Népújság, 1993. november (45. évfolyam, 215-235. szám)
1993-11-02 / 215. szám
.MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3475 Az hitével öt éven keresztül minden november elsején a kolozsvári Házsongárd temetőbe mentem Halottak Napján. A gyertyatenger fényárjában fürdő temetőben kiválasztottam egy sötétségbe, elhagyatottságba süppedt sírkantot, s elhelyeztem rajta egy szál gyertyámat, egy szál hófehér virágomat. Diák voltam, kispénzű. Nemigen jutott haza, utazásra, s különben is túl közel volt november elseje a tanévkezdéshez. Nem illet hazautazni. Aztán tizenhét éven keresztül minden november elsején a bukaresti református sírkertben a gyérebb gyertyafényben kerestem egy sötétségbe, elhagyatottságba süppedt sírhantot. Arra elhelyeztem immár néhány szál gyertyámat, és pár szál hófehér virágomat, mert akkor már valamicske pénzem is volt. És hazagondoltam. Azokra, akiket szerettem, és akik már nincsenek közöttünk. Hazajönni nemigen lehetett. Ott volt a család s a munkahely mindennapi robotja. Immár hazaérkeztem. Tegnap este a katolikus és református sírkertben sok-sok ismerős bólintott felém kedvesen. Ilyenkor, egy napra még a haragosak is összebélyülnek. Halottak Napján első helyre kerülnek az emlékek. De szorosan mögöttük ott vagyunk mi, élők, kik ezen a napon egymás tekintetébe kapaszkodunk. Mi, akiket összehoznak halottaink, hogy különösen ezen a napon érezzük, összetartozunk, mint ahogy halottaink egy helyen pihennek szent sírkertjeinkben. Az imbolygó gyertyalángokról azok jutottak eszembe, akik túl messze vannak, vagy túl szegények ahhoz, hogy Halottak Napjára őseikhez hazajöjjenek. Akik valahol keresnek egy sötétségbe, elhagyatottságba süppedt sírhantot, elhelyezik rá egy-két szál gyertyájukat, hófehér virágjukat és hazagondolnak. Itt jártak közöttünk gondolataik, a diadalmas gyertyafényben fürdő sírkertjeinkben, ahol ismeretlen embertársaik megkerestek egy-egy sötétségbe, elhagyatottságba süppedt sirhantot, s elhelyeztek az elvándoroltak helyett is egy szál gyertyát és egy szál hófehér virágot. Az eltávozottak által kevesebben vagyunk, de el nem vesztünk egymás számára, hiszen ők véreink maradtak, s talán ott valahol többet tehetnek értünk, mint mi magunkért. Mi, akik jövőre is itt leszünk, és gondoskodunk arról, hogy minél kevesebb legyen a sötétségbe, elhagyatottságba süppedt sírkant. Míg kigyúlnak november elsején az emlékezés imbolygó lángjai, addig létezünk. Bennünk szunnyad jövőnk. Gyermekeinkben minden november elsején tovább mélyül a hit: e földben nyugvó halottaink köteleznek arra, hogy itt valamit teremtsünk. MÁTHÉ ÉVA Kinek kaparja ki a gesztenyét a tűzből az RMDSZ? Talán itt az ideje, hogy rendezzük kissé a gondolatainkat. Avagy, még jobban belebonyolódjunk az eddigiekbe. Bemelegítenek mindjárt néhány, mondjam így, puha kérdés fordulhat meg a fejünkben. Miért fontos nekünk ez az egész Antonescu ügy? Vagy: mi a különbség az Antonescu utca és az Antonescu szobor között? Mi a különbség számunkra Antonescu marsall és Iuliu Maniu között?! Ez már nem annyira „puha“. Persze, ha megelégszünk vele, kézenfekvő motiváció lehet a szoborállítási eljárás törvénytelensége. Meg, hogy Antonescunak éppenséggel semmi köze Marosvásárhelyhez. Még csak nem is lovagolt errefelé... Tudtommal. Keleti ihletésű alkat volt akkor is, ha nyugati impulzusokra mozgott. Nyomai elsősorban Moldova, Besszarábia, Transzny Isztria helytörténetében lelhetők fel. Ha lehet ezt így mondani. Érdekes, hogy a történelmi személyek jó része bűnök egész uszályétól kísérve vonul az örökkévalóságba. Antonescu marsallnak igen népes a kísérete, mert a szerepét övező minden régebbi vagy újabb keletű kétely dacára, emberiségellenes bűnök elkövetése, de legjobb esetben is eltűrése terheli. Ezzel akár elintézettnek is tekinthetnénk a dolgot, de mégsem érhetjük be ennyivel. A szoborügy elágazásai indokolják. Ahhoz, hogy a mostani, konfliktussá lett ügy fejleményeit megértsük figyelnünk kell az aktuálpolitikai vetületekre. Szembetűnő például, a puskaport aligha szagolt Joan Judea ezredes buzgósága. Amióta helyi PUNR elnök lett —, s miután a korábbi derékhad faképnél hagyta a pártot —, szóval, azóta igen .- MAKKAI JÁNOS (Folytatás a 3. oldalon) Reform sürgető szakszervezeti akció A Bukaresti Nehézgépgyármintegy 4800 alkalmazottja november 1-jén, hétfőn 12.30 órakor megérkezett a kormány székháza elé, elégedetlenségét fejezve ki amiatt, hogy az igazgatótanács és a kormányképviselők, valamint az Ipari Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Kereskedelmi Bank, az Állami Tulajdon Alapja lassan alkalmazza az ellenőrző bizottság által megállapított programot, amely előirányozza a vállalat tőkésítését és a termelés fellendítését. Bogdan Hossu, az Alfa Szakszervezeti Kartell vezetője kijelentette: ez az első a kormány gazdaságpolitikájának módosításáért kezdeményezendő szakszervezeti akciósorozatból. A Nehézgépgyár problémája egyike az általunk felvetetteknek, amelyet a kormány nem óhajt megoldani — vélekedett. — Reméljük, hogy a munkakonfliktus kirobbantásával, a kormányt álláspontjának megváltoztatására bírjuk. A Szabad Európa Rádió magyar adásától el kell búcsúznunk. „A magyar műsor kamikázehalállal halt, önmaga is belepusztult a győzelembe, amit aratott“ — olvasom Miklós Gábortól (Népszabadság, okt. 20). Nem tudom, mit tegyek, hogy sírjon-e az egyik szemem, vagy mind a kettő. Hiszen a SZER-t úgy megszoktuk, mint a mindennapi levegőt. (Abból legalább maradt annyi, mint hullámokból az éterben.) Az ÉRA kemény korszakában már féltünk hangosan rádiózni, még akkor is, ha megbízhatónak tudtuk a szomszédot, hátha valamivel már be van fogva s kénytelen beadni, feladni bennünket is... Nyiladozó értelemmel fogtam fel: ez a recsegő hang a rövidhullámon valami más. Nekünk, romániai magyaroknak sok-sok más volt, ezek sajnos, nem alternatívák valának, csak elérhetetlen s épp ezért csak meseként hihető (hát elhihető-e a mese?) dolgok, arról a merőben más, de nem másvilágról. Számomra például rettenetesen távolinak tűnt Nyugat-Németország; azt hittem, van egy Kelet- Németország, valahol a Szovjetunióban, aztán ez a másik, túl az Óperencián. Aztán az, hogy mást mondott a Kossuth Rádió, mint a mi helyi és központi rádióink. Ez volt az első szembesülés a kettős (?) valósággal. Aztán az, hogy megint mást mondott a Szabad Európa, mint a Kossuth vagy a Petőfi. Kié az igaz, nem csak a valóság? KINEK LEHET HINNI?! Nem is ez. Hinni többé-kevésbé szinte mindenkinek hittünk, míg rá nem döbbentünk: úgy csaptak be, mintha fogyatékosak volnánk. (Ha egyszer annak neveltek. ..) Attól kezdve, én magam legalábbis, éltem a gyanúperrel: hadd lám, mit mond a másik, akkor talán elhiszem felét, a kisebbik felét amannak, nem mondok ellent senkinek, nem hiszek semmit senkinek! Ez addig, amíg egyértelművé nem vált: a diktatúra nem csak spéci bennünket, romániai magyarokat akar kilőni, egész népe ellen van s végtére önnön magát löveti főbe. Attól kezdve színészkedésünk valamivel élvezetesebb volt, némileg tűrhetőbb is, érdekes módon, mihelyest rájöttünk, mire megy ki a játék, valamiféle hülye erőre kaptunk, s bevetettük a cselek egész sorozatát, a londoni hat-háromtól a fenyőkúti medvelésig — nekünk attól kezdve trombitálhattak ’Iste’, de hiába trombitáltak, a hangjuk befagyott, mint Münchausen postakürtjébe a hírhordozó. Kedvenc műsorai mindenkinek voltak. Nekem a Forgószínpad fog nagyon-nagyon hiányozni. A nagyon pontos politikai műsorok meg a kitűnő híradás mellett, persze. De ne hallgassam el az irodalmi műsorokat. Hiszen az emigráció magyar íróit a Szabad Európa jóvoltából ismerhettük meg, onnan tudhattuk: öt ága van az illyési sípnak (most eggyel több, hálistennek) — és minden ága szépen szól! Szóval, siratlak, siratlak, bársony kiscsikó. Nem voltál szent, nem voltál hibátlan, mégis fáj, hogy most egyszerre magunkra hagysz bennünket. Mert most mit is hallgathatunk? Álmatlan éjszakáim ma is bőven vagynak. És kéthetenként csaknem hajnalig nyomdaszolgálatos lévén, végigpásztázhatom a rádióhullámok tágas űrmezejét. Mihozzánk, Marosvásárhelyre (s körzetébe) a Petőfi műsora nem jut el. Nagyon jó készülék vagy antenna kell hozzá, hogy tisztán fogható legyen. A Kossuth Rádióból lassan eltűnnek azok a műsorok, amelyek bennünket, erdélyi magyarokat külön is érdekeltek... Mi az, ami külön nekünk is , valóba a Vendég a háznál, a Határok nélkül, a Vasárnapi Újság, aztán a különböző szemlék, kulturálisirodalmi műsorok, én még kiemelném (magam hasznára valóan?) a Gondolat-Jel-t (náluk vasárnap délben), no nem a Harminc perc alatt a Föld !;örült (ha jól emlékszem a címére). Elkeserítenek viszont, s el is idegenítenek csakúgy, min‘ a túlhani berkekben, a politikai tusakodások, a közelgő váláslások „távlatában“ máris működő belháborús gépezetek, katan’útok, faltörő okosok mesterkedései s vetőgyakorlatai. Ugyanakkor számos kedve é’ műsorom átutaltatott más adóra. Ezeket nem hallgathatom. Azt mondják egyébként, hogy a SZER a magyar médiaháború áldozata. Nem jutott magyarul- BIÖLONI DOMOKOS (Folytatás az 5. oldalon) SZERVUSZ, SZABAD EURÓPA! XLV. évfolyam 215. (12 726.) sz., 1993. november 2., kedd 8 oldal, ára: szabad eladásban: 45 lej ; előfizetőknek: 40 lej !I ! Az Elactromure?-Van Verssnivizsga útján fog erni, hogy ki lesz az izgató Mint már jeleztük, a válsághelyzetbe került Electromure ® vállalatban pénteken összeült az Állami Megbízottak és Meghatalmazottak Tanácsa, valamint az adminisztratív vezetőség. A vita során fontos döntések születtek. A tanács lényegében elfogadta a napokkal ezelőtt a gyárudvaron tüntető tömeg kérését Ion Olteanu vezérigazgató leváltásával kapcsolatban. Ugyanakkor a napokban érvénybe lépő menedzsment törvény feltételeinek megfelelően körülbelül egy hónapon belül versenyvizsgát szerveznek a vezérigazgatói állás betöltésére. Az addig hátralevő időszakra a tanács Györbíró Sándor aligazgatót bízta meg a vállalat vezetésével. A mérnök úr azzal a feltétellel vállalta el a feladatot, hogy a tanács egy hónapon belül, az új igazgató beiktatása után az eddigi tisztségéből is felmenti őt. Az Állami Megbízottak és Meghatalmazottak Tanácsa elvben arról is döntött, hogy a vállalat három önálló társaságra bomlik fel, de addig is — körülbelül három hónapon keresztül — a három gyár több önállóságot élvez majd, mint eddig. Ha három hónapon belül beindul az önállósodási folyamat, az körülbelül hat hónapot fog igénybe venni. A tanács foglalkozott a létszámcsökkentéssel. A tanács szerint igen komolyan, felelősségteljesen felül kell vizsgálni a reklamáló személyek szociális helyzetét, az elbocsátás megalapozottságát, mert sok esetben jogosak a panaszok. A tanács kérte az ideiglenes vezetőséget, dolgozzon ki ésszerű, mindenki által elfogadható kritériumrendszert, mely szerint igazságosan lehet dönteni az ilyen kétyes kérdésekben. Ésszerű érvnek látszik az, hogy elbocsátáskor elsősorban a faluról bejáró, szakképzetlen dolgozókat, majd azokat kell feltenni a listára, akiknek más kereseti forrásuk is mint az El ectromures. Feltétlenül el kell kerülni azt, bevél elején a többgyermekes családok kenyérkereső nélkül maradjanak. A kocka tehát el van vet-ve. Kérdés, hogy ki vagy kik lesznek azok a menedzserek, akik felvállalják a milliárdos érékek kezelését? Kiknek van ?kénzelése a válságból való kilábalás módszereivel kanes-M- ban.. (mábé) A bankellenőrzés nem od meg semmit Valentin Gabrielescu KDNPP- szenátor szerint megengedhetetlen, hogy a hatalom megpróbálja ellenőrzése alá vonni a Nemzeti Bankot. A Nemzeti Bank kormányzójának „lefejezésével“ nem állítható helyre a nemzetgazdaság. A képviselőház által megszavazott, de a szenátus által jóvá nem hagyott árenda-törvénnyel kapcsolatos módosításokra utalva, Valentin Gabrielescu reményét fejezte ki, hogy az Egyeztető Bizottság megoldja majd a nézeteltéréseket. Az 1989. decemberi események kivizsgálásával foglalkozó bizottság munkáját illetően, tájékoztatott arról, hogy a múlt héten meghallgatták Silviu Curticeanut és Virgil Magureanut.