékok létrehozására a téli­­ idő­szakra, valamint az 1992—1993-as mezőgaz­dasági kampány lebonyolítására. Az illető hitel­nyújtáshoz szükséges 40 mil­liárd lejt a Pénzügyminisztérium biztosítja a külföldi hitelekből a 190 1992-es kormány­­határozat értelmében, esetenként 13—15 szá­zalékos kamattal. Az állami költségvetésből a mezőgazda­ságnak kiutalt összegeken kívül Románia Nemzeti Bankja is programot dolgozott ki az agrártermelők pénzügyi támogatása vé­gett kedvezményes kamatokkal nyújtott hi­telek révén. TOVÁBBRA is gond a mezőgazdaság A PÉNZ BESZÉL? A tanü­gyminiszter tiltakozott Hamis az a hír, miszerint több mint 40 ezerrel csökkentik a tanügyi alkalmazottak számát — mu­tatott rá Liviu Maior tanügyminiszter az erre vo­natkozó híresztelésekkel és a sajtóban megjelent hí­rekkel kapcsolatosan. Aláhúzta,­hogy e félretájékoz­tatás politikai tőke kovácsolása érdekében történt, noha a szakszervezeti vezetők is tudják, hogy a költ­ségvetési törvénytervezet nem ír elő ilyesmit. Ugyan­akkor a miniszter alaptalannak vélte a tanügyi szak­szervezetek egyes követeléseit, miközben a tantestü­let státusának a parlamenten való úgynevezett át­­hajszolása és az oktatási törvénynek a rendszerben való formális megvitatása nem az Oktatási Minisz­térium beleegyezésével történik. Major miniszter ki­domborította, hogy a tantestület képviselőinek javas­latait tartalmazni fogja mind az oktatási törvény, mind pedig a tanügyi káder státusára vonatkozó ter­vezet. Tisztességtelennek minősítve a problémákhoz va­ló jelenlegi hozzáállást, a tanügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy egyes szakszervezeti képviselők médiákban megjelent állásfoglalásának célja: amikor a költség­­vetési törvényt a parlament elé terjesztik, s amikor a kormányprogramot ismertetik, ezek egyes elöltár­sait a szakszervezetek győzelmének mutassák fel Muntakonfliktus a tanügyben Tiltakozó nag gyűl­ést tartott szombaton délelőtt az Építészeti Líceum dísztermében a Maros megyei tanügyi dolgozók Szabad Szakszervezete. Mint Curti­c S Jean Petru elnök tájékoztatott, ez a gyűlés a tanügyiek munkakonfliktusának kezdetét jelenti, a­­melyet csütörtökön, március 4.-én, 11—13 óra között figyelmeztető sztrájk, majd március 11.-től kezdődően általános sztrájk követ. . Ez esetben közösen döntött, egyezségre jutott a­­ két tanügyi érdekvédelmi szövetség: a Preuniversi­­t­­atea és a Szabad Szakszervezet. Közös közlemény­ben fogalmazták meg a munkakonfliktus okát: 1. 1993-ban a tanügy számára mélyen a szük­ségletek alatti költségvetést terjesztett elő a szak­minisztérium. 2­ 42 300 tanügyi dolgozó válik munkanélkülivé a tanügyi normák növelésével és a kiszolgáló személy­zet 15 százalékos csökkentésével. 3. A gazdasági hanyatlás időszakában a tanügyi költségvetésnek a beruházásokra és anyagi költségek­re vonatkozó részét átutalták a helyi tanácsok költ­ségvetésébe. 4. A Föderáció és a Tanügyi Minisztérium által aláírt kollektív munkaszerződést nem sikerült a gya­korlatban érvényesíteni. 5. A tanügyiek státusának problémája. 6. A tanügyi dolgozók véleményét csak formáli­san kérték az új tanügyi törvény, valamint a román tanügy reformját illetően. 7. Nem tartották be a Kormány, valamint a két tanügyi szakszervezeti föderáció által aláírt egyez­ményt­ és kormányhatározatot a tanügyi dolgozók fi­zetésének 12 százalékos emeléséről. A közös közlemény ismertetését vita követte.­ ­*

Next